Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-12-02 / 96. szám
B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 96. Csütörtök deczemberhóÍ2-án, EGYEI KÖZL Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként k.ótszer : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . 6 írt Fél évre . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bées, Prága, Budapest, Németország és bvájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhiyatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egryes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 1 tt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fisetendő. A luxus. —a— Midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, Trefort Ágoston az orsz. magy. képzőművészeti társulat küldöttségét fogadta, a miniszter ur körülbelül a következőkben válaszolt a küldöttség szónokának beszédére: „Épen mult éjjel olvastam egy müvet, mely korábban, nem a mostani bolgár események nyomása alatt jelent meg, s a melyben azon panaszkodik a tudós szerző, liogy a politizálás Németországban oly mérvet kezd ölteni, mely nagy kárára van a tudománynak és a művészetnek. Francziaországban pedig épen oly betegséggé válik, mely veszélyezteti a nagy szellemi érdeket, melyeket Francziaország két század óta szolgál. Ez az állapot jelenleg körülbelül mindenütt fennáll, nálunk is; és örvendetes dolog, hogy hazánkban is van egy társulat és va-inak férfiak, kik a művészettel toglalkoznak. Mig ezzel szemben fájdalom igen sokaknál a „rongyluxus" kapott lábra, mert én csak rogyluxusnak nevezhetem azt, midőn valaki drága pénzen czifra bútor és papirszőnyegeket hoz Francziaországból, melylyel családja anyagi viszonyait rontja, s miből végre is nem marad egyéb, mint foszlány ós rongy. A kormány megteszi, a mit az állam pénzviszonyai tenni engednek, de kénytelen a nagy részt a társadalom számára hagyni es ép azért örvende tes a társadalom működése." Társadalmunk felől nem első izben nyilatkozott igy a miniszter ur. Ha emlékező te hetségünk nem csal, ő már egy alkalommal, több mint egy évtized előtt is ugy nyilatkozott: „Társadalmunk nagyon beteg, főbetegsége a luxus, a pazarlás." A lüttichi (Belgium) katholikus értekezlet is foglalkozott e kérdéssel, a menynyiben az egyik kiváló püspök-szónok íényes beszé dében a szoczializmus terjedése egyik okául azt is lelhozta, hogy a gazdagabbak túlságos pazarlásuk és költekezésük által, nemcsak felkeltik a jórószben nyomorban sinlődő munkás osztály irigységét, hanem lehetetlenné teszik ez által, hogy a társadalom segélyre és gyámolitásra szorult tagjai az őket megillető támogatásban részesüljenek. A luxus (a fényűzés) különben bizonyos körülmények között fontos nemzetgazdasági tényezővé válhatik, és válik is oly országokban, melyek kifejlett, virágzó iparral birnak. De a luxus és pazarlás között distinguálni kell. Két különböző dolog az. — Fejlettebb államokban, pd. Francziaországban van luxus, de vele jár egyszersmind nagy bajiam a takarékosságra s a pénz a luxus tárgyakórt bent Franciaországban marad. — Nálunk a luxus bizonyos tekintetben pazarlás is, mert a luxus tárgyak mind külföldről kerülvén ide, nemzetgazdaságilag káros hatással van pénzügyeinkre, és nem jár vele egyszersmind a takarékosság is, sőt ellenkezőleg, a gazdagabb osztályok pazarlási hajlama, mely kizárólag a miniszter ur által helyesen elnevezett rongy-luxus körül forog, a szegényebb osztályokra is reá ragad, melyekben szintén nincsen meg a takarékosságra hajlam, mint az meg van a francziában, az angolban is még nagyobb mértékben a nemetben. Társadalmunknak kellene a maga erejéből ennek az anyagi boldogulásunkat veszélyeztető áramlatnak ellentállni. Tehetné, ha akarná. — Csakhogy akkor egy nagyobb adag idealismus s kevesebb bálványózása az üres czifraságnak volna szükséges. Jellemvonása lett már egyeseknek és családoknak, hogy túltesznek egymáson a timom életmód tulcsigázásában, külső ruházatban, melynek legalább bécsi, ha nem párisi szabásúnak kell lenni, s egyéb drága passiók ütogtatásában. Nemcsak nemzetgazdasági tekintetben van nálunk ennek rosz hatása, hanem megrontja a családi eletet is, melynek igényei oly nagyok, hogy nem igen ösztönzi az ifjakat a család alapitására, másreszt pedig sok baj kellemetlenség, sőt gyakran szerencsétlens ég kutforrásaivá is válhatnak. A boldogságot pedig igen ritkán kereshetjük ott. De hát ne törődjünk azokkal, kik könynyen költekezhetnek,. s nem érzik meg ; de igen is törődünk azzal az erkölcsi káros befolyással, melyet ezek a kevósbbé vagyonos néposztályra gyakorolnak, melynek jólétét megrontják az által, hogy példájuk által a pazarlás hajlamát ébresztik benne, amúgy is idegen népeket gazdagítván a pénzzel a mire akár produktív akár inproduktiv módon tett szert. Hogy ilyen viszonyok között a hazai tudományos és művészi érdekek csak igen csekély ügyelemben ós támogatásban részesülnek, arról e nemii intézeteink bő adatokat szolgáltathatnának, eltekintve attól hogy haladásunk más tekintetben is fölötte gátolva van. A „iMMEGYl mmr TÁUMAJA. Görgey Arthur. — Adalék a szabadságharoz történetéhez. — Irta: Zlinszky István. (Folytatás.) Görgey csillaga hanyatlóban volt; a nemzet bámulattal volt ugyan eltelve vezéri tehetsége iránt, de érezte egyszersmind, hogy „valami rothad Dániában" ; Görgey is sejtette azt, hogy csillaga a közvélemény szemei előtt el huny óban van, azért szükségesnek látta egy fényes hadi tervvel isaiét régi fényébe állitani azt vissza. Az 1849-iki tavaszi hadjarat sikereiben Görgeinek kevés része volt, — mondja tovább Asbóth — bár a közvélemény nagy részben néki tulajdonitá azokat, pedig Görgey egy csatát Bem vezényelt személyesen, — sőt a kápolnai csata, csakis az ö engedetlensége miatt veszett el; az isaszegi csata Damjanics és Kiss Fái szívós és hősies ellentállása által lett megnyerve; addig védték az erd : !t, mig Aulich — nem Görgey parancsára, — mert ha ezt bevárja elkésik, — hanem lelke sugallatából sietett a csata szinbelyére s eldöntötte a győzelmet. A győztes magyar hadak napról napra közeledvén a fővároshoz, az elbizakodott "Windisohgr&tz Budavárát néhány ezer emberrel megrakva, Henozi parancsnoksága alatt hagyta, maga pedig a mily nagy zajjal jött, oly zajtalanul vonult el a közeledő s győzelemittas magyarhadak elől, s gyors menetekben sietett Bécs telé. Alig lehet önöknek t. olvasóim fogalmuk azon lelkesedésről, midőn az osztrák hadsereg kivonult a fővárosból s ott az első huszárcsapat nyargalva, kivont karddal „éljen a haza" kiáltások között végig vonult a kerepesi uton! A Bpesti polgárság, mely pedig még akkor nagyrészben nem is értette a magyar nyelvet, — óriási lelkesedésben volt; pillanat alatt nemzeti zászlók lengtek minden ablakból, s a bevonuló huszárság alig birta a nemzetisein szallagos koszorúkat, melyeket reájuk ós lovaikra aggattak a lelkesült hölgyek. Az embernek azt kelle hinni, hogy ez örömnapra régebben készültek s daczára a majd minden házba beszállásolt osztrák katona és kémnek, képesek voltak a nemzeti zászlókat megtartani és koszorúikat elkésziteni. A magyar hadsereg lassankint elözönlötte a fővárost és környékét, s csakhamar beállították a hajóhidat Pest és Buda között s a győzelmes magyar honvédek nagyobb része átvonult a budai oldalra. Képzelhető, hogy a budai várban szorult osztrákok mily dühhel nézték a diadalmas honvédek átvonulását, de ebeknek — miután a hid a vár lötávolán tul lett felállítva, nem árthattak hanem ádáz dühöket Pesten töltötték ki, több lövést intézvén a város nevezetesebb épületeire. Görgei itt azon soha meg nem bocsájtható hadvezéri hibát követte el, hogy a vert ellenséget futni hagyta, s maga 30 ezernyi seregével a kis Budavárát — mely alig volt képes egy erős ostromot kiállani — szállta meg s ott vesztegelt, s miként mondá, — pihentette seregét, olykor olykor a tisztesség kedvéért lövetvén apró ágyúival a vár falait, mert ostromágyukat elfeledett, vagy szándékosan nem akart hozatni. Buda végre a Komáromból hozatott ostromágyukkal, midőn komolyan akarta, dicsőségesen be lett véve, ámde elveszett a haza, mert a történet ós badiirók, általában megegyeznek abban, hogy ha Görgey Budát 3 —4 ezer emberrel körülvéve figyelteti, s ő maga seregével "Windischgr&tz herczeget üldözi, valószínűleg ő diktálhatja Bécsben a részünkre kedvező békefeltételeket. Junius 1-én megindította seregét. Lassan vezette a Vagvizóhez, hol ismét nyolez napot henyélt, itt vették a jelentést, hogy jön az Urosz ! — —Panyutin N.-Szombatnál áll l6 ezer emberrel ós 40 ágyúval; a főerő Duklán betört. — — — Iunettől Görgey csak a védelemre szo« ritkozoti s a bányavárosokon keresztül vezetve seregót óriási fáradtság ós nélkülözéseknek kitéve, Arad felé vo< nult, Nagy Sándor hadtestét kitéve az öaszea orosa erő'
