Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-02 / 96. szám

.Békésmegyei Közlöny' 96. aziím. 1886. Főispán beiktatás. Fábián László, az újonnan kineve­zett aradi főispán beiktatása hétfőn rendkívül fényes ün­nepélyességek közt ment végbe. 10 órakor nyitotta meg Ormós al spán az ez alkalomból összehívott megyei rend­kívüli közgyűlést, melyen Fábián főispán zajos tetszéssel fogadott nagyszabású szókfoglaló beszédet tartott. Szath­máry Gyula megyei főjegyző meleg szavakban tolmácsol­ta a megyw érzelmeit. Ezután következett az urmos Pé­ter alispán részére legutóbb adományozott vaskoröna-reod ünnepélyes átnyújtása. 11 órakor volt a városi rendkívüli törvényhatósági közgyűlés, melyen már az uj főispán el­nökölt. A nagyszámú közönség nasy lelkesedése után dr. Mülek Lajos üdvözölte a törvényhatóság nevében az uj főispánt. Iá órakor fogadta a főispán az összes katonai tisztikart, az egyházak, hivatalok, testületek, egyletek és társulatok tisztelgő küldöttségeit. Délután 3 órakor 450 terítékes fényes díszebéd volt. — Állami épületek közmunkámén tessóge. AZ országos közmunka-utasitásuak az állami épületek bözmunkameu­tességéröl nincsenek határozatai. Egy előfordult eset al­kalmából a közmunka miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértöleg kimondotta, hogy az 1868. évi XXII. t.-cz 2. §-a értelmében házadó alá nem tartozó állami épületek ezek közt a magyar államvasutak épületei is, a mennyi ben azok nem állami czólokra bérbe adva nincsenek, B közmunkaváltság fizetése alól ki vannak véve. IPoli tilsai liix^oli. — Összeesküvés a szerb király ellen. A belgrád rendőrség összeesküvést fedezett fel, mely Milán király élete ellen tör. — Az összeesküvés szálai Antiváriba és Czett írjébe Dyulnak. A terv az volt, hogy a királyt a vri nyai vadászat alkalmával elfogják, de ez feljelentés által meghiusult. A hatóság óitesitette Milánt, ki szombat he­lyett már kedden tért vissza Be'grádba. — Már eddig is igen számos elfogatás tőrtént. — A magyar delegáczió m. hó 29-én a külügyi mi niszterium költségvetését tárgyalta. Napirend előtt gróf Zichy Jenő intézett kérdést a külügyminiszterhez aziránt, uii igaz abban a hirben, hogy Oroszország a portát arr* akarja rábirni, nevezze ki a mingreliai herczeget Kelot­Rumólia kormányzóvá. Szögyényi László gróf Zichy Jen' interpellácziójára kijelenti, hogy a külügyminisztérium mii sem tud Oroszország eme törekvéseiről s hogy különbé •8 a keletruméliai kormányzó kinevezéséhez az összes í atárius hatalmak beleegyezése kivántatik meg. jük, hogy Istóczy Győző előkelő politikai jellemének, fi­gyelemre méltó s valóban európai miveltségéuek a kote­es tisztelettel mindig készséggel adózunk, bármennyire }erhorreskáljuk is, hogy egy politikai idiotizmusnak sze­rencsétlen rajongója. De tarthat-e K/ l— Megyénk politikai szennyese. Ha valaki tudni akarja, hogy a piszokba mártott toll egy korlátolt eszű, de némi lókötői furfanggal ren­delkező demagóg kezében mily nyilvánulásra képes, annak ajánlhatjuk, hogy tanulság okáért olvassa el az „Oros­házi Újság" ez évi 48-ik számának „Zsidósan" czimü vezérczikkét. A mosdatlan szájú irmodor, a ripők léleknek korcs­mai czivódásokban edzett duhaj hangja, a hirlapirói tisz­tesség jo^czimén, felment bennünket azon kelletlen köte­lességtől, hogy Írójával szóba álljunk. De mégsem akarjuk hallgatással mellőzni, mert egy­részt kötelességünkneK tartjuk úgyis mint társadalmi, ugyi.-< mint politikailap azok üdvtelen üzelmeit, kik antiszemita párt név alatt Orosházán garázdálkodnak, kellő világításba helyezni, másrészt kifejezést kell adnunk ama mély meg­botránkozásnak, melyet e czikk qualifikálhatatlan durva­sága minden nemesebb izlésü olvasóban keltett. Előre kell bocsátanunk, hogy szigorú demokrata a'a pon állván, bármily lesújtó Ítéletet gyakorolt is a köz­vélemény és törvényhozás az antiszemita párt programmja és ténykedése felett, velük szemben is objektiv mérséklet hargján szeretünk beszélni, ha erre egyéni qualifikáczió­juk érdemessé teszi, igy például habozás nélkül kijelent­bárminő tekintetre igényt az orosházi antiszemita párt, mely közlönye és tény­kedése után itélve üres Bramarbassokból s véres szájú de­magógokból verődött össze — nélkülözve ama párt minden előkelő vonását, de excellálva annak aljasságaiban? Most pedig lássuk a czikket magát. Miután e lapok szerkesztője az Ízetlen személyeskedésekre lapunk másik rovatában válaszol, mi csak néhány általános tételével fogunk foglalkozni. Lehet-e visszatetszöbb látvány, mint mikor egy hen­czegő érzékenykedik, vagyis mikor az „0. U." elégikusan fájlalja, hogy Sass szerkesztővel szemben nem éppen ke­gyeletes hangon emlékezik meg a „B. K." Nos hát ezt rö­viden, de kategorikusan fogjuk elvégezni. Sass úrral, mint szerkesztővel szemben semmi tekintet nem korlátoz­hat bennünket, miután czikkeiből azt a szomo­rú me g g y őző d és t merítettük, hogy zengze­tesnyelvünk nek sem nyelvtani semirálytani szabályait nem ismeri, hagyján az irás mesterségének egyéb kellékeit. Bár kellet­lenül irjuk ezt ki, de készséggel vagyunk hajlandók ezt bármikor saját czikkeiből reá bizonyítani, mi természete­sen nagyon szomorú épülésére fog szolgálni a hazai hir­lapirásnak. De épp ezért bizonyos összefüggő következtetést lát­tunk e tény s az „0. Ű." azon állítása között, hogy a szer­kesztőnknek adandó választ egy markos hordárra kellene bízni. Őszintén szólva nem sokat tartunk a hazai hordárok intelligentiájáról, de annyi bizonyos, hogy köztük a legotrombább lelkű is distinguáltabb modort szokott hasz­nálni, mint czikkiró Nem kis mértékben mulatságos azonban, hogy a czikk­iró egy meg nem jelent czikket is fenyegető fegy­verül forgat feje körül s őrült banda-bandázása közben észre nem veszi, mily F a 1 s t a ff Jankóvá leszen e tel­jesen szokatlan miveletével. Valóban kár, hogy a mulatsá.ost nyomba az undo­rító követi, midőn is efféle kitételekhez folyamodik : „Nem­csak testileg, hanem lelkileg is khiipkbiid a zsidó, czuda­rul kbüpkbüd . . s ismét khüpkküd stb." M g igy idéz­ve is pirulnia kell bele a nyomdafestéknek, hát még az emberi tisztesség-érzetnek! Erre mi válaszolni nem tu­dunk, méltó feleletül reá az egyetemes világirodalomban csak egy mondatot ismerünk Shaksperenél, s az az, mit az athéni Timon a sophistának mond:„Vajh' lennél tisztább, hogy leköphetnélek!" Nem megvetendő hatása van annak sem, midőn lát­juk, hogy egy társadalmi reformer, mert hisz az antisze­mita annak gerálja magát, a bibliai legenda alapjára áll, s annak alakjait: Aclám, Évát, Kain és Ábelt, Abráhámot stbit, mint históriaiakat idézi. Pompás s a történelmi tu­domány előtt eddig teljesen ismeretien dolgpkuak jövünk e czikk által nyomára. Megtudjuk, hogy Ádám és Eva orthodox zsidópár volt, mi issnét azt involválja, hogy va­lamennyien, (tehát még czikkiró is) héber eredetűek va­gyunk. De már ezt a fajrokonságot, ha zsidó volnék, a czikk­iróval szemben komolyan kikérném magamnak, mert annak együgyüsége oly speczifikus vonás, melyet faj-jellegül nem szívesen akczeptálnék. Még csak az idézetekről, az antiszemiták ez obligát fegyveréről, akarunk néhány szóval megemlékezni, ámbár frivol gúnyt üzünk a hirlapirás mesteiségével, midőn az orosházi antiszemita czikkirót egy pillanatra is komolyan vesszük. Tarthat e arra igényt az, ki egy füst alatt em­liti a füstös csapszékek duhaj nót íját „Ergerberger"-t stbit Tacitus, Kant és Voltairrei? Vagy mit mondjunk ama, nek, azt Debrcczen körül ugy s olván semmivé hagyja tenni, ugy a tőle néhány óra járásnyira vivott temesvári csatát el hagyja veszni, mig ő tétlenül hever s regével Radna körül! A szabadság szent ügye pillanatról pillanatra sötétebb szinben tűnik elő. Kossuth s a minisztérium néhány tagja csekély számú képviselővel Aradra vonul s tanácskozik a lehetőségen, a hazát megmenteni, vagy legalább a beál­ható katasztrófát a mennyire még lehető szeliditeni. E tanácskozás közben jő Csányi, — a szinte kivégzett szi­lárdelvü s renditbetlen hazafi, — s hozza Görgey azrn kivánatát, hogy Kossuth és a minisztérium mondjanak ir, s a legfőbb hatalmat diktátori ozimmel az ő kezeibe te­gyek le, mert csak igy reménylhet még kedvező feltétele­let kieszközölni. Kossuth kimondá erre, hogy ö soha tem ragaszkodott a hatalomhoz, s néki csakis a haza java feküdt szivén, s fekszik most is, s kész akár Görgey, akár más részére letenni a nemzet által reá ruházott hatalmat, ha z illető azt hiszi, hogy a hazának többet használhat mint ő. (Folyt, köv.) Ha van köztük egy is, ki a lutheránus papnak elhiszi, hogy lázon fajt, melyből isten az ó- és uj testa­mentom iróit kiszemelte, mint fajt üldöznünk kell: azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre! Ha van köztük egy is, ki nem riad vissza attól, hogy a folytonos lázitások a nép aljasabb elemeinek szenvedé­lyeit felkorbácsolva, névre és érzületre egyaránt békés megyénkben a zalaiakhoz hasonló véres jeleneteket idézzenek elő: azt kérem, szavazzon jövőre is V e­r e s r e! Ha van köztük egy is, ki a szabadság vivmányait, melynek jótéteményeibe ő is részesült, az általános em­beri jogokat megcsonkítani akarja, s vele hazánk szabad szellemét megszégyeniteni: azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre! Ha végre van köztük egy is, kinek emberi érzésével megegyezik, hogy egyes zsidók tagadhatatlan bűneiért valamennyit elitélni tudja: azt, kérve kérem, sza­vazzon jövőre is Veresre! A jövő választások megadják a választ ezekre, s mi bizunk abban, hogy e válasz, akármint) párti legyen is e kerület jövő képviselője, megnyugtató leend. Szomorú volna ugyanis meguyugodni abban a gondolatban, hogy megyénk e derék magyar népének csak azért adott volua az Isten szemet, hogy abba ámítók port hintsenek. Censor. névtelen pimaszsághoz, melylyei e duhaj nótákat a magyar közszellemnek merészii imputálni ? A nagy írók s lángel­mék egyes mondásait kiszakítani s fegyverül használni fajgyülöikodés teremtésére kezdettől fogva ke.ivencz sportja az antiszemita párt literátusainak. Az orosházi czikkiró is tőlük csente sorai közé. — De hát ez szerencsére megha­ladott álláspont s mindenki tudja, hogy ha egy töröknek vagy arabusnak eszébe jutna anti árj ist ának vagy anti turanistának lenni, az sokkal pogányabb dol­gokat olv shatna ugyancsak nagy férfiak mondásaiból bár­melyik keresztény vallás felekezet ellen. Ki ne ismerné az inquisitió kegyetlenkedéseit a szt. Bertaian-éj borzalmait, a boszorkányperek rémeit, melyek mind a keresztény vallás örve alatt történtek. De van-e oly ve­temült, ki azért a keresztény vallás magasztos fenségét kétségbe merje vonni? Erre tehát több szót vesztegetni nem érdemes. De van az antiszemiták hitványabbjainak, s ezek között az orosházi antiszemita czikkiró nem utolsó helyen áll, egy más aljas fegyverük, melynek éle nemcsak a zsidók, de általán hazánk minden politikai pártja ellen irányul, s ez az, hogy teli torokkal minduntalan azt kiált­ják, miszerint az ő megvesztegethetlen nagy karekterükön kivül az országban mindenki a „zsidó pénznek, saj­tónak rabigája alatt nyög" Mielőtt a czikkirót, legyen az bár Veres képvi­selő vagy akárki más, hazánk közszelleme ellen irányí­tott e durva támadásáért a közm egvetésnek átadnók, le­gyen szabad Shakspere Brutusának modorában néhány kérdést intéznünk az orosházi, öcsödi és szentandrási válás zt ókhoz: Ha van köztük egy is, ki elhiszi, hogy Kossuth Lajos, ki az antiszemitizmust épp ugy élitéli, mint a je­lenlegi kormány, zsidó befolyás alatt áll: azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre. Ha van köztük egy is, kinek öröme telik benne, hogy a magyar parlament, alkotmányunk e fő tényezője, jövőre is folyton ismétlődő botrányok színhelye legyen, s azoknak jelenetezéséhez ő is hozzá járulni akar; azt kérem, sza­vazzon jövőre is Veresre! Levelezés. KLoiitior'Oaii levél. — Patika. — Válas/.tás. — Epizód. — A. tondorosi csárda. — Olvasó­kör olvass nélkül. — Képek album nélkül. — Megesik még rajtam az az eset, hogy találkozhatik oly jámbor olvasó, ki ez üres sorokat jó kedélylyel olvassa, mert „patikáról" irok, az pedig e mostani járványos világ­ban sympathicus théma. Igen patikarói... még pedig valóságos patikáról, — azaz pardon .. . csak „fiók-patikáról". A minisztérium ugyanis Csorvásnak — Kondoroson egy patikát engedélyezett. Igaz, hogy csak papiroson — s még is nótát csináltak már rá a ^kókler iskolamentes tan­köteles népköltök. Pedig a pessimisták rég azt mondták „elhegedülte azt már szt. Dávid." Na de, a mi késik, nem múlik .. most már csak temetőről keli gondoskodni s rend­ben lesznek az egészségügyi óvintézkedesek. — Van itt ám 5 kiló karból is. Mult héten volt a megyei képviselő választás. Névsort nem adhatok, nem jutottam szavazó-laphoz ; de annyit meg­telegrafirozhatok, hogy az öregebbik „Tojás Dánielt" 13 megválasztottuk, azaz „ták." E választás alkalmából jegyezték fel a következő epi­zódot X iparos, ki hazafiúi őrömmel értesüft, hogy folyó évre az országgyűlési képviselő választók névjegyzékébe belekerült, megfigyelve kellően a publikátiót, soio fuvaros­sal el is ment Gyomára képviselőt választani j hogy kire szavazott, ne kérdezze közelről tőle senki. Hanem majd le is szavazza mo^t itthon az elöljárókat, a kik ö, legelőször is költségbe verték. Azt mondják: dobra kerül a hires „kondorosi-csárda'* a mennyiben ónkénytes árverésen akarják eladni. Nem aka­rom kikiáltani az árát, de olcsóért nem adjuk, mert ná­lunk értékes az „ispiritus." Az az nem olyan nagyon biz az, mert a regálés ur, még a depót is avval szokta feitojsolni. Azt is fújja a „Fáma", hogy olvasókört alakit az el­lenzék. J ói teszi, mert a masikat igy volt ok megbuktatni. Csak aztán nehogy Radnára keljen zarándokolni olvasóért!" Szalma-tüz itt minden, nem h ába pusztából lett falu­vá! Különben ennek oka másban rejlik hiányzik a népszerű vezető, pedig „a hal is a fejitől büdösödik." Volna itt egy-két vállalkozó, de nem hallgat rá a pi-. sze sem." Nini! Annyit összevissza beszélek: még utoljára azt hiszik, hogy nem ide való vagyok. Pedig nem is tagadhatom el, hogy „falusi" vagyok, mert hiszen pletykálok. Hanem hogy igazam legyen — majd lefestem én nem­sokára azokat az urakat, kik a közművelődés terén Pató Pálként várják ama bizonyos sült galambot. Előveszem én is — ha ugyan a szerkesztő urtóf urlaubot kapok — ké­peimet, de osak album nélkül, nehogy megharagudjék reám „valaki," mert én felemelt fővel dicsekedhetem el azzal, hogy biz én reám nem haragszik. Senki. MEGYEI IJIKEK. * Az „Orosházi Újság" f. évi 48-ik számá­nak vezérczikke ügyetlen kendőzéssel fenyegetése­ket szór személyem ellen. Midőn czikkirónak tud­tára adom, hogy azoktól annyival kevésbé vagyok hajlandó megijedni, mert fenyegetőzés tudvalevő­leg a gyávák szokása : egyúttal kijelentem, hogy megyénkben éppen czikkirót és környezetét tartom legkevésbbé illetékesnek ügyvédi és szerkesztői mi­nőségem megítélésére és pedig azon okoknál fogva, is melyeket lapunk egyik munkatársa mai számunk második czikkében oly világosau kifejt. B.-Csabán, 1886. deczembernó 1-én. Dr. Fáy Samu, köz- és váltó ügyvéd, a „Békésmegyei Közlöny" fel. szer­kesztője. — Szarvas város képviselőtestülete f. évi decz, 16-án gyűlést tart, melyen a jövő évre megválasztandó köas igt elöljáróság tog ja'Oltetui*

Next

/
Thumbnails
Contents