Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-02-14 / 13. szám

XXIV. évfolyam. p.-Csaba, i897. Vasárnap, február hó 14-én. 13. szám. BEIESMEGY ÍMKH EOZLONT POIJ'I LKAI es VEG YKS I \ I; i AI.M U LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 8!tl/ 4 sz. (Zsilinszky-lele ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forhit. - Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyss azau íri . < . Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, v (Jeken u posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és kiilfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Vége a kislutrinak! B.-Csaba, február 13. Vége a szerencsének ! — mondják a számokért alvó ör< g asszonyok. Tűzbe az álmos-könyvekkel,mondja a Rózsa-czég, az álmos-könyvek ki­adója. Már a szerencse reményét is el­veszik a szegény embertől. Pedig böl­csen teszik, liogy megteszik. A gabona­kereskedő vagy vigécz, ki a kávéház­ban kellő „vorpasz" és „cupasz" mellett „blatra" és „bljndre" koczkázkat né­hány forintot, játéktársaival egyforma fegyverekkel küzd, valamiut a betét és a nyeremény közötti arány ellen sem emelhető kifogás. A roulette is, minden hirhedtsége daczára, korrekt és becsületes, a mennyiben a bank uyiltan bevallja : „átlag minden har­minczhetedik tételre én tartok igényt, kezelési költségeim megtérítése fejé­ben; de ettől eltekintve oly arányban fizetni ki a nyereményt, a milyenben a veszteség koczkázata állott." Csak a „kis lutri" nem elégszik meg a pol­gári haszonnal. Ha összehasonlítjuk az arányt a nyereség esélyei és a nyere ség összege közt, azt tapasztaljuk,hogy az állami játékbank erkölcsrontó üzel­meiben még uzsorás fogalmak szerint is tuímagás alkuszdijat foglal le. Ugy az „extratónál" a betett ösz­»zeg 18 kedvezőtlen eset ellenében csak 14-szeresen lesz visszafizetve ; ambó­nál 400-szor helyett csak 240 szer, ternóná' pedig 35200-szor helyett csak 4800-szor. Utóbbi esetben tehát 7'5-szer kedvezőtlenebb. Mit szólnánk egy já tékojhoz, ki a „roug et noir" ban azt kívánná, hogy a poiuteur fizessen 75 forintot, ha 10 forintot nyerni akar. Nagy Katalin orosz czárnőnek teljesen igaza volt, mikor a kis lutrit „nagy hunczutságnak" nevezte el. Harczoltak is Európaszerte, a „kis lutri ellen, Nagy Katalin ideje, sőt régebbi századok óta és nem siker­telenül, mert immáron majdnem min­denütt eltörülték a kis lutrit. Csakis Ausztria és Magyarország pénzügy­miniszterei kap ,ak azon a kedvező alkalmon, hogy mindegyik a kis lutri eltörlését ahhoz kötötte, hogy a monar chia másik telében is szüntessék azt be Most végre bekövetkezett. Azt mondjuk, hála Istennek ! Hogy a lottó megszűntével az al­sóbb osztályok anyagi jóléte sokat nyer, bizonyította nemrégiben a bajor pénzügyminiszter, kimutatván, hogy a lottójátéknak Bajorországban való meg­szűnése óta a takarékpénztári betétek óriási módon növe­kedtek. És azért ellene nyilatkozott még az osztálysorsjáték behozatalának is, bár ez már nem bír oly káros ha­tással és nem bántja a legszegényeb­bek filléreit. Nálunk az osztálysorsjátékot hoz zák be s az állam is majdnem annyi jövedelemhez jut, mint a kis lutrival. Ez ugy van kontemplálva, hogy már 25 kr vétellel is kaphatók rész­jegyek és minden 2-ik s.-jegy[nyerni fog. Évenként három osztálysorsjáték ren­deztetik s a bérlő konzorcium a nye­remények húszszázalékát vonja le. En­nek haszna az, hogy külföldi tapasz­talatok szerint a szegény nép nem vesz benne részt, mert a szegény nép babonáját csak az álommal kombinált szerencse ingerli ; igy a szegény osz­tály leszokik a reménytelen szerencse oktalan hajszolásától. % Lesz e haboru? Kréta szigete a Fö dközi tengerben van. Területe 8613D km. Lakosainak fzima 280,000. Lakosai törökök és görögök, a kik között örökös a viszílv, melyet a svultán által engedé lyezett )i>en szóles önkormányzat a leg kevéjsbé enyhített. 1058, 66, 68 ban is­mételt s hajmeresztő lázadások és ke­gyetlenségek voltak, melyek most újra ismétlődnek, elannyira, hogy György gö­rög király fia flottával ment a görögök segítségére. A háború, melynek kezdetén állunk, rettentően elfajulhat, ha Európa be nem avatkozik ; ha pedig beavatkozik, nem fog-E rajta összeveszni ? AZ az elhatáro­lás, hogy Kretat elszigeteljék, bajosan sikerülhet. Nap-nap után jönnek a hi­rek mészárlásokról, ütközetekről, pusztí­tásról, gyujtogatásról keresztények és mohamedánok között, a sziget mindenik részéből és föl nem lehet tenni, hogy a görög flotta és a török várak között ne legyen ütközet s ha bombák esnek, azok gyújtanak, fö'gyujtják Kandiát és — Konstantinápolyt. A szabadságszerető görögök között rendkívüli tüntetésre adott okot a had üzenet. Györgyöt, a király fiát, a ki 26 éves, vállas aih'.éta, mindenfelé nagy tüntetésekkel fogadják. A görög kamara 500.000 drachmát szavazott meg a krétai menekülteknek. Minden Anglia maga­tartásától függ. Az angol sajtó a legna eyobb rokonszenvet tanúsítja a krétai ügy iránt. Bécsben csütörtökön a kü 1­ügyminiszteri palotában egész nap rend­kívül mozgalmas élet volt. A külügymi­niszter számtalan chiffrés táviratot ka­pott és küídóit el. Kapniszt gróf orosz nagykövet csütörtök délután megláto­gatta Goluhovszki grófot és majdnem egy óra hosszáig konferált vele. Miután Kapniszt gróf a ballplatzi palotából tá­vozott, Gj'uhovszki gróf elment a király­hoz és ötnegyed óra hosszáig maradt nála. Goluhovszki gróf, a külügyminisz­teri palotába visszatérve, ott találta Milán királyt, a ki egy óra hosszáig tanács­kozott vele. A háború híreket a következő ujabb értesülésekkel egészítjük ki: Tudni vé­lik, hogy Görögországot Németország támogatja, mert György unokaöcscse a czárnak, Konstantin trónörökös pedig II. Vilmos császár nővérét bírja feleségül. A görög katonaság áll 83 ezer főből s van 69 hajója 194 ágyúval. A török tá­bori hadtest pedig 410.000 emberre te­hető. A török flotla 66 hajó, 253 ágyú­ból áll. Baj, hogy a török kincstár, mint rendesen, most is üres s e miatt Kon­stantinápolyban valóságos pánik van. Állítják, hogy a magyar államvasutak elnök-igazgatója személyesen informálja magát a nagyobb kapcsoló állomások forgalmi viszonyai felől. Ezt a mozgó­sításokkal hozzák kapcsolatba. A Times kaneai jelentése szerint az egész mohamedán lakosság Maleviziből, Tomenosból, Pyrgiotissaból ós Monfazzi­ból behatolt Kaneába, megtámadta az utczákon a keresztényeket és kirabolta a boltokat és a házakat. Hír szerint kato­nák is vettek részt a fosztogatásban. A sittai prefektus jelenti, hogy a szomszédos kerületben 300 mohamedánt „BékésmegyeiKöziöny"tárcáta. Mintha, mintha . . . Mintha, mintha tavasz volna, Virág nyilna, madár szólna; Dalolgatna, csicseregne . . . Mintha, mintha tavasz lenne. Mintha ott a száraz fákon Zöld levél voln' minden ágon; S köztük enyhe szellő búgna . . . Mintha, mintha tavasz volna. S mintha — tán egy titkos szóra — J1 szivemben visszhang szólna. Edes, meleg érzés benne: — Mintha, mintha tavasz lenne! Varságh János. A leezke. — A „Bókésmegyei Közlöny" eredeli tárczája. — Aki Hallay Ruz.-ikát, most már fér­jezett Inczénét egy fel ev ota nem látta, nem ismerne reá. A ki?, igénytelennek tartott Rózsika, amióta ferjhez ment, le­irhatlan változaton ment át. Tul filigrán tagjai, melyekhez az ember szinte félt volna nyúlni, kerekded formákat nyertek, mi kicsiny alakját idomossá, arányosabbá tette s a valónál magasabbnak tüntette fel. Bágyadt pillantású kék szemei fó nyesebbek, beszédeseobek lettek ; arcz színe, mely a kreolokra emlékeztetett, üdébb, élénkebb árnyalatnak adott he­lyet ; járása biztosabb, tartása önérzete sebb, hangja csengőbb és vidámabb lett. Ferjhez menetele nem volt hián min­den regcnyességnek. Mint fiatal árva leány, férjnél levő — nálánál sokkal idősebb — nővéréhez került, ahol szerénysége, tapintatos mo­dora és helyes gondolkozásával minden­kit megnyert. O.y hasznossá tudta magát tenni, hogy hosszabb-rövidebb távozásá­vá! mindég betöltetlen ür maradt utánna éskülönösen nélkülözhetetlenné vált nénje kis fia : Pistikére nézve, kinek a nevelé­sét egészen magára vállalta és sikeresén vezette Rózsika azon természetek köze tar tozott, akik belső tulajdonságaikat nem tudják a világ előtt c.-i logtatni, értekü ket érvényre juttatni * ennek tulajdonit ható, hogy jóllehet a 20 ik életévet meg­haladta, komoly, számba menő udvarlója nem ak-dt. Szivemégaz élet tavasz üde­ségének örvendett, nem érintette még a szerelem perzselő szele, lelke nyugalmát nem dúlta fel a szenvedély puszti'ó vi­hara. Gyanúsították ugyan egy izben az­zal, hog.v férje, mint volt sógorának egyik hivatalrársa iránt, kivel néha érintke­zbtt, melegebb érdeklődéssel viseltetett volna, mert egy időn át feltűnően zárko­zott volt, órákig elmélázott s nem egyszer könnyezve találták, de ezek a sympto­mák aligha erre az ösmeretségre voltak visszavezethetők, mert Szelényi vele szem­ben különös figyelmet, közeledési hajla­mot éppen nem mutatott, sőt a vele való érintkezésnél az udvariasság köteles ha­táráig is alig ment. iocze hamar felismerte Rózsika jó tulajdonságait, nemes szivét s annyira megszerette kis sógornőjét, hogy később, midőn egy váratlan csapás folytán öz­vegységre ju'ott, egy perczig sem habo zott — hanem daczára a három évtizedet meghaladott korkülönbségnek s nem he­deritve a szánalmat kifejező mosolyokra, lebeszélő tanácsokra : — feleségül vette; s ezt annyival is nyugodtabban tehette és szivesebben is tette, mert e pontban boldogult felesége óhajtásával talalkozott. Haldoklása perczeiben is ezek vol tak utolsó szavai: — Vedd Rozsikát oltalmadba, legyen ő gyermekünknek anyja. Inczéné valóságos rajongással csüg gödt férjén, a mi hihetetlennek tünt fel s nem egy rossz éleznek szolgált anya gul azoknak, a kik boldog házasságot ily nagy kor külömb-égség mellett elsem tudn k képzelni. I. raz, hogy Incze fele ségériek bairan atyji lehetett voJna, de azzal a — férfiaknai csak ritkán talál ható sima, megnyerő modorral, férfias és mégis gyöngéd bánásmóddal, mely ter meszeiének szerencsés oldalát képezte, sikerült neki a köztük létezett korküiömb­séget nemcsak észrevehetienné tenni, ha­nem feleségét teljesen meghódítani. A férj a fiatal asszony gyermekes kedélyé­ből fiatalságot, életkedvet s viszont a nő férje komolyságából annyit nyert, a meny­njivel egymást teljesen kiegészítették. A kölcsönhalás egészen egymáshoz illő párra változtatta át. * Inczéék szalonja hangos, mozgalmas élet színhelye volt. A társaságon, mely ma egy nem min­dennapos alkalomból gyűlt itt össze, a legjobb hangulat uralkodott. Incze hiva talba lépésének 25 éves fordulóját ünne­pelte. A házigazda nejével versenyre kelt 8zeretetremóltóságuk kifejtésében, mindent elkövettek, hogy az estét vendégeiknek kellemessé és emlékezetessé tegyék ; de a, vendégeket sem érhette a hálátlanság vádja, mert kiki tehetségéhez képest igyekezett az általános jókedvet ébren tartani ós fokozni. Néhány quartelt, egy­egy szóló-ének, szavallat, felváltva tréfás társasjátékokkal, lehető változatossátet ték az estélyt. s mig az öregebbek egy pohár bor mellett a kártya asztalnál ke­resték a szerencsét : a fiatalság a virág­nyelv gyakorlása közben egymás ragyogó szemeiben vélték azt feltalálni. A házigazda mellett természetesen Inczóné volt az ünnepelés tárgya, az ál­talános figyelem központja. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy ilyen jól mint ma, még sohasem nézett ki. Az elége­dettség glóriájától övedzett arczát épp ugy emelte az a fekete hajába tűzött Princess Aliz rózsa, melyet a férjétől a mai napra kapott csokorból választott ki magának, mint ahogy érvényre juttatta idomainak bájait az a félig testhez álló bordó se­lyem taffetruha, melyen az átlátszó krém csipkével szegélyezett betét olyan érzók­ingerlően, olyan kecsesen volt alkalmazva. Igyekezett is mindenki a közelébe jutni és társaságát élvezni, vagy legalább is hódolatának egy-egy bókban kifeje­zést adni, bár Inczóné ezeket egy-egy ügyes szójátókkal mindég elhárította magától. Különösen gyakran vette ki e tekin­tetben részét Felényi, a ki — ha csak tehette — lefoglalta, mulattatta s külö­nösen akkor igvekezett közelébe jutni, ha egyedül találta, bár Inczóné kissé hűvös, vontatott válaszaiból, hidegebb hangjából kivehette volna, hogy az ő hódolatának nincs az a hatása, amelyre számitani látszott, sőt egyenesen terhére van. Most is a kis szalonban egy délszaki növényekkel díszített akvárium által fé­lig elfedett hangjegy állvány előtt áll­nak, hova Inczóné Liszt egy ábrándjá nak felkeresésére ment. Felényi azon ürügy alatt követte, hogy segítségére lesz a keresésben. A nagy teremben a társaság kisebb­nagyobb csoportokra oszlott. Itt a leg­újabb zeneszerzeményeket bírálgatták s a zene hanyatlásairól vitatkoztak. Amott egy napi eseményt tárgyaltak, a mely nem volt egészen szabad minden pikan­tériától, ami a társalgásban részt vettek temperamentumához képest különféle megjegyzésekre adott alkalmat. Felényi felhasználva az általános figyelem lekötöttségét s meggyőződve, hogy senki sem hallja, egyszerre csak megragadja Inczóné kezét, azt szenve­délyesen megszorítva, oly közel arczához, hogy azt lólekzete majdnem érte — oda­súgta : — Nagyságos asszonyom, hallgrssoa Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents