Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-03-14 / 21. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 21. szám. Vasárnap, rnárcziushó 14-én. I KÖZLÖN Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : halyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve 6 írt. Egész évre Kél évre Évnegyedre 50 kr. Lapunk v.i-uir* hKisléje': felvételére fel van jogosítva : HAASENSTSIN és VOtJLKR ezég, Bécs, Prága. Budapesten; Né­metország és Svájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadó Hivatal: Kishid-utc-za, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes Máin ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeressedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r u-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában és íJiener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahiva­loknál 5 kros poitautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. — Egy külpolitikai eombinatio. — (%*) Tisza Kálmánról azt szereti hirdetni az el­lenzék, hogy ő a nagy mogul, kinek hire ós tudta nél­kül nem rezzenhet meg levél a fáu ós nem fütyülhet­nek a rigók. Hogy ő egy fegyelmet gyakorló generá­lis, hogy az ő beleegyezése nélkül uem történhetik sem­mi ós hogy az ő utasítása nélkül senki sem járhat a maga lábán. Szóval: basa! És ez ellen a sok valótlan állítás ellen hiába min­den beszéd. Nehéz inegczáfolni a tényeket, — mond­ják, — mikor ott a példa. Ott a fegyelmezett tábor; a generális akaratának feltótlen teljesítése; a vezényszó utáni mozgás ós szereplés. Szabadkozhatnak az urak ál­lításaink ellen, mi korpuszdeliktikre hivatkozunk. És ebben az ellenzékieknek tökéletesen igazuk van, — ami pedig a dologban a legfurcsább: 'hogy a sza­badelvű pártiaknak is igazuk vau. Az ellenzékkel szem­ben nem lehet tagadui, hogy a pártban nagy a fegye­lem, a pártvezér szavainak hatása feltűnő ós komandó­hoz hasonló, minden úgy mozog mintha dróton rángat­nák, s az egész párt mint egy ember áll vezére mellett. Hát hogy lehessen most már azt elképzelni hogy ez a nagy fegyelem fegyelmezettség nélkül lehessen ilyen? Hogy a vezér szava zsarnokoskodás nélkül pressiouálja igy a hadsereget, s hogy az egyöntetűség sugalmazás ós szerep kiosztás nélkül menjeu végbe? Hát ez bizony elképzelhetetlen, s daczára annak hogy elképzelhetetlen, meg is ugy vau, sőt állítani mer­jük, hogy ez a maudarinsággal vádolt pártvezér, mint pártvezér is szabadelvűbb, mint ellenfelei közül akár melyik: hogy fegyelmet soha ós senki irányában nem gyakorol; soha senkit szabad mozgásában ós vélemény­nyilvánításában nem gátol; soha senkit nem sugalmaz, ós soha senkit nem utasit. Es ha még is minden ugy megy és ugy mozog, hogy akarva sem irányozhatná ós mozgathatná jobban : hát tessék éppen annak tulajdoní­tani, hogy nem zsarnokoskodik. A mérsékelt ellenzék ve­zérei sokkal nagyobb zsarnokok ós táboruk mégis sok­kal feeyelmezettlenebb; a szélsőbaliak pedig a vezérek zsaruoki hajlamainál fogva éppenséggel sprengolva vannak. S vájjon mi volna ós lehetne természetesebb mint ez? Mi természetesebb mint az a feltevés: hogy egy képviselő, kit leginkább az az állás ós tekintély melyet magának kiküzdött, tett képviselővé, nem minősíthető közbakának, s hogy nem feltételezhető a legtöbbről, mi­ként magát bábuzásra engedné felhasználni. Sőt éppen az a baj itt ott, hogy egyik olyan képviselőnek tartja magát mint a másik, s magához hasonló kollégától uta­sítást el nem fogad, aki pedig ezt az utasítást erősza­kolni akarná, az ugyan felsülne vele, még ha Tisza Kálmán volna is. A bizalom ós ragaszkodás megnyerő­iének nem az az utja, hanem a cselekedet. A korrekt eljárás, a következettessóg, a szótartás, a Ügyelem min­denki iránt, az igazság szeretet, a méltányosság, huma­nitás, mély belátás, éles ész ós helyes itólőtehetsóg. Ezen erényekkel tessék bírni bár kinek, ós tapasztalni fogja akár pártvezér akár nem, hogy a tisztelőknek egy egész raja fog csoportosulni körülötte, mig ellenben le­het basa, szultáu ós chiuai császár, csak elégedetlensé­get ós összeesküvést fog tapasztalni maga körül. Ejyébiiánt ezt az egész dolgot azért hoztam fel, hogy azzal saját felsülésemet illusztráljam. Emlékezni fog ugyanis az olvasó, hogy ón nem hittem a háború­ban, nem hittem pedig azért, mert a háború a mai kö­rülmények közt igen nagy koczkazattal jár, s ettől a „va banque" játóktól miudeu nagy hatalom tartózkodik. Hanem egyszer csak olvasom a „ ÍN eiuzet"-ben ós pedig „üovás" alatt, tudvalevőleg a Osernátony Lijos tollából, hogy: de már csak még is háború lesz a tavaszon. Ismervén e tekintetben a Osernátony tartózkodását, |engemet is elfogott az eilenzíki feltevés, ós kezdtem engedni ama hitnek, hogy: „sugalmazás." — Ez nem lehet más mint sugalmazás. Osernátony bizalmas lábon áll Tiszával, ós Tisza jónak látta a már közel álló há­borúra előkészíttetni a nemzetet. Igy Ítéltek a főváros lapjai is, s igy engedtem végre ama hitemnek ón is, hogy nem lészen háború: mert hát iine még is csak háború lészen. Hiába esküdözött aztán Osernátony: hogy ő a há­borúról Tiszával még csak nem is beszólt, hogy ő Tiszától máskülönben sem kapott és kap utasítást soha, mert nem is fogadná el, hanem amit ir, saját felfogá­sa ós meggyőződése szerint irja. Nem hittek neki! Harmadnapra aztán felkelt a hitetlen Tamások kapa­czitálására a parlamentben maga Tisza Kálmán, és kénytelen volt meghazudtolni édes kedves barátjának feltevését azzal a kijelentéssel: hogy ő a háború kitö­rését nem hiszi (még akkor se ha Osernátony mondja.) Mikor ón Tiszának ezen kijelentését olvastam, há­borús cziKkeimet már meg is irtam, szet is küldtem : már nem tehettem róla. És úgy kellett I megérdemeltem a felsülést, mert ha bár tudva tudtam hogy Tisza soha ós senkinek nem szokott utasitást adni, mégis bele men­tem a .krédóba." — A nepfölkelés. A képviselőház véderő bizottsága pénteken terjesztette a képviselőház elé a népfelkelésről szóló törvényjavaslatot, A. jelentés aagyban és egészben helyes­li a javaslatot, mely még ez ülésszak folyamán kerül tár­gyalás alá. — A bűnvádi eljárás. Az igazságügyminiszter elnökle­te alatt a Gsemegi Károly által szerkesztett második bűnvádi eljárási javaslat tárgyalása czóljából egy behivott >zaktánácskozmány értekezletet tar:ott, mely bizottságot küldött ki a javaslat megvítatasára. Az igazságügyininisz­ter óhajtja, vajha minél előbb befejezze a bizottság mun­kálatát, mert égető sziiksig követeli a büntető perrendtar­tás minél előbbi maghozatalát. — Az egyetemek adminisztrácziójának ós különösen gazdasági ügykezelésének retormja kérdésében szerdán volt az értekezlet, előbb Trefort miniszter, utóbb Berzevi­A „BMMMlÜtilM ÜUlfLúM" ÍÁttÜMJA, 1848. Márczius 15.*) Az volt a nap I . . Rózsát festett A nemes tűz minden arezra. tigybeoivadott szó és t e 11 A nagy, szent szabadság-harezra: Megvédeni a hazát, Mely szült, táplál és sirt ád. Gyermek ifjak, öreg őszek Egy táborba özönlének. Ennek haj-szálai őszek, Ám ifjú benne a lélek ; Azt még játék illetné .... De, mi több az ihletnél! ? S kapa, ásó, kasza, fejsze A hámorba vándorolva, JSakaol a kezek gépe, Száll fel a füst nagy gomolyba. ,£él a h o 1 n a p reggele ; iá meg van a nép fegyvere. Szalag leng a kalapokon, Kokarda a mellre tűzve .... „Talpra magyar!" S gyalog, lovon * E költeményt, annak elhunyt szerzője két év előtt irta, de ed­dig nem jelent m»g E'etébsn többszer t;Vá"cozUk olv»sé ::i'í a szsrző nevével, k jelen költeményt hátramaradt kézirataiból közöljük. Szerk. Rohan a honvéd a tűzbe ; S hős fegyvere fényinél Hulla, vagy rab, a ki él. Erejében tehetetlen, Segítséget kér az erő. . . . Ellenállni lehetetlen, Oly rémitó had tör elő, Mint hegyről az áradat ti éj lesz Világos alatt. Sürü sötét fellegeknek Holló-szárnyu éje alatt Hány vérző szív repedett meg 1 Hány nyö^é a börtön falat 1 S jó: ha itthon ehetett Könnyes sótlan kenyeret. De a kit, hajh 1 a gőz szárnyán Röpítettek messze földre, — Hitves gyermekek maradván Testben, lélekben megtörve — Az ott, az ott mit talált ? . . . Mindennap uj kin-halált . . , Az volt a nap 1 . . Rózsát festett A nemes tüz minden arezra. Egybe olvadott szó és tett A nagy, szent szabadság-harezra Megfeszítve szivet s kart . .. Isteni Áldd meg a magyart 1 Melcser Kálmán. iNikuláj. — Rajz a román népéletből. — Nem volt a kis faluban olyan derék legény, mint az öreg bíró fia: a Nikuláj. Nagy, magas, herkulesi termetű; nap­barnitotta arczán a szelíd jóság összeomlott az erő tudatával. Jó módii is volt az apja; volt vagy 40 juhi, meg 30 kecs­kéje, s igy a lalu lányai esik ugy bomlottak utána. Osak mosolyogjanak, bogy azt mondom: jó módú gazda, akinek van 40 juha meg 30 kecskéje. Nagy kincs az ott a felvidéken, a hol nem lát a s«etn, bár merre tekintsen is, arany kalászokkal ékeskedő rónát és kolompoló gulyákat; ha­nem minden folől égig nyúló ormos meredeznek, hol a talaj csupa kő, s csak imitt-amott vau egy kis zöldeló oáz, a hol szegény embernek juhai, kecskéi legelnek. S azért az a szegény nép még is boldog, nincsenek igé­nyei, a íiu elviseli az apja rosz bocskorát, gubáját ós sapká­ját. Ezekért pedig nem Kell pén«t kiadni. Aa anyó megszövi maga a gubát, a bocskor kikerül az elejtett vad bőréből, s a sapka pedig e. leölt bárány bundájából. Reggel fejet isznak, ebédre főzuek málé lisztből puliszkát, estére megint tejbe ap­rított málé keDyeret esznek. Osak néha-néha ölnek le egy ju­hot, vagy bárányt, a mire aztán meghívják barátságosan a szomszédokat is. Egyszerű embeeek mind egyszerű szokások­kal. A pap a királyok, s istenök a szolgabíró. Ennél nagyob­bat nem ismernek.

Next

/
Thumbnails
Contents