Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-05-20 / 40. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, juniushó 20-én. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előílzotési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve . Egész évre . . 6 írt Fél évre . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTELN és VOÜLER ezég, Bées, Prága, Budapest, Néme!ország és isvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap Szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Eg'yes szám ára 10 kr. Kapható a nyon.dában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében' Hirdetések jutányos aron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 6 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. A májusi közgyűlés. I. A józan, igazságos kritika érvényesült a megye termében. Ez a lefolyt közgyűlés történelmi jellemzése. A sújtó kritika okozta, hogy a megyei hitelintézet tárgyában beadott alapszabálytervezet alighogy kibontatott gyermekpólyáiból, betétetett a feledés sirjába, — dicstelenül eltemettetett, sót mi több, nyomban kivégeztetett, mint az ó világban ama szülöttek, melyek torzképződések, életképtelen alkotásoknak ismertettek fel. Pedig ki sem volt hirdetve a rögtönitélkezés s a tárgyalás vezetése a tragikai válság elháritásán fáradozott. Mind hiába! Régi igazság, hogy az erő aránytalansága a rendelkezésre álló eszközök gyöngesége, az éit^képesség togyatékossaga ^—a ÍÍICÚ/ÍOÜÜ nagy czéllal szemben: válságos csapásra vezet. S ki osztá e csapást ? Egy ritka vendég a megye légkörében. A közvélemény! Az életre ébredt oroszlán, melyet talán már-már halottnak hittek. Erőteljes, önérzetes és független jellemű, igazán egészséges közvélemény uralkodott ma a megyeházában. Kidomborodtak az egyéniségek, markansan, a maguk erkölcsi nagyságában ós a kik nem voltak „ielánczolt Prometheusok", meggyőződésüknek nyiltan adtak kifejezést. Valuban elmondhatjuk, hogy a vita meggyőződésből folyt, hamisittatlanul. A tárgy iránti hév, a közérdek iránti buzgalom magával ragadott mindenkit egész a közgyűlés elnökéig, a ki szintén beállt közharczosnak, beléelegyedett minduntalan a csatasorba ugy, hogy a szónokok indittatva érezték magukat a vita magas hullámveréseit mérséklendők maguk gyakorolni az elnöki jogokat, rendre intvén á közbekiáltókat. Vidovszky János ós Haviár Dániel beszédei magaslottak ki kiválóan. Amaz ritka objektivitással, nyugodt,roiconszeaves modorban ; de a sújtó s a penzügyek teren nagy szakavatottságra Valló érvek es adatok egesz tárnázával döntötte le a beadott indítvány jelentőseget, kósóbbi felszólalásában nem ellenezvén egy bizottság kiküldetését, melynek íeladatavá tetetnék a Hitelviszonyok kedvezőbbe alakításáról ataiánosságban — a beadott javaslat mellőzésével — gondolkozni és erről a ^megyének javaslatot tenni. Ugyaniiy erteiemben szólott Haviár Dániel iá, megtámad van a javaslatot a közjogi s kereskedelmi törvények szempontj. oól is. Beszéde, mely a gyakorlott

#szonokok magas színvonalán volt tartva, általános hatast keltett s kétségtelenné tette a vita kimenetelét. Ladics György is felszólalt ugyancsak a fenti erceiemben s a melynek megtelelő áliáspontoü elö'/.ó czikkünkben mi is elfoglaltunk. Tehát a nagy vitáknak, forrongásoknak utána a megye mégis elvetette a Hírhedd indítvány alapszabalytervezetet, melyről egész joggal mondhatta Haviar Dániel, hogy az egy jogi kepteienség, mert nem iehet mas szóval jellemezni oly tervezetet, mely arra van alapítva, nogy a megye bejegyzett czeg lehet, a midőn a kereskedelmi törvény ezt határozottan kizárja. A socialistikus, hangzatos carmagnolok, melyeket az alapszabály tervezet indokolása olyan előszeretettel használt, sem tették meg a hatást és mi csak örülünk, hogy a megye elég erősnek érzi magát arra, hogy az alapszabály tervezet mankója nélkül is tud egyenesen állani és a kétségtelenül igen fontos hitelkérdést, a felvetett eszméket annak mellőzésével fogja [tanulmányozás tárgyává tenni, a módokról gondoskodni, hogy a hitel Békésmegyében olcsóbb legyen. A minek szükségességét lapunkban a közgyűlés előtt hangsúlyoztuk, — a megválasztott küldöttségnek szabad keze lesz. Hogy munkálkodásának mi lesz eredménye, az a jövő titka! H. Első nap. Májushó 17-én. Elnök \ Beliezey István, főispán. Körűlbelöl 250 bizottsági tag jelent meg a megye termében. Harsány éljenek közt fogadták a pontban d. e. 10 órakor a gyűlésteremben megjelent főispánt mélt. Beliezey István urat, ki a lelkes fogadtatást szívélyes köszönettel viszonozva a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A napirend előtt Jancsovics Pál megyei alispán lelkes szavakban előadott indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét a közelebbi napokban elhunyt dr. Pauler Tivadar m. kir. igazság ügy miniszter elhalálozása felett ós erről a gyászoló családot értesíteni határozza. Olvastatik az alispáni jelentós a megye állapotáról ós az időközben tett nevezetesebb intézkedéA „iMUEGYEl MLimr TAUCZAJA. És mégis meghaltunk. — Rege a m áramarosi Avasból. — Ott íent a bérezek tetején egy egyszerű sir domborul a tölgyek lombjai alatt. ^Azt beszélik, kétszáz éve már, hogy e sirhalom ott van s a kétszáz esztendő alatt minden évben találkozott egy-egy kegyeletes szív, mely mezei virágokkal beüiteté, s gondot viselt reá. Érzékeny, szerető szívű lánykák voltak, kik nem törődve a faradsaggal, felkeresték e sírt, egy ártatlan fohászt rebegted, s talan — ki tudja — egy néhány könycseppet is szenteltek a a pihenők nyulgalmáért. Érzékeny szerető szivü leánykák, — két szerető szívért. De részvétükért földi jutalmat is nyertek, mert ezeket a lányok igy tartja legalább a nép — mindig azokéi lettek, kikért szivük epedett. * * * Kégen, kétszáz éve már, itt a vadonban élt egy dus gazdag bányász : Ruszuj. Bányája mit a nép máig is a „Ruszuj bányája" néven emleget, az avasi hegyek egyik legzordonabb] kán a .Czigány-hegyen volt. Nem kellett neki fejteni az érczet, hanem csak a tiszta szín arauyérczböl törni. Nem volt gazdagabb arany-bánya a vidéken. Meg ma is sokan kutatják — de eredmény nélkül. Az öreg ítuszujnak csak egy lánya volt. Szép aranyhajáról Aranykaticzának nevezték. Szép is volt, jó is volt az Arany katicza. De még is volt egy hibája, — ha ugyan hibának vehető — üalaiosan szerelmes volt egy juhászlegénybe. Szerelmes volt egy juhászlegónybe, a kinek nem volt egyebe, mint szerető szive, telve igaz szerelemmel. A lányoknak elég ennyi is, és az Aranykaticza el.nem tudta gondolni, hogyan kívánhat más, — már mint az öreg apja, azonkívül még vagyont is, mikor garmadába áll kis házikójukban a sok arany. Váltig akarta a szép Katioza apját meggyőzni arról, hogy hát minek is legyen az ö ura gazdag, mikor van nekik elég, aztán meg nem is keli egyéb, csak szeressék igazán egymást, elélnek ök ugy is — váltig erősítette, leihasznaiva a legerősebb argumentumokat, a könnyeket is, az öreg csökönyös feje sehogy sem akarta megérteni ezeket a kózzellogható igazságokat. — Már édes lányom — szólt egyszer az öreg, midőn lanya keservesen zokogott, — hiába sírsz, hiába könynyezei, a juhászé nem leszel még sem. — Nem? — kórdó a leány, fejét daezosau fölemelve s szép szemeiből a könnyeken Keresztül csillámlott a vas elhatározás. — Nem, lányom, ós ha még egyszer, ós ha még százszor kórde^esz is, mindig ezt telelem. — nem, ... ós nem ... és szászor nem. — S akkor inkább meghalok, — válaszolt tompán a leány, — vagy az övé, vagy a halálé. — Akkor édes lányom meghalsz, - szólt az öreg komolyan — de a pakuráró nem leszel. A szép leány elhalaványodott, e választ nem várta, aztán össze szoritá kis ajkait, szemöldeit összevonta, mint a ki könnyeit akarja visszafojtani. Az öreg nézte a leányt, jól látta, mint igyekszik szenvedését fájdalmát elrejteni, szivében és lelkében olvasottj ugy elszorult az ö szive is, de csak egy pillanatra, a másik perezben a szigorú apa volt s kérdőleg nézett lányára, várva a választ. — Hát akkor meghalok, — válaszolt a lány, s a másik perezben ott hevert a földön, sírt, zokogott keservesen, tépte aranyhaját. — Nem halsz meg lányom, — felelt az öreg, szigorúan szeme közzé nézve leányának, nem halsz meg, mert a pakurár a te testvéred. Sokáig őriztem a titkot, most azonban tudnod kell. — Testvérem? Az én édes testvérem? -- Haha ha, kaczagott hirtelen a leány, aztán felugrott, egy perczig mereven nézett maga elé, a másik perezben már tánczolt, ugrált, dalolt, majd odaugrott apjához, átkarolta gyönyörű karjaival nyakát, megcsókolta homlokát, aztán oda hajtotta szép aranyszőke fürtös fejét apja vállára s boldogan mosolyogva súgta fülébe: „és még is meghalunk* Most már többes számban beszólt. Az öreg pedig megrázkódott, a hideg borzongatta tagjait, szomorúan nézett lányára; aztán félre fordult, szemeiben két könnycseppet morzsolt szót ingujjával. (Vége köv.) JVXai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.