Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-02-14 / 13. szám

öltek meg és azt az aggodalmát fejezi ki, hogy a városban lakó mohamedánok bosszúból lemészárolják a keresztényeket. A vármegyei közigazgatásból. — Február havi ülés. — A februári ülésen a legkiemelkedőbb tárgy — személyes izü volt. Nomina sunt odiosa. Mi mégis nevén nevezzük a gyermeket és megnevezzük az áldatlan konfliktus személyeit is. Elmondjuk pe dig, mert az ügy tárgyaltatott, nyilvánosságot tür, sőt azt igényli. Szeberónyi Zs. Lajos érzékenységét bántotta, hogy hozzá, mint a csabai ág. ev. iskolaszék ezidőszerinti elnökéhez ily czimü hivatatalos iratok érkeztek : „T. Iskolaszéki elnökségnek" s midőn négyet egyszerűen tudomásul vett, az ötödiknél kázust csinált a hivatalos levelekből s szintén kulináris rövidséggel rrtesitette a tanfelügyelőt, hogy mivel a rangját illető czimet nem kapta meg, rendeleteit, meghagyá sait annál kevésbbé teljesiti, mert a vezetésére bizott iskolák autonom jogokat élveznek s az állami hatóság velük szemben csak saját egyházi felsőbbségeik ut ján rendelkezhet. A válasz maga is ere lyes kijelentéseket tartalmazott s azt a kir. tanfelügyelő egyszerűen tudomásul nem venni nem akarta, hanem megsértett állásának és személyének elégtételt kórt. A személyes ügynek ez az előzmó nye. Magáról a kérdés tárgyalásáról alább értesülnek olvasóink, itt a magunk véleményéül csak annyit óhajtunk kifejezni, hogy a tanügy haladásának érdekében szerettük volna e konfliktust| elkerülve látni s éppen annak érdekében hisszük, hogy a közigazgatási bizottság határozatával ez a kérdés át is van adva a feledésnek. Nem is kellene má

j, minta népoktásügynek amúgy is sokhelyt zátonyra jutott hajóját még azzal vonszolni errearra, hogy autonomikus jogokért, forma szerű különbségekből elvi harcot kezdjünk A népoktatásügy egyetemes fejlődéséhez feltétlenül jótékony tényező, ha az állami akarat is ügyet vet a felekezeti iskolák beléletóre s cppen ezért talán nem fogunk czimkérdéseket támasztani ? Viszont az is bizonyos, hogy éppen a tanügy érdeke kívánja, hogy autonomikus elsáncolások ne történjenek alakiságok, formaságok miatt, éppen ezért a kir. tanfelügyelőnek ügyet kell vetni a felekezetek érzékenységére, melyet a történelmi tradíció fejleszt ki s nem a jelen, avagy személyes okvetetlenkedés, — s respektálnia kell azt a jogot, elanynyira, hogy hivatalos tényeiben kifejezésre jut annak tudata, miként a felekezetek önrendelkezési szabadságát sem csorbitva, sem bénitva, teljesiti mint állami faktor fontos és feltétlenül szükséges ellenőrző feladatát, a czimet pedig egész teljességében mindenkinek megadja, felekezeti és községi iskolaszékek elnökeinek, hisz ezek amúgy is nobile officiumokat viselnek s méltán igénylik, hogy az illem tényeiben ez elismertessék. Ezek előrebocsájtása után a közigazgatási bizottsági ülésről a következő tudósitá-t adjuk : Jelen voltak: dr. Fábry Sándor alispán elnöklete mellett : dr. Bartóky József főjegyző, Csák György pénzügy igazgató, Oláh György tiszti főügyész, Jancsovits Péter árvaszéki elnök, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos kir. főmérnök, Szarvasy Arzén kir. mérnök, dr. Berkes Sándor megyei alorvos, Kelter Imre, Jancsovics Emil, Ladies György, dr. Zsilinszky Endre, dr. Hajnal István, Hegediis Mihály, Zlinszky István közigazgatási bizottsági tagok. Az alispáni jelentés a következő adatokattartalmazza: a személybiztonság jó volt, azt epy esetben zavarták meg, >•vagyonbiztonságot csak apróbb lopások zavarták, inkább élelmiszerek lopatván. Gyulán 5, Gyulaváriban 2, Orosházán 2, Csabán 3, Szeghalmon 4 kisebb lopás volt. Ezenki ül Gyulán 4 betöréses lopás volt, Csorvá on 2. Tüz 5 esetben, öngyil kosság 2 fordult elő. A munkások viselkedése rendészeti szempontból kifogás talan, de a szervezés folytonos. Szeghalom közsegben szoczialista olvasókört akart harmincz munkás alakítani, de a fennálló tilalom szerint a gyűlés engedélyezve nem lett. Az alispáni jelentés tudomásul vétetett. Az ipartanács tagjává D o b a y Ferencz választatott. A csabacsüdi határrésznek anyakönyvi tekintetből Szarvas hoz való csatolása határozatilag kimondatott. Csorvás község anyakönyvi segéderő felfogadására való kórelme szintén pártolólag fölterjesztetett. A kir. tanfelügyelő előadásai tudo másul szolgáltak. A tiszti főügyész előadmányai kisebbnagyobb vitát keltve, fogadt attak el, némelyek némi módosítással. Erdekesebbek Erdei István gyomai lakos panasza, ki Kádár István és S. Szabó Bálint ellen kér védelmet, mint a kik mezőrendőri kihágást követtek el, felszántván a közös düllőutat és a helyett az ő földjén c inál tak ulat. A kártótelért 10 frt bírság sza batott ki rájok s a közös düllőut felszántósa miatti panaszával Erdei a törvény rendes útjára utasíttatott. Dr. Balog Károlyné megfelebbezte Füzesgyarmat község azon határozatát, hogy a közös legeltetési területbe az ő földjót is befoglalták, holott neki tanyája van s földje árokkal van körülvéve. A bizottság a fellebbezésnek helyt adva, az ügyészi javaslattal szemben, mely panaszos földjének csak egy részével kívánta a legeltetési kényszer alól felmenteni, az egész földterületet kiveszi a kényszer legeltetés alól. Nagy vitát keltett a tiszti főügyész határozati javaslata, melyet a kir. tan felügyelő panaszára Szeberónyi Z-. Lajos csabai lelkész, mint iskolaszéki elnök ellen tett. Nevezett lelkész sértőnek találván, hogy a kir. tanfelügyelő hivatalos czimezéseiben ós megszólításaiban nem adja meg a hivatala után járó czi met és tiszteletet s vele mint iskolaszéki elnökkel rendelkezik s rendeleteket ad oly hangon tartott levélben, melyet aztán a tanfelügyelő tartott sértőnek, megtagadja beküldeni az elrendelt adatok beszolgáltatását mindaddig, mig neki a hivatali állásával járó czimezést a kir. tanfelügyelő meg nem adja. A tiszti főügyész javaslata a lelkészt a püspök ut jan kivánja kényszeríttetni az adatok beszolgáltatására s a tanfelügyelői hivatallal szemben levelében használt tiszte letlen hangja miatt megrovólag aposz trofálja. Dr. Hajnal István nem helyesel heti azt a hangot, a mit a tanfelügyelő az iskolaszéki elnökökkel szemben hasz nál, a mit vele szemben is alkalmazott, mert az aztán provocálja az olyan vála szokat, minő a Szeberényió is. Ova inti a bizottságot, hogy autonomikus ügyekbe ne avatkozzék s ez esetben is elégedjék meg egyszerűen azzal, hogy a püspök utján bekéri a kérdéses adatokat, mellőzve minden észrevételt. L a d i c s György helyteleníti a lelkész levelének hangját, de ez mellékes. A fő az, hogy a tanfelügyelő által bekivánt adatok beszereztessenek, azért elfogadja az ügyész határozati javaslatát. Dr. Bartóky József abból indulva ki, hogy a lelkész mint iskolaszéki elnök a tanfelügyelőnek alárendeltje, tartozik elfogadni rendeleteket s elfogadja a javaslatot. Hegedűs Mihály és dr. Zsilinszky Endre elegendőnek tartják, ha az adatok a pmpök utján egyszerűen bekéretnek. — Rezey Szilviusz ugy megsértett hivatalának, mint szemétének elégtételt kér, mire a vita kimerittetvén, az ügyész határozati javaslata elfogadtatott. Még valami hót adóügyi felebbezésben fogadta el a bizottság Csák pénz ügyigazgató propoziciót, ezzel az ülés véget ért. Vasárnap. — Különféle konfliktusok. — A gyulai tiszti bál epilógusa. — A jaminai serleg. — Csabai átkok. — Görög és török öszszevesztek a krétán. A kréta nagy konfliktusok előidézője volt világfönállása óta. Ott a Hortobágyon hányszor fütykössel egyenlítették ki a kréta rovását s hány szilaj népdal szól a dupla krétáról. Hihetőleg Rezey tanfelügyelő ur krétával irta Szeberényinek azt az inkriminált „T" betűt. Soha még az a nyárspolgár betű ilyen gezemiczét nem csinált. Mit használ a püspiiki jubileum, ez a tanfelügyelői „T" betű nagy gondokat fog okozni a püspöki residencziában. Sima, alapos okai lévén a szentesi inteapellációkkal fölhagyni, legközelebb a fürtös Wlassitsot állitja sarokba a „T" mián. És fölhasadoznak a következő ezim-konlliktusok : D r o p p a Gyula megbízókat küld a jaminai fő elnökhöz, mert az a szalonnasütéssel egybekapcsolt díszközgyűlésen nem tisztelte meg e szóval : Tekintetes Elnöktárs ur ! Francsek István, a legfiatalabb városatya, a dalegylet alelnöke segédeket küld Kocziszky Mihályhoz, mert ez őt nem tisztelte meg e megszólítással: Tekintetes Város-tata ur ! Lehetne referálnom több czimkérdésről, de most beérem ennyivel. Majd legközelebb! * A gyulai kaszinóban a tiszti estély óta permanens sóhajokkal elegyes murik vannak. Az urak ellágyult kedélylyel koczintgatnak s sóhajtva köszöntenek föl egy bájos hölgyet ilyeténképpen. — Csak ő maga volt Csabáról s meghóditotta valamenyünknek a szivét ! * A jaminai olvasókör egyik árnyalata szerdán este, a mikor a nemzeti kaszinóban Szemere Miklós tiszteletére bankettet rendeztek, hogy megünnepeljék a Széchenyi serleg Petur bánját, — gyászlobogót akart kitenni. A helyiérdekű gyász oka az, hogy nekik nincsen — Széchenyi serlegük. S menten nagy .lelkesedéssel határoztak el, hogy a jaminai áldozatkészség alapján ők is megcsináltatják a második István serleget, és semmi sem jelzi az ezidőszerinti elnök népszerűségét, mint az, hogy az ő nevére határozták a serleget elkészíteni. Igy reszkessen Szemere Miklós, mert vele szemben a második István, serleggel kezében fogja konstatálni, hogy Petur báni igéje a Futtaky stílusa szerint minden alapot nélkülöz ós igen is Magyarország boldog ! Jamina, Jamina nagy a te hatalmad. Ezt modotta Hüke Lajos is egyszer. (A legutóbbi képviselőválasztás után.) m A héten Csabán a következő időszerű átkok hallatszottak. — Légy te Hirsch-tag. S ne akarjanak hozzád jönni konsultálni. — Légy te uj Hirsch-orvos, s nyisd föl a kartársi szerétet Wertheim-lakatját. — Csinálj hamisbukást az evangelikus templom tornyáról. — A Jókai-utca közepén koptasd a —flasztert, de gyalog. meg. Végtelenül szeretem, imádom. Kimondhatatlaul boldoggá tenne, ha alkalmat adna, hogy ezt négyszem között bebizonyíthassam. Inczénének minden- vére arczába szökött. Hirtelen, mintha egy mérges kígyó csípését érezte volna, kikapta kezét Felényi kezeiből, egy lépést hátrált s a haragtól vibráló hangon kérdé : — Megbolondult? Felényi elhalványodott, rirre a le sújtó válaszra nem számított. Előbbeni szenvedélyes hangja alábbszállott. — Lehet, nem tagadom. Elbűvölő szemei, lényének szeretetreméltósága, alakjának bája, rabjává tettek, teljesen elvették eszemet. Egy kimondhatatlan érzés . . . Inczóné tekintetét élesen reá szegezve, fejét kissé előre hajtva, fagyos nyugalommal vágott közbe: — Köszönöm a bókot I Ön nagyon kegyes hozzám. S mióta fedezte fel bennem ezeket a tulajdonságokat ? Felényi észrevehető zavarba jött. U^y érezhette magát, mint a kinek a nyakába hideg zuhany ömlik De azért még egy kísérletet tett magát kimagyarázni. Inkább dadogta, mint mondta : — Rég óta . . . évek óta . . . Inczéné ajkán egy gúnyos mosoly vonult át. — Es csak mo t jutott eszeba ezt n«knin megmondani ugye? most., a mikor már férjnél vagyok. Mikor ezt, ha igaz lett volna, joggal tehette, akkor nem tette, most azt hiszi, mert féijnel vagyok. — Ne ítéljen el, a mig ki nem hallgat. ítélete nagyon szigorú. — Szigorú? Tan kitüntetesnek vegyem s még köszönetet mondjak valló másáért? . .. Azt hiszi, mert férjnél vagyok, most minden kötelezettség ve szélye nélkül közeledhetik hozzám s vallhat szerelmet s nincs módomban próbára tenni s vallomása őszinteségéről meggyőződést szerezni? Azt hiszi, hogy magáért majd megcsalom a férjemet? Azon nők sorába helyezeti, kik főkötő jüket, melynek tiszlasága az asszony homlokára dicsfényt vett, bűneik taka rójaul használják ? . . . Felényi sarokba szorítva könyörgésre fogta. — Bocsásson meg . . . Inczéné nem hagyta magát félbeszakittatni. Tompított, de oly erélyen hangon, a melyre senkisem tartotta volna képesnek, folytatta: — Megboe sátáni ? Azt még nem tu dom, de hálát adok az Istennek, ho^y megismertette magát. Csodálkozik ugy-e, hogy ezt tőlem hallja ? Igen, tudja meg, ha mindjárt gyengeségemért pirulnom kellene is, megmondom, hogy kit sértett meg bennem. Kiegyenesedett s mint a ki hosszabb mondatra készül, mély lélekzetet vett Arcza, melyeta felindulás az imént még tulpirosra festett egy árnyalattal halavá nyabb lett. Kebelének lassúbb rengése arra látszott mutatni, hogy kedilye felvert hullámai fokonként csendesednek s gátot tört vére természetesjmedróbe visszaszáll. A ki most igy látta volna, a s'.ép ről alkotott legmagasabb fogalmai megtestesülésében gyönyörködhetett vo'na. Csendesebb hangon folytatta : — Mikor három ev előtt először mu tatta be magát férjemnél, mint hivatalfőnökenél, egy különös, okkor ös neretlen érzés lopódzott be szivembe, .mely érzés egész valómat betöltötte. Önért dobbant meg először a szivem. Eszme nyem volt. Oly férfinek tartottam, kinek nejévé lenni, a kiért az élet terheit viselni a legnagyobb boldogság lehet. Két évig mindég hittem, reméltem, hogy közeledni fog, hogy észre fogja venni érzelmeimet, melyeket önbocsérxelből magamba rejtettem,mint gyöngyeit a kagyló Oa akkor a szegeny, vagyontalan árvát észre nem vette, mellőzött « a velem való érintkezésben csak annyi figveleiure sem méltatot', amennyit minden fiatal embertől a társadalmi illem m3gkövetelhet. Felényi luezénót többször megakarta szakítani beszédjében, de ez egy kézmozdulattal hallgatást parancsolt neki. Azu tán folytatta: — De hálával tartozom a sorsnak, hogy ez igy törtónt s óhajtásom : felesége lenni, nem ment teljesedésbe, mert ahogy most velem tett, megtette volna mással is s tán diadalmasan az ón hiszó keny, bizalomteljes ós becsületes szivem rovására. Közelgő lépések tompa nesze hallatszott, melyet a tapesztri szőnyegek nem tudtak teljesen elnyelni. Az akvarium innenső oldalán Incze alakja tünt elő. — Kedves angyalom ! hol maradsz oly sokáig? Már türelmetlenül várnak. Ah 1 Felényi is itt ? Na na, még félté kénnyé teszesz. S mint kinek feje felett 50 óv csak nem nyomtalanul vonult el, kinek lelkét az élet viharai nem törték meg, ruganyos léptekkel vidáman lépett a felesége elé. — Litod — mondá F .-lényihez for dúlva — igy kellene neked is cseleked ned. Vesd le azokat az agglegény czipőket és keres magadnak te is egy ilyen kis angyalt élettársnak. Hidd el, csak a házasóletben, egy szerető hü nő oldalán talalható fel a', igazi boldogság. S ezzel kedélyesen megölelte s hom lokon csókolta nejét, a ki — Felényit még egy pillantásra sem méltatva, karjait ferje karjaiba öltve, vele a szalonba indult. Kohányi Roberl. Az igaz szerelem. Napló töredék. — A „Uékősmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Most már kimondhatom. Kimondhatom büszkén, felemelt fővel, hogy szeretlek. Di ne várj tőlem e szerelem nagyságának meghatározására diszes jelzőket, mert én nem őrül'en, szenvedélyesen sze retlek téged, ham m csak őszintén, a lé lek soha el nem muló igaz szerelmével Nem tudom leirni e szerelmet, mert azt nem lehet leirni ugy, hogy te megismerj abból egészen. És hogy félig ismerj meg, azt nem akarom. De mégis megpróbálom halványan körvonalazni e szerelmet, mert érzem, hogy élőszóval nem tudnám elmondani. • Nem ugy szeretlek, mint a mai kor ifjai szoktak. A szerelmet, melyet szivem hordoz nem ismeri senki. Én nem használok jelzőket amaz meghatározására, sem pedig nem emlegetek határozatlan ideakat, melyek valami nagyok akarnak lenni ós megmaradnak csak annak örökre. Lásd, én őszinte leszek most is ós mindig. Elmondanám hogy hogy szerettelek meg, de nem emlékszem arra az időre, amikor még nem szerettelek. Lehet, hogy akkor még nem is éltem, vagy csak ól tem, de nem éreztem azt, hogy élek. Egyszerre, észrevétlenül szerettelek meg ós nem tudom, hogy miért ? Azórt-e, hogy szép vagy, avagy azért, mert jó vagy? Nem tudom. A mióta elváltunk egy kézszorítás, egy tekintel nélkül nem láttalak. De lelkemben őrzőm képed és nem űzi ki onnan semmi, csak a sir. Csendes az ón szivem. Nyugalmát nem zavarja semmi . . . semmi . . . Nem remélem, hogy valaha szeress, csak azt, hogy ne feledjél . . . Ta'án valaha találkozunk még. Akkor ón öreg ós te még mindig fiatal leszel. És talán nem is fogsz megismerni. Hosszú, álmatlan éjjeleken, midőn önkéntelenül nevedet sóhajtom, nem kecsegtetem magam dőrén, hogy hátha tudnál szeretni! Még a reményről is megtanított lemondani, az idő. Pedig gyakorta jösz elém — ébren álmodván a múltnak kevés édes emlékeit — és gyakran látlak a mult sürü fátyolán át. Még mindig ugy emlékszem rád, mint a mikor utolszor láttalak.