Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-11-14 / 91. szám

XIIL évfolyam, 91 szám. Vasárnap, novemberhó 14-én Politij^.^, társadalmi, közgazdaszati és vegyes tartalmú lap. Megjelöli lieteakLÓnt kétszer : vasárnap ós osiltörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 n 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és V0GLER ezég, Bées, Prága, Budapest, Németország és övájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „NyilU ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdajaban. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros poBtautalvanynyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helybea fií.tendő. iit mondott a trónbeszéd ? = Miért avatkoznak politikai cxikkek írásába az olyanok, kiknek a politikáról fogalmuk sincs. Mi sem tartjuk magunkat orákulumoknak, de annyira móg is hozzá szólunk a dologhoz, hogy az események nem hazudtolnak meg lépten nyomon, s legalább abszurdumokat nem irunk össze, de mert a delegációkat megnyitó trónbeszéd nem volt oly harczias, mint az elnökökéi, hát az ellenzéki lapok szerint: készen van a muszka szövetség. Hát milyen abszurd allitás ez? Már csak maga az az egy dolog, hogy minden szövetségnek czóljának kell lenni, hát ugyan mondjak meg nekünk a muszka szövetség hirdetői, hogy mi czélja lehetne egy ily szövetségnek ? Ki ellen, mi ellen ? Az ángoi ellen, a franczia vagy a német elleu ? Vagy ki ellen ? Talán a keleti népek ellen ? Yagy talán a népszabadság ellen ? Melyik feltevést lehet itt elfogadni, va-jy legalább melyik nem látszik abszurdumnak? Hiszen, uraim, ha a fejedelem is olyan beszédet mond, miut az elnökök mondtak, az már hadüzenet lenne. Azt már nem követhetné egyéb, mint a mozgósítás, avagy már a mozgósításnak kellett volna ama beszédet megelőznie. Elég az, uraim, amit az elnökök mondtak, legyenek róla meggyőződve csak saját magunk ne igyekezzünk azok jelentősegét elvenni. Emlékezni fog a t. olvasó ama feltevésünkre: hogy ainig Oroszország nem akar többet, mint a berlini szerződós által meghatározott helyzet visszaállítását, addig öt ezen törekvésében megakadályozni, a berlini szerződóst aiairt hatalmaknak semmi joguk. Ugyanezt hangsúlyozza a trónbeszód is: „Auiiat reményiem, bókés megoldása éppen most, kormányom teljes ügyeimét veszi igénybe. Fáradozásai arra vaunak irányozva, hogy a bolgár kérdés végleges rendezésénél, melynek a hatalmak közreműködésével kell megtörténni, ezen autonom fejedelemségben oly törvényes állapot létesüljön, mely a bolgár nép teljesíthető óhajait tekintetbe véve, egyszersmind a fennálló szerződéseknek ós az európai érdekeknek is me gfel lej en." Hát, aki olvasni tud, ebből a néhány sorból kiolvashat mindent, Kiolvashatja, hogy a bolgárok óhajtását is figyelembe veszik, de hogy amit ők maguknak meghatározták ós Körülirtak, azok alig ha teljesülhetnek szórói-szóra, mert fennálló szerződések is vannak, európai érdekek is vannak. A fennálló szerződések legfőbbje a berlini szerződés; európai érdek, hogy a bolgár magán követelések miatt európai háború ne kezdessék,hogy az orosz a határt túl ne lépje, Ausztria-Magyarország érdekeit meg ne sértse. Nem az itt a kérdés, hogy Kaulbars tábornok, hogy jár el, hanem a végeredmény. Az orosz-török háború alatt sem az volt a kórdéd, hogy m orosz mint veszi be Pievnát, hanem az, hogy Konstantinápolyra ne menjen. Kaulbars a bolgár kormanynyal most háborút visel, — eléggé megbotranykoztatóiag ós szemtelenül, de az nem nekünk árt, hanem az orosznak, a kérdés azonban nem a harczmodor mikéntje körül, hauein a körül forog: vájjon a győző hogy akarja majd győzelmét felhasználni? Itt lesz majd alkalma birodalmunknak közbeszólni ós „megálljt" kiáltani, s erre czéioztak az elnöki beszédek, és erre czólzott a trónbeszód, mikor a helyzetet aggodalmasnak jelezte. Itt kerülhet a dolog összeütközésre : ha t- i. Oroszország tovább menne, mint azt neki a berlini szerződós, ós birodalmunk érdekei megengednék. íme a trónbeszód értelme, melyből az ellenzék muszka-szövetséget akar kisütni. Bulgáriában hihetőleg másképpen gondolkoznak, mert ott a hatalmak ügyvivői által már értesülve van a kormány, hogy Oroszország, ha magát Ausztria-Magyarországgal szemben találni nem akarja, meddig mehet. Innen a szívósság, mely a bolgár regeusek magatartását megmagyarázza, kik tulajdonképpen móg anynyit sem tágították, a mennyit tagitauiok a berlini szerződés értelmében már kellett volna, s a hatalmak álláspontját kizsákmányolva óppeu annyira provokálják az oroszt, mint az orosz őket. De ha majd végre is, annyit amennyit engedniük kell, engedni fognak, habár egy hajszállal sem többet mint amennyit az orosz a szerződések értelmében megkövetelhet, majd lesz kiabálás ós gyanusitás a magyar ellenzéki sajtó részéről : hogy íme az orosznak kiszolgáltattuk Bulgáriát 1 Pedig legyen meggyőződve az ellenzéki sajtó, hogy nem fogjuk kiszolgáltatni, ós az orosznak nem fogunk többet megengedni, mint ameuuyihez joga van, s tntuD auiily befolyással a berlini szerződős utan bírt vala. Az elnökök beszéde előtt ós a trónbeszód előtt lehetett hinni nagyobb engedékenységet, de ma mar nem lehet, mert amit az einökóis beszéltek, s amit a tróubeszéd mondott, uem volt más mint a Tisza válaszának viszhangja. a „mmm^i Miúmr nmüi A kávéházak korszaka. — Furcsa íposz. — 1. Epochát festeni krónikásnak állok, Hozzád pajzán Múzsám fohászkodva szállok : Játszi humoroddal illessél meg engem, Akkor ezt a nótát jó kedvvel elzengem. Erkölcsneinesitő társulati tagok, ^Közéjük én tán még fiatal is vagyok,) IS em hallottam róla, hogy Csabán 1 ennének De ha is — ne sértse őket ez az ének. Mert bár Pegazusom kávéházban nyargal, Hol a kasszában ül nem egy bukott angyal, A tiszta szemérem lantom korlátolja, Sőt a nemes erkölcs rosz szekerét tólja S bár rosszabb mesterség nincsen a világon, Mint erényt hirdetni: magamat rászánom. + Ha vissza tekintek ködébe a múltnak, A rózsás napokra, melyek már elmultak, Mikor még derekam egyenesen állott Es a csapongó vágy szerte-széjjel szállott Viragról-virágra, mint a himes l«pke, Mikor még lábamat a köszvény nem lepte; Mikor móg M i c s k ó ur Csabán a sört mérte És gorombáskodott, mert fizettünk érte, (Ott a túlvilágon ne vegye rossz néven, Hogy a messze útról őt ide idézem.) Mikor még Sztampához eljártunk estende Lévén ott csinos lány, takaros és szende És a nemes olasz, a tótba beójtott, Oiaszul és tótul vegyest káromkodott — Szidván a vendéget, ka jött, ha kimaradt. Akár, hogy fizetett, akár add a maradt, Mikor még Rolkónak földszintes kocsmája Volt a fiatalság egyetlen tanyája, Mikor még sö ét volt, ha a hold elfogyott, Semmi szicú lampa homályt nem oszlatott. Es az ójnojj csöndjét csak kutyák konoertje Nyugodt szenderéből, ha néha felverte, Vagy iagyon elvétve egy-egy részeg paraszt. — Megmerve a sarat, hogy ugyan hány araszt — Rezonirozgatott rekedt ordítással Persze önmagával, soha senki mással, Költo-igazsagot otthon szolgáltatván, Mi masnap is látszott az asszony bordáján, Mi ellen a Jutka soha nem apellált, Rezignáczióval annak mindig helyt állt. Egyébként imitten botrányos rend honolt, Ha csak egy-egy gányó néha meg nem bomolt, És Ki g y o s o n termett dohányának árán — Nem tudván okulni felebarát kárán — Annyira berúgott reggeltől estére (Rá sem ismert volna a saját testvére) S „leizaklatván az éjt" addig dülöngeze Mig utói nem érte perzekutor keze, Kinél a „tapéntat" rézzel kivert fokos Melytől minden részeg józan :esz és okos. Szóval, hogy a szónak árját ne eresszem Es ne kalandozzak szélesen és messzen Röviden kimondom : más időket éltünk Máskép folydogala az akkori éltünk, Mások az erkölcsök, mások az erények, Nem osak ón mondom ezt: beszélnek a tények. És Csaba, mely akkor szelid volt és sáros Nagy faluból mi lett ? egy k i s világváros. Szinháza vau „pompás, szép nagy háza tenger, Utczákon nem szárad már sehol sem kender, És hogy aszfalt járdát még most nem boritja Annak is — higyjék el — osak egy esippet .hijja. Sőt ma-holnap vasút lóvá leszen téve ö azon kocsikázunk a liget elébe; A nagy reformoknak nineseu szeri-száma, És ha igaz, miről suttog most a fáma : A közbirtokosság sikerén buzdulván, Operát is épit ugy egy-két év múlván És az öreg K 1 i m e n t látcsövével méri, Hogy a ballerina a földet sem éri ; Szinház-habituenek Zelenyánszky felcsap, S csupa tót legényből álland majd a nagy klakk. Wagner-zene leszen nagyon kultiválva, Tót lakodalmaknal azt fújják majd állva, Tannháuser, Lohengrin méla dallamába Bele kurjontgatunk a „Kakas" Kocsmába. Igaz lesz-e, nem-e ? állitni nem merem, És érette mellem ököllel nem verem, De legjobban jelzi az a sok kávéház, Hogy rajtunk mennyi a világvárosi máz. S ha a nagy dohányfüst az igazi mérték, Melylyel eddigele a haladást mérték Akkor gratulálok oh Csabai tenéked. S jósolhatok biztou-bátran megyeszéket, Mert kávéházaid nappal ugy mint éjjel Telis teli vannak mulatozó néppel. Kivált R é t i n é é, no ez természetes, A menyecske csinos, hozzá kissé legyes S közigazgatashoz ért, mint egy prókátor Beszélni meg ugy tud, akár egy orátor, Miután mag*, is Hebron völgynek szépe, Gyul is körülötte séminek a népe : De genere Mózses, de genere Áron, A ki búzát veszen akárminő áron.— itt fűiig merülnek a kalabriászba S újra megy a parthie, hahogy ki van játszva. Hagyjuk őket nyugton, s nézzünk másutt körül, Ha nem is most mindjárt, a jövő hét körül. Zöldi Márton.