Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-31 / 9. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, t897. Vasárnap, január hó 3í-én. 9. szám. BEKESMEGY KÖZLÖNY Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 bz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara a K Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-uteza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Szélesendben. A politikában ez időszerint csak mii-düh van. A Majláth ügy is ;ellapult, a belügyi tárcza se ígér inyes csemegét ; tavaly a képvásárlások, a viczinálisták adtak anyagot, most sehol egy csipetnyi szenzátíó. Elalszunk, urak ! Ezt az áldott időt használjuk föl olyan kérdések megpenditésére, melyek hasznosabbak, mint a politika. A szövetkezeti törvényen a kormány megbízásából most dolgozik dr. Nagy Ferencz. A törvényjavaslatból a kormány gyorsan óhajt törvényt s általa, ismervén a népnek pontosságát az adósság kamatainak befizetése körül, meg lesz mentve a földmives a vagyoni elzülléstől. E javaslat egyik czikkelye szerintatörzsrészvéneyk 5 nál többet nem jövedelmezhetnek, a felesleg tartaléktökére fordítandó mindaddig, míg az alaptőke nagyságát el nem érte. És ha eléri, mi lesz a nagyobb nyeremény többlettel? Az lesz, a javaslat szerint, hogy részben azok kapják, a kik létesitétéhez hozzájárultak, vagyis ezentúl osztalékot fognak kapni az — adósok is. Szokatlanul hangzik ez. A helyzet ma ez : kétségkívül az adósok teremtették meg a részvénytársaságoknak azt az örvendetes emelkedését, hogy ma van hazánkban takarékpénztár, mely 114 százalék osztalékot fizet (sajnos! nem békésmegyei.) Nem is lehetett ez másként s nem is vádként hozzuk fel. Magyarország tó'keszegéuy ország volt, a takarékosság iránti hajlam semmis. A takarékpénztári instituci ó a lehető legnépszerütlenebb, a jó Fáy Andrásnak mily sok igyekezetébe került, mig az első részvényeseket összetudta szerezni. Ma azonban, ha még nem is állunk ott, mint előrelátóbb kulturálla mok, a hol egy ember sincs, ki heverő pénzét, ha kis időre is, ne kamatoztatná, a takarékpénztárkaban javult a helyzet annyira, hogy a tőke pré miumait, melyeket határuélkül élveznek itt-ott, korlátok közzé szorittassannak. Az uj szövetkezeti törvény ennek az uj érának hajnalhasadását jelenti. Törvény stipuálja az önsegélyezésnek azt a módját, mely az adóst épp ugy osztalékban részesiti a nyereségből, mint a részvényest. De lehet-e az és miként lehet ? Hát ennek csak egy módja van s a N a g y Dezső munkálatában nyoma is van ennek. Egy hitelintézet se tudhatja azt előre, micsoda haszna lesz, vagy lesz-e egyáltalában haszna ? a kamatlábnak leszállítása tehát 6V2—on alul ezután sem lehetséges. A törvényes kamatlábat ezután is fogják szedni az uj szövetkezetek a tőke után, de » nyeremény feleslegéből az adós az év végén meg fogja kapni a maga hányadát s ezt részére adósságai javára el fogják könyvelni. Hogy milyen határt kell e tekintetben tartani, azt a bölcs mérséklet fogja megállapítani. Mert kétélű fegyver ez. Sok adós tudva, miként hitelt szerezve voltaképpen maga is nyereségrészes a szövetkezeti életben, a hitelszerzés könnyű módja arra fogja csábitani, hogy az olcsó hitelben elmerüljön. Aztán a mellett a takarékosság ösztönének mai erőtlenségében tényleg szükség vau, hogy a takarékos emberek el ne riasztassanak és a még mindig kevés hazai takarék pénztárak alapítására a kedv le ne haugoltassék. Veszedelmes a javaslat oly irányban is, mert ebbeu az országban az egyéni boldogulás módját a föld vétőiében találja. Ha az uj szövetkezeti torvény a takarékpénztári tőkebefektetésnek határt szab, még nagyobb fölszabadult tőke adja magát a földre s akkor jajveszékelhetnek majd az agrariusok, mikor 6 — 7 száz forintos földön kell búzát termeluiök. Az a javaslat, a mi készül, socia listikus szempontból nagyon figyelemre méltó, de óvakodni kell szélsőségeitől nehogy az adós törvényszerű védelmének örve alatt felzudit-j sunk olyan társadalmi bajokat, melyek j eleddig ismeretlenek voltak. Némely takarékpénztárak mükö-' dése elé valócan határt kell szabni s a szövetkezeti hitelintézetekkel konkurrencziát csinálni hasznos és jó ; de speciálisán nálunk a' népboldogitásnak az a neme még legalább is korai. Takarékpénztáraink sem fejlődtek odátg, hogy a tőke túlságos kamatairól beszélhetnénk, szolid vezetésükben a hiteligények kielégítését egyik-másik megyei takarékpénztárunk a legmegnyugtatóbbau és mindenkit kielégítően szolgálta. Mindazonáltal a javaslattól sokat várunk s főleg azt, hogy uét az iparosság osztályaiba is elviszi, hol a vagyoni elzöllésre átlag — mert mindig tisztelet a kivételekuek — a legtöbb hajlandóság van. a takarékosság ösztöFelekezetenki vüli nazarénusok Mezőberény, jan. 30. A nazarénus szektának a mezőberényi tótság között kezdetben csak két hive volt. Az is mind a kettő asszony, még pedig magtalan és gyermektelen. Mióta azonban ifj. P. J. kereskedő ós m.-berényi szőlőbirtokos őket különös pártfogásába vette és a varmegye székhelyén Gyulán nyitott üzletében Csupa nazarénus egyéneket kezdett alkalmazni, azon okból, mert azok — állítólag — lopni nem képesek : azóta többen is elhitték a tótok közül, hogy csak a nazarénusok becsű letes emberek, a többiek mind tolvajok^ hunczutok, részeges disznók, stb. Ilyen protekció mellatt számuk any nyira felszaporodott, hogy most már 9 férfi és 7 nőtagja van ez „egyedül üd vezitő" szent szektának. Jellemző rájuk uézve, hogy bár a nők közül többen egy árva szót sem tudnak magyarul : azért buzgón eljárnak Takács uramnak, a nazarénus prófétának előadasaira, a ki viszont, bár a szent lélek ajándékaival dicsekszik, tótul nem tud egy kukkot sem. Azon kérdésre, hogy hát hogyan értik meg egymást akkor? az emiitett jól táplált ós érzékies vágyát eláruló asszonyok szemlesütve s szemérmetesen mosolyogva azt válaszolták, hogy a „szentek közösségében" nemcsak nyelv utján értik az emberek meg egymást, hanem azon ér telem által is, melyet a szentlélek ébreszt bennők. „Békésmegyei Közlöny "tárcáia. „Felhő k." — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Valami négy éve, hogy az első szerkesztői gyönyörűséget éreztem. Azt a úszta szellemi gyönyört, melyet egy véletlenségből lapomhoz siető igaz tehetség munkája nyújthat. Emlékszem jól a helyzetre. Egy kéziratokkal tömött levelet kaptam a magas Kárpátok mögül s azzal a fásultsággal bontottam föl, hogy ha csak nem szerfölött rossz, le fogom közölni. Az ok ismert: „a nyomda kéziraUa vár" s tessék elhinni, ebben a kritikus helyzetben a kritikus mindig koncessiókat tesz a szerkesztőnek. Nem valami sokat vártam, mert idők jártával a szerkesztő szerez valamelyes szimatot, hogy a kézirat külsőségeiből megneszeli a belső értéket, mint a kopó az ugaron heverésző nyulat. És a levél czimzése nőre- vallott. Hogy egész őszinte legyek : nem sokat tartok a kék harisnyások fe'ől, a női Írókról, vagy — ha ugv tetszik'— iró nőkről. Néhány Beniczky regényt olvastam egyszer lábbadozóban s ha Nogáll Janka „Leányálmait" nem olvastam volna, egyáltalában törvényileg eltiltanám — ha ugyan módomban állana — a nőknek a szépirodalmi kísérletezéseket. Az olvasáshoz fésűvel, az az hogy irónnal ültem, de csakhamar meglepetve dobtam el azt s mohósággal futottam át a korrekció nélküli kutyanyelveket. Mondjam-e, hogy tíartó ky Mariska első tárczája volt ez, melyet azóta sok-sok követett a „Békésmegyei Közlöny" olvasóinak gyö nyörüségére. A harmadik tárczánál már álnév mögé. rejtőzött az uj tárczairónő, de mit használt az ! Ha semmi, már az is méltó tanúsága B a r t ó k y Mariska kiváló tehetségének, hogy lépten-nyomon ily kérdésekkel árasztottak el : — Ligy-e Tornai Barna: Bartóky Mariska ? Anynyira egyéni (ós ez a talentum ereje) Bartóky Mariska minden tárczája és az irodalmi vásárban annyira kiemel Kedik tárgyára, hangjára minden dolgozata, hogy ő hiába bujkál álnevek mögé, az olvasóközönség azonnal ráismer. Min dég érzelmes, mindig egyszerű és mindég igaz. Minél több tárczát voltam szerencsés különben hatalmas invenciójától kaphatni, annál jobban elfogott az aggódás, hogy nem marad meg a mi vonal alattink üdvöskéjének. Neszt vetettek a kollegák innét is, onnét is és mikor egyszer megláttam az „Uj Idők"-ben egy szép novella, ha jól emlékszem a „Harag" alatt nevét, örömmel vegyes aggódás fogott el, hogy az irodalmi becsvágy szárnyain haladva, irói kvalitásának elismertetése felé, a kis hamupipőkét, a szülőföld lapját tán fel se fogja e oly sűrűn keresni, hol egy tehetségeinek régen meghódolt közönség várja. S nem gyűlöletes emberi gyöngeség, az irigység keserű érzelme vett erőt mostanában többször, mikor Bartóky Mariska kötetét*) a szépirodalmi sajtó, valamint a napi sajtó is elismeréssel méltatta, afféle duzzogás, hogy a mily arányban utat tör tehetsége, oly messze távo lodik Múzsája mitőlünk, a laptól, melyhez szeretnék minden igaz tehetséget lelánczolni. Jó, jó, hiszen tudom, hogy -.íz beteges szerkesztői becsvágy, de tessék nekem megengedni, hiszen annyi zöldséget kell buváro'va végigolvasnom mindég abban a föltevésben : No, most jön az igazi, a kit keresünk I Megpróbálom herenyészve a Bartóky Mariska dolgait jellemezni. Annak a kis könyvnek, mely a mi nyomdánkból került is ki, a most divatos tárczafaj teszi ki tartalmát: a novellette. Alkalmazkodók a helyhez, melyet számára a nagy hata*) „Felhők." Megjelent B.-Csabán, a Corvina könyvkereskedésben. Ara 1 frt. lom, az időszaki sajtó 'kiszab ; az újság négy öt hasábjához s igy a balladák tömörségével, de nem rapszodikusságával beszól egy kis tragédiát az életből. A ki a Felhők egy darabját elolvassa, az ér teni íogja a kritikusokat, kik Bartóky Mariskát regényírásra buzdítják. Hi.-zen e kis mogyorónyi históriákban oly gaz dag mese alkotó tehetség, invenczió, a lélek szabatos jellemzése ejt csodálko zásba, hogy az ember csodálkozik, mi ként, lehetett a szűkre s»aboit télben ilyen formásbevégzettséggel irni? Bartóky Mariska ugy állítja elénk alakjait, hogy szinte látni véljük őket, halljuk panaszaikat s némely érzelmes leánysziv meg is könnyezi. É-i aztán neki tóny[eg meg van az a humora is, mely a könnyeken átszűrt mosoly. Az ember szive szinte fájón gondol ez Írónőre, hogy mily tapasztalás s fájdalom árán szerezte meg a léleknek ennyi kincsét. Hatása azért köxvetetlen, mert alakjai drámailag mozognak, elébünk állitvák, együtt érzünk velők, s mindon novellete -je után igy kiáltunk fői : — Igen-igen, ez az asszony él 1 Mert Bartóky Mariska, csak szen vedő asszonyokról ír, azokról, akik nagyon i-zenvednek, mert nagyon szeretnek. B íjos zománccal ragyognak az ő jukker asszonyokról való históriái. Mily érzel mes és megindító az a jukker asszony (sajátos tempóinak finom jellemzése mellett) a ki mikor a nappali komédiának vége, mert az estének kordinája lehűl és befejezi az alakos játékot : Madonnává lesz, a csacsogó modern menyecske, a jukker asszony s óraszámra tud sirni a meghalt férje — arczkópe mellett. Mily érzelmes, s mily keresetlenül őszinte a „Lizett kisasszony", a zsémbes aggszüz zsarnokságával megrajzolt s finoman detailirozott alak, aki magához vesz egy apátlan, anyátlan gyermeket, mert annak az apja egykor lázas remegésbe hozta őt, ha csak — messziről látta. Valósággal büszke vagyok a mi szülővárosunk ez érzelmes tollú Írónőjére. S a ki az irodalmi hirnév irdatlan mes gyéjét oly sikerrel vágta ki, hogy immár a legelőkelőbb magyar lapokban is szívesen látott vendég, attól sokat várunk s a legőszintébben biztatom, írja meg az első regényét. Hiszen magyar regényíró dalműnk évtized óta csak tárcza (tuczat) regényt produkál. .Az Iványi „Püspök atyafisága" óta nincs is igazi magyar regény. Sokan tőle várjuk ! V. L. Mese egy asszonyról. Irta: Boér Miklós. Havatszóró téli nap volt. Ott ba rangoltunk a Rózhegység rengetegségében, az Ursor-tető körül. A harmadik nap vadásziunk már és gazdag zsákmányt gyűjtöttünk halomra a Negrár Togyer erdőkerülő szalmás házikójában. A fejedelmi vadász-ebéd után fölvillanyozódva, fölmelegedve, vígan oszoltunk szét, hogy a nyugodtnak dűlt hegyoldalokon pihenő csendet fölzavarjuk s a nyugvó vadak rejtekeibe vérszomjas ebeket ereszszünk. Szemeinkben fölvillant a vadász-szenvedély tüze, sziveinkben az öldöklés vad vágyának kéjes érzete. • Egy megtestesült izgalom ilyenkor a vadász Nem érez, nem gondol egye bet, mint a mit ez izgalom mámorában fölhevült képzelete teremt. Test nélkül való árnyak, gnómok, koboldok, apró manók tűnnek el a hegy szakadékokba, vidám hahota tör elő a tündérek sziklavárából, lombtalan ágak közt bujkáló szerelmes napsugár csókolgatja a fénylő hccsillárokat, a zúzmarától ezüst virágokkal ékített bokrok némán imbolyog nak, mintha féltenék a lehelettől is téli diszöket . . . Benn a sűrűségben, a még most is lomb-ékességgel összefutó szelj apunk mai számához egy iv melléfelet van csatolva.