Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-25 / 33. szám

üaeglepte őket, hogy ilyet vidéki ember mondjon. Természetes, hogy a közvetetlen szavaknak nagy hatása volt s Bartókynak sokan, ezek közt első helyen a pesti vendégek gratuláltak. Dr. B a r t ó k y József vm. főjegyző beszéde a következő : „A régi szokás ad nékem jogot a szólásra, de szavaim forrása nem a régi szokás formasága, hanem a tisztelet, öröm és bizalom amaz érzelme, melylyel e törvényhatóság uj főispánját beiktatásakor általam köszönti. Méltóságos Főispán Ur I Nem ritka ság az a felfogás, hogy a főispán ellenséges hatalom a vármegyében s azzal harczba kell szállani. Mi ezt a felfogást nem osztjuk s e felfogást helyesnek elismerni eddig nem volt okunk. Mi azt tudjuk, hogy a főispán, a magyar állam törvényes végrehajtó hatalmának kópvise lője a mi önkormányzati életünkben, — épen ezért e törvényhatóság mindig alkotmányos tisztelettel viseltetett főispánja iránt. Nemesebb ez az érzelem, mint a daczolás elszántsága, nemesebb, mint a megadás halovány félelme, nemesebb, mert ez érzelemnek kútfeje a törvénynek ós alkotmánynak tisztelete ! Ilyen tisztelettel üdvözöljük ma is a vármegye főispánját s megvagyunk győződve, hogy ez érzelemnek viszonzása a mi önkormányzati jogainknak tiszteletbentartása lesz ! De nemcsak magos tisztje, — személye szerint is a legjobb érzelmekkel köszöntjük Móltóságodat. Móltóságod talán idegenül jön kö rünkbe, — de mi nem ilyenül fogadjuk s az a nagyrabecsülés, melylyel személyét látjuk, nem mai keletű. Az, ki a magyar közigazgatásnak hivatalában és a szakirodalomban elismerten előkelő munkása volt, régen birja tiszteletünket s valóban örvendünk, hogy koronás Királyunk kegyelme oly férfiút küldött vármegyénkbe, kinek munkájáról, képzettségéről, szervező tehetségéről a Törvénytár tesz tanúbizonyságot. Ez örömünk és bizalmunk azon egy forrásból fakad. Méltóságod a munka embere, — ez a vármegye a munka vármegj éje 1 Mióta az utolsó török csapat erről a határról elvonult, — azóta e vármegye közönsége dolgozik. Két kezének s elméjének munkája szerint, Isten segitő kegyelmével, a vizjárta vidékből szántóföld lett, — a nádasok helyén virágzó községek fejlődtek és a babonának om ladékain a kulturának sok templomaépült A közügyek tanácsában pedig a pártoskodás pusztitó tüze helyett a közérdek önzetlen szolgálatának tiszta áldozati lángja lobogott mindenkoron ! Mi azt reméljük, hogy a munka embere megösmeri a munka vármegyéjét, — megösmeri a mi történetünket, helyzetünket, terveinket, vágyainkat, reményeinket és igy a rokonlelkek összhangzó működése révén: Méltóságodnak a sikerben dicsőséget, nekünk, az eredményben ál dást fog hozni a jövendő. Ilyen tisztelettel, örömmel ós ilyen bizodalommal köszöntjük Móltóságodat. Egyszerű e köszöntés, — de egyszerűségében igaz. őszinte, mély, — olyan mint fohászkodásunk, melylyel Móltóságodra, működésére s ezen mi vármegyénkre Istennek áldását kérjük." (Lelkes éljenzés.) Erre a főispán programmbeszédéhez fogott, melyet igy csak az konstruálhat meg, a ki nem tisztán szónoki hatásra ópit, de csakugyan tenni akar. Beszéde nem periodusok ós szóképek gyűjteménye, de egy félreérthetlen fogadalom. A hogy Bartókya munkaemberének jellemezte a főispánt, ő is a munka becsületét hirdette, természetesen beszéde azon paszszusa, mely szólt arról, hogy ő a közszolgálatot elodázatlan nyelvtani értelemben veszi, — keltette a legnagyobb hatást. Értékesek voltak a munkáskérdésre vonalkozó fejtegetései is, melyeknél most inkább csak a kereteket jelölte meg. A főispán székfoglaló beszéde. Mélyen tisztelt közgyűlés 1 Koronás királyunk kegyelme és al kolmányos kormányunk bizalma ezen szép vármegye főispáni tisztségébe emelt. Midőn a diszes főispáni széket ezennel elfoglalom, első szavam a köszönet 6zava azért a meleg fogadtatásért, melyben Békésvármegye engem idoérkezésemkor részesiteni szives volt. A vármegye közönségének előlegezett bizalmát meghálálni és magamat arra igazán érdemessé tenni legfőbb törekvésem lesz mindenkor. Köleleseségeim odaadó teljesítésére megesküdtem a közönség szine előtt, — s a magyar em ber esküjével él vagy hal, de azt meg nem szegi. (Tetszés.) Jól tudcm, mélyen tisztelt közgjü lés, hogy ntgy leJidatia véllsJiozum akkor, midőn a nekem felajánlott felelősséges állást elfogadtam. Növeli fel adatom súlyát az a körülmény, hogy elődeim kitűnő erényei, közigazgatási nagy tapasztaltsága és társadalmi vezető képessége élénk emlékezetében van ezen vármegye minden lakosának, következő leg oly magas az a mérték, mely szerint itteni működésem megítélésre kerül, hogy szerény tehetségem minden erejének megfeszítése szükséges ahhoz, hogy csak némileg is igazolhassam azokat a jogosult várakozásokat, melyek ily kitűnő elődök utódjával szemben termószetszerüek. Feladatom nehézségével megküzde nem két körülmény biztat. Az egyik az, hogy főispáni tisztemben is az a vezér elv lesz irányitója tetteimnek, melyhez eddigi pályám minden szakában ragaszkodtam és melyhez hü fogok maradni mindenkor: a munka. (Tetszés.) Lehetetlen az, hogy a változatlanul kitartó, a soha nem csüggedő becsületes mun kásság eredmény nélkül maradjon. A másik körülmény, mely nehéz helyzetemben bizalmat kölcsönös, az, hogy Békésvármegyének tevékenységben megedzett kiváló tisztikara van. A vármegye érdemes alispánja törhetlen lelkes munkásságban elől jár. (Zajos helyeslés.) Példáját önzetlen buzgósággal követik a tisztviselők. Ezzel a tisztikarral együtt dolgoznom el nem apadó, folyton meg ujuló öröm lesz nekem. A tisztikar közreműködésén kivül első sorban számitok Békésvármegye minden helyes törekvéssel rokonszenvező hazafias közönségének jóakaratú támogatására is. Tisztelt uraim I Azért, mert nem önök körében nőttem fel, mert multam, gyermekéveim és ifjúságom emlékei nem tapadnak szorosan Békésvármegye termé keny talajának rögeihez, — perezre sem érzem magamat idegennek önök között. Mint a közel Nagyvárad város szülötte, az Alföld gyermeke vagyok, felfogásom és gondolkodásom az Alföld érdekeihez és érzelmi világához oly erős kapcsokkal füz, melyek nem lazulhatnak meg soha. De eltekintve ettől — nem lehet idegen magyar a magyarnak, nem lehetnek idegenek egymásra azok, kiknek minden gondolata, minden vágya, értei mök és érzelmök egész világa a magyarság boldogulását, a magyarság emelkedését, a magyarság nagyságát birja egyetlen tárgyául. (Nagy tetszés, éljen zés.) Pályám egész folyamán a közügy szolgálalában állottam. Azokat a tapasztalatokat, melyeket a belügyminisztériumban evtizedet meghaladó szolgálatom alatt az ország különböző életviszonyainak megfigyeléséből leszűrtem, minden erőmmel és tehetségemmel fogok igyekezni Békésváiniegye javára hasznosítani. Eletem eddigi pályáján követett magamtartásához itt is hü leszek. A viszonyok kedvező alakulása folytán osztályrészemúl jutott, hogy cselekvő munkása lehettem ama nagy programmnak, mely az utóbbi évek politikai irányának vezérlő mozzanata volt. Az egyházpolitikai törvényjavaslatok előkészítésében, midőn pedig a javaslatok nagy küzdelmek árán törvény erejére emelkedtek, ezen törvények végrehajtásaban kifejtett munkál kodásom elég jogezim nesem arra, hogy magamat az igazi, tiszta szabadelvüség harezosának vallhassam. Azon szabadelvüség harezosának, mely szabadelvüsógnek lényegót a nemzetiségek, fajok és nyelvek szerint szét tagolt magyar nemzet egységessé tételében, intézményei összeforrasztásában látom ós amely szabadelvüsógnek — bármit mondjanak is azok, akik az ellentétek mesterséges felidézésére törekszenek — legbiztosabb támasza a vallásosság. Mert erkölcsi meggyőződésem szerint a vallásosság forrása a hazafiságnak és a munkakedvnek, alapja a családi élet bensőségónek és az állami együttlét szilárdságának. Azt a szabadelvű és nemzeti irányt, melynek az egyházpolitikai törvénynek megalkotása és vógrehatása során egész életemre, utolsó lehelletemig törhetlen hivővé szegődtem, mindig követni fogom, slihoz az irányhoz soha sem leszek hü telen főispáni működésemben sem. Nemzetem hő szeretetén és a szabadelvű gondolkodáshoz való tántoriihatlan ragaszkodáson kivül véremmé vált még eddigi közpályámon egy nekem nagy. előttem értékes meggyőződés. Meggyőződésem, uraim, hogy az, aki a közpályán nűködik, szolgálni köteles a közérdeket. A közszolgálat elnevezés az én felfogásomban nem képletes kife jezée, hanem mateiiális igazság. Én a közszolgálat elnevezést cziczomázatlan njelvlani értelmében veszem. (Tetszés.) Igenis, n éljen lisztéit közgjülés. a köztisztviselő mind, az elsőtől az utolsóig, egytől egjig, kivétel nélkül szolgája a töíEek, szolgája a közéidtknek. Mindig ugy fogtam fel a dolgot, és ezt a felf'o gásomat a viszonyok által nekem jutta tott hatáskörben érvényre is emeltem, — hogy a köztisztség van a közönség kedveért ós nem a közönség a köztiszt sóg kedveórt. Magamra alkalmaztam mindig ós magamra fogom alkalmazni ezt a szabályt első sorban, (helyeslés, tetszés) de alkalmazom mindazokra is, kiknek közéleti működését ellenőriznem tisztem bői folyó kötelességem. Sem én, sem Békésvármegye tisztikárának egyetlen tag ja sem fogja soha önérdekét tenni a gondozására bízott közügy elé. Es nem fognám tűrni sohasem, hogy a tisztviselő a közügy szolgálata végett rendelkezésére bocsátott hatalmi eszközöket ne kizárólag arra használja, amire azok adattak : a polgárok javának előmozdítására. Ezzel szemben természetesen joggal igényelheti a köztisztviselő, hogy őt, ki idejét, erejét és tehetségét az egyetem érdekeinek szenteli, a közügynek előmozdítására fordítja s a nagyobb anyagi előnyökkel kecsegtető magán életpályáktól és dúsabb keresetforrásoktól visszavonul, ezen önzetlen eljárásáért tisztelet és becsület illesse. Ha a köztisztviselő törekvése a kö zönség javának előmozditására irányul és e szerint intézi tetteit, ba viszont a köztisztviselő munkáját a közönség méltó elismerésben részesíti : a köztisztviselők és közönség között oly harmonikus egyetértés jő létre, mely biztositéka a foko zatos fejlődésnek, emeltyűje a folytonos haladásnak. Engem főispáni működé semben ennek az eredménynek elérésére való törekvés fog vezérelni ós meg vagyok róla győződve, hogy ezen törekvésemben a tisztikarban önzetlen munka társakra, a közönség soraiban pedig pártatlan támogatásra fogok találni. Áttérve a közigazgatásra, a nélkül, hogy részletes fejtegetésekbe bocsátkoznám, ezúttal csak azt hangsúlyozom, hogy tapasztalataimban a közigazgatás jósaga mellett annak gyorsasága oly el sőrendü követelménynek bizonyult előt tem, melynek hiányában a közigazgatási tevékenység eredményes nem lehet. Értéktelen az a közigazgatás, mely nem tart lépést az életviszonyok fejlődésével. Mondanom sem kell tehát, hogy éberen fogok őrködni a tekintetben, hogy a közigazgatásiszervezet mindenkor gyorsan működjek, a nélkül azonban, hogy a gyorsaság az alaposság rovására essék Ami a magam hatáskörét illeti, tu dom, hogy közigazgatásunk mai rendszerében, midőn általában még mindig a törvényhatóság viszi a közigazgatást, a főispán szerepének lényege az ellenőrzés és a felügyelet és egyenes intézkedési jog csak abban a körben illeti, melyre ellenőrzése és felügyelete kiterjed. Alkalmazkodni fogok ennek a ha táskörnek kereteihez és mi sem lesz távolabb tőlem, minthogy a törvényható ságot törvénybiztositotta önkormányzati jogkörében korlátozni avagy befolyásolni törekedjem. Mindenkor a legnagyobb tiszteletben fogom tartani a vármegye autonómiáját. (Helyeslés). Másfelől azonban az ellenőrzes és felügyelet terén a törvény a főispánnak oly széles teve kenysegi kört biztosit, hogy ezen belül mindig bő alkalmat fogok talalni arra, hogy kezdemenyezőleg, irányitólag működjem a közérdek előmozdításában. Kiváló kötelességemnek fogom ismerni a községi közigazgatás szigorú ellenőrzését, viszont hatni fogok a községi közigazgatás erőteljes fejlesztésére Bennem a vármegye minden egyes községe jogosult közérdekeinek leghívebb támaszát, legelfogulatlanabb előmozdi tóját fogja találni. Es minthogy tudom, hogy ezen vármegye közéletében mily irányadó szerepe van az eris ós öntudatos községi életnek, különös gonddal fogom istápolni a községek vagyonosod tsának ügyét, mert az anyagi tehetőss^g előfeltétele annak, hogy a községek kul turális hivatásukat teljesíthessék. A községi közigazgatás ellenőrzése körül föltótlenül bizom a járási tisztviselőknek támogatásában, valamint számitok arra is, hogy a községek elöljárói a közjóra és a községi élet fejlesztésére irányuló i törekvéseimet maguk is minden erejük j bői foknak igyekezni előmozdítani. A magyar közigazgatás most átme neti korszakot él. Közigazgatási szerve zetünk gyökeres reformja küszöbön van. Mihelyt az országgyűlés az osztrák állam mai való időszaki gazdasági kiegyezés kérdéseit megoldja, a viszonyok erejénél fogva a közigazgatás rendezése elsőrendű feladata lesz a törvényhozásnak. Nekünk, a közigazgatás aktív munkásainak, je lenleg lelkiismereti kötelességünk az, hogy működésünkkel oly állapotot te remisünk, mely a reformra való átmenetelt lehetőleg megkönnyíti. A törvények, a közigazgatási berendezkedés ós anyági eszközeink korlátai között oly tökéletes közigazgatást kell létesítenünk, a minő a mai rendszetben egjálta Iában lehetséges A jóról azután könynjü lesz az áimecetet a jobbra, de vajmi hátrányos helyzet volna az, ha a rossz közigazgatást kellene egyszerre megjavítani. Mindezeknél fogva a tisztikarral együtt arra fogok igyekezni, hogy a közigazgatási reformtörvények oly állapotban találják ezen vármegye közigazgatását, melyről az uj állapotra könnyű és zökkenós nélküli legyen az átmenet. Egyébiránt, mélyen tisztelt közgyűlés, azt, hogy Békésvármegye közigazgatása most is hivatása magaslatán áll, elismeri ma már az ország, ^vekkel ezelőtt, a munkás mozgalmak hirtelen kitörésekor egy perezre megingott a közvélemény bizalma ezen vármegye közigazgatásának arravalósága iránt. — A következés azonban megmutatta, hogy ez a közigazgatás eredményesen tud megküzdeni a bajokkal, ha még oly súlyosak is azok. Mert kétséget nem szenved, mólyen tisztelt közgyűlés, hogy az Alföld és kebelében Békésvármegye társadalma beteg. A betegség jelenségei a mezőgazdasági munkásosztály körében megdöbbentőleg nyilvánulnak. Megbecsüljük és szeretjük ezt a munkásosztályt, mely hazánk szeszélyes éghajlati visszonyai között oly nehéz harezot folytat a természettel. Keresni fogjuk a jelentkező baj orvosszereit szorgalommal, jóakarattal. Nézetem szerint az orvosszert ott kell keresni, ahol a baj fészkel. Gazda sági bajokat helyes gazdasági politikával keil orvosolni. Törekednünk kell népünknek, munkásainknak a munkára való folytonos alkalmat biztosítani, törekednünk kell arra, hogy minden szorgalmas és jóravaló ember — a nélkül, hogy munkaerejét egészségének rovására kimeritenó — folyton dolgozhassák és igy a kereset folytonossága következtében olyan ellenszolgáltatáshoz jusson, a melyből családostól igényeinek megfelelőleg tisztességesen megélhet. Ezen általános állapot elórésérd szükséges a mezőgazdasági ipar fokozatos fejlesztése, uj gazdasági ágak és üzemek létesítése, szóval, a gazdái kodásnak mennél belterjesebbó és iparivá tétele. Az igy előálló közgazdasági fellendülés — főleg, ha még a házi ipari foglalkozások üdvös terjesztésével is kap csolatos — a folytonos munka alkalmat hatványozott mérvben növeli. A munka alkalmak lehető szaporításán kivül főleg az olcsó hitel van hivatva javítani a munkás ós kis gazda helyzetén. Az e végből való szövetkezésnek, mely a takarékosság fejlesztésére is jelentékenyen közrehat, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi haszna van, mert nagyban emeli a munka erején kivül egyéb vagyonnal nem rendelkező szegény ember önérzetét, ba nem mint koldust alamizsnával segíti őt a társadalom, hanem a maga és életsorsosai egyesült ereje az a tényező, mely bolgogulását elősegíti. Azonban a munkások bajainak orvosszereit nemcsak gazdasági, hanem társadalom erkölcsi tóren is lehet keresni. (Helyeslés). A társadalom vagyoban ós műveltségben tehetős osztályainak felebarátai kötelessege törődni a gyengébbekkel. Ez a törődés józan korlatok közt mozogva, adusat ós műveltet sem anya gi erejében, sem műveltsége kincseiben nem csorbítja, a támogatás arkölcsi ha tása pedig kiszámíthatatlan. Nagy erő van abban, ha a szegény ós a műveltség alautabb fokán álló néposztály érzi a magasabb társadalmi osztályok támogatását, ha meggyökerezik benne a tudat, hogy a dúsabb ós műveltebb szereti a gyöngébbet, érdeklődik sorsa iránt, se giteni kiván rajta ós csak a gonosztevő nim talál nála kíméletre, Meggyőződésem szerint a vármegyénkben felszínen levő társadalmi kérdéseket a birtokos osztály hathatós közreműködése nélkül szerencsésen megoldtni nem lehet. Tudom, hogy ez a tiszteletreméltó tarsadalmi osztály hivatását magasztosan fogja fel. Utalok történelmünkre, melynek lapjain örök emlékezetül fel van jegyezve, hogy hazánkban a rendi szerkezetből való kibontakozás nem alulról jövő erőszak eredménye volt, hogy a jogegyenlőség nagy eszmeinek megérlelóse a jogosult tarsadalmi osztályoktól indult ki, melyek önként nyitották meg a jog sorompóit a jogosulatlanok előtt. Ennek a nagy hagyománynak letéteményese mai társadalmunkban a birtokos osztály, mely hazafiasságban mindig előljár, mely őszintén óhajtja a kérdések jóakaratú, méltányos megoldását ós bizonyára nem ta» gadja meg a testvéri jobbot más társadalmi osztályoktól, hogy azok gazdasági boldogulását előmozdítsa (Nagy tetszés.) Igyekezni fogok a munkásosztály bajaival legközvetlenebbül részletesen meg* ismerkedni ós a vármegye közönségének és a birtokos osztálynak segélyével, továbbá a kormány támogatása mellett, végül a nép bizalmának remélt birtoká* ban lelkemmel leszek rajta, hogy a panaszokat orvosoljuk.