Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-25 / 33. szám

IV1CIICAíCl a ucnnoui "6 HVfc I VI Nem tagadható azonban, hogy a vármegyénkben jelentkező társadalmi be­tegségnek oly kinövései is vannak, me­lyekkel szemben kényszer rendszabályok­tól nem tekinthetünk el. Mert, noha nem kútfeje a bajoknak, de mindenesetre el mérgesitője azoknak és lehetetlenitője a nyugodt, higgadt és jóakaratú megöl dásnak a szociális izgatás, mely bajt csinál ott is, hol különben elégedettség uralkodik, ós -mely veszedelmet és ka­tasztrófát idéz elő ott, ahol némi baj van ugyan, de az normális orvosszerekkel gyógyítható. Ezzel a lelketlen izgatással szemben, mely hamis jelszavakkal arra ösztönzi a munkást, hogy Istent ós ha­zát megtagadjon, mely eszeveszett kol­lektivista ábrándokkal mételyezi jneg a tanulatlan elmét, mely végeredményben a haza, a vallás és a magán tulajdon szent intézményei ellen irányul ós igy egész társadalmi berendezkedésünk alap­jainak erőszakos felforgatására tör : nincs kiméletl (Zajos helyóses) Ezzel szemben a közigazgatásnak minden erejét latba kell vetni. A lelketlen izgatást, ha ellen súlyozása egyébként nem sikerül, erő­szakkal is el kell fojtani. Rendületlen erélylyel fogok őrködni mindenkor, hogy sértetlenül megovassék a közrend, pilla­natra se szenvedjen csorbát a törvény. Mólyen tisztelt közgyűlés 1 Röviden körvonaloztam ezekben azokat az irá­nyelveket, melyeket a reám bizott nehéz tisztségben követni fogok. Aki tegnap még önöknek ismeretlen volt, ma már ezen vármegye ragaszkodó polgára. Polgára akarok lenni ennek a vár­megyének, ennek kivánom szentelni munkásságomat. Keresni fogjuk azt, ami bennünket egybeköt, kerülni mindent, ami szótvá­laszt. Hiszen a magyarnak oly nagy szüksége van az összetartásra 1 S mi biztosítja ezt az összetartást? Béke és barátság társadalmi osztá­lyok, vallásfelekezetek és nemzetiségek között. Tisztelete a törvénynek. Becsülése a munkának. Szeretete királyunknak, hazánknak ós vármegyénknek. Lelkem mélyéig áthatva attól a tö rekvéstől, hogy egyetértő működésűnk közös czéljainak elérésére sikerrel vezes sen bennünket, önökkel együt fohászko dom:, Éljen a király 1 Éljen a haza 1 Éljen Békésvármegye 1 Hatalmas taps, éljenzés harsant fői, mikor a szónoki nagy készséggel ós szub­jektivitással elmondott beszéd elhangzott s csak perczek múlva emelt szót az al­ispán, hogy visszhangot adjon az imént elmondott szavakra. Dr. F á b r y Sándort mint a szónoklás művészetének birtoko­sát ismerik. Beszéde most is nagy tet­szést aratott. A beszéd különben a kö­vetkező : Méltóságos Főispán Ur 1 Az alig el­hangzott székfoglaló behatása alatt indít­tatva érzem magam felszólalni, mert az a körülmény, hogy ma azon két oldalú viszonyt ünnepeljük, mely a főispán ós a törvényhatóság között a beiktatás ténye folytán törvény szerint megalakul, szük­ségessé teszi, hogy a tartalmas progr.im­mot valló székfoglalóval szemben mi, — a megye — is megnyilatkozzunk azon alap elvekről ós irányzatokról, melyek minket közérdekű feladataink teljesítésé­ben vezérelnek. Es jóllehet megyénk viharos mult ját megvilágító történelmünk hiven tanús­kodik e megye népének mindenkori haza szeretetéről és alkotmányhü érzületéről, mely a sok megpróbáltatás között e megye fenntartója volt, mégis mi lehetne más megnyilatkozásunk első szava ez alka­lommal, midőn alkotmányos frigyet ün­nepel e vármegye, mint rendithetlen haza­szeretetünknek kifejezés és tanúvallomás alkotmányunkhoz való törhetlen ragasz kodásunkról s koronás királyunk iránti jobbágyi hűségünkről s hódolatunkról. Mint érzületünknek e nyilvánulása is mutatja, e törvényhatóság most ós mindenkor a magyar állameszme, az al­kotmány és jogrend egyik erőssége volt. Népe haladásra törő, szorgalmas munkás­ságában, vallásos erkölcsiségében birta és bírja fejlődésének biztos alapját s jel lemvonása ezek mellett e megyének a valódi democratismus, mely nem tagadva meg az elösmerést az előkelő származás ós vagyon jelentőségétől ós súlyától, az egyéni érdemet önmagáért, az érdemért becsüli meg. Ily felfogástól vezérelve becsüli meg e megye az érdemet Méltóságodban, a ki egy bölcs és erényei folytán az egész ország előtt kegyeletes emlékű atya mes­teri vezérlete nyomán kifejtett hivatali, törvényt előkészítő és irodalmi munkás sága révén nyerte el mostani kitüntető megbízatását, másrészt Méltóságod szék­foglalójában örvendetes biztosítást nyer vén arról, hogy felfogása, törekvése s munkásságának irányzata megegyeznek e megye közönségének irányelveivel s ekként Móltóságod és e vármegye együt­tes működése a haza javára összhang­zatos leend: üdvözlöm Móltóságodat ér­tékes székfoglalója alapján. E szókfoglalóban, a többi közt mél­tán ragadta meg a közfigyelmet, annak a paraszt socialismusra vonatkozó igen érdekes része. Tényleg felette helyén való e megyében ezen kérdésre súlyt helyezni. Jól ösmeri fel Méltóságod az orvoslás módjait is, mert jól ösmeri fel, nézetem szerint — a baj valódi okait. Valóban az általános mezőgazdasági bajokkal áll összefüggésben a munkás-kérdés, azon ban annak a socialismus alakjában való nyilvánulása már mesterségesen felidézett. Felbujtás szüleménye az, hogy e külön­ben derék munkásnép egyrésze immár nem akarja keresztyéni türelemmel viselni, mi eddig is sorsa volt, az emberi termé­szetes állapotát, a tisztes szegénységet s mi mindannyiunkkal közös, az élet küzdel­meit. Azonban a mezei munkásnép eló­gületlensóge nem különleges békésmegyei vonás, de közös az az egész Alföld népé­vel s nem nyújt az sötétebb képet sem itt, mint másutt. Hogy mégis a paraszt socialismus fogalma mintegy fedi egymást Békésvármegye nevével, az csak onnan ered, hogy lS91-ben véletlen körülmények folytán — itt pattant ki és nyilvánult először a nemzetközi socialistáktól irá­nyított zavargásban, az alföldi munkás­nép elógületlensóge s másrészt, mert e törvényhatóság azóta állandóan foglal­kozván e kérdés orvoslásával, neve ál­landóan együtt szerepel a socialismusó­val. Ajánlom a megye ez irányú munká­latait Móltóságod nagybecsű figyelmébe, nem értéktelenek azok, jóllehet a terjedt körű bajt csak terjedt körű s igy nem megyei intézkedésekkel lehet orvosolni. Örömmel értettem meg továbbá Mól­tóságod székfoglalójából, hogy községeink erősbbitóse is programmjának egyik pont­ját képezi. E megye községei jelenleg külön álló egyedüli életet élnek. Ez élet­képes községek emelése s a közös megyei érdekbe való egybevonása magának a megyének leghelyesebb irányban való erősbbitóse, azonban e törekvés csak ugy lehet sikeres, ha a községek nemes ver­sengésében helyt nem foglal az a fél­tékenység, mely már nem a tulszárnya lásra, de az elnyomásra tör. Móltóságod programmja általánosság­ban meggyőz arról, hogy Méltóságodban igazságos érdekeinknek tettekre kész baj­nokát birandjuk. Biz fató reménnyel ós bizalommal sorakozunk ez alapon Mól­tóságod köré, óhajtva, hogy nemes tö­rekvéseit e megyében is siker koronázza. És most, midőn ismételten is üdvöz­löm Móltóságodat, lelkes örömmel üd­vözlöm egyszersmind itt kedves bará­tainkat és atyánkfiait, a társtörvónyha­tóságok jeles képviselőit, kik testvéri ér zülettől vezérelve jelentek meg ez ün nepen ós igaz vendég szeretettel, mélyen átérzett örömmel és tisztelettel üdvözlöm többi kitűnő vendégeinket, nagyszámban való megjelenése fényes tanúbizonyság azon szeretetről ós nagyrabecsülésről, mely főispánunkat környezi. Közös érzetek fűznek e részben össze bennünket, egyesült, örömmel és lelke sültséggel kiáltsuk: Éljen Lukács György 1 A tetszés zaja elhangozván, V a r­s á g h Béla emelkedett föl ós indítvá­nyozta, hogy a szép programmbeszéd, mely szívből jött ós szivhez szólott, a többi elhangzott beszédekkel együtt jegy­zőkönyvbe vétessék, megörökíttessék. Az indítványt helyeslés követvén, elnöklő főispán határozatképpen ennin ciálta s a hitelesítő közgyűlést másnap kilencz órára összehívta Ezzel a közgyűlés a főispán éljenzése közben véget ért. Tisztelgő küldöttségek. A vármegye kistermében ezután a tisztelgő küldöttségeket fogadta a főispán. Összesen huszonhárom küldöttség jelent meg előtte s mindegyikhez rokon­szenves és okos válasza volt, kiemelke­dik a róm. kath. klérus ós az izraeliták­hoz intézett beszéde. Elsőül a szomszéd törvényhatóságok együttesen tisztelegtek: Bihar, Nagy várad, Arad, Csongrádmegyók. A kül­döttség diszmagyarban pompásan festett. A beszédet dr. Beöthy László bihari főispán mondotta, szép beszédében a nagyváradi, a bihari ember büszkeségét szólaltatta meg, hogy e város, megye fiát a nagy törzsnek sarját látja. Sikert ki­vánt. A főispán beszédében kitüntetésnek veszi, hogy beiktatásán a szomszéd tör vényhatóságok megjelentek. Kijelentette, hogy a szomszédi jó viszony ápolásán fog munkálkodni. Következett a megyei tisztikar kül döttsége dr. F á b r y Sándor alispán vezetése alatt. Csak természetes — mon dotta alispán — ha tisztelettel hajol meg a tisztikar oly férfiú közmunkássága előtt, mint Lukács György. Nekünk örö­münk lesz az együttműködés, viszont ezt kivánja. (Éljenzés.) A főispán szép beszédében annak adott kifejezést, hogy tisztviselői pályán töltötte idejét, ismeri a tisztviselők hely­zetét, bizalommal tekint a derék tiszti karra s kéri azt őszinteséggel viszonozni. Hangsúlyozza, hogy pontosságot, szor galmat és becsületességet fog tőlük ki vánni; , reméli, a viszony tartós, szives lesz. (Éljenzés.) Ezután a bemutatások következtek. JJ róm. kath. papságot K n y Antal békési esperes vezette, kinek üdvözlő szavaira a főispán ezeket válaszolta: „Fogadják főtisztelendősógtek köszö netem nyilvánítását, hogy engem felke­resni szívesek voltak. Annál jobban esik nekem a megtiszteltetés, mert szokás sóssá vált az igazi vallásosság ellenségé­nek tüntetni föl azt a szabadelvű irányt, mely az ujabb egyházpolitikai törvénye­ket megalkotta ós melynek szolgálatá ban hazafiúi készséggel én is tevékeny részt vettem. Igaz meggyőződésem egész nyíltságával biztosítom önöket, főtiszte­lendő urak, hogy az egyházpolitikai re­form akcziónak, sem a törvények meg­alkotása, sem azok végrehajtása körül nem volt és nincs vallás ellenes irány zata. Ellenkezőleg, ezek a törvények és azok alapján kibocsájtott végrehajtási utasítások a legnagyobb tiszteletben tart­ják a vallást; konkrét bizonyítékok egész sorát hozhatnám föl a végből, utalhatnék számos intézkedésekre, hogy az állam hatalomnak is az a törekvése, hogy a vallásosság erősíttessék. Felhozhatnám azt, hogy az állami anyakönyvvezetők­nek és a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőknek, egyenesen köteles ségóvé van téve, hogy a feleket vallási kötelmeik teljesítésére hathatósan figyel­meztessék. Legalább is elfogultságból erednek tehát az államhatalom ellen e részben intézett támadások. Megvagyok róla győződve, hogy Békésmegye felvi­lágosodott, hitben erős kath. lelkészei nem ellenségüknek, hanem frigyestár­suknak tekintik az államhatalmat és an­nak közegeit. — Legyenek meggyőződve, hogy szent vallásunk érdekében mint buzgó hivő és mint jó hazafi hatásköröm ben a lehetőt mindenkor készséggel fo gom megtenni." Végül meleg köszönetet mond újra a megjelenésért. Az ág. evang. egyház küldöttségét nt. Korén Pál esperes vezette. Szép beszédében az egyházát, mely a magyar államiság dicsőségére dolgozik, meleg figyelmébe ajánlotta. Lukács György válaszában örömmel jegyzi meg, hogy jóllehet Békésvármegye 57,000 tótajku között 50,000 ág. ev. vallású, még sincs nemzetiségi kérdés. Ez.az egyházak derék elöljáróinak érdeme. Örülni fog, ha ha táskörében értük tehet. Jlz ág. ev reform, küldöttséget nt. Szabó János vezette. Szép beszéde után, melyben az egyházat jóindulatu támogatásába ajánlotta, — Lukács e hazafiságban tündöklő egyház virágzását kivánja s köszöni a megjelenést. JI görög keleti egyház küldöttségét B e z s á n József esperes, a gyulai gör. kel. román hitközséget B i b e r i a Péter vezette. Jlz izraelita hitközséget B e r ó n y i Ármin dr. vezette s rendkívül sikerült beszédet mondott. A zsidók mint elismert vallásfelekezetnek tagjai most jelennek meg először, hogy oly íórfiut üdvözölje­nek, ki az alapvető munkákban részt vett, kinek az eszmények által sugalt működésére az ég áldását kéri. .. A f ő«i s p á n válasza igy hangzott: „Önök és hitsorsosaik immár teljes mér­tékben élvezik a jogegyenlőség áldásait. A magyar törvényhozás szabadelvüsége megszüntette azokat az utolsó korlátokat is, melyek az izr. hitfelekezet tagjait a törvénybe bevett vallás felekezetektől eddig elválasztották. Törvényeink önöket minderi köz- és magánjogi, polgári és egyházi vonatkozásban egyéb honfitár saikkal egyenlőkké tettek. A szabadelvű magyar nemzetnek viszont önök tartoz­nak azzal, hogy a hazának mindenkor rendületlenül hü fiai legyenek, szellemi és anyagi erejüket annak felvirágzására fordíthassák ós sohase feledjók az édes haza jótéteményeit. • Kipróbált hazafisá­guk, munkakedvük és szorgalmuk kije­löli önöknek a helyes utat, melyet kö vetniök kell. Ezen a helyes uton kész seggel fogom önöket hazafias ós önzetlen törekvéseikben támogatni. Köszönöm szi ves megjelenésüket." Most snajdig módon előlépett a gyulai helyőrség mintegy hatvan tisztje, katonai pontossággal egyszerre összeütötte sarkantyúját, meghajolt s L á z á r Sándor ezredes bemutatta a tisztikart ós ennek jókivánatait átadta. A főispán válaszában kijelentette, hogy elenyésztek a kasztszerü válaszfalak, melyek katonaságot polgár­ságtól elválasztották. Beszéde végén föl­hívta a tisztikart, éltessék a királyt, mi lelkesen megtörténvén, újra katonásan köszöntek ás bemutatkoztak. Ezután a törvényszék, járásbíróság, ügyészség hivatalfőnökei (a törvényszék nevében az Abbáziában időző elnök he­lvett Balogh Samu) tisztelegtek, — Békésmegye ügyvédi karát Ladics György diszmagyarban vezette ; az aradi iparkamara küldöttségét ifj. K r i s t y ó­ry János kamarai elnök, kinek fárado­zását Lukács megköszönte; — a pénz­ügyigazgatóság tisztikarát Csák György penzügyigazgató vezette s adta át sze rencsekivánaiait; főispán válaszában azt jelentette ki, hogy teljesen ismeri a tiszt­viselők érdekeit s örülni fog, ha értük tehet; — Tiezey tanfelügyelő egymagá­ban tisztelgett s a vármegyei tanügyet a főispán figyelmébe, támogatásába aján­lotta ; — a folyammérnökség tisztikarát Steinacker Gábor főmérnök vezette ; — az államépitészeti hivatalt II a v i á r Lajos főmérnök; — a vasút és postát báró U r e c h s e 1 Béla ; — az orvosok népes küldöttségét dr. Zöldy János főorvos, ki az orvosok testületi és ma­gánügyeit ajánlotta figyelmébe és kérte, hogy az orvosok felvetett existenciális kérdéseiért érdeklődjék. A főispán ki­jelentette, hogy ezt kész örömmel fogja megtenni; — a vizszabályozó társulatok küldöttségét L a d i c 8 György vezette, a bemutatásokat Kell er Imre elnök eszközölte. A községi jegyzők szintén impozáns küldöttségét P o p o v i t s Jusztin gyula­városi főjegyző vezette s rendkívül sike­rült beszédben hivta föl a figyelmet a jegyzők kari érdekeire s adta át a kiváló főispánnak szerencsekivánatait. A be­szédre Lukács hasonló melegséggel válaszolt. A közönség a közigazgatás jóságáról, vagy rosszaságáról abból von következtetést, milyenek a községi jegy­zők. Bátran mondhatja : ő ismeri a köz­ségi jegyzők ügyét s örülni fog, ha kari érdekeiket istápolhatja. Népes számú volt a tanitó-egyesület küldöttsége, melyet Nagy Lajos veze­tett. Az egyesület elnöke kiválóan csinos beszédet mondott, melyben arra kérte föl a munka emberét, hogy a kultura munkásait ajándékozza meg bizalmával s ha a kormányzatára bizott vármegye községeiben megjelenik, — látogassa meg az iskolákat; Lukács igen szép be­szédben válaszolt: Egy-egy tanitó mun­kája valósággal tégladarab a nemzeti állam épületéhez. Legyenek meggyőződve, hogy munkájokat nagy figyelemmel fo­gom kísérni, — mondotta. Végül Gyula város tanácsa élén D u t k a y polgármesterrel ós K o s t y á 1 Ferencz anyakönyvvezető felügyelő kü­lön egymagában tisztelegtek, utóbbi azért, hogy átvegye parancsait. A főispán me­legséggel rázta meg a tisztelgő kezét. Együtt dolgoztak két év óta, úgymond, hiszi, hogy ezután is sokszor fognak ta­lálkozni. Ezzel a tisztelgések véget értek. A lakoma. A Göndöeskerti 'pavillon nagytermében 350 teritékes lakoma folyt le d. u. egy órakor. Az asztalak szépen voltak diszitve. A palaezkokon kis zászlócskák „Éljen dr. Lukács György" fel­irattal Az érkező főispánt és kíséretét Rákóczy­val fogadták. Középen a patkó alakú asztalfőn Lukács György dr. foglalt helyet. Jobbján sor szerint ültek : Lukács Béla, Lázár Sándor, Beöthy László, Vadnay Andor főispánok, Szunyogh Pé­ter alispán, Nagy Arthur ezredes, Markovits Antal, Csáky gróf, Inatitoris Kálmán ós többen. A főispán balján: Almássy Imre gróf, Bezerédy Miklós min. tanácsos, gróf Kornis Károly, Sall Ferencz és mások. Átellenben dr. Fábry alispán, Terényi Lajos, Gallatz János, Szabó János espe­res, Miskolc zy Barnabás, Jankovits főispán, Kos­tyál Ferencz anyakönyvi felügyelő, Barabás Béla stb. Jelen volt Békésmegye közéletének minden férfia. A pecsenyefogásnál szóra emelke­dett Lukács György dr. s körülbelül a következőket mondotta: Szent jelvény nekünk magyaroknak a korona, melyet nem mint ötvösök remekét, hanem mint egy nemzet honszerelmének jelképét tisz­teljük, mely velünk küzdi nemzeti meg­izmosodásunk tueáját; kétszeresen tisz­teltté válik a korona, midőn az hordja fölkent fején (a társaság tagjai fö.)álla­nak), ki oly nagygya tette az országot, milyen,évszázadok óta nem volt. Ferencz JózsefO Felségére és szeretett jó király nónk egészségére üriti poharát. Riadó éljenzés közben csöngtek össze a poharak. Dr. Fábry Sándor dr. Lukács György főispán egészségére üriti poharát szűnni nem akaró, zajos éljenzés közben. Lukács György állott aztán föl újra s azzal kezdte, hogy nem szó, de színigazság az, hogy a vármegye az alkotmány bástyája. Ma azonban a megye nem a nem­zetnek elismertetéseért küzd kint és bent, hanem hogy fejlessze a nemzet izomere jót. Büszke vagyok arra, folytatja nagy tetszést keltve, hogy sorsom Bekésvár­megyével van összekötve s minthogy tisz­telem a munkát,éltetem Bíkésvármegyét, a munka vármegyéét. A pohárköszöntő nagy hatást, lelkes helyeslést és tetszést keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents