Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-01-17 / 5. szám
II-Csabán, 1880. XIII. évfolyam, 4. szám. Csütörtök, januárhó 17-én. Politikai, társadalnai, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer*: vasárnap és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy póatán bérmaatve küldve Egész évre Fél évre Évnegyed: e « frt. 3 „ , 1 , 50 kr. Lapunk számára hir letéve': felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bécs, Prásca, Budaoesten; Németország és Svájoz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető miudeu közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kiahid-utoza, 988. az. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyen szám ára 10 kr. |Kaphatő a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeressedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r u-bsn egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában és Blener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések Is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalv&nynyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Előfizetési felhívás a I n politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1886. évi XlII-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénz a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájához kéretik czimeztetni. B.-Csabán, 1885. deczemberhóban. A „Bókésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A farsang. (dr. F. I.) Egy hete mult, hogy az egész országban mindenütt megnyitották a mulatni vágyó fiatalság számára a táncztermeket, meggyújtották a csillárokat. A csárdások andalító hangjai, a keringők tánczra buzditó dallamai feledtetnek velünk miuden bajt, minden keserűséget, csak a jelen élvezetei foglalkoztatnak mindenkit és megfogadjuk a költő mondását: „Minden órádnak leszakaszd virágát." A farsang ideje ez. Maga az időt térbe szorító naptár parancsolja, hogy 62 napon át legyen mindenütt öröm, vhasság. Ily parancsnak szeretünk engedelmeskedni. Hiába, benne van az emberi természetben, hogy ily kötelesség teljesítésére sokkal inkább készek vagyunk, mint a fáradsággal, bajjal járó kötelmeknek is megfelelni. Hát csak mulassunk. Ezt talán nem fogja rosz néven venni a társadalom, bölcselő sem, ki épen nem szeréti az asketákat és álszenteskedőket. Az önmegtartóztatás emberei ritkábbak: a nagyobb rész — igen helyesen — kötelességeinek teljesítése után élvezetek után lát. A farsang bőven nyújtja ezeket; és valóban el lehetne mondani, hogy „nulla dies, sine linea." Hát ha a mi tárczairóink ott a vonal alatt olyan sokszor megénekelik a farsangot és kedélyeskedve, félretéve minden komolyságot, megörökítik annak eseményeit: ez egyszer legyen szabad általánosságban itt a vonal fölött komolyan ís beszélni a farsangról. Hiszen mindent különböző oldalról lehet felfogni. Ha a bálokat az ifjú leány a fiatalság költői zománczával látja szemei előtt, ha az apák inkább financzialis szempontból mint a kiadások emelkedésének egyis emeltyűjét ismerik, ha a tárczairóuak a bálok nyújtják az anyagot a szellemeskedéshez: a társadalom bölcselőnek az elmélkedéshez ad iga zán méltó tárgyat. Kövessük ezt. Hallgassuk figyelemmel szavait, következtéseit. A mi vén okoskodó sociologunknak semmi kifogása a bálok ellen. Csak azt ajánlja: legyen minél kevesebb és nyújtson minél nemesebb, az emberhez minél méltóbb élvezeteket. S az ilyen sociologok, miután mindig társadalmi viszonyaink nemesítésén törik a fejüket, a szépészetre is gondolnak, de nem vadítják el őket szépeink magák, hanem szeretik a szépet a tánczban is feltalálni, még nemzeti tánczunkban is, melyet ma már annyira kiforgattak eredeti formájából. Kevesebb mulatságot kell rendeznünk azért is, mert a mulatságok csak cum grano salis derítik kedvre az embereket és ha túlhaladják a határt, teherré lesz a túlhajtott élvezet, azokat, a kikre nehezedik, unottá teszi és megteremti a bálterem blasirtjait. Mi sem természetesebb, minthogy bölcselkedő emberünk nemzetgazdász is. Es ez nemcsak szükkörü, báli szempontból, ajánlván, hogy a bálok ne eredményezzenek deliczitet, hanem általános szempontból is, hogy a bálok által erőszakosan felcsigázott költségek a magánháztartásokban se idézék elő a hiányt, a mely nemcsak a mérleget billenti félre, hanem megzavarja a lélek nyugalmának egyensúlyát is. És ebben igazat adunk neki mindnyájan; mert ha mulatságok czélja valóban a kedélyesség, a kedv kitombolása, ha még a tetszeni vágyást sem zárjuk ki: még akkor sincs igazolva a fényűzés, mert az Ízléses és nemes egyszerűség még a bálteremben is hódit. Egy „világos pontot" látnak bölcselkedőink a bálok mozgalmaiban: ez a jótékony A JBKESMEGYEI KÖZLÖNY" TABCZÁJA, Egy hiteles tanú «tárgyilagosa bizonyitéka. Rajz a fővárosi életből. — írta: üagy Géza. — „A. Jean czálkeluer' nem tud hova leani bámulatában ; ehol már 2 óra is elmúlt és az ő négy „stammgasztja" még most sem foglalta el a„bezetzt r t ablakközt a Duna felől, pedig 3 órakor mind a négynek irodában kell lenni. „Alighanem valamelyiknek a nagybátyja vetődött fel Pestre — kombinált magában, s az öreget elcsalták a Szik* szaíba ebédelni, a hol is kedélyhangulatának kívánatos és szükséges ellágyitása által az illető öcs javára könnyebben „megpumpolható" állapotba segittetik I Jean ugy látszik teljesen felfogta a nagybácsik rendeltetését. „Alázatos szolgája az uraknak 1 azt hittem már, hogy ma nem is szerencséltetnek. — Tudják-e Nagyságtok, hogy azért az asztalért legalább öt társaság „trinkgeldjót" szalasztottam el ma délutáni? de hiszen hogy . . „Szegény Jean, mi is azt hisszük, hogy most fogja elszalasztani hatodszor a többrendbeli trinkgeldeket, lévén ma 25-iüe, vagyis káros határideje a készpénzzel való fizetések eshetőségeinek. Felviradt végre magára is az „aufsrájbenek" nagy napj8, fogadja részvétünket .vágott közbe Krikri Pepi siralmas pathossal, mint egyik jeles tagja a fennt emiitett „uégyekaek", kis épen most léptek be karonfogva, „Lilliből1 dúdolgatva a Sidonba s miután czilinderjeiket, sétapálczáikat biztosságba helyezó Jean, elfoglalták megszokott helyeiket az ablak fülkében ; háttal a korsónak a sötét-zöld,bársony kanapón Pepi Zikker Mukival, velők szemben két karos nád-széken Zmgei Nusi és Kövesi Ervin, a váczi utcza ós korzók elbizakodott adónisa sok megtörtónt s még több képzeletbeli kalandok hőse, mellék foglalkozásóra nézve joggyakornok a VIII. kerületi járásbíróságnál; komoly gondolatokban szűkölködő tején bodor barna fürtökkel, melyeknek természetességét el is hiszi mindenki, ki a színházi fodrásztól erre nézve bizalmas értesüléseket nem nyert és nagy gonddal ápolt csinos fekete kunkor bajusszal „antikszerü" orra alatt. EÍ utóbbi képezte Ervin Qrnak főfőbüszkeségét, a mit elárult azon gyöngéd simogatásokkal is, melyekben nagy előszeretettel szokta részeltetni említett orrát; különösen olyan esetekben, midőn a gyaaus mosolyokkal és kétkedő felkiáltásokkal fogadott mesés kalandjai bizonyításául orrát hívja fel mintegy tanúnak, annak simogatásával azt akarváa kifejezni, hogy a kinek ilyen orra var, annak mi sem lehetetlen. „Friczl nagyon világos pikolo kapuczinert, sok czukorral, temérdek föllel és a csibukomat. Mondja meg Jeannak, hogy szálas kirrel töltsön." „Nekem pedig polgári feketét és a regalitasomat." „Azonnaljkórem, tudom már; Zengei urnákpicolo feketét rummal és szultán czigarettát, Kövesi urnák egy pohár chartreuset a británikával. Hozom, hozom, csaü egy pillanatnyi türelmet 1" És mikor Fricz valóságos boszorkányszerü gyorsasággal elővarázsolá a megrendelt dolgokat, a négy jó barát kényelembe helyezte magát ós illatos felhőbe burkolá az egész kis ablak közét, igazi műélvezettel szürcsölgetvén a párolgó moecát, (a mire egy-egy gáncsoskodó finnyás vendég fitymálva szokta megjegyezni, hogy ez is csak olyan hitvány czikoria, mint a milyet a Bingerben összekotyvasztanak) miközben feszült érdeklődé ssel várták Ervin egy mesés kalandjának elbeszélését bár előre is tudták, hogy az elmondandó kaland hitelességót sem fogja más valószínűvé tenni, mint egy öntetsző .mosoly közben történt gyöngéd simogatás az „antik" orron. „Nem szorul további bizonyitgatásra, kezdó Ervin, hogy rendkívüli hajlammal viseltetem a csinos nők iránt, tórieseli, hajadonok, özvegyek, vagy özvegy hajadonok legyenek is azok és ... . „Tudjuk, tudjuk, szólt közbe Nusi, különösen az utóbMtí iránti előszeretetedet nem vonjuk kétségbe, sőt azt is elir.uerjük, hogy babérjaid legnagyobb részét is itt . . . „Kikérem az illetéktelen közbeszóllásokat, ha akaijátok, hogy beszéljek, méltatlankodók Ervin; nem akarok magamnak hízelegni, folytatta, pedig ha megteledkeznóm a lovagias discretiorol, ti sem vonnátok kétségbe, hogy szinte az uualomig vzerencsós v gyok a hölgyek körül, s ezt hiszem ez nem is megmagyarázhatatlan. (Egy simogatás az „antik" orron.) (Folyt, köv.)
