Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-11-28 / 95. szám

„Békésmegyei Közlöny" 101. szám. 1886. a gabonát azon mennyiségben, minőségben meg nem termi, mely a földmivesnek fáradságát, a tőke vagyonnak kamatjait űzetné. A. silány gabona nem képezhet kereskedelmi tárgyat, innét ered a sziiuetelés a birtokvásárlásban, a gabonakereskedésben. Innét a pénzintézetekben tapasztalt pénzbőség, mely minden vállalattól visszariasztatott és csekély kamat mellett holtan hever. Ez a feljajdulás egyes vidékekre nézve bizonyára most is egészen talál, habár a kivitel a monarchiából búzában ós lisztben némileg emelkedett, de rozs, zab és árpában csökkent. — Elkobzott romáu röpirat. A marosvásárhelyi kir. törvényszék itéletileg kimondta, hogy a Jiománi de Pestementi czimü államellenes román röpirat összes példányai, melynek mindeu sora izgat a magyar állameszme ellen, a büntetőtörvény 62. §-a alapján elkoboztassanak és megsemmisíttessenek Ez Ítéletet a belügyminiszter közölte az ország valamennyi törvényhatóságával, hogy annak végrehajtása iránt saját hatáskörükben haladéktalanul intézkedjenek. — Trieszt és Fiume. Az elmúlt évben Trieszten át exportáltatott áru 95 002,000 frt értékben, 1880-ban 92.042,000 frtért! Fiúmén át az elmúlt évben 51.576,000 frtért , 1880-ban 24.426,000 írtért, tehát mig Trieszt kivitele 5 éven át csak 3 millió frttal emelkedett, addig a magyar kikötőé 25 millióval, azaz megkétszereződött. Idő vei tehát mégis csak ki fogják magukat fizetni a Fiúméba fektetett tőkék. F»olitiU.ai liir-o^. * A német tróndeszód. A német birodalmi gyűlést tróubeszéddel nyitották meg. A trónbeszédet Boíticher államtitkár olvasta fel. j\ trónbeszéd a hadsereg létszámának megszaporitását helyezi kilátásba, mert „a hadseregben rejlik a béke javai tartós oltalmának biztosítékau A külfölddel való viszonyával a trónbeszód azt módja, hogy a német császárt szoros barátság fűzi ugy az osztrák-magyar, mint az orrsz udvarokhoz. A trónbeszéd különben bókét lehel. * A horvát követelések. A horvát országos küldöttség üzenete a horvát sérelmek tárgyában elég szerény tónusban volt tartva. De a magyar válaszra adott viszonválasz, mely zágrábi jelentés szerint már elkészült, rendkívül merev álláspontot foglal el ós teljesíthetetlen követelésekkel áll elő. A horvát viszonválasz mindenekelőtt annak a nézetnek ad kifejezést, hogy a magyar-horvát közjogi viszonynak szerződéses jellege van és Magyarország meg Horvátország közt a paritás egy neme áll fenD. A viszonválasz ezután ismételten követeli a horvát osztályok felállítását az illető magyar minisztériumokban; vitatja, hogy horvát területen csak a horvát nyelv, a horvát feliratú ozimer, a horvát zászló alkalmazható. A mesterember rangja. Irta: Kner Izidor. Minden mesterségnek arany a feneke, mondja a példabeszéd. Szép szavak, melyek azonban nálunk nem igen tartatnak szem előtt, noha jelenlegi viszonyaink erősen utalnának erre bennünket. Hajdanta hazánk népe még országos nagy csapások utáu is csak átmenetileg,rövid i deig volt anyagi szükségben, mig most folyton duskálkodutik abban. Ennek több okai közül fölvettem azokat elmélkedésem keretébe, melyek e czikk czimének eszmekörébe esnek. „Robinson" találékouy irója bátran vehetett volna müvéhez modellnek bármely tn igyar menyecskét, még a közel múltból is. Egészen rövid ideje még, hogy minden magyar földmives házatája egész kis gyártelep volt: és a háztól tellett minden szükséglete. Fűszerét termelte konyhakertjében, a szappannal egyben elkészítette „világitószerét, a szövőipart meg épen nagyban űzte; s ha még hozzágondoljuk,hogy a mindennapi kenyérnél többet meghozott — a gazda szorgalma után — az áldott föld: hát tisztában vagyunk az eredménynyel, mely csakis általános boldogulás lehetett. Mit törődött az akkori földműves azzal, hogy van-e ára a terménynek vagy nincs; venni ő nem akart, eladni meg nem volt, nem kellett neki. E boldog korban pénzüket csak a Petőfi által megátkozott főurak szórták a külföldnek. Mennyire másként van ez ina, midőn a nép konyháját idegen országok faszerének illatja tölti el, viganóján más ország munkás népe gazdigszik és az ipari czikkek között alig van olyan, mely— ha íoni is az anyagja — külföldi praparátió alatt ne ett volna. Hanem mire beleszoktunk volna mindazt az eladott fölösleg terményünk árából beszerezni, amihez azelőtt a háziipar utján — csupán fáradságunk által jutottunk: jött a nagy adó s hozzá még beütött a gazdasági válság s bizony ott vagyunk, hogy e második „Kanaán földje" csak akkor fog bennünket eltartani, ha egyébhez is látunk, mint kizárólag (közvetlenül nagy közvetve) az ö kizsákmányolásához. Nem kell gondolkodnunk a fölött, hogy tehát mihez ? Gondos hazafiak rég hangoztatják már, hogy Magyarországnak ez időszerint legnagyobb szüksége iparosokra van. Dehát érdemes-e Magyarországon mesterembernek lenni ?! Érdemes ; — annak, ki a társadalomtól nem kér s nem vár egyebet kenyérnél. — Mert sehol a világon nem viselkednek oly kicsinylőleg mesterember irányában, mint nálunk. Az amerikai csak azt tekinti az állam hasznos polgárának, a ki valamit termel, s mind az oly foglalatosságu egyént, — közötte még a kereskedőt is — aki tesz-vesz ugyan, de kézzel megfoghatót nem teremt: a társadalom heréjének tekinti. Az angol, parlamentjébe iparosokat is választ; — nálunk egy jobb társaság sem fogadja ezt magába s ha elvétve mégis valami érdeme folytán itt-ott egyet a magasabb (nem a legfelső) osztály megtűr, azt az illető nem köszöni meg. Igaz, hogy az ipari foglalkozás nagy ritkán olyan, hogy mellette az egyén qualifikálódnék; s a mikor a társadalmat társaságra osztjuk föl: nem eshetik a képzettség tekinteten kivül. De miért kell hát lépten-nyomon látnunk, hogy bizs azt tekinteten kivül hagyják, ha nem mesterember az a ki ebben szűkölködik. Ezen állitásom erősítésére szolgálhat az a ferde felfogás, hogy bármily bizonytalan existentiáju egyén, — társadalmi állásra fölé helyeztetik bármely önálló, független állású iparosnál még akkor is, h;i szellemi jó tulajdonságokban és anyagi előnyökben emez excellál. Nem lesz eunél jobb alkalmam elmondani egy — még tna is mosolyra indító — emlékemet, lsmerősim látogatásán voltam a mult évben Székesfehérvárott. Délután a kávéházba menve, bemutattak ott egy dandy nek, ki — bemutató barátom által elmondott neve után — erős accenbussal ragasztá, hogy: „műszaki gyakornok", provokálva szintén nevem után tenni a „könyvnyomdászt" természetesen csak igen szerény hangnyomattal. — Uram Istenem ! Milyen nehezére esett a műszaki gyakornok urnák karakterem iránt egy kicsinylő ajkbigygyesztést elrejteni ! De nem hozok fel több példát. Lít kiki eleget maga előtt. Innen van aztán, hogy nehéz szívvel adják a gyermekeket az iparos pályára. Erre nálunk nagyobbrészt végszükségben s csak a kimustrált gyermekeket adiák. S hogy ezekből aztán minő mesterember válik, illusztrálja az, hogy j

1 fővárosi iparosok műhelyeikben — mint közveten tapasztalatból tudom — 2/

3 részben külföldi segédeket alkalmaznak, mivel a mieinknél szakképzettebb s ügyesebb munkások. A nagyközönségnek az iparágak iránti ellenszenve miatt azután, nemcsak gyáriparunk nem fejlődhetik eléggé, hanem, még a kézműipar termékeinek készítési diját is nagy részben külföldi munkások élvezik. Munkáslapjaink ez állapotokkal szemben, nagy hangon kérnek a kormánytól „munkát ós kenyeret" a szegény iparososztály számára. Ez^el azonban még nincs segítve az iparosokon, mert e helyett inkább azon kellene munkálni, hogy iparosaink elérjék azon szellemi niveaut, melyen a külföld iparossága rég áll. Egyedül ez teremthet nálunk jobb állapotokat és akkor az iparosok nagyobb képzettsége, jó izlése visszatükröződnék iparunk termékein s képesítené őket olyannak termelésére, mely a a külföldé mellett megállhatna. S ha majd az iparosok ez állami jólét oly erős tényezőivé fejlődtek, nint a minőre hivatva vannak, nem hihetem, hogy a társadalom megvonja tőlük becsülését, — melyre igazság szerint már ma is méltathatná. MtíGYKl HÍREK. — A Szeghalmi választás. Pót-r András és idősb Czeglédi Lajos kilépett és Erdei Sándor lemondott megyebizottsági tagok helyett ujabban Péter András és id. Gzeglédi Lajos lett megválasztva, lürde Sándor helyett p dig id. Mészáro.j Jinos választatott meg. — Kinevezés. A b.-gyulai kir. ügyészséghez kir. alügyészszé Vargha Ferencz, kassai törvényszéki *aljegyzö neveztetett ki. S midőn a szabadság elűzte az önkényt, 0 nevelt belőlük polgárt, alkotmányost Ki szabadon eszi a lepényt a lángost, Mit kenyérsütéskor a „mamóka" készít. Miből a földesúr nem veszi ki részit. A szép magyar szóra oktatta szeliuen, Jámbor türelemmel megtanulták hiven, „Lévén" és „illetve" a sok „miszerint"-et Mit a jó magvető elméjükbe hintett, Ugy, hogy már O n o d y körmondatba szpicsel Irigyli is tőle Aradszky és Csicsel. Derék, főnötárus, hogy te ezt megérted ! S polgármester rangját senkitől nem kérted, És nem törekedtél rendezni tanácsot — Az ambicziódnak szerezve harácsol, Ebből csak azt látom: jegyzői pennába Elmerül a lángész s tompa leszen, kába. Lesülyeszt bárkit is "a sablonnak j rma És igába görnyeszt, ki szabadon járna. Sztraka Ernő mérnök, de Csabán csak Maczó, Gyenge törésekkei szeszélyesen játszó, Szelid hajtásoknak újkori inaesztrója, Mitől a jó Isten az építést ójja, A mappák lovagja, czirkalom felkentje, Járda kimérésnek csalhatatlan szentje, Indusi pagodát, asszyri építményt Készít rendeletre, de mindig sok kéményt. Azoknak a füstje, amint száll az égre Az ambicziója az a dicsőssége. De a füst eltűnik szellő fuvalmára, Es dicsőssógével Maczónk épp ugy jár.> ». Csak a !;orom marad, a kritika korma, i&wdttl&tkU} nu^éut a nagy tQmjjlQm tyfuya, Jegyezvén hibákat ott is, a hol nincsen, De ez téged Maczó el ne keserítsen. Rossz szokása az már az emberi nemnek, Hogy mihez nem tudnak, abba elegyednek. * # Déiczeg alakjával, sugár leventének Különbet nem tudna zengeni az ének Mint főszolgabírónk, derék Georges de Sztrakát Ki nagy kedvteléssel miveli a szakát. A Tiszanak mentén, a Köröspart mellett Olyan jó csendbiztos még soha nem termett, A betyárok réme, a nők ideálja . . . Teremt'uccse ma is a sarat megállja. Bár az idői moha az embert puhítja, § dércsipett szálakkal szakállát bontja Es a lágy inakban — miként iáhakspere mondja — Halomba leroskad a nagy férfi romja; De ha bajszát nézem, mely pódrötien kemény, Latom, hogy még ma is derék egy száll legény Csupa tűz a lelke, a keze erélyes, Mig hatalmas hangya öblös, nagy és széles, Szóval a hol csak van, ott pompásan megáll, Akár a megyénél, akár a városnál. * * * Még csak épp te rólad szólok édes Kálmán, Kit megejtett orvul a héber-tót ármány — Mert mig zseni-lelked csak az égre nézett —» Az árokba estél, oh mi gyászos végzet! Jó Szemián Kálmán, ón édes Kálmánom, líáiadnál ón jobban ellenfeled szánom, & a bücouiütcrt szolgabírót jára, Hol is meghatárzák, mennyi annak ára, Fizettél mint köles, engedve a szónak, Okulj és jövőre: Köszönj a zsidónak. Zöldi Márton. Görgey Arthur. — Adalék a szabadságharcz történetéhez. —• Irta: Zlinszky István. (Folytatás.) De ne vágjunk elébe az eseményeknek, hanem kísértjük meg jellemezni az embert, a hadvezért s a haza egy k első polgárát. Mindeu tette arra mutat, hogy nagyravágyásának, hiúságának kész leendett feláldozni hazáját, is'énét söt életét is! Óriási nagyravágyását nem elégitó ki elsőnek lenni az ország hadseregében, ö első — söt nemcsak első, de egyetlen parancsoló is akart lenni az országban; sértette, boszautotta, hogy Kossuth neve folyton tisztáu ragyog a nemzet előtt; sértette, hogy Kossuth népszerűségét lerontani, semmivé tenni nem volt elég hatalma . .. pedig erre nézve mindent elkövetett a mi hatalmában állt, de többre nem tudta vinni, minthogy saját hadseregében, igyekezett Kossuth nimbusát lerontani, s a magáét állítani helyébe, s ez felig meddig sikerült is nókie. Tobl szőr megkisérlotte Kossuth kivenni kezéből a hatalmat, melyet becsületes bizalmából abba helyezett, ámde mindannyiszor belátta, hogy ez majdnem kivibe Uít^ii, oy er^eu alít haliaato C-s hai öd'.cuek tisztjei b^t