Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-09 / 98. szám

„Békésmegyei Közlöny" 98, szfim. 1886. deticzitet el tudná tenni láb alól, mindenek előtt pedig: Hogyan? Nem bolondok megmondani? Ismerjük már az e féle beszédeket. De liogy nem mondanák meg, miitor egy ily programúi biztosan kormányra vezethetné őket. É* mit nem tennének meg egy kormányra jutásért? Csakhogy nincs spirituszszok, sem oly mesebeli lidérczük, mely kitartaná őket pénzzel, hát a tervvel nem mernek előállni. Bizony pedig hálás lenne érte az egész continens, melyen nincs egyetlen olyan ember, ki a mai viszonyokból egy helyes kivezető utat tudott volna feltalálni. Hát csak elő kell vele állni! — j Ipolyi Arnold | püspök holttestét vasárnap helyezték a püspöki palota nagy termében ravatalra. A terem pálmákkal és más délszaki növényekkel van diszitve. — Az ablakokat fekete posztóval vonták be. A ravatal körül virágok vannak elhelyezve. Az elhunyt teljes püspöki díszben fekszik, halavány arczán a megdicsőülés fenséges nyugalmával. Az előzsámolyon számos rendjele, a feje felett pedig a drágaköves püspöki süveg, pásztorbot és más jelvények vannak elhelyezve. Az elhunytat ravatalra helyezése után egyik váradi festő szénben lerajzolta, egy fényképész pedig többféle felvételt eszközölt. A káptalan és az itt lévő papság délután megkezdte a gyászimákat. A ravatal körül a váradi önkéntes tűzoltó-egylet tagjai tartják felváltva a diszőrséget. Részvétiratok az ország minden részéből az elhunyt tisztelői és barátai köréből folytonosan érkeznek a káptalanhoz. A ravatal körül rendkívül diszes és értékes koszorúk vannak elhelyezve. Az akadémia hétfői összes ülése több határozatban adott méltó kifejezést az Ipolyi Arnold halála fölött. T r el o r t Ágoston indítványára az összes ülés egyhangúlag elhatározta, hogy jegyzőkönyvileg fejezi ki fájdalmát a vesztesség felett. Az akadémia a temetésen küldöttségileg képviselteti magát. A küldöttségbe beválasztották: Zsilinszky Mihály, Csaba város képviselőjét is. — A quotn. A két kormány által Magyarországnak és Ausztriának az 1876-től 1884-ig befolyt állami bevételei felöl a quota-deputatiónak be i utatott kimutatások hiegbeszélése alkalmából oécsi lapok azt állítják, hogy Magyarország csak 30 százalékkal járul a közös kiállásokhoz. Ezzel szemben csupán azon mindenki előtt ismere tes tényre utal a „Bud. Corr.

u, hogy Magyarország a köfcös kiadásoknál 31-6. százalékkal vesz részt. IPolitiJcai hijreU. — Országgyűlés. A képviselőház szombaton kezdte meg érdemleges működését, hosszabb vitát folytatván a tözsde-adó javaslat fölött. Istóczy vetette fel e kérdést jovai ezelőtt, de most már mint nemzetgazdasági kérdés jött tárgyalás alá, legalább a ház komoly tagjai ily alakban fogták fel s ily irányba is igyekezték azt terelni. — A deczember 6-iki röv d ülésen gyorsan letárgyaltattak a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatok. Csupán az indemnity-javaslat keltett vitát. Az ellenzék részéről a törvényjavaslat ellen szóltak igen röviden Horánszky, Enyedi és Csanády ; mellette Hegedűs előad > ói Szupáry gr. pénzügyminiszter, mire a törvényjavaslat nagy többséggel elfogadtatott* Ezzel az ülés véget ért. Franczia kormányválság. Egyik közelebbi kamarai ülésen a prefektek állásának beszüntetéséről folyt a vita. A minisztérium, mely a pretektek mellett foglalt állást, leszavaztatott s még az nap beadta Fr^ycinet az összes kabinet nevében a lemondást. A helyzet rendkívül zavaros, mivel nincs senki, a ki a jelen kamarával a megbizhatlan radikálisokkal csak pár napig is kormáuyozni tudna, s igy azt hiszik, hogy Freycinet csupa kényszerűségből végre is vissza v ónja lemondását. Levelezés. Kondorosi levél. (Be nem váltott Ígéret. — Mentség. Adódoputáiló. — Doputatió, — predikátió. — Vakátió.) Biz' igaz a! Azt ígértem, hogy már most képekkel állok elö, de ón fátum, megesett rajtam, a mit nem vártam, elkonfiskálták a photograpniákat. Komolyan mondom, nem nagyitok; de hogy magamat tisztára mossam, le is írom miként történt. ígéretem szerint neki fogtam a pingaláshoz, készen volt már három érdekes, szellemes (?) rajz, a czimét is megírom: „1.) A falusi grajzler. II.) Hektor uram. III.) A kurtaláb í nótárus." Valami érdekelt fél nngszimitolta a dolgot, s mit tett velem? Hát lefoglaltatta az asztalomat adóba, — és a fiókkal ellicitálták oizon az én keserves táradságomat is. Hanem iszen azért se baj . . . kifogtam rajtuk, megvettem az asztalt, s még.s csak világgá bocsájtom legközelebb a portréjutat! Addig azonban nem akartam elhallgatni, hogy tudja meg a világ, hogy milyen nehéz minálunk még az újságba is levelet irm. Hát biz, a nem kis Miska is ... Se köut, se va*ut, se artézi kut . . . másutt csak akad valami, a mi pennára való, de erre mifelénk bizony nem igen lehet koptatni a tentát. Tegnapelőtt még is történt valami. Fel is használom minujárt — azt mondják az okosok: nagy eset . . . Nekem bizony osak „bliktri,," Az iparosoktól hallottam, valami „deputatió" készül Pestre a piaoz eránt. Sokan lehetnek benne, mert már régen készülnek az utazással. Nem vagyok „bentfentes" de fogadni mernék, hogy mind urak vannak benne, mert — Na de nem beszélek, csak bevárom mire járnak, majd az uti-koitséget vetem egybe az eredményei; mert hiába ez a piacz nekünk olyan életkérdés, mint „az oiáunak a maié.-' Hiszem is, hogy majd csak segít rajtunk „valaki", ha más nem, hat az Isten, a kinek a tiszteletére ugyan ritkán esik egyegy prédiká tió. Igaz biz a ... az egyik felekezet templomot akar építeni, a másik meg, azt mondta legalább a szabó sógorom, bánja, hogy van neki. Persze szegény az eklézsia, kurta a garasa! Na de vóna, a ki istápolja, vigasztalódiunk meg t rajta. Addig is, mig beküldhetem a legelső „képet," rövid vakátiót kérve megsúgom, hogy nem haragszik az >rt „ valaki", de nem is páitoi. Senki. MEGYEI HIREK. — Fáczános kert A Szarvas alatt elterülő kis Anna-ligetbe ennek gondozója Tomosányi Károly földbirtokos a mult nyáron 36 fáczánt szállíttatott tenyésztés czéljából; de a nálunk ritka madarakból már csak 20 darab ól. A többit vagy kányák vagy görények pusztították el. Ha igy tart az apadás, akkor a jövő tavasszal aligha fog gyönyötködni a sétáló közönség a liget uj lakóiban. Városi képviselők választása. Csabán a következő városi képviselők: Zsiliuszky Endre, Gálik András, Lepény Pál, Varságh Béla, Koszeez János, Onody János, Vidovszky János, Klimeut Sz. János Kovács Mátyás, Szeverényi András megbizitása a folyó év végével lejárván, azok helyébe. mint az már lapunk egyik számában jelezve volt,'e hó 15-én uj képviselők fognak választatni. Eíek választására a város tiz korületre osztatott fel. — A választási kerületek elnökei a következők: I. kerül-tben elnök Vidovszky János, alelnök Laczo András ; 2. kerületben elnök Fábry Károly, alelnök Kovács F. János; 3. kerületben elnök Varságh Béla, alelnök Havran Pál; 4. kerüie:ben elnök Szemián Sámuel, alelnök Kiiment Sziroták János; 5. kerületben elnök dr. Fáy Samu, alelnök Koszeez Pál ; 6. kerületben elnök Haan Béla, alelnök Zihoran Pál; 7. 'kerületben elnök dr. Szemián Kálmán, alelnök Áradi György; 8. kerületben elnök Barióky László, alelnök Kii ment Z. György; 9 kerületben elnök Kvasz Sándor, alelnök Onody János; 10. kerületben elnök Fehér Béla, alelnök Varga K. Mátyás. — Halálozás. Denhoff Antal, megyei árvaszéki irattárnokot nagy csapás érte. 11 éves Ida leánykája f. hó 5-én a kora reggeli órákban rövid szenvedés után meghalt. Temetése f. ho 6-án délután 3 órakor volt az ismerősök s hivatali tiszttársak nagy részvét* mellett. Bókósmegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését f. hó 13-án hétfőn, szokott rendes helyén fogja megtartani, melyre szóló meghívók f. hó 6-án küldettek szót a tagok részére. Súlyos gyász érte Seiler Mátyás urat, Csaba város egyik veterán, közbecsülésben álló polgárát. Szeretett neje f. hó 7-én reggeli 6 órakor hirtelen elhuuyt. Héttön este még egészen jól érezte magát a családi körben és senki sem hitte volna, hogy másnap már az áldott lelkű nő halálát fogják jelezni. Á gyászban oszozik az elhunyt fia: Seiler Elek, a csabai járás szolgabirája is. A mélyen sújtott család igazi, benső fájdalmát enyhítse a közrészvét, mely városszerte nyilvánul és mindenütt, a hol a női erényekben gazdag elhunytat ismerték. A család a következő gyászjelentést adta ki: Seiler Mátyás a saját, valamint gyermekei: Josefln, Elek és Endre ; veje Obetko Kálmán ; mertyje Seiler Elekné szül. Heidrich Anna; unokái: Obetko Anna, Joseüu, Mihály; testvérei: Czerip Sámuel, Emilia férj. Stadtruckerné, Vilmos és számos rokon nevében bánatos sz

;vvel, igazi benső fájdalommal jelenti a leghűbb hitves, áldott lelkű, feledhetetlen jó anya nagyanya, anyós, testvér és rokon Seiler Mátyás né szül. Czerip Josefinnek f. hó 7-éu rággeli 6 órakor, életének 53-ik, boldog házasságának 33-ik évében, szívszélhűdés következtében történt gyászos elhunytát. Az Istenben boldogaltnak hűlt tetemei f. hó 9-én, délután íSVi órakor fognak az ag hitv. ev. egyház szertartása szerint a vasút melletti sírkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni, B: Csabán 1886. deczem erhó 7-én. Áldás és béke hamvaira I — Bárói kinevezés. A hivatalos lap keddi száma közli, hogy ő felség •, a m. kir. minisztertanács előterjesztése folytán, decz. 1-én kelt legfelső elhatározásával, kapriorai "Wodiáner Albert megyei nagybirtokos és törvényes házasságból származó ut ídai részére, aí 1885. VII. t. cz. 2. §-ának c) pontja értelmében a magyar bárói méltóságot, ós ugy neki, mint törvényes fiu^ólainak egyszersmind az örökös főrendiházi tagság jogát adományozta. badságainkért, aztán lót elünkért mind mélyebben bebo nyolitottak. A nemzet jobb, — s modhatom nagyobb része e harezot könnyelmüleg nem kereste, de számos, becsületes ember segélyével, kik ugyan a nemzethez nem tartoztak, de viszonyaik által abba bele vonattak, becsületesen, vitézül és gyözedesmesen megállta. Ekkor parancsolá az európai politika, hogy ő felsége Oroszország császára Ausztriával szövetkezzék, hogy ben nünket legyőzzön s a további harezot Magyarország alkotmányáért lehetetlenné tegye. Megtörtént. Ezt Magyarország számos derék, jó hazafiai előre látták és óva megjósolták. A jelen kor története felfogja egykor fedezni, mi indította az ideiglenes kormány többségét, hogy azon szózatok előtt fület zárjon. Az ideiglenes kormány nem létezik többé, a legnagyobb veszély leggyöngóbbnek találta öt. Én a tett embere, — de nem a haszontalan tetté — a további vérontást czéltalannak, Magyaroszágra nézve károsnak láttam, miként ezt már az orosz interventio kezdetében is kijelentem. Eu ma felszólítom az ideiglenes kormányt, hogy mondana le feltétlenül, mert fenállása az ország jövendőjét napról napra borúsabb ós szánandóbbá lehetné. Az ideiglenes kormány ezt elismerte s önként lemondott, a legfőbb hatalmat az én kezeimbe tevén le. Eu e körülményt legjobb meggyőződésem szerónt arra használom fel, hogy az embervért kíméljem, s bék*s pol^rt^r búmat kiket többé nem védhetek, legalább a háború uyo moraitól megmentsem, midőn fegyvereimet feltétlenül le. teszem, s ez által talán a magyar haderő többi tőlem elkülönzött osztályainak veréseit is arra indítom, hogy velem együtt elismerjék, mikép Magyarországra nézve ez a legczélsserübb, és példámat kövessék." Ezek után pár szóban azon tiszt ársait — de csak is azokat, — kik előbb miként ő, az osztrák hadseregben szolgáltak, a ozár nagylelkűségébe ajánlaná, igy végzé egész pathosszal: „Elég lenne talán, haén magam esem áldozatul! . . . Azután ekként folytatja: „Siessen ön, ha a további vérontásnak elejét venni aknrja, a fegyverletétel szomorú tényét, a legrövidebb idő alatt, de oly módon lehetségessé tenni, hogy az csak ö felsége az orosz császár hadai előtt menjen végbe, mert ünnepélyesen kijelentem, hogy készebb vagyok egész hadtestemet egy kétségbe esett harezban — legyen az bár mily túlnyomó erő ellen, — meg semmisittetni, mintsem, hogy az osztrákha dak előtt feltétlenül rakjam le 4fegyvereimet." Ezután tudatja Rudigerrel, hogy minő mozdulatokat tegyen, hogy magyar és osztrák hadak közé beékelhesse magát . . . „Elég lenne t dán, ha én magam esem áldozatul" — mondja ö Rüdigerhez intézett levelében. Az ily hatásos színpadi phrazis elmondása sokkal közelebb fekszik Görgeyhe?, mint át/rzése; de az elfo^nlatlin hazafi szemébe nem lehet port hinteni as ilyen phrazis kbal. - mondja. Asboth tábornok. S mi lett az eredmény ? . . . Áldozatul estek mind, csak ö nem ; amnestiát kapott, Klagenfurtba bellebbezve, s minden szükségessel sőt kényelemmel ellátva, járt kelt szabadon, s családja Vele lehetett, s bár vagyona nem volt, ma is jólétben él . . . Arra nézve, hogy bajtársai közül sokakat megmenthetett volna még a fegyverletétel után is, ide iktatom Asbothnak czáfolatából, melyet Asschermann ezredes vádiratára irt a következőket: „Ebéden voltunk Rüdigernél másod izben Kisjenöü aug. 15-én. Ott volt négy osztrák tábornok, s a magyarok részéről Görgey, Leiningen, Poltemberg, ^.ulicU és én; az ebéd után, mely az orosz tábornokok, de különösen Rüdiger élénk társalgása által tünt ki, — ez utóbbi a honvéd tábornokok egésségóre ürítvén poharat; — a fekete kávét másik teremben szolgálták fel, hol Rüdiger mindenkivel nyájasan társalgott egyszerre Gőrgeyhez fordult: „Tábornok ur — szohtá németül, mikor lesz készen N-Váradra indulni?" „Egy óra múlva" — feleié Görgey. „Kíván talán néhányat az ön fegyvertársai közül,—« s ezzel reánk mutatott, — magával vinni ?" „Senkit, csak testvéremet" — feleli Görgey. „Kérdem, mit akart Rüdiger ezen szóváltással ? Biztosítani akart néhány tábornokot, a kiket féltett; s Görgey talán nem tudta, hogy ő az amnestiának megy elébe, mi pfdijy a bitófának !.... De Görgey agyedtil akart |s51dozft(i lenni l'