Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-05-20 / 40. szám

Melléklet. .Békésmegyei Közlöny" 40. szám. 1886. sekről, melynek alapján elnök indítványára utasít tátik a megye alispánja, hogy B.-Csabán 12 közkatonának egyénenkénti elszállásolása mellőztessék és hogy azok a már jókarba helyezett Taffler-féle kaszárnyába helyeztessenek el. A jelentés egyéb részében tudomásul vétetik. Békésmegye közigazgatási bizottságának az 1885. évi II. feléről szóló jelentése, miután az havonként a megyei lapokban már ösmertetve lett a megye közönségével — ez alkalommal felolvasás mellőzésével egyszerűen tudomásul vétretett. A megyei árvaszéknek, az árvaügyek 1885-ik évi állapotáról szóló rendszerinti jelentése felolvastatván, ennek alapján Haviar Dani m. bizottsági tag indítványára utasittatik a m. árvaszék, hogy jövőben a községi árvapénztárakra vonatkozólag hozott ki- ós beutalványozó végzéseit az illető szolgabíró ezt követőleg az illető elöljáróság utján juttassa a közgyámok kezeihez, utasíttatván a községi elöljárók, hogy az ilynemű árvaszéki végzésekről nyivántartási naplót vezessenek. A jelentés egyéb ré szeiben tudomásul vétetett. Ezen jelentésekkel kapcsolatosan Pikó Béla gyomai m. bizottsági tag azon indítványt teszi, miszerint a községeket terhelő ama intézkedés, mely szerint a községi árvapénztárak évenként egy többtagú bizottság által vizsgáltatnak meg — szüntettetnék meg, felhivatik indítványozó, hogy eme kérelmét a jövő őszi közgyűlés elé előzetesen terjessze be, hogy érdemlegesen tárgyalható legyen. A tárgysorozat pontozatai megszakításával következik egy kellemesen meglepő intermezzo, jelesül tótkomlósi lakos gyógyszerész Tatay István m. bizottsági tag feláll, szót kér s kijelenti miszerint f. év márczius havában mult el 25 éve annak, hogy ő folytonosan a békésmegyei megyebizottsági tagok sorábanszerencsés a közügynek szolgálni. Ez a kalommal huszonötéves megyebizottsági tagsága emlékére jubilálni akar, akkép, hogy a békésmegyei tisztviselők nyugdíj intézeti alapjának művelésére letesz 100 forintot, a mely összeget a megye főispánjának azonnal át is adott; másodsorban azzal, hogy egy 100 forintos alapítványt tett Tótkomlós községében, melyről szóló alapítvány-levelét szinte átadta a törvényhatóság elnökének. E száz forintos alapítványnak 6%-át életében alapitványozó maga óhajtja kiosztani Tótkomlóson a magyar nyelvben legszebb előmenetelt tanúsító iskolás gyermekek között jutalom dijul. Halála után — alapítványa feletti őr-ködést és intézkedést Békésmegye alispánjára óhajtja ruházni. A közgyűlés e kijelentést harsány éljenzéssel fogadta és elnök kimondja a határozatot, hogy a mogyee hazafias lelkes nyilatkozat-tettért és adományért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. A megyei alispán is meleg szavakban megköszöni az alapítványt. Következett a békésmegyei törvényhatósági hitelintézet alapítása iránt beadott indítvány tárgyalása. Az első felszólaló Beliczey Rezső volt. ]sfem kiván a tárgyhoz érdemlegesen szólni, mert nézete szerint az ismert indokolásban a tárgy eléggé ki van fejtve. Felszólalásának czélja, hogy maga és indítványozó társai nevében a törvényhatósági bizottság pártfogásába ajánlja az inditványt, az eljárásra pedig azon módot, hogy egy 20 tagu bizottság küldessék ki az indítvány tanulmányozására. Ajánlja pedig azért, mert felteszi a bizottságtól, miszerint nincs senki, ki a nyomasztó közgazdasági helyzeten javitani nem akarna. Miután a közgazdasági helyzetnek egészségesebb alapon való fejlődése főleg az igénybe veendő hitel kamatlábának kedvező voltától függ, azt következteti, hogy Békésmegye bizottsága szívesen nyújt alkalmat arra, hogy a megye polgárai az alapítandó hitelintézet utján olcsóbb hitelhez jussanak. A 20 tagu bizottság kiküldését pedig ajánlja azért, mert tudomása van arról, hogy számosan vannak, kiknek aggályai vannak az iránt, hogy a felállítandó hitelintézet a megye jogkörébe vonható legyen és aggályaik vannak az alapszabályokra nézve. Ezért kívánja, hogy a 20 tagu bizottságba nagyobbára olyanok választassanak, kik az inditványt ellenzik, mert felteszi a küldöttségtől, hogy félretéve a magánérdeket, egyedül a közérdek szempontjából fogják a javaslatot tárgyalni. Ezután "Vidovszky János biz. tag a közgyűlés általános ügyelme mellett a következő beszédet mondotta: Méltóságos főispán ur! Tekintetes megyei közgyűlés ! Egy indítvány fekszik előttünk, mely kétségbevonhatlan nemes szándék — sok jó akaratról, de egyidejűleg némi pénzügyi tájékozatlanságról is tesz tanúságot és mert jelen alakjában kivihetetlen czélokat tűz maga elé : meg is kell maradnia — jámbor óhajtásnak. A kitűzött czél nem kisebb, mint hitelszervezetünket reformálni, hitelviszonyainkat gyökeresen megjavítani, a magas kamatlábat leszállítani; természetesen első sorban megyénkben, miután azonban ezek országos bajok, siker esetén a jő példát szívesen és serényen fogja a többi megye is követni — ós igy a nagy kérdés teljes megoldása hadüzenet a tőkének, lehetőleg egyszerű hadi eszközökkel, mondhatnám töltetlen fegyverrel a 70,000 be nem fizetett tőke képében. Épen ilyen készültséggel tusakodik Görögország napok óta azon, megüzenje-e a háborút Európának ? Hogy álláspontomat jelezzem, maly felszólalásra indított, megjegyzem : hogy én a kérdést elvi- és jogi oldaláról nem vizsgálom, nem keresem azt sem, helyes és ajánlatos-e a megyének ezen térre lépni, és segédkezésére a községeket bevonni ? Én tisztán pénzügyi szempontból jveszem az indítványt bírálat alá s ha sikerül bebizonyítanom, hogy a tervezett hitelintézet, jelen alakjában kitűzött czéljának semmi tekintetben nem felelhet meg, azt hiszem csak kötelességemet teljesítettem, ha szerény felszólalásom által a megyét egy bekövetkezhető csalódástól, a megye közönségét egy szükségtelen, indokolatlan és méltánytalan ujabb megadóztatástól óhajtom megkímélni. Hogy a leszámítolási kamatláb a mai pénzviszonyok között a vidéken még igen magas, az kétségbe nem vonható; érezzük mindnyájan, de nem tagadható más részről az sem, hogy ezen körülmény a pénzintézetek figyelmének élénk tárgya, hogy a helyzet javításán tehetségük szerint munkálkodnak is. A helyzetet legjobban megfogja világítani ha néhány adatot közlök egy jeles statisztikai és szakmunkából, mely az 1885. évi budapesti országos kiállítás bizottságának megbízásából dr. Varga Gyula miniszteri titkár által íratott „Magyarországi pénzintézeteink" czim alatt. A szedett kamat, a legnagyobb magasságot 1875-ben érte el, midőn a 7—•16o/°-íg emelkedett, mig 1883-ban már 5—12%-ig szállott le. A lassú, de évről-évre következetes javulást a következő kimutatás tünteti fel: 1875 = 11-04, 1876 = 10-83, 1877. = 10-29, 1878 = 9 98, 1879.= 9-22. 1880. = 8-52, 1881. 8-30, 1882. = 8.04, 1883. 7-97% lett a leszámolási kamat átlag. A leszámolási kamatláb leszállításával a betétek után fizetett kamatláb is csökkent. Tesz ugyanis a betétek után fizetett kamat átlaga : 1875-ben = 6-51,1876-ban= 6-49, 1877-ben = 6-17,1878-ban-== 6-— 1879-ben = 5-64, 1880-ban. = 5-25, 1881-ben = 5-10,1882-ben = 5-02," 1883-ban = 4-92%-it Mint a két kimutatásból látjuk, 8 év alatt alaszámitolási kamatláb átlaga 3-07°/o;mig a betétek után fizetett kamat átlaga csak l-59°/

0-aival tehát mintegy felével csökkent bizonyára nem a rész vényesektehát az osztalék javára, mert a szedett kamat tekintélyesebb leszállítása az elhelyezett, a betett öszszegeken kívül még az intézeti alaptőke és tartalékalap összegét is érintette. Keressük már most okát miért olyan lassú a leszállítás "javulása, miért oly magas még a vidéki pénzintézetek leszámítolási kamatlába ? E körülményben része van a nyilvános számadásra kötelezett intézetek aránytalanul magas megadóztatásának is, mert lehetetlen helyesnek ismerni el a többé-kevésbbé önkénytesen bevallott tiszta jövedelemnek ós a pénzintézetek utolsó krajczárig kimutatott tisztajövedelmének egyforma megadóztatásában az egyenes arányt és még különösebb, hogy a nyilvános számadásra kötelezett intézeteknél a kiadások rovatában előforduló: évi adó tétele — mely a jövedelemből lett ugyan fizetve, de az intézetnek nem képezi jövedelmét le nem .vonható az elért nyers jövedelemből, hanem adó tárgyat képez és igy a középforgalmu intézeteknél is ezrekre rugó kifizetett országi és községi adó összege a következő évben mint tiszta jövedelem újból megadóztatik. Késze van a nagy regienek is, minek részletezését azonban mellőzöm. A leszámítolási kamatláb magasságának főoka azonban a betét után fizetett kamat magassága, mely az országban átlag 1883-ban 4-92%-it tett és megyénkben még máig is 5°/

0-on áll. A szóban forgó indítvány beadói indítványuk indokolásában azt mondják a megye rendelkezése alatt álló tőkékről „És habár tudjuk, hogy a tőkésért, melyek hasznositásimódja felett önkormányzati , ogunknál fogva mi rendelkezünk, a pénzintézetek legolebb 5%-ot adnak," tehát az 5%-ot inkább kevesellik, mint sokalják — pedig az az 5%-ék ha hozzá számítjuk az Va%-ot tevő kamat adót, a betéti tönyvecske és az üzleti könyvekben való elkönyveés által felhasznált anyag és térveszteség értékét, ha számba vesszük, a minden előrelátó intézetnél a betéti összeg arányának megfelelő pénzkészlettartásából eredő veszteséget, bizonyosan 6%-jába kerül az intézetnek, A betéti kamatláb leszállítása pedig csak lassen és igen óvatosan eszközölhető még ez idők szerint. A pénzintézetek egyik fő czélja — a takarékosság élesztése és a heverő tőke hasznosítása a lehető magas betéti kamat által; és bár e téren mutatkozik a pénzintézetek működésének legkedvezőbb eredménye, a czél móg teljesen elérve nincsen. A fenntebb emiitett becses munka szerint: hazánkban, az utolsó 2 évtizedben rohamosan emelkedtek a betétek. 1868-ban móg nem érték el a 100 milliót, 8 évre 1876-ban már 200 millióig emelkedtek és jelenleg felülhaladják a 400 milliót. Csak néhány állam mult felül bennünket Helvéczia, Svájcz a német birodalom, Dánia és Ausztria s hazánk megelőzi nemcsak az elmaradt Orosz- és Spanyolországot, hanem a vagyonos Németalföldöt Olaszországot, Belgiumot ós Francziaországot is, ott áll a hol Nagy-Britania, a takarékpénztárak valódi hazája. De más alakot mutatnak e számok ha a betétek összegét a betevők számával hasonlítjuk öszsze. Magyarországra 744 forint esik egy betevőre, mig Angliában 21 frt. Tehát nállunk kevesen tesznek be nagyobb összeget, mig Angliában sokan kisebb összegeket és utóbbi az egészséges áliapot, a nagyobb tőkéknek más hivatása van, ott azok iparvállalatokba vannak fektetve. Itt még nagyon hátul állunk, mert mig Nagy-Brittániában minden két lélekre esik egy betéti könyv, addig Svájczban 5, Svédország ós Norvégiában 6, Németországban 8, Francziaországban 9, Ausztriában 13, Belgiumban 21, Magyarországon 27, Spanyolországban 438-ra és Oroszországban 748 lélekre esik egy betéti könyv; itt már csak Spanyol ós Oroszország állanak hátunk megett. Magyarországon tehát még a kisebb megtakarított felesleges és hasznot nem hozó tőkéket kell móg bevonni, ezért szabad csak óvatosan és tapintattal a betéti kamatlábat leszállítani. E czél elérésere kiválóan jeles ujabb intézmények az iskolai és pósta-takarékpónztárak, melyek eredménye a legjobbal biztató. Magyarországon 700 postatakarékpénztárnál áprilhó végóig tehát 3 hó alatt 50,530 betéti könyvecske adatott ki, tehát minden ezer lakosra 3-21 betevő jub, remelhető tehát, hogy ezen intézmény későbben még nagyobb lendületet fog nyerni. Lássuk már most leszállitható-e a leszámítolási kamatláb, a betéti kamatláb érintése nélkül és milyen mértékben. Hogy a helyzetről tiszta fogalmat nyújtsak és érthető legyek nem átalánosságban fogok beszélni: hanem számokbanmutatom be példa, képen a csabai takarékp. helyzetének hű képét, melynek viszonyai — kivéve J, régibb és már igen nagy forgalmat elért tekintélyesebb pénzintézeteket, többé kevésbé a többi vidéki pénzintézetek viszonyaival vagy azonos vagy legalább igen hasonló. Ez adatok egyidejűleg megvilágítják a tőke vagyis a részvényesek kapzsiságáról ismételten elmondottak megállhatóságát is. A csabai takarékpénztár részvényeire befizettetett 50 frt, tartalék alapjában minden részvény 25 frttal bir, a részvényes elhelyezett összege tehát 75 frt, az idei osztalék 7 frt 50 krt tett ki, vagyis a befektetés 10°/

0-ját, megjegyzem, hogy a mult év forgalma különösen kedvező volt, mert az eddigi osztalék 6—7 forint között váltakozott vagyis 8—9 u/

0-ot hozott, mi egy végre is koczkázattal járó befektetésnél nem épen sok, de ennyi is csak az eredeti aláírónak jut, ki részvényének az alapitási év óta birtokosa. Miután pedig a részvények árfolyama 100 frton áll a vevő jelenlegi tulajdonos koczkázattal járó befektetése után is csak 6 -7

u/

0 osztalékban részesül, alig többel, mint a betevők. Nézzük most már mi történik a kamat leszállítás esetén ? tegyük fel, hogy az intézet 1 °/

0-lival leszállítja a kamatlábat. Miután a csabai takarékpénztárnak jelenleg 550 ezer frt betétje 120 ezer saját pénze éá 130 ezer kölcsön pénze van: 800 ezer forintot forgat: az 1%-i kamatleszállítás tehát jövedelmét 8000 rttal csökkentené. Miután pedig regieje a jövedelemcsökkenés daczáraa jövedelem kevesebbletnek megfelelő adótétel ks-i sebbedés leszámításával csak az maradna, az eredmény az lenne, hogy a 100 forint értékű részvényre — azon esetre természetesen, ha az évet veszteség nem éri — 2 írt 50 kr. osztalékot lenne képes részvényeseinek juttatni. Azt hiszem ezt nemcsak a részvényes, hanem a pénzek értékét ismerő minden ember joggal keveselhetnó. Ha tehát kamatleszállításról szó lehet is, az nem százalékokban, hanem tizedszázalékokban fejezhető ki. (Dr. Szemian Kálmán bizottsági tag, ta-> gadólag int.) (Folyt, a mellékleten.}