Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-10-14 / 82. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 82. szára. " Csütörtök, októberhói

A KŐZLÖN -i 1 Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ]VIeg jelen hetenként Rétszer : vasár-nap és osíltörtökön. Előfizetési cLij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések feivétalére fel van jogosítva : HAASENSTE1N és VOGLER ezég, iíócs, Prága, Budapest, Németország és övájcz minden fővárosaibim is vétetnek fel hirdetések. Igazságszolgáitatásunk. Az egész országban végig zúg a fölháborodás, valahányszor az igazságszolgáltatás késleltetése következtében a bűnös megmenekül földi büntetésétől, vagy a jogok érvényesítése lehetetlenné válik. És ez vajmi sürün szokott előfordulni. A birák mentségére fölhozzák, hogy sok a munka, tul vannak halmom. Meddig fogja még magát ez a kifogás tartani ? Miért támad oly hoszszu időköz a vizsgálat befejezése ós a tárgyalás napja közt ? Talán azért, hogy a vádlott vizsgálati fogságban töltse ki az esetleg reá szabandó büntetést. — De hátha tovább ült, mint amennyit az itólet később reá szabott. Vagy ez sem tesz semmit? Meg van a tettes, beismer mindent; meg vannak a tanuk, beigazolnak mindent; csak az itólet nincs meg, csak az késik, késik addig, — amig a vádlott a börtön gonosz szellemével erős ismeretséget köt, társaival való sűrű. érintkezés kivetkőzteti minden emberi érzéséből; ideje van a külső hangulatot tanulmányozni, — a terhelő tanuk vallomását kitudja, s tán a vizsgálati jegyzőkönyv egyes sorairól is tudomást szerez, ha nem is besúgás által, hanem becsempészett ujságlapból; tárgyalást rendeztet a börtönben társaival; az egyik adja a birót, a másik az ügyészt, a harmadik a tanút, a negyedik az ügyvédet — s mikor a vádlott beismerni kezdi a bűnét, a biró meg az ügyész, az ügyvéd, de még a tanú is ráförmed hogy te bolond, hiszen ha már mindent beismersz, akkor elitélnek, fölakasztanak I Igazatok van, tagadni fogok mindent, — mondja a vádlott s a végtárgyaláson hazugnak deklárálja beisSzerkesztöség: Apponyi-utcza, 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. merő vallomásainak minden szavát, minden hangját, minden lehellotót. — Tehetetlenné teszi az egész törvényszéket és kineveti az ügyészt. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk 1 Öt-hat éves vizsgálati ügyek fekszenek némely bi róság asztalán, melyek elintézésre illetőleg befejezésre várnak. — Aztán az az eset is sürün előfordul, hogy az évek előtt kihallgatott tanuk a végtárgyalásig elfelejtik nemcsak vallomásukat, hanem magát a ténykörülményt is, a melyről tanúvallomást tettek. Sürün megtörténik, hogy a tanuk a vádlottal törtónt szembesitós alkalmával a vádlottban már nem ismerik föl a tettest, bár a cselekmény elkövetése után a vádlottal való szembesítéskor rögtön fölismerték. Pedig a büuös cselekmény megtorlását a tanuk vallomásától teszi függővé a törvényszék, sok esetben még ott is, a hol a bűnös beismerést tesz — Psichológ sokat következtet a szembesítéstől. Ha valakinek szemébe mondhatjuk „gyilkos vagy, tolvaj vagy, láttalak," a vádlott belső világa az arczra ül, a bűnös lólek küzdelme megránczigálja az arczizmokat, ós átfesti az ábrázatot De ha a tanú azt mondja, hogy „már nem emlékszem, régen volt," mivé lesz a vád ereje? A birói karban nagyon is sűrűn előforduló személy változások, áthelyezések szintén nagyban hozzájárulnak az ügyek késleltetéséhez. Az akták elintézése igy mindig utódról-utódra száll. Sokszor félévet vagy tán többet is eltölt az uj biró a régi vizsgálati iratok áttanulmányozásával, 6a mit alig fejez be, beáll egy körülmény, akár üogyaii is ós akármikóp, mely szeriut ó Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helybea fit tendő. is elhagyja helyét, a melyet aktákkal együtt megint eg ujabb faktor vesz át. De akár kinevezés, akár áthelyezés folytán történ jók a személyváltozás, ne hagyhassa el a vizsgabiró addig a helyét, a mig a megkezdett vizsgálatot be nei fejezte, legyen az bármilyen stádiumban és bármilyen je lentősógű. Bűnügyi statisztikánkból tudjuk, hogy a

thamarosa: bevégzétt vizsgálat illetőleg itóletosztás igazságs^olgál tatásunk történet-könyvét egyszer sem couipromitálta any nyira, mint a hosszú huza-voiia, a késleltetés, melyne következtében igazságszolgáltatásunk nem egyszer let kigúnyolva az által, hogy (justitiánk megfosztatott a elégtétel vevéstől. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk 1 P. — Jókai választói előtt. Jókai Mór vasánap dólutái Kassára utazott választói körébe, kik meleg ovatiókkal fc gadták szeretett képviselőjüket ós kijelentették ragaszko dásukat azon politikai irányhoz, melyet a koszorús ír képvisel. — A bányakerületi ág. ev. egyház közgyűlése ll-ó folytatta tanácskozásait. Több kisebb ügy elintézése utál Bakay Péter ocsovai lelkész a zolyómi esperessóg részérő azt a kórelmet terjeszti elő, hogy tekintettel ama káró nemzetiségi üzelmekre, melyek a Dunán-inneni területe: előfordulnak, az esperessógek akként kerekíttessenek k hogy ez üzelmek véget érjenek. Dr. S«e ber óny i Q-u sz táv püspök indítványára elhatározta a közgyűlés, hog, ez ügyr • vonatkozó intézkedések megtétele végett az egye temes gyűléshez teszik át az esperessóg indítványát, melye különben ott a Dunáninneni kerület fog szóba hozni. — Tabajdy Károly halála mély részvétet keltett as egész országban. Mult héten csütörtökön Aradmegye és vára székházaira kitűzték a fekete lobogót. A férfiú, kit a ké A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCMJA. A csillagok utja. Irta: Gerő Lajos. I. Julis asszony kiszedte ládafiából azt a kis ozókmókot, ami még megmaradt a régi jó időkből, szépen összekötötte a sárgavirágos fekete kendőbe, aztán kezébe vévén egyetlen támaszát, a görcsös botot, az ajtó felé lépett egyet kettőt. Összeaszott kezei remegtek, mikor az ajtó kilincsét megfogta, térdei roskadoztak, lázas rángatódzás fogta el ajkait, mélyen beesett szemei könnybe lábadtak, valami kimondhatatlan fájó érzéstől megkapatva hátratántorodott és leborult a gömbölyű kis tölgyfaasztalra. udakünn zúgott a szélvész, sűrű pelyhekben hullt alá a hó, a papirossal beraggatott ablakokon olykor-olykor áttóduló metsző léghuzam még barátságtalanabbá teszi az amúgy is rideg, elhagyatott szobát. Az asztalon álló mécses gyönge lángja akaratlan tánczra kél a szélviharral, majd kimerülten dűl féloldalra és elalszik örökre. Julis asszony letörli könnyeit. Nincs tovább egy perezre sem maradása a szobaban. Minek is? Mit keresne ő tovább is ott, ahol az elveszettet ugy sem találhatná meg eoha, soha? El, el ebből a világból, fel a nagy városba, ahol uj élet, szebb élet, öröm, élvezet, gondtalanság fogadja a — könnyelműséget! A kerítés deszkái csikorognak, a vihar nyomása alatt feltárt kis ajtó egy pillanat alatt kizökken sarkaiból s u felkavart hópelyhek őrült gyorsasággal röpülnek szerteszét*. Lába olykor-olykor megbotlik egy letört galyban, a botot is rég kiejtó kezeiből, csak ugy dülöng jobbra-balra, dp azért megy-megy előre, már nemsokára elhagyja a falut kiér a pusztára, ott talán melegebb a levegő, gyöngébb a vihar, egyenesebb az ut, hiszen ott nem laknak emberek, nem laknak irigy gonosz emberek, kik olyan sok rosszat beszélnek összevissza, hogy a szegény áldozat móg a háza tájékára se mer kerülni. Ni, itt van már az utkaparó háza. Ez mindig olyan derék beosületes ember volt, sohse ártotta magát a más dolgába, meg volt elégedve a maga sorjával. Hátha egy kicsit beszólna melegedni, csak egy perozre, amig rendbe hozza a vihar által összekuszált ruháját, hófehér haját. Udavánszorgott az ablak elé. Nem kell ágaskodnia, hogy beláthasson, utt ülnek a jó meleg kemencze körül valamennyien. Az apa mesél, az anya kis gyermekét szoptatja, a felnőttebb jószág meg kukoriczát morzsolgat, dehogy szalasztva el egy szót is abból a mit a jó atya beszél. | Julis asszonynak tagjait zsibadtság fogja el, agya szédül, vérkeringése egyre lassúbb lesz és elhaló sikojjal ájultan rogy a hideg hótakaróra. Az útkaparó családja rémülten fut az utczára, az öreg asszonyt beviszik a meleg szobába, ós mig a jólelkű gazdasszony mindent elkövet, hogy életet öntsön a lélektelen testbe, valamennyiük ajkáról egyszerre lebben el a szó: Szegény Gábor Julis ! Jó negyedóra telt bele, mig az öreg egészen magához tért. Hálás pillantást vetett a nemes szivü emberekre azután felvette motyóját ós menni készült. — De hát hová ilyen későn Julis asszony ? —*• kérdé szelíden a gazda. - - Megyek, megyek fel Pestre a leányomhoz, ott 1< szek, ott maradok nála mindig! — rebegó az öreg nö, ( a megdicsőülés boldogsága ragyogott szemében, midőn le ányát említette. — Hiszen ismerik, ismerik, ugy-e Ágnest, az ón kec ves leányomat, akiről azt olvasták a csillagokban, hog nagy nagy háza, egész palotája lesz, nagy urak fogna térdelni előtte, ö meg fényesebb sokkal fényesebb lesz csillagoknál is. Ugy-e ismerték az én kis Ágnesemet. Kc kény volt a szeme, színarany a haja, rózsa az ajaka, tün dór ő maga. Istent káromolja, aki ezt tagadja. Istenét ta gadja, aki nem ismerte az ón gyöngyvirágomat, az ó: gyémántomat. Mikor az apja meghalt, átölelte a nyakamat, aztái ugy súgta fülembe: Ne sirj édes jó anyám, azért még net veszünk mi el. Van kót karom, fehér mint az alabástron karcsú mint a liliom, de azért munkára termett! Fogo ón dolgozni kettőnk helyett is! Elmegyek a nagyvi rosba ahol olyan sok jó uraság lakik, beállok a szolgá latba, este varrni fogok, meglásd anyám, hogy olyan bol dogan fogsz élni velem, csak velem. En megcsókoltam a jó gyermek homlokát, aztái útnak eresztettem. A szivem majd megszakadt utána, d hiszen Ágnes jó, becsületes leány és az Isten megfogj öt segíteni. Oh milyen szomorú volt az ón életem nélküle. Haj nalhasadástól naplenyugodtáig vigyáztam a kis ajtó ny: korgására, hátha ő jön, vagy talán a postája valami falunl beji jó ismerős, aki véletlenül találkozott vele és hiri hozná nekem, hogy Ágnes csakugyan derék jó leánj hogy gondolata osak én vagyok, hogy nem szenved szűk