Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-09 / 98. szám

R-C^aban, XIII. évfolyam, 98 szám. Csütörtök deczemberhó 9-én. KESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Xiegjelen liotonU-ént kót^/or : vasárnap és osütőrtököu, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 frt Fél évre . . . 3 „ Évnegyedre 1 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : 11AASENSTEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetuek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyi| tt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előíizitni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fii tendő. U indeiiuiiti. (%*%) A mi országunk és nemzeti létünk biztonságát illeti, a birodalom két kormánya, külügyi és közös minisztere, a diplomaczia terén nemcsak diadalt aratott, de bravúrt csinált, s ezen tény lelkesítő hatásának lehet köszönni, hogy a költségvetés, az átalános bizalom frappans jelensége gyanánt oly könnyedén lett elfogadva. A delegácziók meg voltak elégedve kormányaikkal, a király és császár meg volt elégedve a delegáoziókkal, hogy ama kormányok elé, s különösen a inai körülmények közt uagyobb nehézségeket nem gördítettek, s oly vitákat, mely a birodalmi erők egyetértésére nézve, annak rosz színezetet kölcsönözhettek volna, nem provokáltak. A miért tartózkodtak a hadsereg becsmérlésétől, védképessógüuk lityin Hasától, szóval mihd azon dolgoktól, melyek befelé rosz vért csinálhattak, ellenségeinknek pedig vérszemet adhatta*. volna, Ezt köszönte mag a király és császár, még pedig bátran elmondhatjuk, hogy az egész birodalom nevében. Az események élén ma mi állunk, s Európa szeme nagyon ránk van függesztve. — Az átalános ügyelem ezen leszült várakozásai közt nagy érdeme volt a delegáczióknak a hazatias tartózkodás, és méltán megérdemelte a fejedelem köszönetét. És ha ez a köszönet az ellenzéki sajtónak nem tetszik, ha az ellenzéki sajLó a dolgokat élére állitani, Tiszát és Kálnokyt megbuktatni jobban szerette volna, azt A JiKKESMEGYEI KÖZLÖNY" TAKCZ4J4. inna emlékére. elhissziik, csakhogy ez nem lett volna sem a haza, sem a birodalom érdeke, s ha specziális ellonzéki érdekekért az ország ma máinem lelkesedik, csak a nemzeti józanodásnak ós eszólyességnek tudható be. Ezzel száll ma szembe az eltenzéki sajtó, ha saját érdekeit akarja a nemzet érdekei gyanánt teltolni. De menjünk tovább! Ma a kormány indemnitit kér, ami nagyon természetes, mert pénz nélkül kormányozni nem lehet. Nos tehát. ! kiáltja az ellenzék, itt az idő ki tenni magunkért a delegáczió helyett is! Ha a delegácziót a helyzet lekötötte, hát nem köt be minket, ha a delegácziót hazafias szempontok vezették, hát minket meg párt szempontok vezetnek. Ha a delegáczió a birodalom családi életét a szemfiiles Európa, irigyei tik és ellenségeink előtt s ez utóbbiak örömére nem akarta piaczra vinni és nem akarta hitelünket rontani, hát majd piaczra visszük mi és majd rontjuk mi, meri tudja meg a delegáczió, ha ő nem akarta megbuktatni Kálnokyt ós nem egyedül a na szempontból indult ki, hát mi akarjuk buktatni Tiszát, mert mi meg egyedül abból a szempontból indulunk ki. Es most léire tőlünk minden más szempont. És ha a nemzet ezt a nagy ordítozást ós kiáltozást, husz év óta, de minden isten adta nap nem hallotta volna, ha a haza husz óv óta minden esztendőben, kivéve az ünnep és vasárnapokat, vagy 300-szor, tehát husz év alatt hatezerszer el nem veszett volna a papiroson és az ellenzéki jövendölésben, hát talán adna még rá valamit, ámde egymásutánba való szakadatlan hallása hatezerszer, és pedig az elveszésnek legcsekélyebb tünete nélkül, bizony megingatja a próféta hitelességére fektetett hitet, bár légyen az a próféta ellenzéki. Na de hát tanácsolunk mi a mi ellenzékünknek egy igen alapos kiindulási pontot arra, hogy kormányunkat megbuktassa: Mutasson ugyan is egy olyan kormányra, mely kevesebb pénzzel gazdálkodik (aránylag) és a kevesebb pénzzel még is képes ennyi eredményt felmutatni. Sőt többet tnoudunk: Mutasson e<;y olyan kormányra, mely (aránylag) ennyi pénzzel ennyit tud leimutatni. Sőt még ennél is többet mondunk: Mutasson egy oly országra (Európában) melynek lakossága kevésbbé van megterhelve és kissebb nehézségekkel küzd a privát megélhetés terén. — Amint ezt az ellenzék kimutatja ós bebizonyítja: rAbzug Tisza Kálmán!" De: Ha az ellenzék ezt bebizonyítani nem tudja, akkor egy oly kormánynak kivánja bukását, melynél Európában jobb nincs, sőt pláne, amilyen Európában nincs. ígéri pedig a megbuktatandó kormányért kárp jtlásul: saját magát! Amely nagy szerénységéért fogadja ezennel legnagyobb elis nerésünket! Csakhogy egy a bibi! Hol vannak az ellenzéknek ama nagy és kipróbált fértiai, kik égy szebb jövőre kellő garancziát nyújtanának? Hol az a pjnzügyi kapacitás, mely a S az összedőlt oltárból mi maradt meg? Egy szentelt emlék, rajt' a fájdalom ! Egy égi angyal drága hü szerelme . , — — S e földön, itt egy gyászos sirhalom. De áll — rendítve bár — a másik oltár, Ingó kövének erőt ád az ég De rajta áldozati tüz gyanánt csak A fájdalom, a kín, a bánat ég. Isten veled! te drága égi angyal. Nemes szivednek lángja nem lobog. — A drága tetem hideg t-irba nyugszik — És hantodon szivünk fel-fel zokog. Nyugodj ós álmodj szépeket! A siron Tul még van, kell, hogy legyen síebb ha7a, Ö e s ebb hazába' lelkünk összeforr majd, — S reánk derül szerelmünk hajnala. Rákóczy Mihály. Görgey Arthur. — Adalék a szabadságharcz történetéhez. — Irta: Zlinszky István. (Vége.) Röviden kívánok e kérdésre megfelelni, de ha egyebet nem mondanék is, osak hivatkoznám a fentebbiekre, hogy a (i ktát' ri hatalom rtvótele után al g 24 órává feltétlenül rakta le fegyverét, mér elég volna arra hogy a história ugy emlegesse öt, mint Damoriezt a francziák története! Ámde ki lehet ezt mutatni másként is. Miért kérte ö a főhatalmat kezeibe letétetui, hiszen feltétlen fegyver letételhez nem volt szüksége diktátori czimre, azt mint egyszeri osapatvezór is megtehette volua; s miért sietett azzal ugy, ha nem azért, hogy fegyvertársai, a dioső emlékű tábornokok ne nyerjenek időt a menekvésre? . . . Szóval Görgey világosi eljárása nem hagy bennünket setót^égben az iránt, hogy rajta kell hagyni a nemzetnek az áruló ozimet, mellyel a história öt méltán felruházta! — — — — „Mert alig volt kezében a diktátori hatalom - - mondja Szemere, — azonnal a capit-ulatió pontjait kezdte írni, hogy azokat Schliok osztrák tábornokhoz elküldje; de néhány órával később megérkezett ama két egyén, az egyik Poltenberg tábornok vala, — kiket Szemere akkori elnök miniszter és Battyányi Kázmér az oresz táborba küldtek, s pzek nagy hévvel szóltak azon lekötelező bánásmódtól, mellyel fogadtatta; mondták, hogy nókiek minden esetre jó, bár határozatlan remény nyújtatott. Ugyan akkor érkezett a hir, hogy az osztrák hadsereg gyorsan halad Aradfelé ; mind ez arra bírta Görgeyt, hogy szándókát megváltoztassa. E szándék változásnak a következő levél lön eredménye, melyet még az nap Rüdiger orosz tábornokhoz intézett, ki csak egy maga követte Görgey ne k Arad-féló vonuló seregét: „Tábornok ur! Ön bizonyosan ismeri hazám szomorú történetét. Megkímélem tehát Öut fárasztó ismétlésétől mind ama kísértetesen összefüggő Dseméuyekno!;. melyek bennünket a kéisó^b.osóa harczáha, előbb törvénye a sza« Is

fpn veled! M"g rgyszer zf>ng a buosu S el hal a szívnek fájt) st haja. A drága földi angyalt, tárt karokkal Keblére vonta boldogabb haza. Kihűlt a test,... és nem dobog a szív fel — A lélek immár száll uj hon felé, Száll boldogan .... s röptében ránk mosolyg, mert 1Ü hon már nem a szev vedésekó Száll boldogan, s e költözés <

!h mennyi Kíut, bánatot ós gyötrő szenvedést Hagyott szivünkben, melyre óh nem adh+t, Se föld, se ég. vigaszt és enyhülést. Szivünk egy folyton mardosó kin gyötri . . . A válás gondolata oly nehéz .... Szakadj te szív meg ,.,... drága kis virágunk, Ha leszakitá már az égi kéz. Két oltár volt e földön csak emelve, Templomban egyik, mss k szivemben. Amott imádtam Istent, itt imádtam ötet, Az volt a hit 8 ez volt a szerelem Uliára, s szivem lángja áldozat tüz. De hajh , — az oltár immár porba hullt S megrerdit.é omlósa hüemet in, S f-ziVfmuek szentelt lángja kialudt*