Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám
1897-04-25 / 33. szám
XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Vasárnap, április hó 25-én. 33. szám/f mm BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A főispán beiktatása. Békésvármegye aunalesei kiváltképpen egy főispáni beiktatás téiiyéró'l nyújtanak káprázatos képet: a Károlyi György gróf 1841-iki beiktatásáról. Lehet azonban, hogy ebben a megye akkori „főnótáriusa 1 4 szincző tollának is része van : ám az bizonyos, hogy a vármegyei főispáni beiktatok ünnepélyes méretei között a most lefolyt aktus az elsők köziil való, a mi a jövendő előtt már csak azért is fel fog tiinni, mert a hanyatló századvégben a főispáni állás dignitása megszűnt és különben is a század végét, hogy ugy mondjuk, „a langyos" érzelemnyilvánitások íogják jellemezni az utókor előtt. A történelem objektív világát illeti, hogy oknyomozza az ünneplés rugóit, amit a haldokló régi institúcióim most kifejtett: kétségtelenül szivünknek is jól esett, képzelmünket csábosán foglalkoztatta a lezajlott ünneplés; a remény, a fiatalság és a tehetség előtt való meghódolásnak látszott minden ünnepi mozzanat s nagyon sokan mig kezdetben az obligát ünneplők köntösében jelentkeztek, a főispán rokonszenves egyénisége, közvetetleu és formás kijelentései hatása alatt egyetemesen átengedték magukat az ünneplés tiszta érzelmeinek — pártkülönbség nélkül. Hogy többet ne emlitsüuk : R u f f y Pál, T e r é n y i Lajos szabadelvűek, a Kossuth-párti B a r a b á s-sal megannyian gratuláltak nemcsak a főispánnak, de a megyéuek is. A beiktatásról irván, nem illemtani téren mozog a főispán működése felé „BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Installáezió-morzsák. — Magán levél, nyiltan közölve. — Tekintetes Asszonyom ! Im lássa tehát, hogy hódoló szolgája vagyok és minekutána kijelentette, hogy a vonal feletti főispáni beiktatásról közlött tudósitást el nem olvassa (legfölebb a menüt), mert a politizálásnak ós az agrár-socialismusnak már a hallatára (hát még olvastára) migrént kap, — egy kis hevenyészett képet festek a nemes vármegye negyvenhetedik czéczójáról, amit ne tessék kicsinyleni, mert kijutott abból neme egyik elég jónevü képviselőjének, Frangepán Beatrix nak is, aki 15UB-b»n, jóllehet szoknyát viselt, Békésvármegye főispánja volt. Ezekután elsiratni szeretném ezt a haldokló institúciót, a vármegyét, mely a végvonaglásában is oly hatalmas képviselője a magyar virtusnak. De nem teszem. Az ón tekintetes asszonyom, már mint ön, Íróasztalom elé áll villogó sze mekkel és kikér minden sirást : nem régen mult el nagypéntek I Nem parentálok s mivel nagysádnak ideálja Beniczky Bajza Lenke, a ki mindenekelőtt a regénye bősét irja le, hogy valahogyan bejussak grácziájába én is a nap hősét fogom mindenekelőtt megismertetni: Varázsoljon képzelete elé (Beniczky szabadalmazott stylusa) egy szelid aszszonytekintetü férfiút, kinek szép kék szeméből gyöngédség, szeretet, ragasz kodás sugárzik elő; a férfias arcznak irányított figyelem, melyről szó'unk, de valóság szerint is. Lukács György dr. főispán nagyon sok várakozást támasztott az ünnepi beiktatáson demonstrált tehetségei és akaratereje folytán. Isten áldása legyen vele, hogy nagy szándékainak megannyiát beválthassa. Igyekezni fogunk a vármegye puritán erkölcseihez méltóan, nem tömjénezve, de mindég tárgyiasau az ő közműn kásságát figyelemmel kisérni, a sajtóban szóvá tenni, sikerét a nyilvánosság ereje által is megmunkálni. A beiktatási ünnepélyekről a kö vetkező tudósitasokat adjuk : Gyula város Sakomája. Lapunk mult számában az ünnepi bevonulásról közlött tudósításunkat ott fejeztük be, hogy említettük, miként Gyula város a főispán és vendégek tiszteletére vacsorát rendezett a kaszinóban. A va csora vidám hangulatban folyt le. Menüje ez: tok, tartár mártással, vesepecsenye, sonkás tészta, rántott csirke fejes salátával, tészta. A vacsora folyamán elsőül Dutkay polgármester emelkedett föl, éltette a főispánt, kikérvén tőle Gyula városa iránti jóakaratát. Erre a főispán emelkedett szólásra ós szószerint a következőket mondotta : Uraim ! Midőn a polgármester ur meleg hangú megemlékezése után felszólalok, teszem ezt a végből, hogy igazi, őszinte köszönetemnek adjak kifejezést székvárosunk hazafias közönsége iránt azért az ős magyar jellemre valló szíveslátásért, melylyel tisztelt vendégeinkat ós engem beiktatásom alkalmából megtisztel. Nagy múltja van ennek a törekvő városnak. Az emlékek sokasága, mult idők viszontagság.-i, küzdelmek és eredmények lánczolatos sora mindenkorra emlékezetessé tették Gyulavárosát hazánk történelmében. Azonban ennél az emlékezetességnél nagyobb Jelentőséggel, a jelen nemzedékre nagyobb horderővel bir az, hogy Gyula város a modern igényeknek megfelelő fejlődés oly hatékony eszközeivel rendelkezik, melyek nem hagynak kétséget a tekintetben, hogy ez a város azt a hivatást, mely a múltban osztályrészéül jutott, ez után még fokozottabb tevékenységgel fogja betölteni. Mindnyájan tudjuk, uraira, mily jelentős szerepe van köz- és társadalmi életünkben a városnak. A városok hivatása a környező vidék művelődését előmozditani, anyagi gyarapodását fokozni, szellemi fejlődésének tápot nyújtani Kivánom, hogy történelmi múltjából merítsen Gyula város lelkesedést ennek a szép szerepnek, ennek a nemzeti hivatásnak lankadatlan tovább teljesítésére. Kivánom, hogy ez a derék, ez a törekvő magyar város a közgazdasági fellendülés és a culturális előhaladás terén a fejlődés legmagasabb fokát érje el. Magam viszont Ígérem, hogy abban a hatáskörben, melyet közjogi és társadalmi állásom nekem biztosit, legtisztább meggyőződésemmel, munkásságom egész erejével és a jó ügyért való igaz lelkesedéssel fogom mindenkor felkarolni ennek a városnak köz és vagyon ügyeit. Fogadja a vendéglátó Gyula város őszinte köszönetemet. Fejlődjék, virágozzék Gyula város ! Éljen Gyula város polgársága! Ezután T e r ó n y i Lajos a vendé geket, dr. Fábry Sándor ali.piua vmegye főispánját éltette. Csorba Béla Lukács Béla egészségéért ivott; ez viszont alkalmat adott Lukács Bélának, hogy Békésmegye közönségét éltesse. Beiktatás előtt. Már reggel mozgalmas képet mutatott a megyei székhely környéke, az egész város. A pesti küldöttség, valamenynyi diszmagyarban, fogatokon és a verőfényes tavaszi reggelen szépen mutatott. Az ünnepi hangulatot fokozták a lengő irikolorok. Majd az érczharang az áhítat perczóvé foglalta le a következőket: A vármegyeházáról díszes csapat vonult a gyulai róm. kath. templomba, elől pompás kék attiliájában, az alispánnal együtt, ki diszmagyarjában szintén daliásan festett, a főispán, utánok a pesti küldöttség, feltűnő szép diszmagyarban A 1 m á s s y Imre gróf, erdélyi fejedelemségi korbeli diszöltözetben, az ötvösművészet pazarságával, feltűnő volt több rendjelével Lukács Béla volt miniszter. A tavaszi napfény csillogtatta ezt a szép képet. Az utezán nagy közönség nézte végig a menetet. A hálaadó isteni tiszteletet G r ó c z Béla endrődi prépost-plébános végezte nagy segédlettel. A megyeháza dísztermét pedig nagy közönség foglalta el. Régen volt itt annyi ember, kis híján az egész megyei törvényhatóság, a megye előkelősége. A karzaton szép hölgyek: Almás sy Dénesné grófnő, Beliczey Tiborné, Fábry Sándorné, Steinecker Gáborné, Beliczey Erzsike, Cziráky Jeanne és többen. Csakhamar elült a zsongás, midőn megszólalt dr. Fábry Sándor s megnyitván az ülést, fölkérte dr. Bartóky József főjegyzőt, olvassa föl a főispán kinevezési okmányát. Az okmány felolvasása és elhangzott éljenek után az alispán indítványozza, hogy Lukács György dr. főispánt küldöttség hivja a terembe. E küldöttség tagjaiul G r ó c z Béla vezetése alatt Beliczey István, Szabó János, Ladics György és Kontúr Józsefet választotta a közgyűlés egyhangúlag az alispán kijelölésére. Harsány éljenzés hangzott föl, mikor kisvártatva a küldöttség élén Lukács György főispán megjelent s Bartóky József dr. elő ondása közben esküt tett. Az eskü elhangozván, a vármegyei főszolgabírói kar ősi szokás szerint háromszor levegőbe emelte, természetesen állandó éljenzés mellett. Majd az éljenek elhangozván, ugyancsak dr. Bartóky József főjegyző üdvözölte a főispánt a szokás jogán, de nem szokásosan. Olyan esztétikailag bájos formában, gondolatban bővelkedően és különösebb hatás keresése nélkül általán nem igen szoktak minálunk Magyarországon beszélni. A pesti vendégeket valósággal frappirozta a beszéd, mint a kiknek finoman kifejlett formaérzékét gyönyörködtette az és szinte prélyes karaktert hatalmas bajusza ad, mely mint két silbak vétót kiált a szelid tekintetnek. Termetre ősmagyar, miután Vámbéry szerint eleink nem igenmuiogathatiak nagyság dolgában magukat a pusztaszeri búcsún, apró kezeKkel, fürge energikus mozdulatokkal és karakteres ma gyar beszéddel. Az uj főispán a szónoklás terén úgyszólván túlszárnyalja főis pán elődeit (pedig Tallián, hiszen tudja nagysád, ugyancsak tudta és szerette a szót.) Sokkal jellemzetesebb a magaménál egy sárréti magyar kijelentése, aki mint az evangélium szerint reformált vallású küldöttség tagja, helyet foglalt a tisztelgő küldöttségben, ahol megille tődve a főispán hallott szép szónoklatától, azontúl minden depuíátióban helyet foglalt. Keller azért jött zavarba, mikor a vizeseket bemutatta, mert a be húzódó nem hivatalos vizest névről sem ismerte; az oivosok közül ugy kelletett kituszkolni, nehogy Zöldy főorvos őt mutassa be Deáknak; csak az ügy védek közé nem húzódott (hadd marad janak heten, a gonoszok !) — mondom, ez a református magyar igy c&omósitotta össze a deputációk végeztével a maga kritikáját. — Komám 1 nagyon fon tos ez a kis ember. Sokat nyom : Mig más villával, c egy petrenczére való tudományt szórt elém. Vegye még ezekhez nagysád, hogy az uj főispán nőtlen, a ki szinte légé nyes szimattal megérezte, hogy még nem is oly rég Nagysádék ott bodoritották a fru-fruikat (a mai a párás teremben ru ganyosságából eresztett), a hol most ő a státus titkaihoz felterjesztéseivel járul. A csabaiak (lőleg a lányok 1) azóta irigylik Gyulától a székhelyet. Mert egy uj korszak az a megye életében, mikor nőtlen főispánja van. Tartózkodni kiváván minden reménység lesarjuzásáról: ez más blattra tartozik : az önök zsurjaira. Hogy a beiklatós remek volt, azt mondanom sem kell. Hiszen maga dr. F á b r y és gáidája : D e i m e 1, Kiss, báró Drechsel oly kiválóan benne vannak az ünnepélyek rendezésében, hogy akár rájok lehetet volna bizni a kormánynak az ezredévi ünnepek rendezését. Nem meritek rostával vizet: ezt emlegetni is felesleges. Hanem az mindenesetre szerencse, hogy Gyulán a gör keleti híveknek csak két lelkészük van, mert ha a Biberák ós Bezsánok megsokasodva léteznének, még most is tisztelgő küldöttségek jelentkeznének Lukács főispán előtt és Zöldy főorvos készitgetné a főispán megdagadt jobb kezének a jeges borogatásokat. Az sem volt utolsó, midőn egyik-másik deputatus a nyugat-európai illemmel ellentétben, háttal óhajtott fordulni a főispán nak s csak nehezen lehetett megmoderálni, hogy előre arcz! Szemecskóinek pazar látomány lett volna a snajdig tisztikar. Az ördögbe is, mióta e formás deputáczióban gyönyörködtem, igazolva találom, miért hevülnek Önök általán a portopeért ? . . . Csak még két morzsát. AZ egyiket S a 1 a c z Oszkár beszélte derült pajzánsággal. Gyönyör a javithatlan csabainak tovább adni. Hát ugy törtónt, hogy Salacz Oszkár bérkocsisának két izben kelletett a vonatról vendéget vinni Gyulára. A fiakeres nógatásara Salacz kocsira ül, mielőtt a pesti vendégek elezihelődtek volna s abban a nyomban vágtat a fiakeres a locs-pocsban. De a pitykés-mándlis bandériumnak az volt utasításul adva, hogy az első kocsit kisérje. — Nosza rajta I Hiába kiáltott Salacz Oszkár, hogy nem ő a főispán, ne kísérjék őt, a bandérium pocsolyán, sártengeren át tántorithatlan ós rendü'etlen. A fiáker rohan, a bandérium utánna. A gyolcs fehérneműt ezudarrá pocsékolta a sár ós mikor már a „Komló" elé értek —persze közben Salacz is hornérinek találta a helyzetet ós homéri módon kaczagott — sujtásos baka-miatyánk között veszi észre a vezető a suszkust. Elébe vágtattak a cognacgyár előtt haladó főispáni fogatnak s ugy néztek ki, mintha népies baptiszta-keresztelést szenvedtek volna. . . A másik öcsödi osöndkép. A főispán minél fényesebb fogadta tására értekezlet volt a községházán. Pisze Nagy András, egy erősen őszbecsava rodott magyar is meg volt hiva az értekezletre, a kit a figyelmes biró üléssel kinált meg. — Tessék leülni Pisze Nagy András uram. Elkeseredve feleselt vissza az öcsödi: — Ezelőtt, fiatal koromban nem igy kináltak engem a községházán. Nem azt mond ták : ülj le, de azt: feküdj le! Ha e kis irás nem tájékoztatná eléggé az ünnepélyről, ajánlom e rovat feletti tudósitást. Nem visz rá a lelkem, hogy a laptudósitónak azon egy lapszámban konkurenciát csináljak. Tekintetes asszonyomnak régi h-ive : Atyus. Lapunk inai számához egy iv melléklet van csatolva.
