Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-15 / 30. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, április hó 15-én. 30. szám. mm BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI es VEüYÉS'f A HTALMU LAP. Szerkesztőség: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház) ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Appcnyi-utcza 891/, sz. (ZsiHnszky-féleház hova a lap szellemi részét illető közlemények, Egyes szam ara 8 k-. hova a küldemények és az elofazetesi pénzek küldendők küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ; , , , , „ ^ lehet, évnegyeden belül is. ! A hirdetési díj készpenzzel helyben hzetendő Kéziratok nem adatnak vissza. i Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. ! „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A katonai büntetőjog- és törvénykezés. — Két közlemény. — Irta : Dr. Kontúr Béla. — I. Az osztrák katonai büntetőjog a római jogból ered s ma is a katonai különös törvénykezés, ámbátor a büntetési tételek más irányúak és sokszor enyhébbek, az elrettentésen, a megfélemlítésen alapszik. Ugyancsak a római jogban gyökereznek a büntető törvénykönyvnek a hatáskörre és illetékességre vonatkozó szabályai s ezek azt tárgyalják, hogy egy adott esetben, tekintve a vádlott személyét és a biiuteteudő cselekmény minőségét, melyik anj agi, illetve alaki jog nyerjen alkalmazást. Az osztrák k?tonai büntetőtörvénykezés alapját egy Mária-Terézia korabeli, 1768-ból eredő büntetők ünyv, mely Constitutis criminalis Thertsiaua néven jelent meg, továbbá az 1754-ben kiadott u. n. Justiz-norma alkotják. Az anyagi büntetőjogot, mely szerint a katonai törvényszékek ma is Ítélkeznek, az 1855. január 15-én kelt katonai büutetőkönyv szabályozza, mely a m. kir. honvédségnél is érvényben van. A katonai törvényszék 1871. szeptember 1 tői kezdve polgári ügyekben legalább nálunk Magyarországon nem intézkedhetik. A peres eljárást régibb rendeletek tárgyalják, melyek egy füzetben összefoglalva megjelentek, de nem kaphatók sehol s tartalmukat a hadbirákon (a kiket inkább hadügyészekuek nevezhetnénk)" s magasrangu parancsnokokon kivül senki sem ismeri. A hadbiróságok zár alatt tartják a könyveket s én e sorokat, melyek méltán leleplezéseknek tekinthetők, saját keserves tapasztalataim után irom. Az eljárás n\omozó (inquisitorius), Írásbeli, a nyilvánosság teljes kizárásával. A haditörvényszéket alkotják : egy fóbbrangu tiszt, mint elnök, a hadbíró s mint esküdtek az egyes alsóbb rangfokozatokból két-két egyén. Az eset fontossága szerint a felsőbb rangfokozatok is képviseltetnek, ha péld. egy főtiszt telett ülnek törvényt, a mikor is az iratokat hivatalból felterjesztik (talán felülvizsgálás végett) a katonai főtörvényszékhez. Az esküdtek élőbb esküt tesznek — az esküformát a hadbíró olvassa fel, — hogy lelkiismeretesen fognak Ítélni s az ítéletet, míg ki nem hirdetik, el nem árulják, a szavazás módját pedig soha senkivel sem közlik. Mindazáltal azt állit hatom, hogy az Ítéletet szavazás által döntik el s minden egyes rangfokozat, noha két-két egyén által van képviselve, csak egy szavazattal bír s ha az egyes esküdtnek, külön véleménye van, azt jegyzőkönyvbe vétetheti. A vádlottnak jogában áll az esküdtek közül egyiket vagy másikat kifogásolni s el nem fogadni. A vádlott előtt a tanúvallomásokat a hadbiró felolvassa s aztán megkérdezik, hogy mit hozhat fel védelmére s azt jegyzőkönyvbe veszik. Ezután a vádlottat eltávolítják s a hadbiró kimondja a büntetés maximamát és minimumát, melyet a büu tető paragrafusok kiszabnak. Az esküdtek összedugják a fejüket és tanácskoznak s minden rangfokozat külön, alulról felfelé adják szavazatukat ; az elnök az utolsó. Szavazattöbbség dönt. A haditörvényszék ítélete csak ugy emelkedik jogerőre, ha azt a parancs nok aláírja; a paraucsnok enyhítheti az ítéletet s a kegyelmi jogokat is ő gyakorolja, a rideg és irgalmat nem ismerő katona s nem a király, „a népek atyja." Az embernek a hajaszála mered az égnek, ha elgondolja, hogy ennek a pogáuy római szellemnek vannak kiszolgáltatva véreink, midőn legsúlyosabb adójukat róvják le a jogállam érdekében s a pogánykor temetőjéből eredt hullaméreg mindig megőrizte fertőző képességét s ott pusztít a honvédelmi hivatás előszervezetében. A modern büutető jogszolgáltatáson három elv vonul keresztül: 1. a kontradiktórius eljárás ; 2. a bíráknak függetlensége ; 3. a nyilvánosság. A vádat az ügyész emeli, mint az állam büutető hatalmának képviselője, a vádlott érdekének oltalmára megveti lábát a védelem az őt megillető jogok teljes felruházásával. — A független birákból álló tanács annak tudatában, hogy odanéz a közellenőrzés árgusszeme, hozza meg az Ítéletet, amely elleu a vádlott jogorvoslattal élhet. Mindezt hiába keressük a katonai igazságszolgáltatásban, melynek szálai, mint említettük, a pogány és kegyetlen római korszakba nyúlnak viszsza. A ma is érvényes felosztás, mely szerint vannak szorosan vett katonai, közönséges és katonailag minősülő büutettek, szintén a római jogban gyökerezik. A katonai büntető bűnperben nincsen meg az eljárás, hogy a vád és védelem együtthatólag, mintegy bajt viva érvényesüljenek, nincsen nyilvánosság, sőt a vizsgálat sincsen elkülönítve az ítélkezéstől, a bíróság nem független. A vármegyei közigazgatásból. — Áprilisi ülés. — A vármegye közigazgatási bizottsága, szemben aszervezkedőmezei munkásstrájk kai, még kellő idejében foglalkozott áprilisi ülésében azzal a kérdéssel, miként lehessen a mozgalommal szembenézni, hogy a mezőgazdák, valamint az ország kárát nem vallja. A mely szoczialista munkás még hajlandó a méltányosság szavát meghallgatni, ám olvassa el a közigazgatási bizottság e kérdésben való tanácskozását. Az alábbi sorokból látható, hogy a közigazgatási hatóságok a munkások érdekét a legjobban kívánják megoldani. A legmesszebb menő méltányosságig velők szemben elmennek ; de egyúttal — ami természetes — a legerélyesebb védelemre készülnek s már ma is bizonyos, hogy ha a strájkból lenne is valami, abból h^sonlithatatlanabbul a munkás kerülne ki nagyobb kárral, mert a mostani közlekedés gyorsasága mellett a munKások könnyen pótolhatók és végső esetben ott vannak a katonák. Teljesen aláírjuk a bizottság egyik tagjának véleményét : hogy mig a munkások szerződóst alá nem irván, a nagyobb munkabért követelik, addig jogos téren mozognak, de a strájkot kezdeni munkaközben s arra építeni föl a reményt, hogy majd a veszendőbe menő termés láttára a gazdából kicsikarják a nagyobb és képtelen napszámot, naponként három frtot, oly jogtalan eljárás, a melyet nem lehet meg„BékésmegyeiKözlöny"tárcáia. Húsvét hónapja. Irta : ifjabb Ábrányi Kornél. Áprilisra esik rendesen a húsvéti ünnep. A hit, a remény és a szeretet ünnepe. Mert abban legyőzetik a halál és az eszmének örök életet igér a feltárna dáí. Különös szeszélye az emberi szokás nak, hogy éppen e hónapnak első nap ját választotta ki tréfanapnak s e napon meg van engedve minden felültetés, az áprilisbaküldés czime alatt. Tréfákkal kezdődik tehát az a hónap, amely azután a legmélyebben ragadja meg az emberiség lelkét és szivét. De hát nem ugy van-e az életben is I A tragédiát nem előzi-e meg sokszor a bohóság'? A világtörténet nem jár koturnusban. S mintegy kedve lelik abban, hogy az emberiségnek oda dobja a paradoxonokat s talán gyönyör ködik a gondolkozási sablonok kinlódá saiban, amelyek a megoldásban keresik a rendszert. Pedig, habár mindenben rend szernek kell lenni, ez igaz; de nein min den rends-zert lehet mindenre alkalmazható szabályba kötni. Loghelyesebb a tényeket elfogadni. Minekünk az április hónap akkor is nagyon sokat mondana, ha rendesen nem arra a hónapra esnék a húsvéti ünnep. Április 8 án lőtte atryál széjjel gróf Széchenyi István; április 14 én mondta ki a függetlenségi nyilatkozatot Kossuth Lajos; április 16-án adia ki a húsvéti czikket Deák Ferencz. Mi történt még áprilisban, ami ránk nézve is föl jegyzésre mélió? — Ne felejtjük el áp rilis elsejét se ! — Április elsején született Bismarck ; ós április elsején bocsátotta ki a bihari pontokat Tisza Kálmán. * Gróf Széchenyi István kultusza még ól. A Nemzeti Kaszinóban évről-évre megtartják a Széchenyi-lakomát és isz nak a nagy arany-serlegből. Kehelyből inni az oltár előtt annyit tesz, mint Krisz tus vérét inni : és e vérben a krisztusi lélek rejtődzik, az eszme, az igazság. De v8jjon azok, akik évről-évre a Széchenyi serlegéből isznak, igazán a Széchenyi vérét isszák-e, hogy véiükké váljék, csak azért, mert vérükből való ? Akarta-e gróf Széchenyi István, hogy a nemzet társadalmi osztályai magukat egymástól elkülönözzék ? Akarta-e, hogy amit ő az egészséges lélek kedvéért (mert meus sana in corpore sano) a test edzésében keresett, akarta-e, hogy a sport nemcsak a testet, hanem a lelket is abszorbeálja ? A Nemzeti Kaszinó, a melyet gróf Szó chenyi István, a mikor megalapított, azt nem csupán egy osztálynak, hanem az egész nemzetnek alapította, évről-évre elzárt testületté válik. Mint egy ősi lovagvár, felvont hidakkal, magas bástyákkal, ugy áll a magyar társadalom közepén ós csakis a lovagiasság vagy becsücsületbeli kérdéseknek nyilik meg. A szent Grál tüze, amelyet kebelében ápol, csak a gentlemanlikenes. Szép erény, tiszteletre méltó, dekönynyen s válhatik sivárrá. Es jól van ; talán neai ok nélkül mondhatják el azok, akik undorodnak mindentől ós minden kitől, aki nincsen homályos pont nélkül, hogy a közéletben hemzsegnek azok, a kik nem kifogástalanok s hogy jobb ezektől távol élni. mint ezekkel együtt; talán nem ok né kül mondhatják ezt, ámde ha mondhatják is, helyes e a tár sadalom leghatalmasabb befolyásait mintegy kivonni a társadalomból, ahelyett, hogy azok által a társadalom és a köz élet a maga foltjaitól ós homályos pontjaitól megszabaduljon? De hát ez volt a Széchenyi tragikuma ! Fölrázta álmából a nemzetet és szövétneket gyújtott ; de az ébrenlétnek is meg vannak álmodozásai ; és a szövétnek lángja nem csupán világit, hanem égett is. Küzdött az alkotmányért; de konfliktust nem akart S az lett belőle. Küzdött a gazdagodás ért, de nem akarta, hogy az anyagi ja vak az erkölcsi javak értékét elnyo ják ; s ez lett belőle. Megalakította a Nem zeti Kaszinót, hogy a társadalom erőit egyesítse s ez is lassankint hideg légkörré válik s elzárt idegen világgá. Deák Ferencz nevéhez nem tapad a gloire. Dicsőségének fényétől nem káprázik a szem, nagysága mellett nem tör pül el a kevésbbé nagy. Távol áll tőle a szenvedélyeknek gigászi ereje épp ugy, mint a szenvedélyeknek számos gyöngesége. Valamint ő soha senkit nem iri gyeit, ugy az ő sikereit és nagyságát sem irigyelte soha senki. Ellenfelei voltak, de ellenségei soha. Az ő lénye, megtestesülése volta jóságnak és az igazság nak. A magyar nemzet egén Kossuth olyan, mint az üstökös ; Deák, mint a sarkcsillag. A nemzeti megváltás jelképe mindkettő : Kossuth a Golgotha fenséges nagyszerűsége, Deák a feltámadás. A magyar nemzet nem lehetne az, ami ma, s a mi lesz a jövőben, ha Kossuth Lajos a Habsburg-dinasztiától el nem vette volna Szent István koronáját s ha Deák Ferencz ezt a koronát vissza nem adta volna a Habsburg-dinasztiának. Kossuth volt a tűzoszlop, amely nemzetét belevezette a Vöröstengerbe; D«ák volt a páleza, amelytől a tenger kettényilt s a nemzetet el nem t.emette. Deák volt a páleza, melytől a sziklából tiszta forrás fakadt. Kossuth nélkül Deák nem lehetett volna a magyar nemzet gondviselése ; Deák nélkül Kossuth nem lehetne még ma is nemzetének bálványa s a történelemnek óriása. Kossuth a dinasztiától mindent követelt és mert a jog terén összeütközött vele, mindent elvett ; Deák a dinasztiának mindent viszszaadott és nem fogadott el tőle semmit. Sem Kossuth, sem Széchenyi nem voltak mentek a szenvedélytől, — s ezért ők mint emberek sokkal ragyogóbbak, semmint politikusok és államférfiak. Deákban semmi nem volt a szenvedélyből és ha volt, soha ő rajta a szenvedélyek erőt nem vehettek : azért ő mint politikus és mint államférfiú mindhárom között a legnagyobb. Tettei, amelyeket mint ember cselekedett, feledésbe mehetnek, de müvei, melyeket mint államférfiú megalkotott, örökre élni fognak ós éltetni fogják a késő nemzedéket. „Rang és nagy vagyon őt nem emelték. O is csak egyszerű ember volt, aki kabanoszt szitt és gyalog vagy omnibuszon járt. Napjában csak egyszer evett, vendégséget nem látott el. Egy vendégfogadó szerény szobájában élte le életét. Még a családi élet örömei sem boldogították és szive mégis tele volt szeretettel. S már öreg és beteges volt, amikor a Deák-körből hazasétálva, egy koldusasszony ült a Dorottya utcza sarkán s kinyújtott kézzel mintegy alamizsnát kérve, aludt az őszi hidegben. Deák kísérete tréfára vette a dolgot s mindenki egy bankjegyet nyomott a ki nyitott marokba, hogy milyen meglepetése lesz majd a szegény asszonynak, ha felébred s tele van a marka pénzzel. S aztán hazakisérték Deákot s elbúcsúzA közelgő husvéti ünnepre FISCHER IGNACZ . . , , nagyválaszíéku ruharaktárában, Békés-Csabán es tavaszi idenyre vasut-utcza, Ruttkay-ház. Versenyképes árban kész férfi- és gyermekruhák egyszerűtől alegfinomabbig elegáns kivitelben kaphatók.