Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-22 / 76. szám

XXII. évfolyam. B.-Csaba, 1895. Vasárnap, szeptember hó 22-én. 76. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI VEGYEST A H I ALMI' LA) Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 BZ. (Zsilinszky-féle ház) hóra a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. £«ye>> f.7.am ara ÍÍ KÍ. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő »Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Egy korszakot alkotó indítvány. Tagadhatatlan, hogy alföldünk klimatikus viszonyai az utóhbi évtizedekben a gazdára kedvezőtlen fordulatot vettek s évről-évre aggasztóbb 1< tt az egyes évszakokban tapasztalt csapadék-hiány. A vizek szabályozása, a terjedelmes mocsarak kiszárítása okozza-e, avagy éghajlatunk ment-e át nagyobb változáson ? tény, hogy legtöbb évben éppen akkor maradnak ki az esők, mikor azokra a legégetőbb szükség lenne. S ez okozza, hogy régenten Kánaánnak nevezett Alföld ma már vajmi silányan jutalmazza a gazda fáradozásait. A gazdák már rég aggódva látják a bajt, s keresve annak lehető orvos Bzerót, azt fel is találták: „Meg kell küzdeni a természettel, hatalmunkba kell keríteni az elemeket", s akkor, ha ez sikerül, a magyar Alföld ismét az leend és pedig a szó igaz értelmében, a minek egykor nevezék: A magyar Kánaán. Csak nem rég történt, hogy a rakonczátlan folyók megzabolázva, medreikbe vissza lettek szorítva. Szemeink előtt folyt le a müvelet, melynek folytán a Körös és Berettyó-menti határaink át lettek adva a kulturának, most pedig elkövetkezett annak ideje, hogy a megzabolázott, rakoncátlan vizeket, - melyek csak néhány évtizeddel előbb még átkai voltak vármegyénk egyes, de nagy vidékeinek, — megszelídítve, hasznot hajtólag vezessük vissza oda, a hol arra és a mikor szükség van ! . . A földöntözés áldásait értem. Álmaim és sokak álmait valósítaná az meg, ha vármegyénk öntöző csatoruákkal háloztatnék be, ha nem kellene folytonosan az eget sóvárogva nézni egy kis eső után, hanem megnyitván a zsilipeket, ott adhatnánk annyi tápláló nedvet növényeinknek a hol és a mennyi kellene. Mennyi munka lépne nyomába egy rendszeres öntözésnek, mely most az árát mind jobban vesztő buza termelésére vau fektetve és pedig csak azon kényszerűség folytán, mert ez leginkább áll ellent a száraz időjárásnak! Mily óriásilag amelné, s tenné jövedelmezővé állatenyésztésünket, mely ma csak pang. Mennyi munkás nyerne állandó foglalkozást és keresetet, s hozzá még megháromszorozná a gazda jövedelmét, emelné a föld értékét, s három annyi lakosnak nyújtana a tisztességes megélhetésre módot ! Szóval ez egy valódi Isten-áldás lenne vármegyénkre, s a ki ezt keresztül viszi, egy uj Mózese leend vármegyénknek, mert kivezetend a sivatagból, melyben ma tanácstalanul bolyongunk. Csak a figyelmet fölhívni voltsoraim czélja, mert az alábbi indítvány közvetlenül föltárja azt a hasznot, melyből az öntöző-csatornák létesítése esetén megyénk lakosai kivennék részüket: nagybirtokosok, a kik birtokaikon magok csináltatnák meg az öntöző vízmüveket, a ki birtokosok, a kik vízhasználati társulatot alakítanának, a munkások, kiknek szorgos munkájára hatványozott mértékben volna mezőgazdasága átalakulásával szükség, mert a mezőgazdasági gépipar és a modern berendezések nyomán a téli munkás foglalkoztatás módjai, minden mesterséges keresgetés és munka-biztositás utlkül rendelkezésre állanának. Bizom benne, hogy törekvő gazdáink fölismerik a korszakos indítvány nagy hord rejét s minden maradiságot félre téve, segítenek magukou : elfogadják az indítványt s rajta lesznek, hogy az ige mielőbb testet öltsön. Zlinszky István. * Fábry Sándor vármegyei alispánnak a törvényhatósághoz benyújtott ós a szeptember 30-iki ülésen tárgyalandó föntebb méltányolt indítványa a következő: Mezőgazdáink körében országszerte általános a panasz a mezőgazdaság hely zetének súlyossá válta felett ós a gazdák egyesületeikből, kongressusokból, valamint a törvényhatóságok, sőt az ipar és kereskedelmi kamarák is, egyaránt ke resik fel a kormányt felirataikkal az orvosló intézkedések sürgős megtétele iránt. AZ orvosló intézkedések azenban csak ugy lehetnek teljesen czólravezetők, ha azok, legalább részben, maguktól az érdekeltektől erednek. De különben is a politikai magas feladatokkal felette elfoglalt kormánytól — különösen egyes vidékekre vonatkozó — gyors és speciális intézkedések ez idő szerint alig várhatók, ugy hogy az érdekelt közönségnek, ha a tényleg súlyos helyzeten javi tani akar, magának kell a tevékenység terén a kezdeményezést megragadnia. ü. szakértők javaslatai, ép ugy, mint a gazdák és törvényhatóságok tanácskozásai ós feliratai a gazdasági helyzet javítása tekintetében az alföldre nézve egyaránt legalkalmasabb eszközül jelölik meg az egyoldalú gazdálkodási módról, a magtermelésről, — mely az alacsony buza árak mellett ma már ugyancsak kevés hasznot nyújt, — az áttérést a kétségtelenül nagy haszonnal járó belterjesebb gazdálkodásra. A belterjes gazdal kodásnak azonban az alföldön alap feltótele a gazdasági földek egy részének öntözhet és re való berendezése, mert a nélkül, az alföld száraz kjimája folytán, a gazda reá van utalva, kényszerítve, a szárazságot aránylag legjobban álló magtermeléííie. Igy tehát az alföld mezőgazdasági helyzetén javitani akarva, első sorban is az öntözés lehetővé tótelére kell törekednünk. Megyénkben tényleg szembeötlőleg fennáll az egyoldalú gazdálkodás, ezt tanúsítják az e részben egybe gyűjtött statisticai adatok is, amennyiben pl. tavaly, Békésvármegyében az összes művelés' alatti földek 80% a volt magnemüvel (buza, árpa, kukoricza, zab, rozs) bevetveDe másrészt megyénkben meg van a lehetőség is az öntözési berendezésekre, hisz megyénket a Körösök, a Berettyó, az Előviz-csatorna szelik át ós a bő vizű Marosnak, mely az alföldnek praedestinált öntöző folyója, részben völgyéhez tartozik vármegyénk ; a régente belvizeket levezető erek, fokok pedig mintegy kínálkoznak bele illeszthető olcsó eszközül a vizek régi uralmi helyeikre való vissza vezetésének rendszerébe. Gazdáinkban is meg van az értelmesség és a vágy a haladásra, a nemzetközi verseny nyomása alatt mondhatni tarthatlanná vált egyol dalu gazdálkodási rendszerrel való szakításra azonban a befektetéseket igénylő berendezésekre gazdáink természetszerűleg mind addig nem vállalkozhatnak, mig kellő tájékozással nem biznak a berendezések terveiről, költségeiről s jövedelmezéséről. Hogy tehát az oly hasznos öntözés megyénkben is meghonosítható legyen : nyilt képet kell tárnunk gazdáink eléaz öntözés mely vidékeken s mikénti lehetőségéről 8 a meggyőző hiteles adatok birtokában nagybirtokosaink saját jól felfogott érdekükből bizonynyal önként létesitik birtokaikon az öntöző csatornákat s készséggel alkot kisebb birtoko„BékésmegyeiKözlöny^'tárcája. Kimagasló pillanat. (Humoreszk.) — A ,Békésmegyei Közlöny" eredeti tározája. — Meglehet, hogy abba a gyanúba keveredem, mintha ezt az egész irka-firkát a Muray Károlynak remek tollából, a napokban a „Pesti HirlapUban megjelent tárczájából loptam volna. — Bocsánat, az elbeszélendő esemény szórul-szóra velem esett meg. — Szent igaz, hogy az inspiratiot ennek leírásához az emiitettem tárczaczikk adta meg. Alig van valaki, kinek életében ne lettek volna momentumok, melyeket mint nem mindennapiakat „kimagasló pillanatoknak" nevezünk. Eletem egy ily kimagasló pillanatát akarom elbeszélni. Mint egyetemi hallgató, a szünidőt Bokor Pista jó barátomnál töltöttem. — Pista a rajongásig szeretett; ha csak módját ejtette, mindenkinek az egekig magasztalt. -Mielőtt megérkeztem volna, tele lármázta az egész falut, hogy én milyen kitűnő gyerek vagyok, remekül tánczolok és gyönyörűen hegedülök. Az egész dicsóriádából egy volt igaz : a kitűnőségem. —Az egész companiában én voltam a legkisebb, de mindig a legnagyobb pohárral ittam s a Pesten meg ejtett „rácsajkodásokban" mindenki megugrott, vagy kidőlt melőlem, csak én ós még valaki. — Pista tartottuk a plattot. — Ezért volt oly benső a ragaszkodás köztünk. Pistával hazafelé ballagva a hajnali órákban, a járókelők s a sarki hordár nagy gyönyörűségére, szép cantusban leénekeltünk valamennyi utunkba kerülő falragaszt. Például Pistának az volt a plakátja, hogy „Császárfürdői Van szerencsém tudatni, a n. é. közönséggel gtb. stb." Ev.t énekeltük ad notam „Császári körte nem vadalma." Valami más érdemlegesebb kitűnőséget biz ón sohasem fedeztem fel magamban. Hogy valami jól tánczoltam volna, biz az nem igaz. Valamennyi volt tánczosnóm, ha rám néz, a tyúk szeme jut eszébe. Hegedülni pedig caak ngy hegedültem, mint a legtöbb dilettáns. Vidéken csináltam effectusokat, de Pesten kutyába se vettek. Szóval, tuczat muzsikus voltara. Pista, mint mondám, telekürtölte dicsőségemmel a falut, igy nem csoda, ha egyelőre kaptak rajtam Egy alkalommal Krivncsek János úrhoz egy Csehországból ideszakadt s most a Bachbeamterség alatt szerzett babérain pihenő falusi notabilitáshoz vol tunk hivatalosak. Az egész famíliával a megelőző napon ismerkedtem meg és ekkor lettünk hivatalosak. Krivacsek igen kedélyes s gavalléros öreg ur volt. Általánosan violaszín kabátot ós hasonszinü orrt hordott. Becses neje: tömzsi kis gömbölyű asszonyka, nyájassággal ós apró vimmerlikkel. Bol dog szerelmüknek két immáron teljesen nagykorú leányzó és egy 6—7 éves fiúcska voltak élő tanúi. Hogy ugy Rózát, valamint Kati kisasszonykát Titian ingyen le nem festette volna, annyi bizonyos. Róza nagy zenei talentum hírében állott, mig Kati szivesebben forgatta a kottákat. Megérkezvén a dicső nap alkonya, frakkba vágtuk magunkat és beállítottunk a vendéglátó házhoz. Kitüntető szívességgel fogadtak. Beszéltek jó híveimről, mely megelőzött ; emlegették gyönyörű hegedüjátékomat, mit, hogy ma szerencséjük lesz élvezni remélik . . . Hogy ezen remónyökben meg ne csalódhassanak, mindjárt el is hozatták Pistáóktól a hegedűmet. A kis Rudi csemete rögtön a nyakamba kapaszkodott s rángatott, hogy neki húzzam el azt a nótát, de mindjárt,! hogy „süt a mama, süt a mama, három tepsi pogácsát", vagy adjak egy cziga retlit. En a felállított két alternatíva közül a czigaretlit választottam, a mivel a kedves gyerek rögtön az udvarra sza'adt. Róza kisasszony az iránt interpellált, hogy játszom-e Palotásynak őrökké szép classicus darabjait? Igenlő válaszomra, kórt, játszanánk el egyet vacsora előtt, — például a „merengést". — A melyiket parancsolja — mondám. Elővettem a hegedűt, ő zongorához ült. A játszandó hangnemen néhány accordban végig futott a billentyűkön. — Hozzá fogtunk. Az első néhány ütem csak ment valahogy, hanem a mi azután jött, azt nem hittak se merengésnek, se csárdásnak, se walzernek; nem hivták azt gemminek : — Fis, gis, bé, as s más efféle hiábavalóságokat észre se vett. Ilypm állapottal jutottunk a fissig. No boldogult Palotásy 1 a mi most jött be, ilyet sohse pipáltál i Jól emlék szem, az első taktusnál még együtt voltunk, hogy soha többé össze ne kerül jünk. Egy articulálhatlan chaos volt az egész. Róza nekitüzesedett, mint egy te livér paripa, vágtatott iszonyú sebesség gel, én utánna ; végre két lófejjel — akarom mondani kót ütemmel megelőzve, csakugyan beérkezett. Freneticus taps s elismerés volt a jutalom. Én az egész dicsőséget a Róza nya kába hárítottam: Legyen boldogi — Még ilyen szépen senkivel sem tudtam azt lejátszani, mint magával 1 — Bocsánat, de látom, hogy ón nem lehetek méltó partnere Róza kisasz szonynak 1 — Sőt ellenkezőleg, ön gyönyörüan játszik, csakhogy ÖSSZM kellena szoknunk. Persze 1! (Ne vigy minket a kísértetbe.) Találva van 1 ! Hála neked szent Dávid, hegedűsök patrónusa, hogy megakadályoztál egy másik attentátutatumot. A kót graczia közé jutottam az asztalnál. A menynyire az agyonütött Palotásy nóta miatti keserűségem engedte, igyekeztem őket mulattatni, a mi az „egri vörös" hozzájárulásával némileg sikerült is. A harmadik fogásnál tartottunk. — Valami mandulás, mazsola-szőllős, omlós história volt. Soha életemben semmiféle mazsolás eledelt a magam jó szántából el nem nyeltem. — Épp bocsánatot akartam kérni, hadd mentenének fel e tészta meg evésétől, mikor felállott a házi asszony és annak kijelentése mellett, hogy ezt a Rózsika tisztán az ón kedvemórt készítette, négy darabot tányéromon letétbe helyezett. No fiu! Mondom — ha te ezt be nem vágod, itt ugyan befellegzett a dicsőségednek. Mindenek előtt egy pohár „egrivel" megerősítve magam, behunytam a szemem s csak ugy rágódtam, kezdtem nyelni az impertimens eledelt. A Rudi gyerek látva tányéromnak bő tartalmát, szociális tendencziára valló igyekezettel hozzám furakodott, miután maszatos kezét frakkomban jól megtörölte, con amore, kivett egy darabot a tésztámból. Oh isteni gyerek ! Csak zabálj a mogfuladásig, te vagy az én már majd kitörő tengeri betegségemnek egyetlen kolera cseppje I A gyerek már a másodikat bliczczelte, rajta vesztett. — A mama árgus szeme észrevette s engem kárpótlandó, még két darabot^tett a tányérra. Kenyér héjat, kezdtem rágni s a tésztákat ^piszkálgattam. Ekkor állott fel a patikárua, kiköhögvén a kiköhögendőket, neki szállott a házi urnák. — HJl dicsérvén annak minden elcselekedett érdemeit, csak ugy önLapuuk mai számához egy iv melléklet van csatolva.