Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-02 / 96. szám

.Békésmegyei Közlöny' 96. aziím. 1886. Főispán beiktatás. Fábián László, az újonnan kinevezett aradi főispán beiktatása hétfőn rendkívül fényes ünnepélyességek közt ment végbe. 10 órakor nyitotta meg Ormós al spán az ez alkalomból összehívott megyei rendkívüli közgyűlést, melyen Fábián főispán zajos tetszéssel fogadott nagyszabású szókfoglaló beszédet tartott. Szathmáry Gyula megyei főjegyző meleg szavakban tolmácsolta a megyw érzelmeit. Ezután következett az urmos Péter alispán részére legutóbb adományozott vaskoröna-reod ünnepélyes átnyújtása. 11 órakor volt a városi rendkívüli törvényhatósági közgyűlés, melyen már az uj főispán elnökölt. A nagyszámú közönség nasy lelkesedése után dr. Mülek Lajos üdvözölte a törvényhatóság nevében az uj főispánt. Iá órakor fogadta a főispán az összes katonai tisztikart, az egyházak, hivatalok, testületek, egyletek és társulatok tisztelgő küldöttségeit. Délután 3 órakor 450 terítékes fényes díszebéd volt. — Állami épületek közmunkámén tessóge. AZ országos közmunka-utasitásuak az állami épületek bözmunkameutességéröl nincsenek határozatai. Egy előfordult eset alkalmából a közmunka miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértöleg kimondotta, hogy az 1868. évi XXII. t.-cz 2. §-a értelmében házadó alá nem tartozó állami épületek ezek közt a magyar államvasutak épületei is, a mennyi ben azok nem állami czólokra bérbe adva nincsenek, B közmunkaváltság fizetése alól ki vannak véve. IPoli tilsai liix^oli. — Összeesküvés a szerb király ellen. A belgrád rendőrség összeesküvést fedezett fel, mely Milán király élete ellen tör. — Az összeesküvés szálai Antiváriba és Czett írjébe Dyulnak. A terv az volt, hogy a királyt a vri nyai vadászat alkalmával elfogják, de ez feljelentés által meghiusult. A hatóság óitesitette Milánt, ki szombat helyett már kedden tért vissza Be'grádba. — Már eddig is igen számos elfogatás tőrtént. — A magyar delegáczió m. hó 29-én a külügyi mi niszterium költségvetését tárgyalta. Napirend előtt gróf Zichy Jenő intézett kérdést a külügyminiszterhez aziránt, uii igaz abban a hirben, hogy Oroszország a portát arr* akarja rábirni, nevezze ki a mingreliai herczeget KelotRumólia kormányzóvá. Szögyényi László gróf Zichy Jen' interpellácziójára kijelenti, hogy a külügyminisztérium mii sem tud Oroszország eme törekvéseiről s hogy különbé •8 a keletruméliai kormányzó kinevezéséhez az összes í atárius hatalmak beleegyezése kivántatik meg. jük, hogy Istóczy Győző előkelő politikai jellemének, figyelemre méltó s valóban európai miveltségéuek a kotees tisztelettel mindig készséggel adózunk, bármennyire }erhorreskáljuk is, hogy egy politikai idiotizmusnak szerencsétlen rajongója. De tarthat-e K/

l— Megyénk politikai szennyese. Ha valaki tudni akarja, hogy a piszokba mártott toll egy korlátolt eszű, de némi lókötői furfanggal rendelkező demagóg kezében mily nyilvánulásra képes, annak ajánlhatjuk, hogy tanulság okáért olvassa el az „Orosházi Újság" ez évi 48-ik számának „Zsidósan" czimü vezérczikkét. A mosdatlan szájú irmodor, a ripők léleknek korcsmai czivódásokban edzett duhaj hangja, a hirlapirói tisztesség jo^czimén, felment bennünket azon kelletlen kötelességtől, hogy Írójával szóba álljunk. De mégsem akarjuk hallgatással mellőzni, mert egyrészt kötelességünkneK tartjuk úgyis mint társadalmi, ugyi.-< mint politikailap azok üdvtelen üzelmeit, kik antiszemita párt név alatt Orosházán garázdálkodnak, kellő világításba helyezni, másrészt kifejezést kell adnunk ama mély megbotránkozásnak, melyet e czikk qualifikálhatatlan durvasága minden nemesebb izlésü olvasóban keltett. Előre kell bocsátanunk, hogy szigorú demokrata a'a pon állván, bármily lesújtó Ítéletet gyakorolt is a közvélemény és törvényhozás az antiszemita párt programmja és ténykedése felett, velük szemben is objektiv mérséklet hargján szeretünk beszélni, ha erre egyéni qualifikácziójuk érdemessé teszi, igy például habozás nélkül kijelentbárminő tekintetre igényt az orosházi antiszemita párt, mely közlönye és ténykedése után itélve üres Bramarbassokból s véres szájú demagógokból verődött össze — nélkülözve ama párt minden előkelő vonását, de excellálva annak aljasságaiban? Most pedig lássuk a czikket magát. Miután e lapok szerkesztője az Ízetlen személyeskedésekre lapunk másik rovatában válaszol, mi csak néhány általános tételével fogunk foglalkozni. Lehet-e visszatetszöbb látvány, mint mikor egy henczegő érzékenykedik, vagyis mikor az „0. U." elégikusan fájlalja, hogy Sass szerkesztővel szemben nem éppen kegyeletes hangon emlékezik meg a „B. K." Nos hát ezt röviden, de kategorikusan fogjuk elvégezni. Sass úrral, mint szerkesztővel szemben semmi tekintet nem korlátozhat bennünket, miután czikkeiből azt a szomorú me g g y őző d és t merítettük, hogy zengzetesnyelvünk nek sem nyelvtani semirálytani szabályait nem ismeri, hagyján az irás mesterségének egyéb kellékeit. Bár kelletlenül irjuk ezt ki, de készséggel vagyunk hajlandók ezt bármikor saját czikkeiből reá bizonyítani, mi természetesen nagyon szomorú épülésére fog szolgálni a hazai hirlapirásnak. De épp ezért bizonyos összefüggő következtetést láttunk e tény s az „0. Ű." azon állítása között, hogy a szerkesztőnknek adandó választ egy markos hordárra kellene bízni. Őszintén szólva nem sokat tartunk a hazai hordárok intelligentiájáról, de annyi bizonyos, hogy köztük a legotrombább lelkű is distinguáltabb modort szokott használni, mint czikkiró Nem kis mértékben mulatságos azonban, hogy a czikkiró egy meg nem jelent czikket is fenyegető fegyverül forgat feje körül s őrült banda-bandázása közben észre nem veszi, mily F a 1 s t a ff Jankóvá leszen e teljesen szokatlan miveletével. Valóban kár, hogy a mulatsá.ost nyomba az undorító követi, midőn is efféle kitételekhez folyamodik : „Nemcsak testileg, hanem lelkileg is khiipkbiid a zsidó, czudarul kbüpkbüd . . s ismét khüpkküd stb." M g igy idézve is pirulnia kell bele a nyomdafestéknek, hát még az emberi tisztesség-érzetnek! Erre mi válaszolni nem tudunk, méltó feleletül reá az egyetemes világirodalomban csak egy mondatot ismerünk Shaksperenél, s az az, mit az athéni Timon a sophistának mond:„Vajh' lennél tisztább, hogy leköphetnélek!" Nem megvetendő hatása van annak sem, midőn látjuk, hogy egy társadalmi reformer, mert hisz az antiszemita annak gerálja magát, a bibliai legenda alapjára áll, s annak alakjait: Aclám, Évát, Kain és Ábelt, Abráhámot stbit, mint históriaiakat idézi. Pompás s a történelmi tudomány előtt eddig teljesen ismeretien dolgpkuak jövünk e czikk által nyomára. Megtudjuk, hogy Ádám és Eva orthodox zsidópár volt, mi issnét azt involválja, hogy valamennyien, (tehát még czikkiró is) héber eredetűek vagyunk. De már ezt a fajrokonságot, ha zsidó volnék, a czikkiróval szemben komolyan kikérném magamnak, mert annak együgyüsége oly speczifikus vonás, melyet faj-jellegül nem szívesen akczeptálnék. Még csak az idézetekről, az antiszemiták ez obligát fegyveréről, akarunk néhány szóval megemlékezni, ámbár frivol gúnyt üzünk a hirlapirás mesteiségével, midőn az orosházi antiszemita czikkirót egy pillanatra is komolyan vesszük. Tarthat e arra igényt az, ki egy füst alatt emliti a füstös csapszékek duhaj nót íját „Ergerberger"-t stbit Tacitus, Kant és Voltairrei? Vagy mit mondjunk ama, nek, azt Debrcczen körül ugy s olván semmivé hagyja tenni, ugy a tőle néhány óra járásnyira vivott temesvári csatát el hagyja veszni, mig ő tétlenül hever s regével Radna körül! A szabadság szent ügye pillanatról pillanatra sötétebb szinben tűnik elő. Kossuth s a minisztérium néhány tagja csekély számú képviselővel Aradra vonul s tanácskozik a lehetőségen, a hazát megmenteni, vagy legalább a beálható katasztrófát a mennyire még lehető szeliditeni. E tanácskozás közben jő Csányi, — a szinte kivégzett szilárdelvü s renditbetlen hazafi, — s hozza Görgey azrn kivánatát, hogy Kossuth és a minisztérium mondjanak ir, s a legfőbb hatalmat diktátori ozimmel az ő kezeibe tegyek le, mert csak igy reménylhet még kedvező feltételelet kieszközölni. Kossuth kimondá erre, hogy ö soha tem ragaszkodott a hatalomhoz, s néki csakis a haza java feküdt szivén, s fekszik most is, s kész akár Görgey, akár más részére letenni a nemzet által reá ruházott hatalmat, ha z illető azt hiszi, hogy a hazának többet használhat mint ő. (Folyt, köv.) Ha van köztük egy is, ki a lutheránus papnak elhiszi, hogy lázon fajt, melyből isten az ó- és uj testamentom iróit kiszemelte, mint fajt üldöznünk kell: azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre! Ha van köztük egy is, ki nem riad vissza attól, hogy a folytonos lázitások a nép aljasabb elemeinek szenvedélyeit felkorbácsolva, névre és érzületre egyaránt békés megyénkben a zalaiakhoz hasonló véres jeleneteket idézzenek elő: azt kérem, szavazzon jövőre is V er e s r e! Ha van köztük egy is, ki a szabadság vivmányait, melynek jótéteményeibe ő is részesült, az általános emberi jogokat megcsonkítani akarja, s vele hazánk szabad szellemét megszégyeniteni: azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre! Ha végre van köztük egy is, kinek emberi érzésével megegyezik, hogy egyes zsidók tagadhatatlan bűneiért valamennyit elitélni tudja: azt, kérve kérem, szavazzon jövőre is Veresre! A jövő választások megadják a választ ezekre, s mi bizunk abban, hogy e válasz, akármint) párti legyen is e kerület jövő képviselője, megnyugtató leend. Szomorú volna ugyanis meguyugodni abban a gondolatban, hogy megyénk e derék magyar népének csak azért adott volua az Isten szemet, hogy abba ámítók port hintsenek. Censor. névtelen pimaszsághoz, melylyei e duhaj nótákat a magyar közszellemnek merészii imputálni ? A nagy írók s lángelmék egyes mondásait kiszakítani s fegyverül használni fajgyülöikodés teremtésére kezdettől fogva ke.ivencz sportja az antiszemita párt literátusainak. Az orosházi czikkiró is tőlük csente sorai közé. — De hát ez szerencsére meghaladott álláspont s mindenki tudja, hogy ha egy töröknek vagy arabusnak eszébe jutna anti árj ist ának vagy anti turanistának lenni, az sokkal pogányabb dolgokat olv shatna ugyancsak nagy férfiak mondásaiból bármelyik keresztény vallás felekezet ellen. Ki ne ismerné az inquisitió kegyetlenkedéseit a szt. Bertaian-éj borzalmait, a boszorkányperek rémeit, melyek mind a keresztény vallás örve alatt történtek. De van-e oly vetemült, ki azért a keresztény vallás magasztos fenségét kétségbe merje vonni? Erre tehát több szót vesztegetni nem érdemes. De van az antiszemiták hitványabbjainak, s ezek között az orosházi antiszemita czikkiró nem utolsó helyen áll, egy más aljas fegyverük, melynek éle nemcsak a zsidók, de általán hazánk minden politikai pártja ellen irányul, s ez az, hogy teli torokkal minduntalan azt kiáltják, miszerint az ő megvesztegethetlen nagy karekterükön kivül az országban mindenki a „zsidó pénznek, sajtónak rabigája alatt nyög" Mielőtt a czikkirót, legyen az bár Veres képviselő vagy akárki más, hazánk közszelleme ellen irányított e durva támadásáért a közm egvetésnek átadnók, legyen szabad Shakspere Brutusának modorában néhány kérdést intéznünk az orosházi, öcsödi és szentandrási válás zt ókhoz: Ha van köztük egy is, ki elhiszi, hogy Kossuth Lajos, ki az antiszemitizmust épp ugy élitéli, mint a jelenlegi kormány, zsidó befolyás alatt áll: azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre. Ha van köztük egy is, kinek öröme telik benne, hogy a magyar parlament, alkotmányunk e fő tényezője, jövőre is folyton ismétlődő botrányok színhelye legyen, s azoknak jelenetezéséhez ő is hozzá járulni akar; azt kérem, szavazzon jövőre is Veresre! Levelezés. KLoiitior'Oaii levél. — Patika. — Válas/.tás. — Epizód. — A. tondorosi csárda. — Olvasókör olvass nélkül. — Képek album nélkül. — Megesik még rajtam az az eset, hogy találkozhatik oly jámbor olvasó, ki ez üres sorokat jó kedélylyel olvassa, mert „patikáról" irok, az pedig e mostani járványos világban sympathicus théma. Igen patikarói... még pedig valóságos patikáról, — azaz pardon .. . csak „fiók-patikáról". A minisztérium ugyanis Csorvásnak — Kondoroson egy patikát engedélyezett. Igaz, hogy csak papiroson — s még is nótát csináltak már rá a ^kókler iskolamentes tanköteles népköltök. Pedig a pessimisták rég azt mondták „elhegedülte azt már szt. Dávid." Na de, a mi késik, nem múlik .. most már csak temetőről keli gondoskodni s rendben lesznek az egészségügyi óvintézkedesek. — Van itt ám 5 kiló karból is. Mult héten volt a megyei képviselő választás. Névsort nem adhatok, nem jutottam szavazó-laphoz ; de annyit megtelegrafirozhatok, hogy az öregebbik „Tojás Dánielt" 13 megválasztottuk, azaz „ták." E választás alkalmából jegyezték fel a következő epizódot X iparos, ki hazafiúi őrömmel értesüft, hogy folyó évre az országgyűlési képviselő választók névjegyzékébe belekerült, megfigyelve kellően a publikátiót, soio fuvarossal el is ment Gyomára képviselőt választani j hogy kire szavazott, ne kérdezze közelről tőle senki. Hanem majd le is szavazza mo^t itthon az elöljárókat, a kik ö, legelőször is költségbe verték. Azt mondják: dobra kerül a hires „kondorosi-csárda'* a mennyiben ónkénytes árverésen akarják eladni. Nem akarom kikiáltani az árát, de olcsóért nem adjuk, mert nálunk értékes az „ispiritus." Az az nem olyan nagyon biz az, mert a regálés ur, még a depót is avval szokta feitojsolni. Azt is fújja a „Fáma", hogy olvasókört alakit az ellenzék. J ói teszi, mert a masikat igy volt ok megbuktatni. Csak aztán nehogy Radnára keljen zarándokolni olvasóért!" Szalma-tüz itt minden, nem h ába pusztából lett faluvá! Különben ennek oka másban rejlik hiányzik a népszerű vezető, pedig „a hal is a fejitől büdösödik." Volna itt egy-két vállalkozó, de nem hallgat rá a pi-. sze sem." Nini! Annyit összevissza beszélek: még utoljára azt hiszik, hogy nem ide való vagyok. Pedig nem is tagadhatom el, hogy „falusi" vagyok, mert hiszen pletykálok. Hanem hogy igazam legyen — majd lefestem én nemsokára azokat az urakat, kik a közművelődés terén Pató Pálként várják ama bizonyos sült galambot. Előveszem én is — ha ugyan a szerkesztő urtóf urlaubot kapok — képeimet, de osak album nélkül, nehogy megharagudjék reám „valaki," mert én felemelt fővel dicsekedhetem el azzal, hogy biz én reám nem haragszik. Senki. MEGYEI IJIKEK. * Az „Orosházi Újság" f. évi 48-ik számának vezérczikke ügyetlen kendőzéssel fenyegetéseket szór személyem ellen. Midőn czikkirónak tudtára adom, hogy azoktól annyival kevésbé vagyok hajlandó megijedni, mert fenyegetőzés tudvalevőleg a gyávák szokása : egyúttal kijelentem, hogy megyénkben éppen czikkirót és környezetét tartom legkevésbbé illetékesnek ügyvédi és szerkesztői minőségem megítélésére és pedig azon okoknál fogva, is melyeket lapunk egyik munkatársa mai számunk második czikkében oly világosau kifejt. B.-Csabán, 1886. deczembernó 1-én. Dr. Fáy Samu, köz- és váltó ügyvéd, a „Békésmegyei Közlöny" fel. szerkesztője. — Szarvas város képviselőtestülete f. évi decz, 16-án gyűlést tart, melyen a jövő évre megválasztandó köas

igt elöljáróság tog ja'Oltetui*