Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-09 / 37. szám

G a 1 i c z k y Gergelyhez vtz iteit Orosházán legelőbb is utam, mint kit a legértelmesebb socialistának s vezető erőnek mutattak be előttem. A homok utczában lakik saját házában, mely igen lakályos. Nagy ablakok tisztaságukkal tűnnek föl, a tornáczon most áporodik a nyári árnyék: a szőlő húsos levelével ingerkedik a szeszélyes májusi nap bibora. A gazda barátsággal jön a jövevény elé s barátsággal vezeti a szobába, a mely a jólét tanyája. A kis Íróasztalon jegec­minták vannak, a gyermekei illedelmesen köszönnek s távoznak, A zömök, egész­ségtől duzzadó Galiczky aztán elbeszéli: — Azt hiszik az urak, hogy hat év óta van socialismus? pedig tizenhat éves és annyi hónapos a mozgalom. A Görbics féle korcsmában jöttünk össze, kezdetben csak iparosok. — Ott fogtuk a hiveket. melynek köre azóta tágult; de növekedni csak ezután fog, mert a mi kérdésünk nem a nap kérdése, messze az idő, mi kor czéljaink valósulnak. — S mik a czéljaik ? — A jogért való küzdelem. Nekünk uram nincsenek jogaink, csak kötelessé geink. Pedig az ember természetével nem fér össze, hogy békésen tűrje az elnyo mást. Ezért bizunk tántoritatlanul, hogy czéljainkat végre is ki fogjuk vivni. — Felteszem, szóltam erre, hogy nem a nemzetközi álláspont, a haza meg tagadása révén óhajtják czéljaikat el­érni? — Ne várjanak mi tőlünk hazafi ságot, midőn honpolgári jogokat nem élvezünk.Csak az szeretheti a hazát, a ki annak tényezője. A munkás semmi! Jog­talan I — Milyen jogokat akarnának, hiszen egyforma joggal bir e hazában minden polgár. — Tévedés. Sokan nem birunk semmi joggal. Adjanak általános szava­zati jogot, adják meg az embert meg illető gyülekezési jogot. Nagy baj és végzetes tévedés volt tőlünk megvonni az olvasókör alakítását. Miért nem en­gedélyezik azt ? Hiszen szívesen alávetjük magunkat a hatósági felügyeletnek ós ha vétkezem : ám büntessenek meg ; de jogot elkobzani, az csak elkeseredésre vezet. A helyi gazdasági sérelmeket bőven felfödte előttem, azt alantabb közlöm. Az ipariskola szolgája, egyébként községi képviselő az a kis termetű, szé les homlokú komoly ember, a kivel be­széltem. Neve : Szemenyei Imre, szintén vezetője a szoczialistáknak. Mikor a nem­zetközi jogról volt szó, ezeket mondotta: — A haza fogalom, melynek tar­talmat a jogok adnak. Nem a születés szerez nekem hazát, csak illetékességet ; ad: hazát az élvezett jogok adnak. — De ha e hon, hol született, hol bölcsőjét ringatták, veszélyben forogna ? — Azt nézném, ki bántja. Ha a muszka törne rá, akkor fegyvert fognék megvédésére, mert a muszka még job­ban elnyomja a népeket. Szintén kivánja az általános szava­zati jogot, de ő is, ugy nem különben Gáliczky is csak fokozásán, mert a népnek érnie kell a szabadságra. Szemenyei kivánja még : a napszám bérek minimumának törvényhozás által leendő szabályozását, erélyesebb cseléd törvényt; a konvenczió eltörlését, a gyer mekerőnek elvonását a nehezebb mun­kák alól s a munkás erőn felül való megdolgoztatásáuak eltiltását. A 3 frt 50 kr napszámbér nem követelés, csak óhajtás, melyen belől a munkások sza­bad egyezkedése nincs eltiltva. A kon­gresszus azért fogadta el, hogy legyen egy határozott összeg. Még két kérdést tettem föl: — Igaz-e, hogy az önök körében sok lett a felekezet nélküli? — Sok lett, az kétségtelen. De min dég szabad elhatározás tárgya volt, me­lyet tisztelünk. Mi nem parancsolunk senkire. Mi nem nézzük soha az embert vallása szerint. Mi Istent nem keressük. Mi a társadalom görbeségei ellen har­czolunk. — Van-e nazarénus szoczialista ? — Nincs. Mert a nazarénus nem fog fegyvert, mi pedig, ha ugy fordul a sor, keszek vagyunk fegyvert fogni elveink diadalára. Szemenyei szabatos beszéde meg­lepett. Kíváncsi voltam, milyen mód­szerrel jutott ismereteihez ? — Önképzés utján. Olvastam én Darvint, Hegelt és mindazt, ami a szo­czialista irodalomban magyar nyelven számot tesz. Aztán egy hirtelen fordu lattal igv fejezte be : — Önök legtöbben a soczíalistát egy részeg paraszt képében látják; pedig az aranynak is van szemetje. Este jelen voltam az iskolában, a hol gyászdalt tanultak egy elvtársuknak megadandó a végtisztességáre. Volt ott diskant, soprán, alt, > tenor basszus, ser­dülő fiu, leány, menyecske, férfi s éne­keltek megilletődve. Arczukra rátapadt az egyetlen lámpa gyér világa : szamük ben a fatalista rendithetetlenségét ós meg­nyugvását láttam. Tévedhetnek, de jó hiszemüek. A gazdasági sérelmeket ezekben kö zölték velem. Megszüntetendőknek kivánják a p o t o m o k a t. (Igy nevezik azokat a szol gálmányokat, melyeket helyenkint a fe­les, harmados kukoriczákért teljesíteni kel], a mely mindenütt más és más: holdanként egy uj zsák, egy forint, csirke hordásban két ingyen dolognap szám.) Hiába, a napszám uzsora csak nem akar megszűnni! Sőt állításuk sze­rint a gazda a harmados hányadrészéből az egész csőszbórt kifizeti. A herényieknek kissé communista elveik vannak, mint mindenütt, hol a so czialismus ujabb jövevény. Ott a legelő­felosztás népszerű. A herényiek vezetője Bacsó István, 35 éves, ref. vallású. Van háza és szőlős kertje. Ujabb követelései között a hónaposoknak szombaton haza szállítása ós a harmados eltörlése áll előkelő helyen. Nem oly értelmes, mint az orosháziak, elnöke a szervezkedő szo czialista körnek. Titkára a körnek P e­Általánvóve azt hisszük, hogy a déli országokban, ahol az egyes nemek ko rábban érnek, a házasságkötések is ko rábban történnek, de ez nem mindig van igy. Angolország, ahol az ifjúság fejlő dése ós érettsége későbben áll be, e té ren is kedvező számot mutat. A meglevő házasságoknak 51% a férfiaknak 25 éves kora előtt jött létre, ezek többnyire mun­kások és kisiparosok, a kereskedőosztály 26—27 éves korában, az értelmiség ós magánzók többnyire 31 éves korukban házasodnak. Még kedvezőbb az arány Oroszországban, ott 66% a 25 éven aluli vőlegény, de a mai Franczia ós Olaszor szágban e körcsoport 26% ós Bajoror szágban csak 19%-el szerepel. Magyarországra nézve azon viszony áll fenn, hogy a vőlegényeknek egy ne­gyede 24 éven alul van, a felénél több 24—30 óv közötti korban van. Még az ötvenes években a vőlegények fele fiata­labb volt 24 évnél. A katonakötelezett sógből folyó tilalmak leszállították ezen kedvező arányt, mindazonáltal a nyugoti államokkal egybehasonlitva, a házasság­kötések még most is kedvezők, mert a tényleges katonaszolgálat megszűntével tehát a 24-ik életévvel szoktak ifjaink családot alapítani. Angolországban általános védköte lezettség nincs s igy ez, mint a korai családalapítás nagyban elősegítik a sza­porulatot ós vagyonosodást. Legkorábban mennek fejhez a nők Magyarországban ós Oroszországban, kö rülbelül Va része 20 éves kora előtt kerül fejkötő alá. E téren még Angolországot is elhagyjuk, a minek oka azonban abban rejlik, hogy az északi nő phiziologiai fejlődése később áll be. Hazánk egyes tájai ebben is mutat­nak jelentékeny eltérést. Általában az alföld és a déli részekben van a legna gyobb számú fiatal házasuló. Ellenben a zord erdélyi megyékben és a felvidé­ken is, az ország nyugati részén kevesebb a fiatal házasulandók, mely utóbbinál az ógaljban, a foglalkozásban ós a műve­lődési v szonyokban leli magyarázatát. Közép számítás szerint egy házas­ságra esik Francziaországban 31 gyer­mek, Schveiczban 40, Angolországban 4'3, Poroszországban 4 6, Olaszországban 51, Spanyolországban 5"4, Ausztriában 4"3, Magyarországban szintén 4'3 gyer­mek. Tehát e téren is Francziaország áll legrosszabbul.Orosz és Spanyolországban legnagyobb a gyermekbőség. Magyaror­szág 4-3-el elég jól állna, ha a nagy gyer mekhalandóság nem húzódna mögötte, e tekintetben még mindég a kelethez tartozunk. Érdekes Párizsnak a szaporulata, a hol a nagy gyermekbőséget nem nagy áldásnak tartják. 100 család közül 328­nek nincs egy gyermeke sem, 270-nek van 1 gyermeke, 19 8 nek 2 gyermeke, 10 6-nek 3 gyermeke, 9 8 nek 3 gyerme ken felül ; azért tehát ne csodálkozzunk, ha az ottani kormány a gyermekbőséget államilag jutalmazza. A világvárosok egyáltalán véve csak nagymérvű beván dorlás utján szaporodnak. (Vége köv.) Kézesókomat Ö nagyságának. Irta : Liptai Károly. — Van szerencsém 1 Jó napot kívánok 1 Ezekkel a lépten nyomon fölhangzó ha zugságokkal szoktuk egymást üdvözölni. Mindenki tudja ugyan, hogy sem an­nak nincs szerencséje, a ki ezt szinte ön tudatlan kiáltja oda ismerőseinek, sem azt szerencséjének nem tartja, hogy ezt vagy azt az ismerősét láthatja, de hát azért a mai kor gyermekeinek mindegyik­nek „van szerencséje", csak éppen az nem tud róla, a ki hirdeti. rei István. A bizalmi férfiak száma 68. A tárcsái szoczialisták elnöke Boros Károly. Legérdekesebb a dologban, hogy a mi soczialistáink szembe helyezkednek a czeglédi congresszus aratási strájk ha tározatával. Várkonyit, az elnököt egy közzéjök tolakodott pesti háziúrnak tart­ják, akit feltűnési viszketege vezet. — Nincs annak értelme uram, hogy mi munkába ne álljunk, aztán más éhe­sek vegyék el a szánktól a kenyeret. A strájk kivihetetlen, mert nincs össze tartás. Ezeket beszélték nekem, a socialisták. —r —ó. Tót-Komlós története. — Gajdács Pál munkája. — Messze földön híres népe jóllétéről Tót-Komlós községe, hol a községi pót­adót nem ismerik. A józan, vallásos nép 150 esztendő előtt szállta meg Tót Kom­lóst, miután előbb Szt. Andrásra települ­vén, az ott lakó más vallásbeliek áhí­tatos istentiszteleteiket megzavarták. Tót­komlóst hétszáz renusi forintokért, egy akó olvasztott tehén vajért s ajtón hizott disznóért váltották magukhoz R u d­nyánszky József bárótól, ki az ál dott földhöz a felesége Száraz Juliánná révén jutott. Mindezt egy testes kötetben kiváló sikerrel, a történetíró nagy anyagkészle tével és anyagát áttetszően figyelmező tollal irta meg Gajdács Pál valami ötödfólszáz oldalas könyvben. A kiváló írót, kit szerencsések vagyunk lapunk szorgalmas munkásául is bírni, a legtel­jesebb elismerés illeti. Olyan irodalmi emléket állított, amely szinte szokatlan egy község 150 éves fordulatán. És eb ben hatalmasan kezére dolgozott a köz­ség, a mely mint a mü kiadója. Minden szónál jobban dicséri a kultura iránti ál­dozatkészségét : a helyi monografia pazar nyomdai kiállításban, illusztrácziókban gazdagon jelent meg. A szöveget díszí­tik, magyarázzák a képek. Igazán be csületóre válik a technikai rész szorgal mas munkásának, K n e r Izidor nyom­dásznak, ki a „spiritushoz" valóban he­lyes „korpust" adott, tetszetőset, ízlésest. Kedvvel is forgatják a könyvet a falu emberei, a kiknek vénei még tót szö­vegben is birni óhajtják s igy a mü hi­hetőleg legközelebb tótra is le fog for­díttatni. A községnek ma 9636 lakosa van, melynek 87%-át tótok teszik. Ezek a tó tok azonban hatalmasan magyarosodnak, már a század elejéről mondja egy róluk való emlékezés, hogy alig van felnőtt férfi, a ki magyarul ne beszélne. Tót be­szédüket a magyar nyelvképzés hatja át és az átmeneti idő a nyelvdualismust teremti meg, mely a többek között ilyen virágai vannak : Pani választmányi popoludni budeme gyűlés folytatovatyi — jegyzőkönyv hi­telesitovatyiazaz : választmányi tag urak, délután folytatni fogjuk e gyűlést, vagy És ha a mai társadalmat sikerülne valami óriás-mikroszkop lencséje alá tolni, aztán fölkapaszkodva aetherikus magas­ságba, sikerülne e míkro3zkopon keresz­tül a mai társadalmi élet baktériumait vizsgálni, analizálni, nem kellene hozzá sok idő ós belátnék, hogy a mai müveit társadalom czivilizácziójának egy egész hazugság-réteg a pirositója. Egy kis éles látással különben min­den segédeszköz, minden mikroszkop nél­kül is, szabad szemmel szemügyre vehet­jük ezeket a társadalmi hazugságokat. Kisérjük figyelemmel egy modern uri ember életét reggeltől estig és az az útvonal, a melyen át ez a modern ur az ágyától az ágyáig ér : a hazugságok Kál­váriája. Nevezzük modelünket : Gerenday Diodornak és tegyük föl, hogy délelőtt háromnegyedtizre jár az idő ós hogy modelünk éppen most ébredt föl az ágyá ban. Ezt ugyancsak mi gondoljuk, mert Diodor barátunk tudja jól, hogy már egy órája ébren van, de nem mert előbb kibújni az ágyból, mert az előszobában egy hang, a mely pogányul hasonlít a szabójáéhoz, élénken érdeklődött az iránt, hogy mikor jön hát haza Gerenday ur. A szabó, az inastól fizetés helyett egy társadalmi hazugságot, hogy Ga renday ur hajnalban elutazott, mire a veszedelmes tolakodó távoztával Diodor ur is föl mer ébredni. Megnyomja a vil­lamos csöngettyü gombját, az inas besiet: — Jó reggelt kívánok nagyságos ur. Milyen reggelit méltóztatik parancsolni ? Most, hát ebben a rövidke mondat­ban nem kevesebb, mint három hazug ság van. Az első, hogy tylajdankópen akár jó, akár rossz a Diodor ur reggele, azt nem bánja az inas, de ép ugy rájárt a szája, mint a mikor kedves egészsé­gére kivánja a nagyságos urnák, ha tüsz­hiteledteni fogjuk a jegyzőkönyvet. Tam byva egészen pri temetove azaz: Ottíla­kik egészen a temető mellett. Nak zse sza nefáraduju, azaz: Ne tessék fáradni, Ma már senki sincs Komlóson, a ki magyarul ne tudna. Mint különös jelenséget meg kell említenem, — mondja munkájában Gaj­dács — azt, hogy ha használják is köz­napi társalgásukban a tót nyelvet s an­nak tisztassgára ha nem is nagyon ügyel­nek, már az isteni tiszteletnél s vallásos tartalmú, énekes- ós imakönyveikben sze­retik az úgynevezett byblikus nyelvet, mely az irodalmi tót nyelvtől nagyon is különbözik s inkább a cseh nyelv felé hajlik. Ennek mélyebb psychologiai oka a komlósi ember vallásos érzületében rej­lik. Ugyanis a komlósi ember miként vasárnap, ha templomba kell mennie, a mindennapi ruhát levetve, ünnepi öltönvt vesz magára és a beszédről, melyet hall­gat nem a megszokott hétköznapi nyel­ven kivánja. Néhány óv előtt egyik szomszédos egyház lelkészének temetésén, hol a kom­lósi egyházhivek közül is többen meg­jelentek, egyik lelkésznek eszmékben ugyan gazdag, de a köínapi tó sáajgal elmondott baszéde után hiveink aztmon­dották e sorok Írójának: „Tisztelete? uram, ha önök, a mi tiszteletes uraink, ilyen köznapi nyelven hirdetnék az Isten igé­jét, bizony-bizoay ott hagyaók a predi­kátiót, s üres volna a templom". Téved­nek, a kik azt hiszik, hogy ez csak a megszokás dolga, valamint akik azt gon­dolják, hogy a tót nép ha byblikus tót­sággal hirdetik neki az Isten igéjét, nem értheti meg, sőt ellenkezőleg, miután a bibliája, énekes könyve: a „Tranoscius" s imádságos könyvei azon nyelven van­nak nyomtatva s ezekkel zsenge gyer­mekkora óta ugy otthon, mint az isko­lában, szívesen foglalkozik, jobban érti meg, mint hogvha tisztán tótut prédi­kálnának neki. Szóval a tót-komlósi nép­nek tulajdonképen két tót nyelve van, egyik az úgynevezett mindennapi, melyen a köznapi élet különféle viszonyaiban érintkezik egymással s a másik az ünnepi, melyen vallásos érzülete s lelke táplál­kozik s dicséri Istenét. A komlósiak viselete még sokkal nagyobb változáson ment keresztül, ugy annyira, hogy bárha anthropologiai te­kintetben faji jellegüket meglehetős tisz­tán megőrizték is, ha valaki csak vise­letűkről akarna reájok, mint tótokra is­merni, az alaposan csalódnék. Ugy a férfiak, mint a nők egészen másként öltözködnek, mint elődeik. Az elődök felföldről ide költözködvén, ma­gukkal hozták tót nemzeti viseletüket is. A férfiak a szerint, amint egyik vagy másik megyéből származtak, vagy ma­gas tetejű s szük karimájú, vagy meg­fordítva alacsony tetejű s roppant széles karimájú kalapot viseltek. A rövidjei­lüket alig takaró inget széles bőrtüszőkbe szorították derekuk körül. A nők viselete pedig állott sötétkékbe átmenő fekete fejrevaló kendőből, fehér szük ujju ingrálból, mely ujjak középen szent. Aztán „nagyságos ur", ez a má­sodik hazugság. Gerenday Diodor biz­tosító kárbecslő, sehogysem tarthat igényt a nagyságos czimre, ő is tudj a, az inasa is tudja, de az inas folyton mondja, Dio­dor ur pedig szemet huny neki. A har­madik hazugság az, mikor az inas foly­ton kérdezi hogy: mit méltóztatik reg­gelizni ? Gerenday Diodor ugyan sohasem szokott reggelizni, de elvárja az inasától, hogy mégis minden reggel megkérdezze tőle, hogy mit kiván reggelizni. Es az inas hűségesen megcselekszi ezt, valamint távozás előtt azt is megkérdezi a nagy­ságos úrtól, hogy nem parancsol-e bér­kocsit. A nagyságos ur erre minden reg­gel azt feleli, hogy majd ő maga fárad el a bérkocsi-állomásig, mert egy kis séta nem árt, az inas pedig megteszi neki azt a szívességet, hogy ezt az ártatlan hazugságot elhiszi. Mert csupa ilyen ártatlan hazugság­ból van kirakva a modern Gerenday Di­odorok napi mesgyéje. Ahogy a lakásukból távoznak, szem­ben jön velők egy ismerősük. — Hogy van édes barátom, milyen jól néz ki. Hát a kedves családja mit csinál ? Persze ez mind hazugság, szem­be-jövő ismerős egy hajszáilal sem néz ki jobban mint most egy éve, az sem igaz hogy Gerendaytjjaz egészségi vagy a családi állapota valami nagyon érde­kelné, de hát már régebben foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ezzel az em~ berrel váltót kellene aláíratni, ez hát a rugója a hazugságoknak. A váltóaláirásra előjegyzett férfiú pedig egyelőre most még megpumpolat­lan, halad tova utján, amelyen hasonló 9kqkbólmég többen is fognak érdeklődni az egészsége ós a kedves psaládja felqL Mire a hivatalba ér Gerenday ur, az öreg vezórtitkár már javában járja.

Next

/
Thumbnails
Contents