Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-25 / 59. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886. i mileg halasztást szenved. Hartington móg mindig erősen vonakodik a kabinetba való belépéstől. Mielőtt Salisbury a királynő által fogadtatnék, a jelentékenyebb pártvezérekkel értekezni fog. A jövendő minisztérium tagjai felöl számtalan hir kering. A cholera. - Dr. Löyy Lajos orvos felolvasása a békéimegyei orvosok és gyógyszerészek egyletében. — (Folytatás.) Meg kell móg egy észlelést említenem, a mit tapasztaltam a járványos tájókban. A betegség itt a zsidóknál kezdődött. A ki a zsidót itt ismeri, az a czigány mögé fogja sorolni. Azt nem tudom, hogy szegény-e ? dehogy a háztartása piszkos, arról meggyőződtem. Lakása, ÖZ utolsó rangú ház a faluban. Szobájának levegője inczeszagu. A ruhát száritja a szobában, a kemenczén. (.így szólván egy rosz szagú gőzfürdőben lakik. A zsidóktól átment a betegség a czigányokhoz ós pedig a gazdagabb czigányokhoz, A nagyon szegény czigányok házaiban egy eset sem fordult elő. Megnéztem mind a kétféle lakásokat. A gazdagabb czigányház állt egy konyhából ós egy szobából. A szoba ablakai nagyon kicsik befalazottak. A szobában háltak. Yolt több oly család, hol mindnyájan kihaltak, móg amint állították, a házi kutyák meg a macskák is. A szegényebb czigányház állt 4 falból, egy tetőből, a tetőben egy lyuk hagyva. Ezen négy fal által bezárt gunyhóban volt egy tűzhely, mely körül ültek, háltak ós ettek. Ez természetes szellőztetéssel volt ellátva. Cholera náluk nem fordult elő, de a vándorló czigányoknál sem jött elő a betegség, kik vászon sátorokban laktak. Ezeket észlelvén, lehetetlen volt más okot felvennem a cholera keletkezésére, mint azon körülményt, hogy azok, kik a cholerába estek, ezek azért lettek áldoz a tj a i, mert annál rosszabb levegőt szívtak mint élvezhettek volna. Bár a külső levegő is rosz volt, még nem volt oly rosz, hogy az képes lett volna a cholerát symptomáival létrehozni. A megyében megszűnt a cholera, miután a fagy beállt,' a ködök megszűntek, a levegő kezdett stagnáló helyzetéből kijönni és igy normális ólenytartalmát viszszakapni. 1873-ban az egész országban kitört a járvány. Mivel már beleéltem volt magam a cholera okának kutatásában, megint mentem cholera orvosnak. Bács-Bodrog megyébe küldött a minisztérium. Zomborba juliushó 10-diüén érkeztem. Mivel az alispánt kértem engem odaküldeni, hol legnagyobb mértékben uralkodott a cholera, Parabuty helységbe küldött. Ez egy négyezer lakossal biró helyiség, hol naponta 30 halott volt. A járvány alatt 600 egyént vesztett, ugyhiszem oly irtóztató szám, melyhez hasonlót alig tud valamelyik város felmutatni. A lakosságnak több mint 15 százaléka esett a járvány áldozatául. Kíváncsi voltam, váljon oly rosz levegőviszonyok volnának-e itt, melyek oly nagy mértékben pusztítják az embereket. Odautaztomban több helységet érintettem, de egyikben sem találtam cholerabeteget. Sőt a tőszomszód faluban Hódságh faluban, mely Parabutytól alig 3/i földnyire fekszik, nem volt addig egy cholera beteg sem

t mindamellett, hogy a közlekedés a két szomszéd falu közt szabad ós élénk volt. gyar tudományunknak? Békósmegyei régész egylet hol késel az éjji homályban? Ásni se igen kell, hiszen kinálja az a magas part agyag rétege, melyből kifehérlenek a porladozó kő-bronzkori nép gugoló helyzetbe eltemetett csontvázai. Csörögve hull a Körös örvényébe az őskor agyagmiives cserép edénye, melyeket a szerető sziv övéi mellé a földbe rakott, rajta ritka becses diszitéseivel, melyek elvezetnek bennünket messze Trója vidékére. Kérem a Béuésmegyei régész egyletet, küldjön mielőbb szakértőt a drága emlékek megmentésére. Gyűjtsék össze mi megmenthető, hogy semmi el ne vesszen . . . örökre. Szállítsa az ott talált ember ereklyéket antropologiai intézetünkbe s a sirok mellékleteit muzeumunk régészeti termeibe, Ekkor el lósz érve mit elérni akarunk, mielőbb meghatározhatjuk öseredeti magyar typusunkat. A sirok mellekleteiből pedig tele írhatjuk magyar Alföldünk őstörténelmónek azon lapját, mely eddig ezen korból üresen állt. Farkas Sándor. MEGYEI HIKEK. Az mégis feltűnő dolog egy gondolkozó ember előtt, hogy ilyen ragályos betegség, a minőnek a cholera e! van híresztelve, épen olyan helyen annyira dühöngjön a hol a szomszéd falukat annyira kíméli?! Ennek kel hogy oka legyen! Felesleges mondanom, hogy a levegő viszonyaiban Kerestem ón az okot, mert eddigi tapasztalataim szerint mindig esak a nagyobb vagy kisebb mértékben elhasznált levegővel birtam a cholera fellépésének okát kimutatni. Azon helységekben, a melyeken átutaztam és cholerát nem jeleztek, tapasztaltam, hogy a faluk nem falvak, hanem kertek voltak. Mindegyik ház egy nagy kertnek háza volt. Az udvarokban nagy eper,- dió- vagy ákáczfák, a ház mögött szőlőkert, az utczákon szinte nagy fasorok. A faluk körül tengeri nagy zöld leveleivel. Parabutyon házi kert kevés, az utczákon fa nincs, a lakosság gazdag ; valószinü, hogy nem sokat törődnek egy házi kert jövedelmével, épen ugy mint a csabaiak. Csabán csak 1873 óta lehet az utczákban élő fát látni, mely a forró nyár ólenyszegóny, vagy inkább élenyótől inegrablott levegőnek ólenyét zöld leveleinek tulajdonsága következtében visszaadja, kipótolja. Parabuty utczáiban árkok vannak, melyek akkori időben tele voltak poshadt vizzel. A város körül nem kukoriczát hanem vagy búzát, vagy kendert termesztenek, azért juliusban a helység körüli egész tájék kopasz, csak a forró napsugár szivja ki a kopár föld szénsavát, de nincs már semmi növény a mi azt elnyelje, de zöld levél sincs a mi a hidat állat ós más növény közt helyre állítsa, mert az egyik ide adja a szónsavat, a másik az ólenyt. A miből az egyik fejlődik, a másik azzá felbomlik. Feleslegesnek tartom itt ezeket tovább fejtegetni, mert ez mindenki előtt ismeretes mint természeti törvény. Ezen rosz levegő viszonyok azok, melyek Parabuty helységet annyira deczimálták, mely pusztítás addig tartott mig nem Szeptemberhó közepett egy 3 napig tartó északi széllel összekötött hűvös eső a levegőt összevissza kórbácsolta annyira, hogy az alsó ós felső levegőréteg egy qualitásu lett; s az emberek megint kaptak annyi ólenyt, mint a menyi szükséges volt az organismus fentartására Ez volt véleményem Dr. Koch Bacillusai előtt, ós az meggyözödósóm most is. Békésmegyei régész egylet szíves figyelmébe. Alig egy évtized választ el attól az időponttól bennünket, midőn ós apáinknak ezen földre beköltöztót, édes magyar hazánk megalapításának ezredéves ünnepét üljük. Mondom ezred éves ünnepét s móg most sem vagyunk abban a helyzetben, hogy az ős eredeti magyar jelleget antropológiailag teljesen meghatározni birnók. Nem rendelkezünk a kellő anyaggal. Blveszelödnek többnyire megmentetlenül őseinknek naplényre kerülő csontereklyéi. A milyen szükség vau pedig ezekre a magyar antropológiának éppen oly szorgalommal kell összegyűjtenünk mindazon rég letűnt népek csontvázait, melyek honalkotó őseinket a megelőző korszakokban ezen a földön megelőzték. — Sokszor nem is keh kutatnunk, előjönnek majd minden földhányásnál, folyóink partszakadékaiban s el is veszelődnek a nélkül, bogy ezeknek megmentésére — östörtenelmünk nagy kárára — sokszor gondolnánk. Évek hosszú során keresztül — reánk nézve nagyfontosságú öskorbeli leietek színhelye Békés-Povád magaslatja a Kettős Körös jobb-partjain. Kő-bronzkori szép csontvázait, sírjaik mellékleteit, tüzhelytelepeik hulladékait mosogatja itt ki a Kettős-Körös szőke hulláma. Nincs a ki megmentse ma* Két élvez etes nap lesz Csabán aug. hó elején. Mint biztos kutforrásból értesülünk, Csabán mozgalom indult meg az iránt, hogy a nemzeti színháznak legelső művészei közül többen félkéretnek, hogy a nőegylet által létesítendő óvoda ja vára, két este lépjenek fel. A rendezők a művészek ígéretét közvetve már bírják. Egy két nap alatt ki lesz tűzve már az időpont s a programúi is megállapítva. Előre is örvendünk ezen nemes mozgalomnak. Biztosíthatjuk a leránduló művészeket, hogy vendégszerető közönségünk mindent el fog követni, hogy szeróny^köróben ólveze tessó tegye az itt töltendő napokat, kedves emlékekkel távozzanak Csabáról, melynek gyors haladása, emelkedése miatt oly sok irigye van. — Hirdetmény. Alantirt városi elöljárók, mindazon adózókra nézve, kik állami adókőnyveoskójüket kiegészítés végett a községnél, a közvetlen fizetők pedig a kir. adóhivatalnál még be nem mutattak, — mától számittandó 8 napi záros határidőt tűznek ki ennek pótlólagos eszközlésére oly kijelentéssel, hogy az i883. évi XLIV. t. cz. 36. § d.) pontja szerint az igazolatlan mulasztók 1 — 5 frtig terjedhető pón zbirságban marasztalhatók el ; egyidejűleg közhírré tétetik, hogy a folyó évi hadmeiiiessógi adókivetési lajstrom mai naptól számítandó 8 napig közszemlére a városházán (adóügyi osztály) kitétetvén, az érdekelt felek által a hivatalos órák alatt betekinthető. Kelt B.-Csabán 1886. julius 25. B.-Csaba város elöljárói: Zsíros Mihály biró. Rolkó h. jegyző. * A békés-csabai iparos ifjak tánczvigalma ma lesz a „Széchényi ligef-ben. A nagyszámú osabai iparosoknak e nyáron ez az első s valószinü, hogy az utolsó V/galma. Eamélhető, hogy mint ez előtt, ugy ez úttal is látogatott lesz. * A bókósmegyei tanítók testülete 10 évi fennállását, f. évi aug. hó 24-ón ós 25-én ünnepli meg Csabán. A rendes programm még nincsen végleg megállapítva, de az bizonyos, hogy az első nap ismerkedési estély lesz a „Széchényi-ligetben, hol a mint hirlik, a rég pihent jeles dalkarunk is végre fellép. Másnap ugyancsak a Széchenyi-liget u-ben zártkörű tánczvigalom leend az országos árvaház javára. * A „Széchényi liget"-ben különösen a mióta az annyira kedvelt szabad-fürdő megnyitatotí, a lombos nyárfák, a sugár platanusok s az örökzöld fenyvesek között tett elő a sűrű bozótban. Talán valami felriasztott őzike, gondola az ifjú vadász s fegyveréhez kapott. E perczben tört ki a tisztásra a vad. Nem volt őz. Sötét szürke, feketébe menő szőre, a karcsú lábak, a szép főn hátrahajlott rövid két fekete szarv nem hagyott kétséget : zerge volt. Artúr arcza kipiroslott az örömtől. A Yerhovinán hol eddig még senki sem látott zergót ez volt az első, mely megjelent s e vadat elejteni oly vágy kelt az ifjú vadászban, hogy az izgatottság fogta el egész lényét. Nyílsebesen ugrott át a szép állat egyik szikláról a másikra a nélkül, hogy legkevésbé észre látszott volna venni, hogy a vadász vágyó tekintete követi, anélkül, hogy a szikla mélyedései aggódóvá tették volna a vakmerő ugrások felett, melyekkel egyik szikláról a másikra átszökött. A vadászoknál annyira ösmert lelkesültséggel futott Artúr a menekülő vad után, hogy lőtávolba kaphassa azt. A sziklákat megkerülve majd előtte, majd háta megett volt a karcsú zergének, mely most észrevéve üldöztetését, kettőzött erővel iparkodott kiszabadulni a sziklák tömkelegéből. Az ügyes vadász azonban előnyt nyert. Óriási sziklára zavarta a vadat, honnét csak két ut volt, vagy egy yakmerö ugrással leugrani a mélységbe, mely sírjává lesz a zergének, vagy egyenesen belerohani a lőfegyver gyilkoló csövének ónjába. A már elfáradt, üfdőzött vad gondofkodni fátszott, Artúr néhány merész ugrást tett efőre s a főtávoft megnyerve, villámgyorsan fogta föl fegyverét, egy durranás . . . . s a sugáralak ingott, a fürge lábak reszketni kezdtek, a zerge összedőlt a sziklacsúcson. A golyó talált, de nem halálosan. A szegény állat vergődni kezdett s vergődése közben a szikláról legurult. A szikla oldalán repkény fonódott fel a sziklára, a vergődő zerge a repkény ben fennakadt s pár perez alatt kilehelte páráját. Örömsugárzó arczczal sietett Artúr a szikla csúcsra, hogy vállaira emelje a szép zsáku ányt s midőn látta> hogy az a repkény fonadékban fekszik vérében, letette fegyverét, hogy akadálytalanul csuszhassók zergéje után. Jobb kezével nagy elővigyázattal kapaszkodott a szikla egyik kiálló csúcsához, mig baljával a repkónyben fekvő állatot iparkodott elérni. E perczben a túlsó szikla ormáról egy dal ütötte meg fülét. Miut a syrónek dala a tenger habjain, mint a Loreley éneke a patak partján, mint a seráfok danája fent a magasban, bűvös bájos volt az ének, képes elkábítani a legjózanabb főt is. A vadász elfeledte egy perezre helyzetét, elfeledte a zergét, figyelme egészen a túloldali szikláról jött hangokra lett irányozva, ö alig fogta föl a dal értelmét, mely a szerelem panaszhangja volt, egy nö tűnt fel a sziklán, nő, minőt Artúr soha sem látott. Hosszú aranyszín haja végig ömlött a sylfidi alakon, mig a hófehér ruha a legtökéletesebb női termetet takar ta, kis kezeiben pár nefelejts szál volt s ajkán felhangzott a dal móg szomorúbban, móg bájosabban, móg bűvölöbben, mint előbb. Artúr mindent feledett. Csak a szóp jelenséget látta. Kinyújtotta jobbját a szóp leány után .... de elbocsájtotta a sziklát, mely egyensúlyát tartotta fel . . . egy másodpercz .... a repkény zörgött ... a szikla morzsái töredeztek . . . Artúr teste hömpölygött le a tátongó mélységbe, hömpölygóse közben magával vivén a zergót ... A zerge leesett . . . s a vadász ? . . ott feküdt szótroncsolt tagokkal, élettelen a völgyben, hová százölnyi magasból zuhant alá. . . Fent a szikla ormán most is zengett a mennyei dal az égi leány ajkain. Soha sem tudta azt meg uram senki — fejezte be elbeszélését pásztorom, — hogy ki volt az a leány, valószínűleg tündér volt, ki megölte a szóp vadászt. Néhány nap múlva mégtalálták a holttestet, itt temették el s egy fakeresztet állítottak a sirhoz, mely azóta elkorhadt s az urak aztán ezt a vaskeresztet csináltatták ide. Palotay ÁkQs,