Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-09-19 / 75. szám

B--Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 75. szám. Vasárnap, szeptemberhó 19-ér Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap ós osiltörtökön, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre . . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTE1N és VOGLER ezég, Bées, Prága, Budapest, Némeiország és Svájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utoza, 98S. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt é r

u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben akiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben flzttendő. A choiera. = A fekete asszony csókjainak lehellete megfertőztette már a főváros levegőjét is és gyilkos bacillusokat szdrt szét a légben. Tőle ébredt löl a fekete halál ! Amitől rettegtünk, ax bekövetkezett! A fiumei halál átköltözött Budapestre és fekete lobogóját kitűzte szép fővárosunk lölött. ^s ennek a lobogónak nyelét tartja kezében a — choiera! Már első föllépésekor párosan szedte áldozatát, tehát komoly fenyegetődzés jellegével lépett a határba. Nem nagy urak palotáiban tesz látogatást, hanem a szegények szűk lakásaiban. Ott, ahol könnyebben megszorul a levegő, ahol rakáson laknak az emberek; ott a hol a csatorna bűzös levegője vegyül a tüdőnek szánt éltető léggel. A főváros municzipiuma hatalmas munkához fogott, ámbár a choiera még messze van attól, hogy járványos jellegűnek nevezhetnők. És ettől mentsen is meg bennünket az ég hatatmas ura! Hatalmas eszközök állanak a lőváros rendelkezésére, hogy a rut halált csirájában elfojthassák s tovaterjedését meggátolhassák. De hogy ezt megtehessék, íélre kell tenni minden egyéb munkát és egyedül kizárólag a levegő megtisztítására, az egészségtelen lakások kiüritésére s más sürgős intézkedésekre kell legelsőbb gondolnia. Hadsereg nélkül a vezérek nem viselhetnek háborút. Nép nélkül állam, polgárság nélkül a város is olyan, mint a hadsereg katonák nélkül. Mentse meg tehát a népet, a polgárságot az állam, a főváros. Adjon nekik egészséges tiszta levegőt és ami ellen annyi a panasz — tiszta friss vizet. A cholerahalál pusztításait még nem érzi a vidék. Es ha a bűzös lóg puszticása a vidékre is átcsap, nagy felelősség terhe éri a fővárost. Sötét köpenyegét a cuölera addig csak a főváros fölött bontogatja. Űzze el a főváros törvényhatósága a rémet, de ugy, hogy az országban többé sehol se találjon tanyát. A lakosság pedig ne ijedjen meg! Az ijedség gyávává teszi az óriást s a gyáván legkönnyebben hatalmaskodik az ellenség. „Jaj a csüggedőnek!" — mondja a példabeszéd. Minden betegség ellensége a tisztaság. A tisztaság elűzi a poklot, elkergeti a cholerát. Tartsuk tisztán magunkat, tartsuk tisztán a lakást, az udvart, a ház környékét! az árkokba szorult vizeket vezessük le messzire, a község beltelkein levő mocsarakat ki kell szárítani, nehogy bűzös kigőzölgesök megfertőztesse a levegőt, ^s mindenek fölött legyünk magunk is tiszták. Tartózkodjunk a túlérett gyümölcs evésétől, a rosz italoktól. Igyunk tiszta íriss vizet, a hol ilyen nincs, jó ásványvizet. A mértékletes életmód a logjobb orvosság a halál ellen; ezt még a choiera is elkerüli. Legyünk tehát mértékletesek, gondoljunk önmagunkra és környezetünkre s akkor nem kell félnünk a cholerától, mely a nagy város felöl fenyeget bennünket. A városok tegyék meg kötelességüket, melyek rájuk ró a közegészségi törvény, hajtsák végre a rendeleteket, legyen gondjuk a köztisztaságra. Legyenek tehát résen a hatóságok, a közönség pedig támogassa a hatósági közegeket a choiera elleni harezban. -- A szerb egyházi kongressus. Az újvidéki „Brauik" szerint a kormáuy elhatározta a szerb egyházi kongrassust f. évi októberhó 27-ik napjára összehívni. A „Zasztava" szerint a legújabb intézkedések folytán a szerb egyházi kongressus októberhó elején fog összeülni. Az öszahivása a szerb egyházgyülésnek nem sokára megtörtéuik. — A vámtarifa. A Bud. Korr. ezeket közli: A mindkét részen levő kormányok közt a vámtarifára vonatkozó A „BÉKÉSMEGYEI KOZLUXY" TÁIÍCZAJA. Irmához. Emlékszel él.. Jut é eszedbe még A boldog óra, melyben kis kezed Végig simitá gondíelt homlokom, S ajkad rebegve sugá, hogy szeret?; Némán merengtem el vonásidon, Nem szóltam, ám de szivem telte volt. Lelkem a boldogság hónába járt, S szivembe égi mámor, ké; honolt E pereznek üdve kisért utamon, — Ép mint bolyongó vándort a remény — E drága pereznek üdve volt Hitem, reményem, 8 boldog voltam én! Feledve annyi but ós szenvedést, — Nem érezém a maró gunykaezajt, Mit rám zúdított balga ellenség, Nem érezém, s szivem vissza nem riadt. Emlékszel é ? . . Jut é eszedbe még A boldog óra, melyben kis kezed Végig simitá gondtelt homlokom ? Szivem a kéjtől majd hogy megrepedt. Oh add e Kezet, dobogó szivem Fölé had rejtem, s csókkal boritomi Óh add e kezet — hadd legyen enyém, A inig csak el nem fed a sirhalom Ifj. ItákOczy Mihály. Egy iiatal barátom halálára. B.-Csabán 1886. szept. 15. Ismét egy reményteljes ifjú szállott a sirba. Elköltözött egy boldogabb hazába, honnan nincs többé visszatérés, hol niíjcs többé fájdalom . . . Oda lenn nyugszik a hideg sir ölében, az őszi szellő játszva lengi körül a hantot. Majdan elporlik s a feledékenység fátyola boritandja nevét. Móg csak húsz tavaszt látott, nem is élt: csak — álmodott. Álmodott rózsás jövőről, boldogságról és édes szerelemről ... De azért mégis tudta, hogy mi az az élet? Ismerte jól, nagyon jól annak göröngyös utait. Eletében nem volt öröm : csupán nélkülözés, szenvedés és csalfa remény jutott neki osztályrészül. Született, küzdött a létért, de azért remélt, kinlódott ós — meghalt . . . Meghalt fiatalon, fajdalwas szenvedések után, móg a halál sem könyörült meg rajta': kegyetlenkedett a szegénynyel. -tigy évvel ezelőtt móg ép egészséges volt, halavány arczának kétes pírjáról azonban már akkor le lehetett olvasni a bekövetkezendő sorvasztó láz előjeleit. De tanulmányait azért a legnagyobb szorgalommal ós energiával folytatta, sőt, hogy maga, magát tisztességesen fentarthassa, s hogy rokonainak terhére ne legyen, ügyvédi irodában keresett s talált is alkalmazást. Nappil az egyetemre járt s hallgatta az előadásokat, azonfelül a* ügyvédi irodában dolgozott, éjjel pedig szerény otthonában tanult. Nem volt se napja, se éjszakája. A folytonos munkálkodás teljesen kimerítette szegényt s siettette a különben is gyenge testi szervezet hanyatlását. Nemes szivü főnöke, egy budapesti jónevü ügyvéd, méltányolva kitartó szorgalmát és tehetségét, tekintélyes havidíjjal honorálta munkásságát. Szívesen tette, hisz jobb keze volt. Ambiczioja annyira vitte, hogy csupán jogi tanulmányai látkörének szélesbitése végett, minden díjazás nélkül segítségül ajánlotta fel szolgálatát a két havi szünidőre egy helybeli nagy ügyforgalmu közhivatalban, hol szerénysége ós megnyerő modorával a hivatalnokok mindnyáját magához tudta biliucselni, ugy annyira, hogy azok egyikében nemes keblű pártfogóra is talált. Az ez évi tavasz beáltával egészségi állapota veszélyessé válván, odahagyta a fővárost s betegen lejött szülővárosába, a nyugalomtól remélve orvoslást. De fájdalom, a remény csak hiu álomkép volt. Már hetek óta feküdt a kórágyon mozdulatlanul, iszonyú tusát viva az emberiség legrégibb, legyőzhetlen ellenségével: a kérlelhetlen halállal. Csak a ziláló hörgés és a megüvegesedett szemek élettelen fényjátéka árulták el benne a szunnyadozó élet lágjának utolsó lobbanásait. Jó barátai, kik mindnyájan őszintén becsülték, szerették, kórágyához többször ellátogattak s meggyőződésük ellenére vigasztalva szolltak hozzá: „Ne csüggedj, majd jobban lósz, megsegít az Isten' . . Szegény beteg! A vigasztaló szavak jól estek neki. Egészen uj élethez kapott, arcza derülni látszott, érthetlen hangokat rebegett s könynyek csordultak ki a megüvegesedett szemekből,