Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-02-28 / 17. szám

B.-Csabán, 1886. XJÜLL. évfolyam, 17. szám. Vasárnap, februárhó 28-án. •0 Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen lieienkéut kétszer: vasárnap és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kü'dve 6 írt. 3 „ 1 _ 50 kr. Egész évre Fél évre Évnegyedre Lapuak v/miri hir lítése': felvételére fel vau jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Uéas, Pri?». Buds^ten; Németország és Svájea minden fővárosaiban is vétetnek fel nirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. HLiadótiivatal: Kisbid-utcza, 988. sz ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok uem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresuedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i111 é r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában és dioaer 8. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdotések is ol fogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalványayal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeír helyben fizetendő. Két közlemény. — II. Előbbi fejtegetéseimben kimutattam, hogy a kis ember által igényelt hitel közvetítése nem hagyható tovább és kizárólag a vidéki pénzintézetek kezében, mert ezek részvénytársaságok lóvén, az egyes részvényesekben rejlő nyeró-zkedósi vágyat a társulásban rejlő erőnél fogva hatványozva juttatják érvényre s oly magas osztalekn dolgoznak ós fognak dolgozni ezentúl is, mely megfosztja a munkát gyümölcsétől és lehetetlenné teszi a közgazdaság egészséges fejlődését. És bár szívesen elismerem, hogy lehetnek a részvényesek közt egyes emberbarátok, kik elgondolkodva a minden munka ós risico nélkül kezükhöz jutott osztaléknak az alaptőkével semmi arányban nem álló nagyságán, szivök jobb hajlamait követve például, a kamatláb leszállításán gondolkoznak, de — ós e tekintetbju su ők, se mi magunk ne ringassuk magunkat illusiókban — e gondolat ily philautropikus okokból soha tetté nem válik, mert útját állja a részvényesek nagy többségének nézetem szerint különben teljesen igazolt önzése ós az intézetek közt fen forgó s arra irányzott verengós, hogy hitelök minél magasabbra emelkedjék, a mi egyenes arányban áll az osztalék magasságával. Mi ezt az állapotot, bármily nehezen sulyosodik is az közgazdasági életűnkre, eddig keresztényi türelemmel türtük. Úsztunk az árral. Végzetnek tekintettük, hogyha pénzünk van, azon részvényeket kell vásárolni, vagy ha már azok nem kaphatók, uj részvénytársaságot alapitani, ha pedig nincs, csatlakozni a misera pleb' contribuens panaszaihoz. Az emberi lelkiismeret, mint tudjuk, hamar megbarátkozik a tényekkel, különösen ha azok megváltozhatatlanoknak látszanak. Sőt tovább mentüuk. Ápjltuk, fejlositattük a bajt, a helyett, hogy orvosoltuk volna. Habár tudtuk mindnyájan, hogy a tőkékért, melyek felett önkormányzati jogainknálfogva rendelkezünk,az intézetek legfelebb 5%-ot adnak, a lakoságon 8

u/

a -ot vesznek, azokat még is náluk helyeztük el. Igy tett ós tesz a megye törvényhatósága, igy a .megyebeli községek ós egyházak. Nem állván ez idő '•szerint rendelkezésemre azou ad.itok, melyek az ez utóbbiak által intézetileg elhelyezett tőkéket összeg szerint feltüntetnék, csupán a megyére szorítkozom. Bókésmegye ez idő szerint mint intézeti bitevő 239, 254 frt 07 krral szerepel. Ez összegből 11.709 frt 10 kr. van az illető alap természeténél fogva rövid és bizonytalan < idő re elhelyezve. 227,544 frt 97 kr. azonban miután ez összeg oly alapokból alakult meg, mely tőkéjében fel nem használható, állandóan takarékpénztárban van. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy csak maga a megye 227,544 frt 97 krt, illetve — tekintettel arra, hogy a jelenleg 11,709 frt 10 krt tevő folytonos változásnak alávetett alapok és pedig: a közmuukaalap 6176 frt 32 kr., a katona elszállásolási alap 1734 fit 10 kr., a betegápolási 793 frt 93 kr., a házi pénztári 2464 frt 75 kr., a pénzkészlet minimumával rendelkeznek, a maximum 200,000 forLtot jóval meghalad, s igy az átlag 100,000 frtra tehető — 327,544 trtotad a részvényeseknek kezébe azért, hogy azok minden 100 frton 2'/

2 3%-tólit nyerjenek. A megye tehát a részvényesek gazdagításához évenként legalább 9000 frttal járul. És ki fizeti ezt a 9000 frtot? Fizeti a megyei lakosság azon része, mely szegénységénél, csekély birtokánál, járatlanságánál fogva hitelszükséglete kielégítése tekintetében ezekre az intézetekre van utalva. Megyénk nagybirtokossága és értelmisége, | szóval azou része, mely a törvényhatósági közgyűlésben a megye közönségét képviselve a megyei alapok elhelyezéséről önkormányzatilag gondoskodik, erre a 8% pénzre rendszerint rá nem szorul ós igy gondoskodásának gyümölcsét ós eredményét nem ismeri ós nem élvezi. A nép illetve a vagyon — mert a virilismusnak csak ethikailag van jogosultsága — az azért küld bennünket a megyeház termébe, hogy jó administratióval ós egyébb bölcs intézkedésekkel sorsán javit«uuk, de semmi esetre sem azért, hogy a tőle sok ese végrehajtásiig behajtott tőkék oly elhelyezésé. ondoskodjunk, mely *y nagyon kényelsteorgal mától évenugyan sok fejtörésbe nem ker^ mes, de a uiely a nép inuui ^ ^ el. A megye tehát a ként legkevesebb 9000 írto* ^ helyett, hogy e közgazdasági helyi. Jet javitandó, jó hitelszervezetről s tehát olcsó hitelről gondoskodnék, még azon pénzeit is, melyet az egyeseknél minden közbenjárás kizárásával, az alapok természete által megköveelt teljes biztonsággal a betéteket ez idő szerint megillető tehát normális kamatláb mellett elhelyezhetné s igy legalább egy elenyésző kisebbség prosperálását mozdítaná elő — takarékpénztárban helyezi el. Ez által először megrontja azokat, kik pénzét intézeti közvetítés utján 8°/

0-ra kikölcsönzik, másodszor elveszti azou gazlasági eredményt, melyet pénzének az egyeseknél 5°/

0tólira való elhelyezése produkálna, harmadszor anyagilag hozzájárul ós erkölcsi támogatásban részesít oly institu tiót, — mely a mint azt első cziskemben kifejtettem, a nemzeti tehát a megyei munka megrövidítéséből él ós az egészséges gazdasági fejlődés alapjait támadja meg. De hát miért is nem adja ki a megye ö s s z e s alapjait 5%-tólira a lakosságnak, miért nem tesz u^y amint azt az 1877. XX-dik t. cz. azarvapénzekre nézve rendeli? Erre én csakugyan uem tudok plausibilis feleletet képzelni, de nem is látom szükségesnek ezen eljárás indokait kutatni. Mert ha azt nézem, hogy megyebeli árváknak részint a közp)utodtott, részint a községi árva tárakból kikölcsönzött s összesen VI S millió forintot tevő vagyona, mint tőke mily csakóly a megyebeli hiteligények kielégítésére — ós erre enged következ tetnem azon körülmény, miszerint csak a megye területén levő pénzintézetek körülbelül 10 millió forinto adnak ki egy évben — akkor okvetlenül felébred ben nem annak tudata, miszerint a megyének 327,000 forint disponibilis tőkéje csak egy csepp lenne a hitelszükséglet tengerében. Csak egyesek ós pedig igen kevesen éreznék az általa nyújtott jótéteményt és már maga azon körülmény, hogy az összeg korlátolt volta miatt annak kikölcsönzése körül kedvezményes lehetne az eljárás, elriaszt e mód alkalmazásától. Valamint azonban a megye czéljaival össze nem egyeztethető az, hogy tőkéit olyan közvetítők utján juttassa a közönséghez kik azt 27a—3% haszonnal eszközlik, ugy nem lehet az sem czélja, hogy azokat ő maga adja ki egyeseknek ós pedig azon keveseknek, kik ahhoz hozzájutni akár szívesség, akár egyéb uton elég élelmesek lesznek. Általánosnak, a megye minden fiára kiterjedőnek kell lenni a jónak, hogy létele jogosult legyen. Ha tehát a megye kölcsönöket nyújt, sőt a törvény értelmében nyújtani köteles, akuor nézetem szerint arról is kell gondoskodnia, hogy ezen kölcsönöket minden hitelképes egyén megkaphassa. A mennyiben pedig a létező tőkék korlátolt volta ezt tenni meg nem engedi, fel kell állítani oly szervezetet, mely azokat számtalanszor megsokszorozza Ez a hitel. Nem az egyéni, hanem az összetett anyagi ós erkölcsi értében nyugvó hitel. Ha a takarékpénztárak vagyis 1000—2000 darab részvény tulajdonosai 40—50 frtjával s tehát 40-50000 frttal 2 millió forint forgalomban 7—800000 forint hitelt tehát idegen tőkét tudnak saját czéljajkra értékesitui akkor, a midőn a részvényesek az 1875. óvi XXXVII. t. Gi. 168. §. szerint csakis a részvények névértékéig felelősek, miért ne tudná ugyanezt teuni a megye ós iuiért ne tenetne szert hitelre ö is és pedig az ő vagyoni ós {erkölcsi garancziához képest sokkal nagyobb mérvben ? A hitelnek, a mint azt mindenki tudja, garancziára van szüksége. Ez állhat földből ós egyébb vagyoni értékből, de áll ós pedig sokkal nagyobb mérvben a személy ós erkölcsi képességből. Valamint a földet a jelzálogkölcsönben, ugy becsülik meg az embert, a kereskedelmi értelemben vett társaságot a személyi hitel tekintetében, de ugy becsülik meg a községet, az államot ós egyéb közületet is, mely becsű a minden zálog nélküli úgynevezett községi kölcsönben, az állam^ mai szemben pedig a fel nem mondható ós soha le nem járó rentóben nyer kifejezést. A megyének is van hitele, de eddig e hitellel nem ólt. Ignoti nulla cupido. Az ember is ős állapotában megelégedett azzal, a mit kezével ós fegyverével szerzett — a civilizált ember, hogy jogosult igényeit kielégíthesse, szellemi tevékenységének teljes kifejtése érdekében hitelre tehát a mások erejére szorul. Lesseps óriási szelleme nem tudta volna megvalósítani a suezicsa'tornát, ha az egósz világ tőkéje nem állt volna rendelkezésére. Hiába hemzseg a piaczon a disponibilis pénz, hiába köt a kormány oly egyezséget a bankkal, mely az eddig idotatiót50-ről 75 millióra fogja felemelni, mi ezt, mind nem vesszük észre, hanem engedjük magunkat kizsákmányoltatui az accreditált czógek takaró .c óspénztárak által. Módot kell tehát találnunk arra, hogy az elhelyezést kereső olcsó tőke mely hozzánk a megyéhez, mint erkölcsi testülethez bizalommal viseltetik, hitel utján kezünkbe kerüljön, hogy azt megyénk közgazdasági ós hitelviszonyainak javitására s tehát nem osztalék' osz t ás czóljá ból, lehetőleg ugyanazon kain atlábmellett, minden hitelképes egyénhez eljutásuk. Ezt pedig csak, mert hisz forma dat esse rei egy törvényhatósági hitelintézet felállítása által eszközölhetjük. Törvényhatósági hitelintézet! Ez tehát az az eszme, melytől gazdasági viszonyaink javulását várhatjuk? Hí' szen ez merénylet a megye múltja ós traditiója ellen i