Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-27 / 51. szám

Budapest i 3.339,202. Szeged 696,806. Pozsony 608,696. Szabadka 526,654. Palota-Újpest 503,837. Debreczen 496,835. Temesvár 395,309. Nagybecskerek 352,275. Nagyvárad 338,951. Tizedikül jön a forgalomban Békés­Csaba 330,026 utassal. (Egy évi szapo­rodás 4415.) És csak ezután következnek Arad 302.120, Győr 312.293, Pécs 292.264, Szombathely 236.160, Czegléd 302.691, Brassó 273.166, Nyíregyháza 234 696, H.-M.-Vásárhely 312.226 felszálló utassal. Tehát Arad, Pécs, Szombathely, Brassó, melynek vasúti állomásaira az ujabb időben oly sokat költöttek, sokkal kisebb személyforgalmat ad, mint Csaba, a hol jóformán mióta a vasutakat üzembe vették, az utasoknak várótermek nagyob bitásáról nem gondoskodtak. Mert meg kell értenünk egymást. Habár az államvasuti kocsihiány ós rak­tárak szűkében — mint általánosan tudva van — néha hetekig esőben, vizben, zivatarban vasúti ponyva alatt áll a szál­lítandó gabona, — mégis nem az a leg nagyobb sérelmünk nekünk, a gabona­berakodó állomások elégtelensége. Dr. Zöldy főorvos, dr. Reisz Miksa ügye­letes városi tiszti orvos a megmondhatója, mennyi följelentést adtak be a túlzsúfolt­ságból eredő közegószségi veszedelmek­ből. Végre is meg kell gondolnunk, hogy a csabai állomásnak tranzitó jellege van. Már most, mint 1893-ban is a fenyegető kolera esetén ugyan micsoda veszedelem áll elő a szűk folyosón, — melyet per­ronnak nevezni csak a korszakos nagy­képűség képes, — ahol az emberek ugy állnak egymás mellett, mint a heringek. Orvos tudná azt a maga szörnyű jelen­tősége szerint leirni! Mi a laikus eszünk­kel csak betekinteni tudjuk a veszedel met, de határát kiszabni, hatását mérle­gelni nem. Vagy mit szóljunk ahhoz a szűk hely miatt bekövetkező „pia fraus­hoz", mely a második osztályú váróterem bői csinált a legundoritóbb köpködőt, mely elől vagy a folyosóra, vagy az első osztályú váróterembe kénytelen húzódni minden tisztességes ruházatu ember, mi nek folytán az első osztályban előáll a túlzsúfoltság ós az utasokra, kik ez ellen pedig magasabb fizetési kvótával jóformán biztositani vélték, — bizonyos öszsze­keveredés. És elvégre is, minek argumentálunk tovább ? Kell e azt mondani a könyörületnek, mikor a nyomor borzalmai szorítják szi vét, hogy nyisd meg erszényedet ? Kell-e Isten végtelen hatalmáról annak prele­gálni, aki valami festői helyen gyönyör­ködik a nap feljöttében ? kell e haza­szeretetről beszélni annak, a kinek a haza érdekében vivott csatában több sebtől vérzik a szive: váljon kell-e tehát a csabai vasúti tarthatatlan állapotokról irni ? A ki csak egyszer ugy radnai bucsu­járáskor, vagy nagyobb mezei munkás inváziókor, vagy hogy túlságosan ne ke­ressük a kivételt, aki bármikor kénytelen volt életének egy-két keserű óráját itt elvesztegelni, az tudatában van, hogy igy ez nem maradhat 1 Ebben a helyzetben szinte megtud nánk (habárakkor is nehezen) nyugodni a helyzetben, hogy a vasúti lerakodó helyek ám ne épitessenek, de hogy a várakozásra kényszerült utasok elhelye­zésére szánt termek igy maradjanak ép­pen most, mikor milliók és milliók fordít­tatnak államvasuti beruházásokra, — valóban nagy elkeseredést szülne. Hiszen lám Orosházán, hol pedig az egy évi személyforgalom 5975 tel növe kedett, mert mig előbb 73,999 volt az utasok száma, addig a mult évben 79974, — tudnak építkezni — ós az épités már folyik is, miért nem tudnak itt hozzá kezdeni az építésbe, a hol két évtizede — hir szerint — mindég építkezni akar­nak és harmincz év óta fölterjesztések vannak a miniszternél a tarthatatlan helyzetről. Várjuk a megnyugtató elhatározást ós elvárjuk a községi képviselőtestülettől, hogy a sajtót, midőn e kérdést állandóan felszínen tartja, — nem hagyja magára. Az aratási sztrájk. — Intézkedések. — A vármegye alispáni hivatala a me gyei sajtónak a mezei munkás mozgalom ról következő értesítést adja : AZ aratók, Bánfalvát kivéve, mindenütt elszerződtek. Az egész vonalon teljes nyugalom. Sztrájkra nincs kilátás. Önként felmerül a kérdés, hogy volta­képpen hogy is áll a socialismus a Sár­réten ? Erre nézve bátran idézhetjük a régi közmondást, hogy „nagyobb a füstje, mintsem a pecsenyéje." Még a leglármá­sabb szájhősök vérét is lehűtötte most az aratás küszöbén beköszöntött — s ugy het. Ugy látszik, azEthey-lány komolyan kedik. A képviselőtestület tagjainak szá­mát tehát majdnem az eddiginek ára redukálják. A tagok fele része a város területén legtöbb egyenes államadót fizető, választ­ható városi polgárok közül, másik fele része az összes megválasztható városi polgárok sorából választatik. Választási joggal a város polgárai birnak. A választás a legtöbbadót fizetők közül, valamint az összes válaszlók sorából választandó képviselő­testületi tagokra egyszerre történik. A választók igazolványuk felmutatása mel­lett adják be előbb a legtöbb adót fizető közül, azután at összes választók sorából választandók neveit tartalmazó szavazat­lapjaikat. Ez tehát ujitás, hogy a v i r i 1 i s t á k közül is választanak. A polgármester megválasztása törvényhatósági joggal fel­ruházott városokban királyi megerősítés alá esik; rendezett tanácsú városokban a belügyminiszter jóváhagyását igényli. A városi tanács a város végrehajtó közege ugy az önkormányzat körében, mint az állami közigazgatás terén ; egy­szersmind az első fokú politikai közigaz gatási hatóság a város területén. A városi tanácsnak tagjai; a) pol­gármesteren, mint elnökön kivül az al polgármesteren, a mennyiben ezen állás szervezve van (100. §); b) a díjazott ta­nácsnokok, kik közé a városi rendőrka­pitány (főkapitány), a városi orvos (fő­orvos) és a városi mórnők (főmérnök) c) díjtalan tanácsnokok; b) a városi jegy­ző (főjegyző) ; e) a tiszti ügyész főügyész.) Tízezernél több lakossal bíró város ban még külön mérnöki ós levéltárnoki állás is szervezendő. A városi számvevőket a belügymi niszter nevezi ki, az állami számvevőségi tisztviselőkre előirt minősítéssel biró sze­mélyek közül. A városi számvevők állami tisztvise­lők jellegével birnak, helyhez kötve nin­csenek és a belügyminiszter által a szol­gálat igényeihez képest bármikor áthelyez­hetők. Fizetésüket, mely egyénenként évi 1000 forintnál kevesebb nem lehet, az állampénztárból húzzák. A esabai állomás kibővítése. — Mivel támogatjuk érveinket ? — A csabai állomás kibővítése érdeké­ben évtizedes kérésünket nagyon röviden lehet megindokolni. Egyszerűen azzal, hogy Békés-Csaba a tizedik helyet foglalja el az országban a személyforga­lomban. Ugyanis hivatalos adatok szerint csak kilenc város van előttünk, mely a mult évben megelőzi Csabát a felszálló utasok számában. Ezek a városok : II. A borotvált kópü, száraz kicsi em ber egész közel hajolt a hadnagyhoz: — Bocsánat, a méltóságos ur maga csi­nálja ezeket a kellemetlen perceket, ezen lehet segíteni. Miért ne mondjam kién, ha már az egész világ beszéli? Miért nem méltóztatik megnősülni ? Hiszen kapna feleséget, egész háremet! Egy hadnagy ur, akinek már a legöregebb apja is ne­mes ur volt. Melyik kisasszony nem lenne méltóságos asszony, kiváltkópen ha a hadnagy ur lenne az ő méltóságos férje. Mert a hadnagy ur kap pénzt is. — Hogy tetszik mondani ? hogy nem volna elég? Kapna százezer forintot rög­tön, de kapna kettőt is, csak ki kellene nyújtania kezét s ott lenne a háromszáz­ezer forint, egy kicsit mosolyogni szép lányra nem nehéz; mosolyogni s meg­fogja a négyszázezer forintot. — Ugyan hagyjon el Weisz — fe­lelte Kaza türelmetlenül, — beszól a vi lágba. Majd csak segítünk a bajon más­kép. — Mennyi is az a ... . — Nem egész ötezer forintocska,szol­gálatjára, méltóságos hadnagy ur. — Sok pénz, sok pénz, — sopán­kodott a hadnagy — maga meg százez­rekről beszél, hát ezért merre nyúljak ? — Ha már tetszett kérdezni, meg mondom. Csak az Ethey kisasszony felé, egy piczike karika gyűrűvel bekopogtatni s megméltóztatik kapni a választ. — Eh! maga egy kicsit szemtelen, Weisz. A hiéna még jobban összehúzta rán­czos arczát, nagy hajlongások, csuszo gások közt hátrált az ajtó felé : — Amint gondolni méltóztatik. — De arra a néhány forintocskára nekem szükségem van ; tetszik tudni, szegény ember vagyok. * A hadnagy egyedül marad s előtte a változhatlan valóság rut képe. — Tehát eladja magát, mert másként nem segit­veszi az udvarlását; már rafinált esze észre vette, apró, eléggé el nem rejtett dolgokból s csak megerősítette benne a hitet ez a Weisz, hogy a lányt meg is kapná. A kis ezredesnó már régen ravasz bizalmaskodással mosolyog rá, ugy lát­szik, ez sejti, hogy a lány valamelyest érdeklődik iránta. Aztán meg nem is olyan hideg, szeszélyes már a lány. Kint voltak a Halmerparkban s va laki indítványozott egy csólnakpartiet a nagy tavon. — Nem, nem, ellenkezett a leány, én nem megyek s nem akarok egyedül lenni. Maradjanak. — Hát maga mért nem jön? kér­dezte a hadnagy. — Nem akarok, felelt a lány, de nem nézett a hadnagyra. Mindnyájan a tófeló mentek ; Kaza rálépett a kikötő hidra s visszafordulva, kezét nyújtotta a lánynak. Ez csendesen, tagadólag rázta a fejét. — Nem, nem megyek. — Miért ? kérdezte a férfi komolyan. — Felek, mondta végre a lány. — Velem is, ha én evezek ? Erősen nézett a lányra, a tekintetét kereste, de ez csak csendesen odanyuj totta a két kezét s beült a csolnak kor­mányához. Idegesen szorította a kormányzsinórt s mikor egy taszítással a hajó elúszott a hídtól, a lány lezárta nagy szemeit, keskeny ajkán egy ideges, gyönge rán­gás futott át s csak akkor tekintett fel, mikor Kaza jókedvűen dirigálta : — Ne arra hát; csak mindig balra. Mikor egy félóra múlva partra száll tak. a lány keze jéghideg volt s reme­gett, mikor Kaza kisegítette. Mig kar öltve végig mentek a főúton, az össze­hajtott lombok alatt a férfi megfogta újra a lány kezét: — Baja van ? — Ki vagyok merülve. — Mitől ? — A félelemtől. — De miért fél ugy a viztől ? — Mert nem akarok meghalni. Is tenem, nagyon féltem. Aztán szaggatott, csagnem siró hangon elmondta azt a ré­mes dolgot, mikor őt Groth a Vágból kimentette. Mesterkéletlen, őszinte volt a meg döbbenós ós a megbánás az elbizott ka­tona lelkébe, mikor csendes, megadó han­gon kérte a leányt: — Bocsásson meg, istenem, nem akartam igy meggyötörni. Azt hittem, gyerekes szeszély, azért hivtam anynyira. A hangja lágy, suttogó lett: —• Olga, megtud nekem bocsájtani ? Lehajolt, megcsókolta a leány remegő kezét, dus 6ötét haja odaért a leány fe­hér karjához, mit a csipkés batisztiuha szabadon hagyott; a máskor büszke, gú­nyos, hideg leány lehajtotta szép fejet s a kótségs reménykedés mosolyával ajkán bólintott igent. Megadó, igaz szerelme ott fénylett a szemeiben s mikor a had­nagy átölelte, félve, remegve hajtotta fe jót a vállára. A játszma meg volt nyerve 1 * A Kaza hadnagy lakásának széles, fehér tornáczán János tárgyal Weisz úrral. — Mondtam már, hogy nem lehet bemenni senkinek, magának se, — för­med türelmetlenül János a vendégre. — Csak azt tessék megmondani, hogy Weisz van itt; csak annyit, hogy a Weisz van itt. — Nem lehet, — dörgi a putczer. — Ugyan János, hát csak engedd be. — hallik ki a szobából a hadnagy ur csengő, vidám hangja. Mosolyra nyúlik a Weisz ur arcza, amint hajlongva megy be s megáll nagy alázatosan. — Na, mi baj Weisz ? Hát nem tud türelmes lenni. — Oh, igen, méltóságos hadnagy ur, látszik állandó — hűvös, esős időjárás és bizony nem aratási sztrájkról gondol koznak, hanem a fölött töprengenek, hogy vájjon hogy is keressék meg a télire valót? A sárréti munkás nem olyan együgyű, hogy az egész évi kenyérnek­valóját idegen munkásnak engedje át. Az erre vonatkozó hírekre való tekin­tettel a vármegye alispánja felhívást in­tézett a munkásokhoz, melyet több ezer példányban szétosztottak a munkások körött. Dr. Lukács György főispán a járási főszolgabírókhoz a munkásügyek ellátása tekintetében, n evezetesen a Mezőhegyesen koncentrált munkáscsapatok igénybeve­hetésének módozatairól hosszabban ren­delkezett. Ezt a kérdés horderejére, hogy ugy a munkások tudjanak felőle, valamint a munkaadók is tudják baj esetén az eljárást, — a következőkben ismertetjük : Előre bocsájtva a földmivelésügyi miniszter ismert intézkedését a Mező hegyesre koncentrált munkás-csap itról — aztán igy folytatja : Mivel azonban az aratási munkálatokhoz szükséges munka­erő közvetítésének e rendkívüli módja csak indokolt e3etben vehető igénybe, — tudni kell a következőket: 1. A Mezőhegyesen összpontosított n unkakészletből az alább közlött eljárás és feltételek mellett első sorban csak az a munkaadó kaphat aratómunkásokat, a ki az aratási munkára tényleg szerződ tetett munkásokat, munkásai azonban az ő hibája nélkül a szerződós teljesítését megtagadták s a szerződós teljesítése vé­gett alkalmazott törvényes eszközök sem vezetvén eredményre, a munkaadó hely­ben, vagy a környéken a közvetlen szom szédjai által fizetett munkabér és feltó­telek felajánlása mellett munkásokat semmikép sem kaphat. 2. Azon kérdésben, hogy a rendkí­vüli körülmények fennforognak-e s igy az illető munkaadónak a szükséges munka­erő átengedésére igénye van-e, a járási főszolgabírónak kellelsősorban főispánhoz javaslatot tenni. Ha a járási főszolgabíró a munkások átengedését indokoltnak tartja, a munkaadó kérelmét foglalja jegy­zőkönyvbe,annak a nyilatkozatával együtt hogy a munkások munkabéreinek és ne­táni költségeknek kifizetésére magát kö­telezi s az e részben előforduló netáni vitás esetén elhatározásomnak magát alá­veti. A járási főszolgabíró, ha a munka­adó kérelmét teljesitendőnek tartja s a jegyzőkönyvet felvette, táviratilag tegyen jelentést hozzám, én viszont a munka­megtagadás körülményeinek részletes köz­lése mellett jelentem be a földmivelés­ügyi miniszter úrhoz, hogy kinek, mely köz-égbe, mely vasúti állomásra és mily számban ajánlom, hogy a munkások ki­küldése iránt intézkedjék. csak azért bátorkodtam jönni, hogy már az a csekélység rendezve van s ezután se méltóztassék a szegény Weiszról meg­feledkezni. Egy arczizma se rándul a szép ka­tonának mikor megtudta, hogy már min­den adóssága íendezve van. — Barátsá­gosan búcsúzik Weisz úrtól utoljára. A mint egyedül marad, folytatja a munkáját; nem nehéz munka, a legény­kori lakásától búcsúzik. A néhány könyv, egy csomó egyen­ruha már be van pakolva, mega dohányzó­szerei is s ennyiből áll a költözés s oda üli a nagy kályha elé, melynek nyitott ajtaján az üres feketeség ásít elő. — A verőfényes májusi nap daczára nemsokára vidám láng lobog benne. A keménylapu arczképek tovább égnek, majd nagyot lobban egy darab arannyal átszőtt illú­zión ; keservesen gémberedik össze a ne­héz selyemszalag s libegő tánczot jár az illatos levelek hamvadó lángja. Könnyű szívvel, sőt talán megköny­nyebbülve válik el mindentől; őszinte, becsületes lelke bizalommal néz a jövőbe. Amint a felcsapó lángokba szórakozott tekintettel néz, végigfut lelkén a mult ezer apró baja, aggodalma, öröme, ke­serve s a becsületes emberek józan be­látásával hisz a jövő boldogságában. És a lány otthon izgatott, ideges; kapkodva rendezi apró holmijait, meg vissza tesz mindent a régi helyére. Hi­deg, daczos lelke elvesztette az egyen­súlyt, nem tud megállapodni most, mi­kor az egész világnak elszeretné mon­dani mérhetlen boldogságát. Nem tudja kifezni, amit érez, jókedvű, engedékeny, meg daczos egyszerre, aztán meg végig dobja magát a divánon, a lágy szőnyegbe szinte beletemeti az arczát és sir, sir, hangtalan édes zokogással, csak mikor a sarkantyupengés hallik a szomszéd­szobából, ugrik fel s felborzolt hajjal, nedves szemekkel fut a vőlegénye elé s ott sir, sir, annak a vállára borulva, az

Next

/
Thumbnails
Contents