Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-28 / 8. szám

kisérnék. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy azokon a területeken, a hol az agrárszocziálizmus béfészkelte magát, a helyi rendőrség államosittassék. Kívánatosnak tartja, hogy a szoczialisták pénzgyüjtése eltiltassék és hogy intézkedés tétessék arra nézve, hogy az aratás, illetve a mezei munka eszközölhető legyen. A fővárosi sajtó elismeréssel honorálta e fejlesztéseket ugy a ház többsége is. A esabai patronátus. Hogy mily országra szóló ügy a csabai patronatus kérdés, jele, hogy az izzó politikai közélet feltorlódó nagy eseményei között is a legelőkelőbb helyen foglalkoznak vele. Tekintsünk át a fontosabb nyilatkozatokon : Kénytelen patrónus. Országos jelentősége van a békéscsabai patronátus dolgában történt különös intézkedésnek — írja a „Fővárosi Lapok", a melynek szabadelvüsége és a kormányhoz közel álló volta eléggé ismeretes, — s az abból támadt erős és nehéz konfliktusnak. A legfőbb kegyúr, a király nevében ugy döntött a kultuszminiszter, hogy Békés-Csaba várost megilleti a katholikus egyház fölötti patronátus, ám azt nem a város közönsége, hanem csak a városi bizottságnak katholikus vallású tagjai gyakorolhatják. Ezt a korlátolt patronátust a csabai közgyűlés egyhangúlag visszautasította ÉS e z t e g ó s zen jól és helyesen cselekedte;. Mind ez ideig egész Magyarországon az a törvényes gyakorlat, hogy a községet, mint erkölcsi testületet megillető patronátust, a községi képviselet egyeteme teljesiti. A patronátussal járó terheket is az egész közönség fedezi, következésképp a vele járó lelkósz^prezentálási jogot is ugyanugy gyakorolja. Neui vitatkozunk azon, mennyiben helyes ós igazságos az, hogy például a lipótvárosi plébánost a zsidó bizottsági tagok is, választják. • : ^ Ez a tényleges állapot s,valameddig a, teherviselés általános, addig a joggyakorláson sem lehet ós, szabad változtatni. ;Vr Mit. gondol a magyar kultuszminisztérium, mi történnék akkor, ha például a csabai lutheránus atyafiak, a város la koeeágának túlnyomó többsége, e g y et1 en f gy k a t h o 1 í k u s bizottsági tagot, sem választana be, félvén tőle, hogy az egypár „kegyúr" majd jól megterheli óváros budgetjót templomépitósi, pa rochiális, iskolai s egyéb e föjta fele kezeti költségekkel? Ezért nem kell a kényszerű patronátus a csabai katholikusoknak sem. Az egész szükségbeli in tézkedés különben egyszerű megkerülése akar lenni a katholikus autonómiának. Abban van a kultuszminisztérium tévedése, hogy a nagy, helyenkint égetően sürgős kérdést nem lehet holmi szurrogátumokkal kiküszöbölni. Addig, a mig a~katholikus autonómia ügye valamikép dűlőre nem jut, legokosabb megmaradni az eddigi, bár biányos, de békés gyakor lat mellett. Megtanulhatta ezt a kultuszminisztérium a csabai refus-ben, a mi szerencsére nem tartozik a gyakori elbánások közé, de annál kellemetlenebbül kell, hogy érintse a kecske és káposzta elme let alapján eljárt felső hatóságot. Ha jól emlékszünk, van egy pír je lentékeny, alapvető monográfiánk a kath. kegyúri jogról. Ajánljuk ezeket atanulmányos müveket az illető referens ur nagybecsű figyelmébe, más kor lehetőleg az elintézés — előtt. „Igen magas helyről/ Az „Alkotmány" czimü lap igen magas helyről, kétségtelenül magatói Schlauch nagyváradi bíborostól a kö vetkező biztos informácziókat kapja, melyeket minden csabainak azért áll érdekében ismernie, hogy lássák, mily megkerüléssel ós milyen soha nem létező megállapodással varrnak a nya kunkra terhet. Addig is — kezdi az Alkotmány — mig alkalmunk lesz bővebb értekezésben a békás csabai kegyuraság ügyét megvilágositani, a következőket jegyez zük meg feltótlen hitelt érdemlő, igen magas helyről vett információk nyomán : 1. A békés-csabai vitás patronátus kérdése már nyolc óv előtt lett a vallás ós közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz felterjesztve : tehát nem Hock János esete miatt. Történt pedig ez azon inci densből, hogy békés-csabai római kath. templom veszélyes állapotban lévén, azt sem Békés Csaba városa (helyesebben nagyközség), sem az akkor még létezett közbirtokossági egyesület nem akarta helyreállítani, mindkettő tagadván akegyuri jogot ós kötelességet. A templomot a nagyváradi bi bornok pü pök állíttatta helyre. 2. A mióta B-Csaba nagyk-ö.zaég n^jgvette Ilarruckern örököseitől a birío kot, csak egyetlenegyszer volt plébáiíósválasztás. (Póky Antal válisztása 1863 ban.) A kiállított „praesentán" mind a közbirtokossági egyesület, mind a y iros (nagyközség) alá volt írva. Kivolt tehát akkor a patrónus? 3. A legújabb választást jóval m igelőzőleg a nagyváradi bibornok-püspök figyelmeztette a várost, hogy ne válaszszon, mert a kegyúri kórdós vitás lóvén, nem tudni ki a jogos választó, de különben pályádat sem volt hirdetve, a mi magán földesurak kegyuraságánál is meggályosak akarunk lenni) mondván : „Farsangoljunk egy kicsit," nem is gondolja, hogy teuton jeligét bocsájtott szittya ajkai mögül ; hiszen a farsang határo zoMan német szó és ered a faseln igéből. Sőt szinte mondhatnám, nem csak a szót gyuríuk át az öblös magyar torokra, de a mulatozás módját is. A farsang nemcsak év szerint hosszú ví jy rövid, például most ötvenöt nap. de nemzetek szerint is. Leghosszabb a karácsony a velenczeieknél, a hol máikarácsony másodnapján kezdetét veszi a vigadozás. Egyébként a legtöbb nemzetnél január (i-án kezdődik s tart hamvazó szerdáig- A heves spanyolnak azonban vérét túlságosan feltüzelné a sok muri, ők tehát a farsangot megkurtították s . náluk S

ebestyón napkor kezdődik a heje buja. Hány kikapós spanyol legény vá gyík tehát a v igalomszabadi tó derék SztSebestyénre s hány andalusiai szépség tartja a legszebb névnek Sebastiant! A büszke spanyolok azonban még eléggé méltányosan korlátozták Carne vál herczeg hatalmát, hozzájuk képest a rómaiak valósággal detronizálták a legkedélyeeebb potentátot, össze-vissza ifoanégy napig tart a római farsang, a karnevál, a nii magyarra lefordítva azt leszi! „bus I isten veled, vagyis, hogy tizenegy nap heje huja, aztán követke zik a vízbe gríz 1 Jóllehet az o farsang csak tizen ' egy napos, de sehol annyi farsangi mulatság nincs mint Olaszországban í Mit ez a mi 5— ti—7 hetes farsan gunk, ha azok njián deficzites rendezők, pénz kifosztott apák sajognak és a korcsmárosok méregke/eröi telítettek meg fukszinos boraikkal, elsőrendű katzen jammerrel. Mi lesz február 20 ától a nápolyi, velenczei, római utczákon ! A tizenegy napos farsang mulatozásában részt vosz a király, meg az olasz gondolás és hal árus egyaránt. Egyetemes, országos muri fejlődik és csábos, varázsos elannyira, hogy három évezred czivilizácziójá* ai daczol S még ma sincs meg a czivilizácziónak az az ereje, hogy a pogánykor eme megszelídített bachatáliait a nép köztudatából kitudná verni. Ugyanis ki ne tudná, hogy az olasz utcai farsangi vigadozások a Siturnalia ünnepekből származtak s hogy a mula tozás vágya, konvencionális nép szokásai mennyire megrögznek évezredeken át a nemzetekben: tanuwág rá^-wz olasz népnek, ennek a katolicizmu t legelőbb befogadó, keresztény sziliemében ma is első népnek csökönössége, m^llvel ellenállott a talajt verő keres/,tén>sóg első századában a p irancsnak s jó Lhet til tották és büntették, mégis megtartotta a Saturnaliákat, ezeket a pogány ünne peket, melyeket a pogánykorbin dec/. 17 tői 20 ig ünnepeltek a termőföld és a társadalmi rend istennői tiszteletér*). Mint a pogánykori saturnaliákon, az olasz farsangon is minden ember örömnek él s csak az olasz nép százados elszegruiye dése folytán veszti színét a korzók zajos karneválja. Sevillaban, Cadisban még ma is a legfényesebben fest farsang-tájt a utca. Sok álarczos, nagy vígság ! Némelországoan a reformáció, a ko molyság kultusza üzent hadat u „Nah renfest"-eknek, a bolondok napjának, de a század elejen egyesületek alakullak, hogy a kellő korlátok között kedves farsangi népszokást újra meghonosítsák. A düsseldorfi farsangi játékok ma is hiresuk. Voltaképpen a misztériumokból át.vecl lett világi sziudarabok vaskos humorra', de azért nem akkora léderséggel, me y ma komoly színpadainkon a „Csalj meg édes", „Helyettes", „Mi történt az éjjelekben", — hogy csak néhányat említsek, valóságos szégyenszemre tobzódik. A mai farsangnak nincsen k ö 1 t é s z e t e. Az az, hogyha a papa lapos I bugyelárisi.ra gondolunk, — nagyon is van. V. L. I szokott történni. A választás előtt és után tehát az illetékes püspök jogosan tiltakozott az ellen. 4. A plébános javadalmát fekvő birtokban még a volt földes uraságtól kapta, az adásvételi szerződésben fel sincsen említve, ahhoz a város egy talpalatnyival sem járult, ebből fizeti a plébános káplánjait. Az az annyira fennen hangoztatott 25,000 luther a n us a, plébános és káplánok fize tésóhez sem adójából, sem magából nem járul. 5. B.-Csaba nagyközség a volt földesuraktól készpénzben patronatusi telitekre 2000 frtot kapott, melynek kamatjai gyanánt fizet néhány forintot s ezenkívül néhány szekér széuát ós fát, melyeknek összes értéke alig haladja meg a 130 frtot. 6. Legújabban B.-Csaba nagyközség 300.000 forintot kapott regalé-váltság címén. De ezzel a közbirtokosság nem volt megelégedve, hanem annak 20,000 frttal való felemelését kérte, azon a cím n, hogy nekik a patronatusi terheket is kell viselniök, A 20,000 frinyi többletet a patronusi terhek viselésére meg is kapták és az erről szóló egyezmény a vármegye levéltárában van Hogyan állithatja tehát a közgyűlés, hogy ezen alapról tudomása nincs ? Igenis, a kegyúri terhek címén a regále-váltságból 20,000 frtot kapott, tehát a város ismét nem viseli a magáéból a kegyúri terheket, hanem csak azon tőkék kamatjaiból, melyeket kapott. 7. Körülbelül 12—15 óv előtt a tiszai korona városok (számra nézve 9) meg vették a pénzügyminisztériumtól, az ottani birtokokat, a patro latus is reájuk szál lott, arra királyi adománylevelet kaptak, ott is csak a kalholikusok választanak plébánost és nem találnak benne igaz talanságot. — Pozsonyban. Sopronban, Komáromban c<ak a katholikusok választanak és nem csinálnak belőle országos sérelmet. A jelenlegi legfelsőbb kegyúri döntés ennélfogva nem az első eset. Tehát üres beszéd az, hogy miután B. Csaba nagyközség és igy a 25000 luteránus lakó viseli a patronátusság „v alóban nagy terhét" (??), tehát igazságtalan dolog volt őket a katholikus plébános választásától elütni, inkább azon kérdés vethető fel: m i u t á n az a 25000 lutheránus egy fillér rel sem járul a katholikus plébánia fenntartásához, mily jogon követelhetik azt, hogy ők 25 ezren választhassanak a 8000 katholikusnak plébánost? Ez a közgyűlési határozat tehát, mint a fentiekből látjuk, sehogysem fo rog — mondj i az Alkotmány — jogos téren de ha a csabaiak mindezek daczára sem akarnák elfogadni a patró nusi jogot, akkor egyszerűen kifizetik a 20,000 frtot, a nagyváradi biboros püspök pedig a kánonilag törvényes ido leteltével ki fogja nevezni a csabai plébá nost, a mely beneficium már úgyis 1893 óta üresedésben van. (Igazán megható ajánlat, a csabaiak bizonynyal fognak azon gondolkozni. . . A szerk.) * Az ügyre magara, mely szinte akibontakozás módját is meg pedzi, a legfon'osabb kijelentéseket a Budapesti Hirlap hétfői vezércikke teszi, ezt ajánljuk olvasóink figyelmébe. A csabai képviselet teendője. Legujabba. békés-csabai eset és a beteg erdélyi püspök koadjutorának (cum spe successionis) kinevezése foglalkoztatja a kultuszigazgatást. Az utóbbi nemcsak befelé, de kifelé is alkalmas az igazgatás gyöngéit föltárni. A békés-csabai dönt'*sel a városok patronatusi jogán ejtettek csorbát. Az eddig követett praxist forgatták föl, a mely szerint a városok mint jogi szemé lyek képviselőtestületeik egésze által gya korolták a patronátus jogát. E?zel ellentétben a királyt is belevonva a döntésbe kimondották, hogy a patronátus jogának gyakorlata Körül szavazati joggal a képviselőtestületnek csak katholikus tagjai vehetnek részt. Ezt a kultuszminiszter tette. Ugyan mit fog hozzá belügyminisz ter kollegája szólni, ha majd arra kerül a sor, hogy a képviselőtestület egészében, uiert csak igy képviselheti a szóban levő jogi személyt, fog szavazni. E tekintetből a törvény egészen világos. L)é való szinii, hogy nem fogja kollegáját deza vuálni. Ekkor azonban a közigazgatási bíróságra kerül a sor (189(5. évi XXVI. iorv. c. 42. § 1.), mely kétségtelenül hivatva lesz 0 felsége a király nevében a rendidet fóiretélelóvel (1869. évi IV. tör vén,)) a törvénynek adni igazat. Még a kmtholikus Ausztriában ós Bajorország ban sem fér ahhoz kétség, hogy a kép viselőtestület más vallású tagjai is szavazhatnak Megengedjük, hogy a patronátus ahhoz képest a mint kifejlődött, már elavult intézmény. De ez a tekintet a ma fennálló törvényes állapotnak igno rálására nem szolgálhat Azt sem szabad feledni hogy a döntés a történelmi fej lés dacára felekezeti viszonyokat élesít ki. Ilyet maga a katolicizmus is csak a legvégsőbb esetekben szokott tenni. Tudjuk. hogy épen patronátusi dolgokban a katholikus egyház nem egy tekintetben türelmes. Azok miatt úgynevezett kultúrharc még nem támadt. Sajnos, hogy a kultuszminiszter döntése a magyar jog fejlődésével olyannyin ellentétes. * Végre a nagy tjugur, a gyulai lap is megszólal, sirván Krokodil könnyeket, eresztvén kassand

r

a jóslatokat. Döntvenye igy szól : „Cizintvón bevallva n°m feltételeztük, de őszinte sajnálattal kell konstatálnunk, hogy C*aba község képviselőtestületében a higgadt megfontoltság helyett a szenvedély jutott túlsúlyra s ez a szenvedély sugalmazta a község képviselőtestületének csütöitöki közgyűlését, illetőleg eme közgyűlésnek a patronátusra vonatkozó tanácskozását és határozatát. A következmények igazolni fogják, hogy Csaba községe fejleményeiben alig mérlegelhető súlyos hibát követett el, a midőn alábbi határozatát hozta s minden jóstehetség nélkül megállapíthatómár most, hogy a határozatot felsőbb forumok okvetlenül megfogják semmisíteni s a mit most bizonyos móltósággal megtehetett volna, de megcselekedni elmu'asztott: a patronátusi rendeletnek, még pedig sans phrase leendő végrehajtásának caudiumi igája alul semmi szín és körülmény között nem fog kibúvhatni. A sorokra csak egy megjegyzésünk van. Mikor oly világos jogsérelemről van szó, mint ez esetben ós mégis a legszörnyűbb (mert erre nincs más kitétel) felfogást tanúsítja a jognak egyik sajtóbeli őre, nem érdemei mást, mint ama kaudiumi igát, melyet nagy képpel emleget. „Békésmegyei Közlöny" távirata. A képviselőházból. Budapest, január 27 (Saját tud.Sáv.) Az napirend előtt Holló és Gajári Ödön újból a levélügyhöz szólnak, a belügyi lárczánál M ó c s y Antal ellene, R u ff y mellette s P i c h 1 e r Győző főként Tallián beszédével foglalkoztak. Nem rendőri intézkedések, hanem a jogos igények kielégítésére van szükség. Talián Béla személyes kérdésben nyilatkozik, hogy P i c h 1 e r őt nem jól értette meg. Még egyszer a karczagi poétáról. — Nyilatkozat. — A „Budapesti Hirlap" vasárnapi (24.) számában Szendrey Imre tanár kijelentése alapj án „A juhászpoóta nem poéta" czimmel azt közli, de czifrábbnálczifrább czimek alatt közlik más lapok is — mint látszik, egy és ugyanazon kézből, — hogy azokat az emlegetett s kiadandó szép verseket — melyeket szives különben Sz. ur ajánlani is! — nem Varga Mihály a juhász, de testvére a honvedtiszt, Endre irta. Egyelőre minden vitatkozást kerülve, mint a verseknek az árvák érdekében s javára egvik kiadója, addig is, mig az özoegy édes anya nyilatkozhatik, sietek kijelenteni, hogy a meghalt testvérpár ma is élő édesanyja, kitől a kéziratot kaptam s kit a szerzőség tekintetében többször megkérdeztem, határozottan azt állítja, hogy a szóban levő vernékét igen is fia, Varga Mihály irta ! Alig is volna értelme, hogy a/, édes anya miért venné el a poéta dicsőségét egyik fiától, ki állásánál fogva nagyobb büszkesége lehetett és volt s adná annak, kit jobban nem szeretett, mint amazt s ki csak egyszerű juhász s közrendű volt ós maradt haláláig ? I De Sz. tanár ur a mellett, hogy m. óv nov. 22. és decz. 8 tói, mikor először volt szó a juhászköltőről, egész mostanig néma volt, honnét tudja, hogy ha Varga Endre csakugyan adott is ki verseket, ezek ugyanazok, melyeket jószándékkal most közrebocsájtunk, mint V. Mihály verseit? Hisz o verseket talán nem is látta még ! Különben a már megjelent igénytelen kis füzet szintén tanúskodik arról, hogy Sz. ur aligha nem téved s hogy aligha neki, de inkább az édesanyanak lesz igaza a dolog érdemét illetőleg. Szeretem hinni, hogy az édes anyának bizonyosan nem volt szándéka sem a kiadókat, kik a jó ügy érdekében önzés nélkül vállalkoztak a versek kiadására, sem a közönséget tévútra vezetni. Más lehet itt az állítólagos leleplezés rugója !! Én mindkét fiút s életviszonyaikat ismertem nagyon jól. Hogy Endre kiváló tehetség volt, az bizonyos ; de hogy élete hányatott menynyiben volt? arról nem