Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-05 / 97. szám

B.-Csabún, 1886. XIII. évíolyam, 97. szám. ^-Vasárna p deczemberhó 5-én. KÖZLÖNY Politikai társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. JVIegjelen hetenként kétszer: vasárnap és ostitörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve ; Egész évre . . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENS'ÍEiN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Né­metország és ísvájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. & i-­Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedtiT ^ Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. \ s ' [ „Nyiltt ér u-ben egy sor közlési dija 25 kr. ;V O * Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában. * Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fist tendő. E. M. K. E. (—) Szellemi központ tűzhelyét megal­kotni, az anyavárostól a nemzeti központ tűzhelyétől kapott tüzet szitani, kialudni nem hagyni, de sőt világló fénynyé gyújtani, hogy ujabb apróbb telepek tűzhelyei számára vál­janak kitett központi tűzhelyekké : ez a va­lódi kulturát terjesztő mód. Kölcsey Fereucz a magyar játókszin ér­dekében tartott remek beszédében mondja : Vajmi másképen gondolkoztak ama számki­vetett francziák, kik Amerikának pusztáin előbb épitettek franczia játékszínt, mint la­kóházat maguknak! nevessük ki őket, ha bátrak vagyunk, ha mellettük saját kicsiny­ségünk érzetében kínosan el nem pirulunk ! Nevessük ki e lélekkel telt bujdosó csopor­tot, mely az Óceánon keresztül kebelébe vi­szi hazáját, s az uj világ még eddig lakat­lan síkjaira plántálja által ! — Mog van-e ma is a lélek: a magyar haza e lelke az anyagi küzdelmek kellős közepébe dobott és ez idegen elemek pusztájára számkivetett Magyarországban ? Ehez e lélek növelése, gyarapítása kel­lene : a szellemet megteremteni hivatott, a valódi irodalom. Es mi büszkén mondhatjuk el, hogy a magyar költői- és nópirodalom tele meleg hazaszeretettei, nemes lángolással, tiszta, salaktalan eszményi rajongással a vi­lág minden nemes gondolata iránt. — Eg ez irodalmat a magyar nagy közönség áluio 8 kö­zönynyel fogadja. A nagy közönség vágya colportage zsákmány tárgya vagy egyáltalán meg nem közelíthető. Ezért volnának szük­ségesek a vidéki olvasó körök minél nagyobb számmal ! Nem csak azért, hogy az irodalom pár­tolás ujabb körökre terjedjen ki, de azért is, hogy találkozási pontja legyen az intel­ligens elemeknek, hogy a közös szellem ha­tásából ujabb erőt merítve, el ne vesszen a közöny és anyagi küzdelem durva világában. A hazaszeretetnek nem frázisokban a levegőbe épített légváraira, a malom alatti politika bodor füstöt eregető nagy pipáju, kevés dohányu köreire van szüksége, hanem valódi intelligens központra, hova a magyar szellem áldozni megy, honnan a magyar szel­lem megerősödve tér meg. Nekünk a hazaszeretfeí! nem egy fictóban elő-ábiánd, melyet titkos conciabulumok dé­delgetnek ; nekünk a hazaszeretet örökség, reális, valódi, szivünkbe szakadt örökség, de ha nem növeljük : elkallódik, elpusztul, elvész. A jól szervezett irodalmi pártolás, mely­nek hatalmas tényezőivó válhatnak az olvasó körök mindenkibe beleviszi a nemzeti öntu­datot, a fajszeretet, melegét a hazafias szel­lem delejes áramát. Ezért az E. M. K. E. hivatásához híven, égető szükségesre, sajgó sebekre kelletvén enyhítő balzsa'not hoznia, az erkölcsi, a szel­lemi, é-i az anyagi támogatás erejével jön az irodalom pártolás segélyére is. Az E. M. K. E. épen az egységes nemzeti szellem terjesz­tője kiván lenni : ennek pedig az irodalom a főtényezője, főeszköze. Alakulnának tehát, a vidéki olvasó egyletek minél nagyobb szám­mal, fejleszszenek minél egészségesebb szel­lemet, ós éleszszék, táplálják a hazaszeretet tüzét. — Egy nagy szellemi lánczolat jöjjön egybe a hazaszeretet nevében. Az E. M. K. E. szivesen járul összes rendelkezésére álló eszközökkel és móddal a vidéki olvasó-egy ­letek kezdeményezéséhez és alkotásához. &m I f Ipolyi Arnold. J A nagyváradi egyházmegye nagynevű kormány­zója : Ipolyi Arnold nincs többé.... Csütörtökön dél­utáa egy óra tájban szívszélhűdés érte és az hirte­len halálát okozta. Titokban lopódzott be hozzá a halál épen. akkor, mikor dolgozó szobájában kará­csonyi predikácziójához tett előtanulmányokat. Mi­dőn titkára félkettokor érte ment, hogy a dolgozó főpapot az ebéd idejére figyelmeztesse, a hirneves tudóst már halva találta. Nagyvárad városában, az egyházmegyében, melyhez megyénk katholikusai is tartoznak, az egész országban, mindenütt, a hol egy jó magyar él, felekezeti különbség nél­* JMWKWI KÖZLÖNY" TARCZÁJA. A kávéházak korszaka. —- Furcsa éposz. — IV. A kihez most érek, megvallom előre, Respektussal tölt el, kissé félek tőle. Nagyobb kozák nálam, akár minő téren — Az esze járását én utol nem érem. Fondor diplomata, csiszolt, edzett jellem, Kitűnő barátnak, veszedelmes ellen . . . Hímet ha faragna, csúffá tenne engem — Azért róla dalom, hej — vigyázva zengem. Megyénk legelsője: Beliczey István Kinek rangja, ríme egyaránt főispán. A szerénység maszkja igaz lángészt takar, Diadalra juttat, bármily ügyet akar. A megyei bankot leszavazták bárha — De zseni-eszméje nem veszett még kárba. (A megyei bankból kölcsönt kapok még tán, Ha zsiránsom leszen jó Szemián Kálmán.) Népszerű alakja könnyen hajlik bókra, Mint a szép leánynak orczája a csókra. Csókban nem jó bízni, akárminő édes Vágyat ébreszt bennünk, s a vágy mindig éhes Finom szőke arczán örök mosoly terül — Nem találod azt ki, hogy mi lakik belül, E mosoly csak áleza, taktikáját rejti, S legyőz vele ki-kit, mielőtt az sejti. Sok ily győzedelmet vivott a megyének, Mit elősorolni nem akar ez ének, Nem akarván lépni a hízelgő karba, Nem is értek hozzá sem próza, sem dalba. Erényeit zengje már verselő lantja (Tudom, hogy az okost a tömjén bosszantja) Sőt kimondom kurtán, van egy nagy hibája Nem emel fel senkit, de leszáll hozzája. S bátor sokan mondják: nem eléggé nagy ur, Kissé talán nagy is, nekem szemet az szur. Kékvérrel keverve demokrasága, Bárha nem Parisban készült a nadrága, . . Bár viselkedése egyszerű, puritán, Nem vélek csalódln: átlátok a szitán. S bár a „pan szuszed"-nek nagyot üt markába, Hogy erről Ítéljek, nem vagyok oly kába. A megyei közügy néki sakk-játszma: Egy sincs, aki nála ügyesebben játszna. A lármás ellenfélt, mely kiabál egyre, Néhány jó húzással — parasztokkal ver le. * # * Bőszült indulattal az irigység sárga Téntájába vagyon a tollam bemártva, Miért is tagadnám,: irigygyé avatnak, Kiknek több eszük van, mint szegény magamnak; Kik az élet árnyát kikerülték szépen És nem ragadtak meg „hymen"-nek a lépen. Anyóst nem ösmérve úsznak gyönyörárba, Egyetlen íöpke perez sem vész náluk kárba. Nem fizetnek adót, már mint bábaadót, Fumigálva néziü a sok női szabót. Csipke-kontó réme álmuk nem kisérti, Kukiiprédikálás a fülök nem sérti. Csak nékiek ragyog a szabadság napja, Mig a maguuk fajta zivatarral kapja, Mert a férjt védeni a törvény is gyenge, Ha megtámadja azt a nő szelid nyelve, Mely keiepelésben ritkitja a párját, Inkább nyelnénk néha egy vasnyelíí dárdát : Gyomrunkat még az sem járná jobban által, Mint mikor az asszony perelni nem átall. Irigységem tárgyi óh ti agglegények! Irigylem nagysagát mindegyik eszének. Bár kering rólatok elég monda-mende, Van-e boldogabb lény, mint doktor a B e n d e ? Vagy ki kalandot üz a közelben és távol — Gondűző kulacsot hajtó Launer Károly., A nagy ezermester, a nőknek bálványa, Felé de sok szép lány a csókjait hányja. Pedig ő már viselt karmincz éves hadat Csoda, hogy dereka ketté még nem szakadt. Annyi szép nő lejtett graciőz karjába, Nincsen annyi csép viz a széles Dunába, Bokros érdemeit máskor szedem ránezba — Ha hevülni látom a tomboló tánezba! —- — — Vidor agglegények egyikük sem méla Varság h, Szűcs u, Fehér és a többi Béla. Be nem jegyzett czégi a házas életnek, Kik tiltott utakon csempészetet űznek — De jól vigyázzatok —- fináncz rátok les, Lakoma után jön a fekete leves . . A sok „m a m a" szeme függesztve van rátok, Es utóiérend még a keserű átok, A miért leányuk ott maradt a suton — Megbosszulandják azt akárminő uton — Reátok zúditva p 1 e t y k a-fergeteget — Résen legyetek hát, nagy veszély fenyeget. Nem marad egy hajszál — bátran jósolhatom — Ámbátor kevés van most is tarkótokon . . S késő vénségtekre csúz és köszvény lep el, Ugy boruland rátok a halotti lepel. » * * Látom miként mosolyg a gunyoros szátok, Ez a vers csak „bliktri" — nem hat ti reátok . . Sőt még mást is csábit a vonzó példátok. Ettől tartva, inkább más rajz után látok. Zöldi Márton.

Next

/
Thumbnails
Contents