Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-22 / 76. szám

saink java része ily czélból vízhasználati társulatokat. Indítványozom tehát, hogy Békésmegye törvényhatósági bizottsága tegye meg a kezdeményező lépéseket a tekintetben, hogy a megye egész területére nézve elkészíttessenek a lehető öntözések tervei és költségvetései s az erre vonatkozó munkálatot, mely a berendezések hasznait is feltárná, sokszorosítva, könyvalakjában bocsássa a gazdaközön ség szabad rendelkezésére, hogy annak alapján gazdáink biztos utmutatót nyerjenek a víz használatok berendezésére s költségeire stb. nézve. Minthogy pedig a kultur mérnöki hivatalok épen ily közérdekű tervek ingyenes elkészítésére szervezvék,első sorban is kérje fel a megye bizottsága a m. kir. földmivelés ügyi miniszter urat arra, hogy az említett műszaki munkálatok végzésére szervezzen Bekósmegye területén ideiglenes kultur mérnöki hivatalt, egy kirendeltséget, mely leginkább volna hivatott és alkalmas a jelzett munkálat keresztülvitelére ; s csak is amennyiben ez — mi alig hihető' — nem volna lehetséges, tegye meg az intézkedéseket saját hatáskörében a megye a tervezések elkészítésére. Meggyőződésem, hogy ha gazda közönségünk hiteles műszaki munkálatok alapján feltárva látja maga előtt az öntözések lehetőségét, költségeinek nem nagy voltát s rendkívüli hasznothajtóságát, a tervek rövid idő alatt megválósulandanak, meghonosul megyénkben a belterjes gazdálkodás, azzal együtt a mezőgazdasági gyáripar és e modern berendezések nyomán a bőség és jólét áldása fakad megyénk egész lakosságára Ajánlom indítványomat a törvényhatósági bizottság nagybecsű figyelmébe. A szeghalmi adopénzek szállítása. — Időszerű felszólalás. — Mindnyájunk előtt ismeretes a salgótarjáni pénztárnoknak kocsin való utazása alkalmával fényes nappal történt kirablása. S kiállhatna jót azért, hogy ez a fényes nappal való kirablás, ha erre alkalom kínálkozik, más vidéken is egy őszi ködös napon nem fordulhat-e elő ? Ma itt. Holnap ott. Az ügy, mint jó adófizető polgárt, mindenkit közelről érdekel, azért kívánom felvetni a kérdést, hogy teljesen hasonló eset felmerülése alkalmával, kit terhel a felelősség ? Ki tériti meg az elrablott összeget ? Szeghalom Békés városától mintegy 30—32 kilométer távol fekszik. Utja egészen kezdetleges állapotban van. Rajta kő csak ugy található, ha valaki hajdani kováját éppen ez uton vesztette el. Tekintet nélkül a nevezett ut jó vagy rossz állapotára, télen vagy nyáron, esik vagy fújj, minden hó 15. és 30-án a szeghalmon begyült adópénzt kocsin szállítják Békésre az adóhiva talba. Kiséri a pénztárnok, egy jegyző, rossz idő esetén jegyző helyett egy ír nok ós kocsis. Belekerül minden ut 15 frtba, és néha két ló erőbe; de azt kér dem, miért nem szállítják a pénzt a postán ? S ha már felvilágosítás kell a naplóhoz, miért nem megy a pénztárnok, esetleg a jegyző vagy írnok a vasúton? megmaradna a költség kétharmada ós nem pusztulna el sok ló. Azt is tudjuk, hogy a postáért az állam felelős és igy nem fordulhatna elő a salgótarjáni eset, avagy akkor nem lennének napi dijjak? De hiszsn ez nem elég ok arra nézve, hogy a községnek évről évre 450 frt állandó terhe legyen, ennél talán kevesebbe kerülne a postai díjmentes szállítás. En a főokot abban gondolom, hogy az adóhivatalban a pénztárnoknak szót kell rakni apónzt nevek szerint olyan pénznemekben, a milyenbe bevette azt, tanú is kell hozzá a jegyző és a kocsis, kik közül a pénztárnok mellett egyik sincs ott soha. Tehát az adópénzek biztosítása érdekében, meg azért, hogy Szeghalom községének ne legyen oly tetemes költ sóge a pénz beszállításáért, tisztelettel kérem a vármegye alispánját, intézkedjék a kérdéses dologban. Azután: a szeghalmi kir adóhivatal, melyre a Sárrétnek oly nagy szüksége van, hol késik az éji homályban ? Nagy János. Udvarias vádlott. — A biró elótt. — A biró: Tudja Isten hányszor elolvassa a vádlevelet, melyet egy csinos szőke kisasszony nyújtott be és következőképen hangzik : Egy megyei bálban igen jól mulattam volna, ha egy udvariatlan férfinek udvariatlansága, pardon szemtelensége, egész mulatságomat el nem rontja. — Történt u. i., hogy a quadrille d'amour következett és X. ur felkért, azonban kikosaraztam, mert már volt tánezosom, ezt ő annyira szivére vette, hogy midőn javában jártuk a négyest, oda áll elébem az emiitett ur és többok hallatára ("köztük sok udvarias férfi és volt tánezosom is) odavágja a szemembe, hogy „üljön le a kisaszszony, maga nem tud tánczolni, hogy merészkedik négyesre fölállani." Tek. kir. járásbíróság 10 éves korom óta járok hol egyik, hol másik tánczmesterhez, hogy én ne tudnék tánczolni ? ! ez, merő rágalom és kérem ez okon vádlottat szigorúan megbüntetni. Tisztelettel J. 0 f é 1 i a. Biró vádlotthoz : Igy történt a dolog ? Vádlott: Nem éppen 1 1 Biró: Hogy tehát, mondja el 1 Vádlott: Rég szeretem, nem, imádom felperest, álmomat mindig megzavarja ezen szerelem, de reménytelenül, mert felperesnő kijelentette, hogy ő nem szerethet ilyen műveletlen ficzkót la', mint én vagyok, pedig 4 elemi iskolát jártam és ma X. városnak elsőrangú tisztviselője és elite báljainak fortenczere, négyes rendezője, stb. stb. vagyok. Biró közbeszól : Ne fecsegjen itt hiábavalóságokat, ne kerítsen olyan nagy fenekét a dolognak, hanem térjen a tárgyra.! Vádlott: Hát ilyen rendezői minőségben jelentem msg a vádlevélben emiitett bálon is azon eltökélt szándékkal, hogy felperesnőn csúfot teszek, véres boaszut állok. Felkéltem a négyesre, pedig tudtam, hogy van tánczosa, ds ürügyet kerestem az össszekocczanásra, azonban felperes kitért előlem. Hanem . . . gondoltam egy nagyot és ekkor fogamzott meg bennem az a gondolat, hogy . . . de minek is folytassam, beismerem a vád alaposságát. A biró hajtogatja a büntető kódexet, hogy a megsértett női becsület- és hiúságra gyógyírt keressen, miközben vádlott a legnagyobb kínokat állott ki, midőn végre felszólítja az alperest, hogy hajlandó-e felperestől a bíróság előtt ünnepélyes bocsánatot kérni. Mire az alperes egy nagy lélekzetet véve, erre készséggel vállalkozikEkkor felpereshez fordul a biró, kérdve, hogy hajlandó-e elfogadni a fölajánlt bocsánatkérést ? Ha kezet nem kell nyújtani alpsresnek : igen. — Erre a bocsánat-kérés megtörtént és az ügy befejeztetett. Hiteléért szavatol : Justin. A mezőberényi ipariskola. Megbízható kézből kapjuk e sorokat, de föntartjuk a mezőberényi ipariskolai bizottság uj elnökének a jogot, hogy e czikkre, mely igen érzékeny oldalról támadja a bizottság intézkedéseit, a maga megjegyzéseit megtehesse. A mező-beróuyi iparosok körében nagy az elégedetlenség az ipariskolai dolgok miatt. Nagy sérelem reájuk nézve már az, hogy az ipariskolai bizottságba egyetlen egy iparos sincs beválasztva, bár a szervezet értelmóben az kiválólag művelt és értelmes iparosok köréből volna alakítandó. A mit pedig ezen, az iparosok teljes kizárásával alakított bizottság vezetősége az iparosok reputációjának róváyára mivel: az valóban párját ritkítja. Közszájon forog, hogy az ipariskolai számadások éoek óta nem lettek megvizsgálva, sőt a fáma szerint azok az ipar iskolai elnök irodájából nyomtalanul elvesztek. Uiósek egyáltaluban nem tar tatnak, csak mikor már az uraknak körmükre égett a dolog. Most is legutóbb a f. hó 16-án reg gel 8 órára kitűzött ülésre a tagok csak az nap a hajnali órákban lettek meghiva, bár a meghívón két igen fontos tárgy : az ipariskolai számadások megvizsgálása s az ipariskolai tanerők alkalmazása volt jelezve. Az igy hevenyészve összehitt gyűlésen megjelenteknek nem volt sürgősebb teendőjük, mint először i§ a volt elnököt újból megválasztani elnöknek három esztendőre, holott a bizottság megbízatásának ideje csak a jövő évben jár le. Igy a jövő óvben választandó ipariskolai bizottság készen fogja kapni a maga elnökét, hogy a dolgok tovább is folyjanak az eddigi kacskaringós mederben. Csak ezen ügy elintézése után került a sor a számadásokra. Ezeken nagyon könnyű szerrel átesett a bizottság. Nevezetesen a három évre újból megválasztott bizottsági elnök jelentette, hogy a számadások nincsenek készen. A t. bizottság azt sem kérdezte, hogy melyik évről szóló számadásokról van szó ? a mult éviről, vagy pedig a tiz óv előttiekről ? (mert tiz óv óta nem lettek a számadások megvizsgálva), erre senki sem volt kíváncsi, han«m határozatképen kimondatott, hogy a számadások „pótlás végett visszaadattak a gondnok"-nak. Ebből mindenki azt következtetheti, hogy a számadásokat a bizottság megvizsgálta, a vizsgálat közben hiányokat talált, melyeknek pótlására a gondnokot utasította. Pedig azok elő sem lettek véve. Igy „pótlás" cimón azok megvizsgálása — az eddigi praxis szerint — ismét elhuzódhatik egy évig. Ezután a tanerők alkalmazása került szóba, AZ egyik tanitó ugyanis máshova választatván meg, a községből eltávozott. Az ő helye lett volna betöltendő. E helyett a bizottság az összes tanerőket, a kiknek megbízatása a bizottsággal egyidejűleg jár le, most három évre megválasztotta oly képen, hogy nemcsak a megürült tanítói állomást töltötte be, hanem az egyik tanitót, Kemény Károlyt, a ki a kereskedelmi könyvviteltan' másfél óv óta sikerrel tanította, egyszerűen felmentette állásától, anélkül, hogy tervezett uj választásról akár ő, akár a többi taitók értesítve lettek volna, a hármas kijelölés msllőzésóvel megválasztott egy oly tanitót, a kinek az illető tantárgyhoz semmi előkészültsége nincs 1 S ezt tette azon a napon, melyen a tanításnak az ipariskolában kezdődnie kellett. S ha hozzávesszük, hogy a t. bizottság hevenyészett bizalmával épp azt a tanitót tün tette ki, a ki mint az óvodák és polgári iskola ellensége tette magát népszerűvé bizonyos körökben s a kinek emberei egyenesen azon a jogcímen követelték az ő megválasztását, mivel hogy ő „német", akkor valóban, a mezőberónvi iparosság, melynek számlájára fogja Klio ezeket a dolgokat feljegyezni, nem gondolhat mást, mint hogy a t. bizottsági tag urak — tekintettel a hajnali álmukból lett felzavartatásukra — még szundikáltak akkor, midőn ilyen, alaki tekintetben törvénytelen, indokai szempontjából pedig egyenesen kompromittáló határozatot hoztak I tötte magából & destillált frázisokat; végre oda lyukadt ki, hogy az Úristen a mi kedves háziasszonyunkat, valamint annak famíliáját, nemkülönben kedves pesti vendégünket Sziklay Kálmán barátunkat, Palotásynak egyik legkitűnőbb interpretálóját, azonkópen az egész tisztelt társaságot sokáig éltetni el ne mulassza ! ! ! Éljen ! Éljenek !! Na fiu, itt az idő vagy most sinkofáld el a mazsolás pereczeket, vagy vege a becsületnek. Ide oda hajlongva, koczingatva, valamennyi tésztát a frackom zsebébe pakliztam. Katinagysám szólított meg : —Ugy-e ön szeret tánczolni ? — Nem igen szok. az az hogy tán czolni ? Hogyne ! Az az életem 1 — Bravó I akkor jöjjön, már húzzák a czigányok, forgasson meg! . . . Galopp 1 Hajrá 1 Forgatom mint egy őrült kucsóber vagy öt perczig, mialatt Kati nagysám igen gyakran fölszisszent s ón ugyan annyiszor „pardont" kértem. — Végre elhallgatott a zene — Tánczos nőmet leültettem s csurron víz ábrázato mat szándékozván megtörülni, nagy re hementiával rántottam ki zsebkendőmet, zsebkendőmmel együtt egy marókra való mandulás mazsolás perecz törmeléket. Óriási hahota hangzott föl. — A mama és a familia szemrehányó tekintete majd elsülyesztett 1 . . . Ez volt az én életemnek egyik tragi comikusan kimagasló pillanata. G—y L—s. Kelepcze. Franoziából fordította : B. F. Bakifel Gusztáv méltán megérdemelte a „mauvais sujet" melléknevet, melyet barátai adtak neki. Ez egy vállalkozó szellemű ós veszedelmes fiatal agglegény, aki nagyon szeret a tilosba járni a szomszédokhoz. Ezt a nyarat falun töltötte Páris közelében. Mit tehet egy fiatal agglegény falun egyebet, mint hogy szimatol. S valóban, a szemközt lévő házban, az utcza végén, mindjárt az első napok ban egy pár embert vett észre, kiknek látása neki nagy gyönyörűséget okozott. A férfi vén, csúnya, gödhös, egy becsületes polgár holdvilág képével. A nő karcsú, kecses, szőke, ábránrándos szemek, formás alak, egy szóval egy csinos nő. Gusztáv azonnal a hóditáj leggyor sabb s legbiztosabb módjára gondolt. Egy délután az a becsületes polgár ép az ablaknál álldogált, amint egy hirtelen kerekedett forgószél a kalapját le kapta s ép Gusztáv lábai elé kergette,! aki abban a pillanatban fordult be az; utcza sarkán — Az elemek velem tartanak 1 — gondolá magában Gusztáv, miközben gyengéden emelte fel a kalapot. — Ezer köszönet uram — mondá a kalap tulajdonosa. S megfordult, hogy bekiáltson. — Estelle, nyisd csak ki az ajtót ennek az urnák. — Estelle-nek hivják, mormogá Gusztáv fogai közt, meghajtotta magát, nem elég jól palástolva zavarát, a fiatal nő előtt, a midőn ez az ajtót kinyitá, oda nyújtván neki a 4 frt 50 kros több égi háborút átélt kalapot. — Köszönöm uram, ezeket intézte Gusztávhoz egy elbájoló mosoly kíséretében. — Ez a férj nem látszik nagyon féltékenynek, daczára hogy olyan csinos a felesége, mondá magában Gusztáv, miközben eltávozott. Az ismeretség tehát megvolt kötve. Gusztáv szeretett volna utánok tudakozódni egy kicsit. De nem ismerte őket senki, de még a háztulajdonosa sem tudott egyebet mondani, minthogy Párisból jöttek s tizennégy nap előtt bérelték ki e lakást. Annyit azonban még is megtudott, hogy az öreget Chapoteaunak hivják s hogy mindenféle szörpök gyártásával elég jó módra tett szert s mindent készpénzzel fizet. De Gusztávot nem nagyon érdekelte van-e ennek a kitűnő férfiúnak sok jö vedelme vagy sem, neki elég volt az, hogy szép a felesége Mindennap, amikor Gusztáv az ablakon kinézett s Estelid is maga volt az övénél, sokatmondó szempillantásokat vetett át neki, amiért ez nem látszott ép nagyon haragudni. Egy napon egész váratlanul ott termett Chapoteau. — Mondja csak szomszéd szereti ön a „bésigue"-et ? *) — De még mennyire 1 válaszolt Gusztáv készséggel, nem is mondhatom mily nehezemre esik azt nélkülöznöm — Nos, akkor jöjjön át . . . Csinálunk egy pártit. — Szent H:ibakuk : csak ennyit mondott magában, mikor a lépcsőkön haladt. Chapoteau már a játékasztal előtt ült e keverte erősen a kártyákat, amikor Gusztáv belépett. Gizella himző asztalánál ült. — Ha nem teremtette volna az Úristen a kártyát, hát bizony nagyon megunná az ember magát falun...mondá bölcselke dőleg Chapoteau ... Ön amatőr,* amint látom szomszéd ur. — Oh, szenvedélyos I kiáltá Gusztáv, miközben oda pillantott a fiatal nőre, aki elpirult. — Emeljen hát! sürgeté Chapoteau. — Husz házasság ós hatvan dáma, jelenti Gusztáv. — Ah 1 a kópé, mondja nevetve az öreg, látszik, hogy kedves az asszonyom előtt. — Fájdalom nem mindenik előtt, de ezt már csak magába mondta. * Kártya-játék. * Nemcsak dilettant-ot, de szeretőt is jelent. A párti egy kissé hosszura kezdett nyúlni, miudketten szórakozottak voltak. — Pihenjünk egy kicsit; teve az ajánlatot Chapoteau, lemegyek egy kis sörért a pinczébe. Gusztáv maga maradt a fiatal nővel, hozzá közelitett s pusztán udvariasságból a kézimunkát szemlélgette. — Nagyon csinos, amit ön itt csinál, mondá ő gyöngéden. — Oh I... nagyon egyszerű himzés... — Valóságos tündér ujak I . . . E/.ek az aranyos kis ujacskák I . . . Lehajolt s megcsókolta kezét. A fiatal nő mélyen elpirult. Ebben a perczben az ajtó kinyilik s Chapoteau lesz látható hóna alatt s keze ben egy egy palaczk-kal. Egy perezre megáll s fürkészőleg Esteliere, majd Gusz távra tekint. Ez utóbbi néma nyugtalanságot kezd érezni. — Talán a kulcslyukon lesett ránk ? gondolá magában. De csakhamar megnyugodott, hallván Chapoteau vidám fölkiáltását: — Es most, fiatal barátom, az ön egészségére I A kártyapárti minden baleset nélkül véget ért. Es revanche ok számtalanja lett kilátásba helyezve másnapra s az azt követőkre. Minden délután ugyan ugy történt minden mint az első nap. Rendesen játék közben. Chapoteuu lement a pinczébe egy-két palaczk sörért, s Gusztáv is rendesen fölhasználta az alkalmat arra, hogy a fiatal nő kezét csókolgassa, aki mindinkább kezdett kevésbbó elpirulni, mig végre egyáltalán nem pirult el többé. Kezdetnek már elég lett volna, gon dolá magában Gusztáv, itt az ideje, hogy támadólag lépjek föl, már annyival is inkább miután semmi kétség, hogy az ellenségnem sokára meg fogja magátadni. Estelle különben, néha olyan elővigyáeatlanul viselte magát, hogy Gusztávnak a haja szála is az égnek állt.