Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-11 / 29. szám

ur által előterjesztett módon lett elintézve, az egyleti fölterjesztés nagyon alkalmas arra, hogy a miniszter megmosolyogja. Oly országos törvényt hatóságoknak magyarázni, melyben a hatóságok birói funkciót teljesitenek, a miniszternek nem áll föladatában. Hisz ez a biró pressiónálása lenne. A miniszter nem felelhet mást, mint azt a fölterjesztésre, hogy minden egyes esetben a cselédügyben hozott első és másodfokú határozatokat föl kell terjesztenia harmadik fórumhoz, s akkor a törvényszerű eljárás folyamán ki fog tűnni a szemben álló felek igazsága. Sváb urnák tehát nem kelletett volna provokálni a fölterjesztést, de ügyét a közigazgatási birósághoz apellálnia kelletett volna, ha a közbeeső határoza tokban sérelmet vagy a törvény ellenére való dolgot talált. A cselédtörvény 61. szakasza igaz ugyan, hogy világosan szabályozza a felmondás idejét, de a Sváb ur cselédei nem lehetetlen, hogy az azonnal való felmondás jogával éltek, a mire a törvény előző szakai nyújtottak jogot, melyekben tételesen föl van sorolva, mely esetek azok, melyekben az azonnal való felmondásnak he'lye van. Engedje meg Méltóságod, hogy csodálkozásomat fejezzem ki főleg Méltósá goddal szemben, kinek a törvényes for mák iránt való érzékét közpályája alatt oly sokszor szerencsém volt tapasztalni, hogy hozzá méltóztatott járulni a felirathoz s annak ódiumát kenni engedni éppen e válságos napokban az eljáró hatóságra, mintha az nem tisztán a törvény szabályai szerint járna el. Nagyon kivánnám, hogy a közvélemény teljesen tájé kozva legyen a felől, mi birta rá az egyletet a feliratra, még jobban szeretném — mert errare humánum est — ha a feliratot fel sem küldené az egylet. Természetesen azt, hogy egyszerűen a gazdálkodó közönség érdekeinek védelmében az egylet a cselédtörvény revízióját sürgesse, meleg barátja vagyok és ha a felmondás kérdésében kontroverziák vannak, azokat a revízió alkal mával kellene orvosolni ; ilyen értelmű feliratot ám küldjön az egylet. Ez helyes is, szükséges, . ___ Egy gazda

: A közraktár. A szarvasi közraktár környékén mozgalmas élet van. Egészen eltakarják az epülettömeget a lerakó tt pilóták, állások, melyen nótás emberek emberek dolgoznak szorgosan. A szarvasi takarókpénztárnak ugyanis oly jól ment az általa felállított áruraktára, hogy a vállalkozást nagyobb alapokra kelletett fektetni : sürgősen építkezni kell. A csabai közraktár intézménye nem érett még eddig. Holnapután válik el, hogy mi lesz vele? Kedden tart képviseleti ülést a város, melyen bizonnyal a legfontosabb tárgy lesz az áruraktár czéljaira megszavazandó telek ügye. Nem akarjuk hinni, hogy akadjon hang, mely a mezőgazdaságból élő Csabának ezen fontos intézménye ellen szót emeljen. Magunk sem akarunk hiába falra borsót hányni, szót szaporítani: egyben jelezzük, hogy biztos föltevésünk van a képviselőtestület tagjainak jövőbe tekintő, a városi érdekeket felfogni szerető magatartásáról, hogy szűk látkör, az újításoktól való félelme, — vagy a varos általt követelt és komolyan számba sem vehető áldozatok miatt bárki az intézmény ellen szólaljon föl. Egy mindenesetre biztosítandó : hogy a gaz dák érdeke együtt találkozzék azon pénzintézetek éidekével, melyek — nem tagadjuk — erős tőkével fognak a vállalkozáshoz. Biztos támpontjaink vannak azon feltevésünkre, hogy a takarékpénztár nem nyerészkedési vállalkozást lát tisztán az uj üzletágban, hanem azt akarja, hogy a mig Békés-Csabát gabonakereskedelmi exporttá tegyük: másrészt a gazdákat megmentsük attól, hogy az őszi nagy pabonapiaczra kelljen terményeiket vinni és ne állhasson módjukban bevárni a minden évben beálló áremelkedést. Rágen volt intézmény, mely a magyar gazdaosztályok érdekében lett volna, természetes, hogy érte a gazdaosztálynak kell legelső sorban érdeklődnie. Tegyék is meg 1 A képviselőtestületnek egyhangú ós impozáns szavazása fokozza kedvét a tervet finanszírozó két takarókpénztárnak, melyeknek vállalkozásukhoz szerencsét s ennek nyomában fakadó sikert kívánunk. * Gajdács Pál tótkomlósi lelkész, lapunk egyik munkatársa a közraktár thémája alkalmából a következő sorokkal keres meg: Nem régen örömmel olvastam arról a mozgalomról, hogy Csabán egy áru raktár felállításán fáradoznak. Erről jut eszembe, hogy néhány óv előtt mi is akartunk itt Komlóson egy ilyen közraktárt létesíteni, szintén 100 ezer forintnyi alappal. (Szinte látom mily gúnyosan mosolyog bajusza alá Szerkesz'ő ur, gondolva magában: ugyan mi jó jöhetne Názarethből ?) Igen, de mi a következő ajánlatot akartuk tenni a községnek : 1. Adjon a község egy alkalmas telket ingyen, telekkönyvi tulajdonjoggal, de ugy, hogy a község az áruraktár telkének becsértékével, illetve annak a becsértéknek erejéig részvényesül álljon be, mely telek adományozás teljesen befizetett részvénynek vagy részvényeknek vétetvén, a községet mint részvényest egyéb kötelezettség nem terhelné. 2. Adjon 30 évi adómentességet, de csak azon esetre, ha a befektetett tőke 5°/o-nál több tiszta hasznot nem hozna, a miről mint rész vényesnek meggyőződnie nemcsak jogá ban, de kötelességében is áll az üzleti könyvekbe betekintés, illetve a zármérleg bekövetelése által. Ellenben ha a befektetett tőke 5 százalékon felül esetleg8—10 vagy 15 százalékot hoz, akkor az adó mentesség megszűnik. Mert igaz ugyan, hogy a lakosságnak lesz haszna s igy közvetlen a községnek is az áruraktár felállítása által, de a községre ráfér a közvetlen haszon is, mert föltéve, hogy a befektetendő 100 ezer frtnyi tőke 10 ezer forintnyi tiszta hasznot hoz, ennek adója 1000 frt s ha a községi pótadó, te szem fel annak 40 százalékát teszi ki, akkor a községet pótadóképsn 400 frt illetné, a mi 30 óv alatt csak 5 százaléktóli gyümölcsöztetés mellett közel 25 e.er forintnyi tőkét represeniál, mely közvetlen haszonra annyival több joga lehet a községnek, mert mi is kiakariuk kölni, hogy 30 év alatt hasonló vállalatnak sem ingyen, sem pénzért telket adnia nem szabad. Igy s ilyen föltótelek mellett akartuk mi az áruraktárt létesiténi hogy létre nem jött, annak egyedüli oka volt az, hogy nem volt — pénzünk. E nélkül pedig az eszme bármilyen szép, bármilyen üdvös, keresztül nem vihető. Gajdács Pál. A kréiai ügy. Budapest, ápril 10. (Saját tud. táv.) Háromezer főből álló görög banda betört Maczedoniába. •— A török had a görögökkel összeütközőt*. Athenben rendkívüli az izgalom. Eyes török hadsereg előnyomulását elrendelte a betörők ellen. Hallai basa hadoszlopa Grevanóból máiéi is indult. Támadók soraiban a görög egyenruhákat észrevették. Andrássy Tivadar leköszönése Budapest, ápril 10. (Saját tud táv.) Feltűnést kelt, hogy Andrássy Tivadar gróf az összeférhetetlenségi bizottság elnöki állásáról leköszönt, A bizottság Apáthy Istvánt válasz'otta elnökül. Vasárnap. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A t. Házból. Budapest, április 10. (Saját tud. táv.) Szilágyi Dezső elnök a ház mai ülésén hirdette ki az összeférhetlenségi tör vény revíziójára kiküldött bizottság megválasztását. Megválasztattak : a szabadelvű pártból: Engelmayer József, Fest Lajos, Fischer Sándcr, Kabós Ferencz, Gyurkovics György, Kristófíy József, Nedeczey János, Nyegre László, Molnár Béla, Papp Géza, Psik Lajos, Rohonyi Gyula és Zsigárdy Gyula, a nemzeti pártból: Korniss Ferencz és Makfalvy Géza, a Kossuth pártból Eötvös Károly, Justh Gyula, Komjáthy Béla és Meszlényi Lajos, az Ugron-pártból Polónyi Géza. Bejelentette elnök, hogy a főren diház elfogadta a költségvetést, mely most szentesítés alá terjesztetik. Jer te kis rozsdás szerszámom, melyet a hót elején valósággal kitag.idUlak, lenéztelek, megtapostalak, — újra kegyembe fogadlak, le lész továbbra is az ón kényéi lc <reső szerszámom ! Pedig a hét elején szőlő kapát, permetezőt, szénkónező gépet, ollót, lürészt, Molnár s/.ől">kátét szereztem be és gyönyörrel gondoltam, hogy Szalay József gerendási nagybirtokost per „kollega" fogom szólítani. Hogy miért V Hát csak azért, mert ón is földbirtokos lettem, nem a féle kukás dohánytermelő : de racionális szőlőbirtokos. A Ketter-fóle közvélemény törzsasztala néma tanuja, mily hatalmas léptekkel haladt a hót a közgazdaság jegyébe : a szőlő volt a vezető thóma, Amerikai ós európai alanyok, tengerentúli kivitel, Rosenthal Adolf szerint a maga részéről, e héten forgatott először mezőgazdasági könyvet: a szőlőművelés elemeit. Kerényi a szőlőkacscsozás jelentőségéről felolvasást akart tartani a nőegyletben. Fáy Samu az európai alanyok oltásáról nagy előszeretettel diszertált. Verner László az agrár-bank igazgatóját megakarta az első csabai szőlő-telep részvénytársaság disz elnökévé választatni, hogy földbirtokára olcsó kölcsönt kaphasson. Szégyen gyalázat ez a német nevű ur indította meg a gazdálkodást a legmagyarabb, mondhatni: ősi szokás szerint. És odahaza ! Micsoda plánumok I Dinnye érést megfigyelő nyári kéjlakok (alias : csőszházak.) A Dajor király meseszerű tóparti kéjlakait egyszerűen leakarta mintázni egyik-másik és idehozni villának. Ha a gyerekem sirt, azzal csititottam el: ne sirj ! szőlőt kapsz. Ha nagyon pajkos volt ezzel: majd sirs még, mikor nemsokára gyomlálni fogsz a szőlőben. A feleségem tavaszi kalapjától tisztára a szőlő mentett meg, mondván, „Muczus nem lehet uj kalapot venni, tudod kell a pénz a birtokra." Magam is megkezdtem a spórolást, vigyázva, hogy a számban ki ne aludjék a szivar, ne hogy kétszer kelljen rágyújtani. Még néhány nappal előbb titkon a socziálistákkal rokonszenveztem, most határozottan a merkantil érdekek hive lettem s nagyban helyeseltem Csernátonyit, ki az egyéletmódom följogosítanak azon föltevésre, hogy senki sem fogja visszautasítani adan dó tanácsaimat, attól tartván, hogy félre vezetni akarom. Olvassa el a közönség tapasztalataimat egy nálha meggyógyi tásáról és kövesse alkalomadtán példámat. Midőn Virginiában a Fehér Ház le égett, oda lett otlhonom, boldogságom, egészségem és podgyászom. Az első két dolog elvesztésével nem sokat törődtem, mivel olyan otthonra, a melyben az embernek se anyja, se nővére, vagy vala mely fiatal nőrokona nincs, — ki arra figyelmeztetné, hogy szennyesét az útból félretegye, csizmáit pedig a párkányról levegye, — mondom, olyan otthonra könynyen lehet szert tenni. Boldogságomat pedig nem sirattam, mert nem lóvén költő, a szomorúság sokáig nem nyűgözhetett le. De egészségem és holmim elvesztése már komoly szerencsétlenség számba ment. A tűzvész napján azáltal, hogy félig felöltözve rohantam az oltáshoz, — erős náthát kaptam. Eleinte, mikor tüszkölni kezdtem, egy barátom azt tancsolta, hogy meleg lábfürdőt vegyek és feküdjem aztán mindjárt ágyba. Megtettem. Pár nappal később, egy másik ismerősöm hideg zuhanyfürdőt ajánlott. Ezt is megkíséreltem. Egy óra múlva szomszédom azt javasolta, hogy hideg ételeket egyem és a mennyire csak lehet, igyekezzem izzadni. Követtem a jó tanácsot és izzadtam a végkimerülésig. Másnap a szerkesztőségbe menet egyik kebelbarátommal találkoztam, ki azt állította, hogy egy negyedkilónyi só forró vízben fölolda és egyszerre bevóve, a világ leghathatósabb gyógyszere a nátha ellen. Bár aggályaim voltak arra nézve, hogy miként fog majd belém férni ez a hatalmas adag, de erős akarattal mégis csak sikerült bevennem az egészet. A hatás meglepő volt. Azt hittem, hogy nyomban kiadom halhatatlan lelkemet. Óva intek mindenkit, hogy a meleg sósviztől őrizkedjék. Eléggé jó szer lehet, de mindenesetre tulszigoru. Ha ismét nátha találna kínozni és választanom kellene a földrengés és meleg sósviz között, feltétlenül az előbbivel próbálnék szerencsét. Midőn a vihar, mely gyomromban dult, némileg lecsillapult és nem akadt az egész vonalon jólelkű szamaritánus, ki tanácscsal boldogított volna, kölcsön kértem még egy csomó zsebkendőt és parányokká futtám azokat, mint a hogy betegségem kezdetén tettem. Nemsokára találkoztam egy hölgygyei, ki éppen a felvidékről érkezett s elmondta, hogy az ország olyan részében lakot', hol orvosok nem igen voltak s igy szükségképen meglehetős ügyességre tett szert egyszerűbb családi bajok gyógykezelésében. Valóban, roppant gyakor lata lehetett, mert legalább is százötven évesnek nézett ki. Összekotyvasztott számomra egy keveréket, mely állott: szörp, hígított választóvíz, terpentin ós még sok mindenféle gyógyáruból. Ugy szólt az utasítás, hogy minden negyedórában egy pohár ral vegyek be. Csak egy adagot nyeltem le, de az elég is volt. Ez az orvosság megfosztott minden erkölcsi érzetemtől s felkeltette bennem természetem leggonoszabb ösztöneit. Annak hatása alatt agyam az aljasságok esodáit eszelte ki, de kezeim gyöngék voltak azok megvalósítására. Ha erőm ez időben nem szenvedett volna a náthám ellen bevett „legbiztosabb hatású" gyógyszerektől, ugy szentül megvagyok győződve, — kiraboltam volna a temetőt. Mint sok más ember, ugy ón is gondolkodom galádul és akként cselekszem is. De mig ezt a csodaszert bevettem, nem éreztem magamban olyan természetfölötti romlottságot, a melyre még büszke is voltam. S két nap múlva ismét késznek nyilatkoztam magam gyógyíttatni. Még bevettem egy pár legbiztosabb hatású szert és mi lett a .vége? Az, hogy fejemből tüdőmbe kergettem a náthámat. Elkezdtem irgalmatlanul köhögni ós hangom zéró alá szállt. Mennydörgő basszusban beszélgettem, két nyolczaddal terméfzetes hangomon alul. Csak akkor tudtam elaludni, ha már a végkimerülésig kiköhögtem magam. De minthogy álmomban beszólni szoktam, fülsértően dörgő hangom mindannyiszor fölébresztett. Állapotom napról-napra komolyabbá vált. Hamisítatlan boróka pá linkát ajánlottak. Megittam. Aztán ugyanazt szörppel. Ezt is megpróbáltam. Végül boróka-pálinkát vöröshagymával. Hozzáadtam a kettőhöz a harmadikat és bevettem hűségesen valamennyit. De nem észleltem semmi különös eredményt, kivéve, hogy olyan lett a hangom, mintha fúvócsövön átbeszéltem volna. Láttam, nem nem marad egyéb hátra, mint hogy utazással próbáljak szerencsét, egészségem helyreállítására. Laké Biglerbe igyekeztem Vilson nevü kartársammal. Megelégedéssel töltött el, hogy előkelően utaztunk. Kavicshordó kocsin helyezkedtünk el s barátom minden holmiját magával hozta. Állott pedig ez : két elegáns selyemkendő, meg egy nagyanyjától örökölt tőrből. A gyógyhelyen naponta csolnakáztunk, halásztunk és tánczoltunk ; éjjelenkint pedig gyógykezeltem hülésemet. Igy kihasználtam a nap huszonnégy óráját. De állapotom folyton kedvezőtlenebbé vált. Pólyás fürdőt ajánlottak. Még soha sem tagadtam meg valamely gyógyszer alkalmazását s igy elhatároztam, hogy polyásfürdőt veszek, habár nem js álmod tam,,hogy az mi fán terem. Élfójtájban végezték rajtam ezt a müveletet. Szobámban hideg volt s mellem és háttamról leszedtek minden ruha darabot 1 Testem köré gyöngyöltek egy jéghideg vizbe mártott, rémhosszu vászonlededőt, mely vagy száz ölesnek tetszett. Addig-adaig tekerték körém, mig ugy néztem ki, mint egy óriás pólyás baba. Mondhatom, kegyetlen gyógymód. Mikor a fagyos vászondarab meleg húsomat érintette, hirtelen olyat ugrottam, mint a sebbzett oroszlán és levegőért kapkodtam, akárcsak a haláltusáját vivó ember. A jéghideg vizbe mártott vászon megfagyasztotta csontjaimban a velőt s megszüntette szívverésemet. Azt hittem, ütött utolsó órám. Ne legyenek kérem soha pólyás fürdőt, — soha! Miután a fürdő sem gyógyított ki köhögésemből, egy női ismerősöm azt ajánlotta, hogy mustártapaszt tegyek mellemre. Azt hiszem, ez csakugyan mégis gyógyított volna, ha nem a fiatal Wilson lett volna lakótársam. Midőn lefeküdtem (félnégyszögméternyi) 'mustár flastromomat, mely jól nézett ki, ágyam elé a székre tettem, hogy ha majd kell, kéznél legyen. De az én ifjú barátom éjjel megéhezett és mustáromat az utolsó csöppig megette. Még nem láttam embernél ilyen étvágyat; biztos vagyog benne, hogy ez a holdkóros fráter engem is megesz, ha véletlenül egészséges lettem volna Egy heti tartózkodás után Steamboat — Springbe mentem ós a gőzfürdőkön kívül a leggyalázatosabb szereket vettem be, a miket valaha ember csak kigondolt. Ezek talán használtak is volna, de viszszatórtem Virginába, hol daczára az ujabb, legkülönbözőbb orvosságoknak állapotom — hihetőleg helytelen alkalmazás és hanyagságom folytán — ismét rosszabbra fordult. Végül elhatároztam, hogy átrándu lok San-Franciscóba. Ottlétem első óráiban egy uri nő azt javasolta, hogy naponta fólliter keserű pálinkát igyam kininnel. Szobaszomszódom ugyanazt ajánlotta. Mindenikök féllitert, ez összesen egy liter. Megittam és még mindég élek. íme tehát, a legmelegebben ajánlhatom (még tüdővószes betegnek is) ezt a változatos gyógymódot, melyet legutóbb átéltem. Tessék megkisórleni, kedves olvasó. Ha meg nem gyógyulnak tőle, mi lehet rosszabb,belehalnak. Fordította: Kerpel Izsó.