Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-06-03 / 44. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, juniushó 99-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap ós osiitörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve , ' Egész évre . . € Irt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENS'IEIN és VOGLEB ezég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. géziratok nem^ adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage .'Lajos ur könyvkereskedésébe^ Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdajaban. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előűzetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. Pénzügyek. Ama közgazdászati ós pénzügyi bajok, melyeket a magyar államnak ép ugy, miként kivétel nélkül valamennyi többi európai kulturáltamnak a rendszeres reformatori munka fegyvereivel kell leküzdenie s az ezerszeres jajveszóklós, melyet legerősebben azok hangoztatnak, a kik legkevesebbet dolgoznak, egy pontból kiindulva meg nem gyógyíthatók. A kórtüneti kezeléssel itt senkin sincs segítve, hanem csak elháiitásával az okoknak, a melyek, — közvetlenül, vagy közvetve — a közgazdászati szervezet számos részeinek hibás alkatában, valamint azok tökéletlenségében rejlenek. Magyarország azon államok közé tartozik, melyek hitel szükségleteiket, valamint kereskedelmük, mezei gazdaságuk ós iparuk jogosult tőkeszükségletét csak csekélyebb részben képesek a belföldön kielégíteni ós ma még hosszú időre a külföldi mozgó tőke közreműködését kénytelenek igénybe venni. A munka felosztása a hitelgépezet eme folyton mozgékony és változékony müszerkezetóben Magyarországban ősi előítéletek behatása, ós kereskedői kezdeményezés hiánya folytan még mindig egészségtelen ós elvben elhibázott. A külföldi tőkepénzesek tőkéiket természetesen csak oly vállatokba ruházzák be, a melyeknek jövedelmezőségét, illetve biztosságát ők azoknak dologi alapjaiban ítélhetik meg. A külföld ítélete számára egyik tényező itt mindig azon körülmény: mennyire vesz reszt a belföldi tőke maga is változó hozam képességű vállalatoknál ós szilárd kamatozású, jelzálog-biztosítékkal biró kölcsönműveleteknél. Az államnak, melynek pénzhitel dolgában saját polgárai bizalmat nem nyújtanak, azon kereseti vállalatnak, a melynek irányában, ha bár az a legfényesebb kilátásokkal kecsegtessen is, a belföldi tőke elutasitólag közönyösnek mutatkozik; ama kölcsönkeresőnek, legyenek azok bár földbirtokosok, törvényhatóságok, társulatok, melyeket a belföldi tőke mellőz, bár neki a legjobb biztosítékot nyújtanak is, mindezeknek, kik a külföldi tőke közreműködését és segélyét keresik, nehéz lesz az idegen pénzpiaczok bizalmát megnyerniök, a meddig a külföld a belföldi takarékosság kezdeményezéséből ós részvételéből a szükséges bizalmat meg nem nyeri, hogy pénzét idegen országban helyezze el. Magyarországon e tekintetben teljesen visszás financziális világnézet létezik, mely helyesnek épen azt itéli, a mi homlokegyenest ellenkezik azzal, a mi más országokban történik ós érvényesül is. Magyar tőkepénzesek, s a takarékoskodó közönség nagy többsége tőke elhelyezésnél ós iparvállalatok létesítésénél irányt legritkább esetekben mentenek saját kezdeményezésből, hanem többnyire mindig csak a külföld kezdeményezését ós példáját kövelik. Ez az ok, melyért magyar államvasuti és egyéb értékpapírok mindig csak akkor vásároltatnak nagy mennjiségben Magyarországban, miután a külföld már 20—25°/o-ot n^ert volt azokon. A mi pedig a hasznos eszmék behozatalát illeti ily behozatal üdvös hatása ellen nem küzdeni, de azt inkább még támogatni kell. Más oldalról azouban a legnagyobb határozottsággal kell a pénzügyi önkormányzat szervezetén s a takarékpénztári rendszernek ujjá alakításán munkálni. Midőn takarékpénztári rendszerről szólunk, nem csak ama pénzintézetekre gondoluuk, melyek „takarékpénztár" nevet viselnek, de ama takarók pénzintézetekre is, melyek életbiztosítás czimen a kötelező ós állandó takarékoskodási ténykedést szervezik és képviselik. A megtakarított belföldi tőke teljes összege Magyarorszagban elég nagy volna arra, hogy az ország ama hitelszükségleteit kielégítse, a melyeknek egy része a biztonságnak megitólhetóse végett az országrészi ós vidéki viszonyok ismeretét igényli ós a melyeknél egy másik résznek csak egészen parányi százalékban vana belföldi tőkére szüksége, hogy a szilárd magyar bankintézetek közvetítésével a külföldi pénzpiaczokon mint első minőségű ós megtámadhatatlan biztonságú értékpapírok fogadtassanak el. Magyarország közgazdászati függetlensége ós tényleges önállósítása a linanczialis önsegélynek csak ezen utján vívható ki; ezért tartjuk publicisükai bárha valósággal hálátlan kötelességnek, mindazt előmozdítani, a mi a takarékoskodás ós tőkegyűjtés jótékony propagandájának Magyarországban használ ós megküzdeni mindazzal, a mi a nép közgazdászati nevelésének ós a takarékoskodás külömböző módozatai iránti bizalomnak árthat. Ez az ok, n elynél fogva mi fontosnak tartjuk a takarék ós hiteirendszer reformjának kérdését. De valamint okos megváiasztassal ós a magyar viszonyokhoz szabott alakban hasznos eszmék hozattak be hazánkba: ugy a külföldi tőkepénzesek is polgárjogot nyertek, ha tőkéjűk kezelését elismert szakférfiakra bíztak. iS a magyar sajtó ilynemű kereseti vállalatokat, melyek ugyan saját hasznukért, egyúttal azonban a közérdekért is működnek, mindig tainogatták. A külföldi tőke pedig tapasztalta, hogy ama tőkék, melyek Magyarországon illetékes pénzemberek, szorgalmas ós lelkiismeretes vezetők altal kezeltetnek, állandóan nyereséges alkalmazást ós egyidejűleg föltótlen biztonsagot is találnak. igy tehát a külföldi életbiztosító tarsaságok is, melyek külföldi tőkével, magyar igazgatók vezetése alatt teljesen nemzeti, belföldi pénzintézetté váltak, élő bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy Magyarországban a tőke elhelyezések haszonhajtóbbak mint másutt bárhol ós miután azon társulatok boldogulnak, melyek az életbiztosítás rendszerének alapján űzik a takarékbetétek gyűjtését,: épen a legszentebb emberi kötelességek parancsolatából kötelezővé valt takarókosság élethossziglani rendszeresítése Magyar ország ban haszonhajtó ós föltétlenül biztos üzlet. C. de P. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TaK

CMJA, Az én Jani bátyám. — Bajz, — (Vége,) Hát bizony hat hónap múlva az én kedves Jani bátyám megindult feleséget keresni, háztüz nézni. Hiszen osak elég hat hónapig feleség nélkül kínlódni, öreg az ember, nem lehet sokáig várni. A közeli faluba aztán beszállt az ö öregjéhez, akit egykor szépen megjáratott. Az öreg szívesen fogadta, s bevezette mindjárt a nagy szobába, az anyónak megsúgta, hogy éhee a vendég, a kocsisnak pedig megparancsolta, hogy csak fogjon ki, zab széna lesz bőven. — Hát hova indultál Jani? kórdé a házi gazda. — Biz én öregem, házasodni. Tudod nagyon nehéz egyedül élni. Szeretnék valami kedvemre való lánykát. Aztán folytatták a beszélgetést ebédig. Az ebéd pompás volt, kitűnő érmelléki, a még jobb volt, de az én Jani bátyámnak legjobban tetszett az öreg lánya és pedig azok közül a legnagyobbik. Udvarolt is az én Jani bátyám tölle kitelhetöleg. Hisz ö fiatal ember, házasodni készül, neki szabad. Hanem meg is szerette az én Jani bátyám az öreget, hogy oly okos volt, hogy ki fogatta lovait. Nem is mozdult ő onnan .három napig. Mikor pedig eltelt a három nap, odabent az öreghez, megfogva a kezét megszorongatta azt, s roppant páthossal mondá: — Kedves öregem. Tudod, — no . . . igen . — hát — hát — hát hanem a h á t után nem akart semmi sem kisülni, csak a kisebbik bajuszát ránczigálta, már t. i. a szemöldeit. — Nos hát kedves Jankóm, — igyekezett segíteni a házi ur a megakadt szónoknak. —• Nos hát—hát kőszörülgeté torkát az én Jani bátyám — hát, — — üssön bele a menykö . . — fakadt ki végre — szereim a vagyok. — Szerelmes? kérdó az Öreg csudálkozva. — No igen, a lányodba, a nagyobbikba, az Ürzsébe, add ide feleségül. — Az Örzsébe! ismótlé az öreg, aztán gondolkozott hosszasan, — no legyen, tied lesz, egy hónap múlva megtartjuk a lakadalmat. — Óh drága kedves barátom! — kiáltott örömébe az én Jani bátyám, össze-vissza csókolva az öreget. * * Jani bátyám tulboldogan sietett haza. Igaz a lányka roppant meg volt lepve midőn meghallotta Jani bácsi szándókát de végre is belenyugodott. Jani bátyám pedig tele kolompolta az egész vármegyét, hogy házasodik, ekkor meg ekkor. Boldogot, boldogtalant meginvitált az esküvőre. Felkendőzött lovakkal röpült a kocsi az én Jani bátyámmal a menyasszonyért, otánna vagy tiz koosi megrakva jó czimborákkal már a kapuba voltak. A menyasszonyos ház udvara is rakva kocsikkal, idegen emberekkel, a ház pedig tömve volt a sok vendéggel. Az én Jani bátyám nem is száll, h inem röpül a kocsiról, utánna a czimborák, — fel a tornáczra, onnan be a szobaba. — Hol a menyaszonyom? — kórdé egyik a vendégek közül álmélkodó arczczal. No igen! a menyasszonyom Örzse! — válaszol türelmetlenül az én kedves Jani bátyám! Hanem erre falrengetö kaczaj hangzott, egyik rész kaozagott, a másik rósz pedig nézte ninoa-e megboloa-