Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-14 / 21. szám

ellenőrzésének foganatosítását. A gyomai községi iskolák, ovodák számadásai he­lyesnek találtatván, Kovács pénztárnok­nak a felmentvény megadatott. — Fü­zesgyarmat utasíttatott, hogy 30 nap alatt a terveket s a felállítás módozatát jelentsék be. A közoktatásügyi minisz­ter április 1-éig jelentést vár a tanitói korpótlékok kifizetéséről. Tudomásul vó tettek. Z ö 1 d y János főorvos havi jelentése a következő : A közegészségügyi állapot a főorvos szerint kedvező volt, eltekintve Szeghalmon ós Mezőberényben mutat­kozó vörhenytől. A difteritisz 14 esetben, de csak szórványosan mutatkozott. Szeg­halmon a vörheny 69 esetben jelentkezett, de most már szünőben vannak. Orvos­rendőri vizsgálat 57 esetben történt. Sze rummal beoltatott a mult hóban 18. Hal­vaszületett 19. A jelentés tudomásul szolgált. Az ártézi kutak tárgyában elrendel­ték Békésen, K.-Tarcsán, Mezőberény­ben az épitést. Körös Tarcsa egyelőre 1000 frt kútépítési alapját addig gyü mölcsözteti, míg kiváló mesterrel el nem készítheti a kutat. Alispán Békés, Mezőberó nyt azt indítványozta, hogy záros határidőt tűzzenek ki a községeknek, melyek alatt az ártézi kutak forrása befejezendő lenne és a mennyiben a fúrás nem sikerülne, a mostani építőkkel a szerződést bont sák fel ós Zsigmondy Bélával lép­jenek alkutárgyalásokba. Jelentheti, hogy Zsigmondy Béla nyilatkozott, hogy Bó­késmegyében bárhol 13—14 ezer forint­ért hajlandó ártézi kutat építeni. Erre Hajnal István tette meg ész­revételeit, hogy Zsigmondy Bélával nem lehetett az egyességet megkötni, mert oly nagy követeléseket támasztott. A bizottság külön intézkedések meg­tételét egyelőre nem látta szükségesnek. A tiszti főügyész terjesztette a köz­igazgatási bizottság általános érdeklődése mellett a békési iskolaszék lelebbezését, kérve, hogy a közbeeső iratokat fel­olvashassa. A békési iskolaszék panaszos ügye. R e z e y Szilviusz deczember 17-én a következő intézvényt menesztette a békési községi iskolaszékhez: 1546, szám. T. Iskolaszéki Elnökségnek Békés. Értesitse Farkas Gyula községi tanítót, hogy szeptember 1-től 414 frt évi nyugdijösszeg­gel a közoktatási miniszter ur nyugdíjazta, uta­sítván az 56 frt nyugdíjjáruléknak 4 frtos részle­tekben való befizetésére. Békés község iskolaszéke január 3-án tartott ülést, melyen elnök bejelentette, hogy nincsen szokva az „utasítsa", az „értesítse" rendelkezésekhez, a rideg és parancsoló modorhoz s az iskolaszék nem érdemli a hangot, az mely eddig is a nehézségek tapintatos elhárítása által senki által nem kicsinyelhető eredménye­ket ért el. Kijelenti, 'hogy amenynyiben az iskolaszék ezt a felfogást nem osztaná, konsekvenciáit levonja és állásáról le­mond. Az iskolaügytől, mint az iskola­szék egyszerű tagja munkásságát meg nem vonja, de szolgai szerepre nem vál­lalkozik. Felkérendőnek tartja a tanfel­ügyelőt, hogy hivatalos érintkezéseiben találja meg azt a hangot, mely az együtt­működést lehetővé teszi. A községi iskolaszék osztja az elnök nézetét, azt egyhangúlag magávé teszi ós 110. számú határozatával kimondja, hogy az iskolaszék nem kézbesítő közeg, a rendelkezést most kivételkép teljesiti. Erre a tanfelügyelő körülbelül igy válaszolt : A t. iskolaszéknek 110. számú határozatát mint illetéktelent és indoko­latlant nem vehetem tudomásul, mert az alantas közeg nem illetékes hatóság, hogy a felettes hatóság irályát bírálja. Kijelenti, hogy a megkeresések nem sze­mélyre szólnak, azok teljesítése kézbesí­tést nem involválnak, — a magánérint­kezésben mindenkinek társadalmi állását tiszteli s a tiszteletet megadja, de a hi­vatalos érintkezés módján sem hivatva, sem indíttatva nem érzem magam — úgy­mond — változtatni. Az iskolaszék újra ülést tartott, me lyen dr. Hajnal István kijelenti, hogy ő is volt alárendelt hivatalnok, hivatalfő nök, de sohasem használta ezt a hangot. Tizenkét évig viselt elnöki állásáról le­mond, mert a hivatalos rendeleteket ily formában elfogadni nem tudja. — Kon koly Jenő alelnök szintén lemondott Vé­gül az iskolaszék megfelebbezvén az ügyet a közigazgatási bizottság elé, tiszti fő­ügyész a következő határozati javaslatot terjesztette elő : Miután a közigazgatási bizottságnak a hatásköri vitás kérdésekben dönteni joga van,megállapitandónak tekinti, hogy az 1867. és 1876. népokt. törvények §-ai alapján kir. tanfelügyelő jogát tul nem lepte. Tekintettel a népoktatás fontos ér dekeire, óhajtja a bizottság, hogy az ügyek ne személyi tekintetek hatása alatt, de ily okokból függetlenül intéztessék el. Erre aztán másfélórai vitaindult meg. Hegedűs Mihály : Nem tartja a közigazgatási bizottságot illetékesnek dön­teni se pro, se contra. De ha belemegyünk, rá kíván mutatni a másik részére is a dolognak. Kétségkívül nem volt meg­tartva a hang a tanfelügyelő részéről is. Szabó János : az irott törvények mellett a szellem ós érzék törvényeire is figyelmeztet. Ajánlja a határozati javas­latba még a következőket: A népoktatási törvények rendelke­zései nem zárják ki a kölcsönös, bizal­mas alapon álló szolgálatot ós érintkezést. Dr. B a r t ó k y József : Hibás az alapgondolat, a miből a békési iskolaszék kiindult. Az iskolaszéknek ludnia kelle­tett egy tanitója nyugdíjazásáról. Ezért ment az irat hozzá. Az iskolaszék nem akarja tudni, hogy a tanfelügyelőnek alá­rendelt hatósága, pedig az. Ilogy a kir. tanfelügyelő levele mellett is a hivatalos stylus merevségéből a belügyminisz­tériumnak a megye közönségéhez érkező rendeletei mit sem engednek, felolvas egy klasszikus és véletlenül kezeügyében lévő tanúsítványt. Haviár Lajost a diusonancia lehető eloszlatása vezeti. Királyi tanfelügyelő a tárgyra nézve teljesen korrektül járt el, a hangot azonban ő nem használta volna ilyen merevséggel. Jancsovits Emil, mint iskola­széki elnök kijelenti, hogy bár magát ön­érzetes embernek ismeri, a tanfelügyelő rendelkezéseiben semmi sértőt, lealázót nem talált. Z ö 1 d y János szerint a tanfelügyelő hatáskörét nem lépte tul. Ezt kéri kije­lenteni csupán, mert felnőttek oktatásá­val nem foglalkozhatunk. T e r é n y i Lajos elfogadja a hatá­rozati javaslatot s megtoldja ezzel: Mind­ezek után nincsen czólja azon sajnálatos elhatározásnak, hogy az iskolaszék el nöke és tagjai a felsőbbség rideg hiva­talos formái miatt áldásdus tevékenysé­güket a tanügy érdekétől megvonják. Ez hét szóval elfogadtatott. (Megje­gyezzük, hogy a konfliktus két erősen érdekelt tagja Hajnal ós Rezey biz. ta­gok nem voltak jelen, míg az ügyet tár­gyalták.) Még Sárkány püspöknek klasz szikus szép levelét olvasta föl dr. Bar tóky József főjegyző. A püspök kijelenti, hogy utasította alantasait a kir. tanfel­ügyelő rendeleteit végrehajtani, mert nem a formát kell nézni, de a lényeget. Több apróbb ügy után az ülés véget ért. Csaba város közgyűlése. Csaba jövő fejlődésének senki által nem kicsinyelhető két tényezőjét, egy­hangú elhatározásával valósította meg a képviselőtestület. A közraktár ós az ed dig amúgy is Csabára gravitáló vidék számára készülő vasút egyaránt azt fog­ják szolgálni, hogy a közvagyonosodíst, a város forgalmát mozdítsák elő, vajha minden képviselőtestületi gyűlésből Csaba jövő fejlődésének két ilyen biztos ténye­zőjéről referálhatnánk 1 Majdnem a képviselőtestületi tagok teljes száma előtt nyitotta meg Macák L. György bíró az ülést. Előterjesztetvén a havi jelentések s a szokott adatokat tartalmazván, tudomásul vétettek. Apróbb ügyek. Az alsó Fehér-Körözs ármentesitő társulat megkereste a községet 2329 frt hátrálékos tartozás kifizetése iránt. A tanács véleménye az, hogy az 56 ezer forintból ezen tartozás kifizettessék és csak a visszamaradandó összeg képezze esetleg elosztás tárgyát. Elfogadtatott. H a a n Béla városi ügyész elkószi tette a községi szervezési szabályrendelet módosításáról szóló, illetve az árvaszéki szabályrendelettel kibővített szervezeti szabályrendelet javaslatát. A tanács azt véleményezi, hogy a munkálat egy bi zottságnak adassék ki. A tanácsi javas­lat elfogadtatott s a bizottság tagjai let­tek : U r s z i n y i János, dr. S a i 1 e r Vilmos, dr. F á y Samu, Fejér Béla, S t e 11 e r Árpád, Korosy László, Moczkovcsák György és u m a z t a Elemér. A bizottság kötelességévé téte­tett a jövő hóban összehívandó rendki vüli közgyűlésre munkálatát bemutatni. A mult évben egyes felmerülő körül­mények miatt tulkiadások merültek föl, ezeket a közgyűlés tudomásul vette s jó­váhagyásukat a törvényh. b. kérni fogja. A szövő tanműhely számadása be­mutattatván, tudomásul vétetett. A fásítás. A tanács a községi utak egyöntetű fásítása érdekében javaslatot terjesztett be A javaslat szerint azon fa, mely az utczán kiszárad, a háztulajdonos által vágattassák ki, kinek háza előtt pusztult el a fa, de tartozik az elpusztult helyébe másikat ültetni. B e 1 i c z e y István azt képzeli, hogy ez a határozat bajosan lesz végrehajtható. S a i 1 e r Gyula gazdasági intéző jelenti, hogy ő a község által ül­tetett fákat eltörzskönyvelte, a fák tulaj­donjoga kérdés tárgyát nem fqgja soha­sem képezni. Kovács Sz. Ádám azt óhajtja, ha kivihető, hogy a kisebb ut­ezákon a tulajdonosok, az országutakon a város ültessen fákat. Zsilinszky Endre dr. nem a jövedelem tekintetében, de szépészeti szempontból óhajtja, hogy az utezákon is a város maga fásitson, igy a fásítás egyöntetű lesz. Francsek István nem járul a Zsilinszky Endre indítványához, mert a mit a réven nye­rünk, elvesztjük a vámon. A fák gon­dozása sokba kerül. Szerinte a háztulaj­donosok köteleztessenek a házuk előtt a fák ültetésére. B e 1 i c z e y István : A város eszközölje a faültetést, de ha egy­kettő kivesz, az azon tulajdonosé legyen, kinek háza előtt a fa kiveszett. Igy lesz a fásításból valami, amúgy pedig soha semmi. K 1 i m e n t Z. János elfogadja Beliczey István indítványát. S a i 1 e r Gyula elfogadja Beliczey István indítvá­nyát, de azzal a módosítással, hogy a háztulajdonos maga ültessen fákat. Var­s á g h Béla nem fogadja el Sailer Gyula módosítását, maga az ellenőrzés, hogy a háztulajdonos milyen módon ültessen, majdnem annyiba kerülne, mint a kiül­tetós. Korosy László figyelmeztet arra, hogy nagy költségek merülnének föl ; furcsa felfogás, hogy mig a város ültet s költségeket visel, addig a jövedelmet a város átengedje a gazdáknak. R o s e n­t h a 1 Ignácz Beliczey Istv n indítványát fogadja el, mert előtte nem az a czél, hogy fát ültessenek, de fát neveljenek. Másként nem lesz a fásításból semmi, ha a gazdának nem adjuk a hasznot s a kezelést. Erre a kérdés szavazásra került s elfogadtatott azon módosítás, hogy a főbb utezákon a község maga ültet fákat, a mellókutczákon a háztulajdonosé az ül­tetés és gondozás terhe, de a fa tulajdo­nában marad. A képviselőtestület az ovoda telek vételével foglalkozott ezután. A tanács a Lukoviczky féle ovoda telket ajánlotta megvételre 2700 frt vételárért. Francsek István ellenben melegen ajánlotta a — saját házát megvételre. Erre Korosy László szelíd figyel­meztetéssel utalt arra, hogy saját ügyé­ben a képviselő föl nem szólalhat. Mire Francsek István személyes kérdésben kijelentette, hogy a mult gyű­lésen más is ajánlott házvételt, ez báto­ritta fölszólásra. Erre ériekes fordulat­hoz jutott az ügy. Dr. F á y Soma tudni óhajtotta, hogy miért nem jutott a Gally­féle telek a város tulajdonába ? Erre K o­rosy László főjegyző rövidesen azt vá­mért a hol keresztül megy ott csapás, csapa származik, t. i. a csapat nyomában leta­rolt, letiport növényzet, megtiport ut ma­rad. Ha Csaba földrajzi helyzetét vizsgál­juk, rögtön szemünkbe ötlik, hogy a Fe­hér-Körözs áradásai által okozott mocsá­roknak végében fekszik, a hol természe­tes magaslat nemcsak ószakfeló tóriti — hajdanában délnek is térítette — a folyót, hanem a mely magaslat a Tisza ós Kö­rözs közötti lakóknak a legalkalmasabb utul kínálkozott a Körözst megközelíteni, vagy talán azon át is menni. Egyszóval, a hol a csapás, a csapa a Körözs mellett elvonult, vagy végződött és az azon járók pihenő helye, vagy végső állomása volt. Akár pihenő hely, akár határ állomás, akár a túlsó oldal lakóival érintkezési pontul szolgáló rév volt: a településre a természet által volt kijelölve s az ott ke­letkezett telep a Csapa-telep, Csapa-hely, vagy egyszerűen a Capa nevet kapta, a mennyiben őseink sajátságos észjárásá­ban kitűnő logica nyilatkozik. Ugyancsak Csaba földrajzi helyzeté­ből magyarázható nevének keletkezése akként is, ha szemügyre vesszük azt, hogy Vészénél, a hol a Körözs a nagy rótségben mintegy elveszett, a Fövónye­sen keresztül O-Kigyósig, sőt Szabadkáig kiterült tengernyi víztömegnek O-Kigyós­nái kezdődő, Csaba mellett elfolyó ós Szarvasnál ugyancsak a Körözsben vég­ződő ér természetes csapája — csapja — volt. Ez esetben tehát Csaba azért Csaba, mert a víz — csapa mellett van ; nevez­zük bár a csapát azért csapának, mert egy tájék nagy víztömegét csapolja le, vagy azért, mert azon keresztül tör a víz, vagyis intéz becsapást egy más tájékra, vagy végű) azért, hogy a viz elvonulása után itt látható a mindent letarolt elenj utja, csapája, csapása. Marczi szintén haditanácsot ült czim bóráival, kiknek megállapodása, akárki tagadná, az egész környék érzületén ala­pult vala. Végre kész volt Paczka ur is. Nagy titokban két bizalmas honfijával befogtak ugy éjfél tájban, egy koromsötét éjjelen s lassan, mint a tolvaj kidöczögtek B. városából, hol tiz esztendeig urak valá­nak. Már a határban jártak. Paczka ur ki is mert már tekinteni a czézájából, midőn mint a haragos istennyila, várat­lanul lódobogás zöreje verte fel az éjjeli csöndet. Közelébb-közelébb. Paczka ur hideg verítéket izzadt. — Hó megállj! kiált egy harsány hang a megtorpant ló hátáról. Azzal öten-hatan gyufát gyújtogat­nak. Betekintenek a czézába s a mint ott látják a basát : — Húzzátok ki — orditá az előbbi. Zsákot a kocsis fejére, de azt ne bánt­sátok 1, Azzal kirántották a földre, lehúzták a bundáját, leugráltak a lovakról s aztán „hajrá". Hegedültek rajta jó tompa bo­tokkal olyan huszonötöt hazafias műkö­déséért, hogy nem érte fel az a tiz éves beamtereskedés. Azután feltették a kocsira s rákiál­tottak : — Nesze az útravaló Burkus országba — emlékül. —y —t. Csaba nevének eredete. Domonkos János, gyulai tanitó, a gyulai laplegközelebbi számában Gyula és Csaba nevének eredetét magyarázta. Uj adatokat nem mond, de a meglevő­ket ügyesen csoportosítja ; nem találjuk érdektelennek kiadni a mit Csaba ere­detéről mond. Ide vonatkozó fejtegetései ezek: * Valamint a Gyula név nem szárma­zott keresztnévből, éppen ugy nem szár mázott a Csaba név sem abból. Attila fiának neve olyan szép csen­gésű, azután meg ehhez a névhez a monda szerint annyi keservvel teljes dicsőség fűződik, hogy a magyar jellem­mel egyező édes-bus érzelem fakad szi­vünkben, mihelyt halljuk. Ez az oka. miszerint azt képzeljük, hogy ezt a ne­vet minden harmadik magyar viselte. Pedig hát voltaképen azt sem tud­juk, hogy az az egy is viselte-e? A tör­ténelem nem tanúsítja, mert Attila fiait más névvel nevezi. Megfontolva már most azt, hogy Attilla, vagy egyáltalán a hunnok korából ezen a vidéken egyet­len földrajzi emlék sem maradt, mint a hogy oly hosszú időközben, mely a hun­nok itteni tanyázását és a magyarok ide jövetelót elválasztja, nem is maradhatott; megfontolva továbbá azt, hogy sem az Árpádok korából, sem a későbbi időkből fönmaradt okvelekben, krónikákban, te­hát írásos emlékekben egyetlen egy Csaba nevű embert sem találunk : bizonyosra vehetjük azt, hogy nem is személynév­ből származott Csaba városának a neve. Vámbéry Attila fiának Csabának nevét igy magyarázza: „E szót azonos­nak tartjuk a török csapak szóval, mely­nek értelme: valaki, a ki berohanást in­téz, a harezos, még pedig nomen agen­tis a csap, csáb (berohanni, megtámadni) törzstagból az ó-török alaktan szerint képezve, mely különösen a nigur nyelv­emlékekben találkozik és a keleti török nyelvben csapau, csapaul alatt isinere-1 tes. A végső torokhang elenyószése, va­gyis a csapa és csapak közötti viszony a legtöbb magyar szóhasonlatnál sza­bálykép szerepel." A helyes magyar nyelvérzék szintén igy magyarázza a Csaba szót. Vegyük ugyanis fontolóra, hogy mit jelentenek a csapni, csap, csapat, csapó, csapás szavak ós rájövünk, hogy Csaba egy a csapó szóval, csakhogy ennek ré­gibb alakjával, a mikor még csak csapa volt, épen ugy, mint a kapniból szár­mazó — de ma is meglevő — kapa, kapó helyett, vagy a mint a Csaba szomszéd ságában levő helynév Vesze származott a veszni igéből vesző helyett. Csapni annyit tesz, mint hirtelen megrohanni rárohanni, megtámadni, meglepni; any­nyit is tesz, mint megtiporni, letiporni, leteperni; sőt sajátságos, de ugy van, a megkevesbíteni vagy megkevesedni fo­galma is rejlik benne később keletű és csak az összetételek által ragadt rá, pél­dául megcsapni, hozzácsapni, rácsapni, lecsapni, felcsapni, noha a megcsapni és hozzácsapni alakokat kivéve, a meglepés, a megrohanás eszméjemindenikben benne van. A rácsapni, lecsapni eredetileg azt jelentették, a mit a sas stb. rohamával ma is kifejezünk, A megkevesbités fo­galma rejlik a következőkben : a mérőbe öntött búzát lecsapják, mert nem tetőzve árulják, hanem csapósan. A csap szó is azt bizonyítja, a mennyiben rajta kiro han az edény tartalma, tehát megkeves­bedik, megcsappan, mert lecsapják, le­csupoíják. A viz áradáskor ki szokott csapni, tehát kirohan partjai közül, meg­lepi a vidéket, de magát is lecsapolja annyira, hogy a partok között mennyi­sége megkevesbedik, megcsappan. A le­tiprás eszméjét fejezi ki a csapat — va­gyis rohanó ember, vagy állat tömeg —

Next

/
Thumbnails
Contents