Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-25 / 59. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 65. szám. Vasárnap, augusztushó 15-én. W •• 10 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . . C frt Fél évre 3 „ Évnegyedre . . 1 n 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENS'ÍEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. A gabnaböség*) Az Egyesült-Államokból érkező jelentések, ha nem is pozitiv rossz termést, de mégis jelentékeny hiányt helyeznek kilátásba az idei búzatermésben. Ennek követkoztében az európai piaczokon szilárdabbak a gabnaárak ós az európai mezőgazdák is valamivel több bizalommal tekintenek a jövő eló. Midőn két évtized előtt amerikai buza Európába kezdett özönleni, midőn az áramlat egyre tovább terjedt kelet felé, midőn Lindauban, a magyar gabna e régi fő kereskedelmi piaczán üzleteket kezdtek kötni Chicagóval, midőn az amerikai buza megjelent Genuában ós nemsokára reá Livornóban: bizonyos mezőgazdasági körökben azt hitték, hogy bekövetkezett a világ vége, Európának el Rell pusztulnia. De nagyon csalatkoztak. Még csak a kezdetén voltunk annak, minek a végét jósolták: a kik azt* hitték, hogy elérték a bukás legmélyebb niveaujat, rnóg csak akkor kezdtek esni. Az amerikai gabna konkurreucziájához csatlakozott az indiai. Két világrész esküdött össze a vén Európa ellen. Nem csak Lindau ós Krakkóban kötnek ma üzleteket amerikai búzában, hanem Trieszt és Fiúméban indiai búzában is. Az a termény, melyet a bengáliai sikokon oly munkások vetnek ós aratnak, kik egy nap megélnek 5 krajczárból, hust soha sem esznek, félig mesztelenül járnak ós agyban soha sem alusznak és továbbá az a termény, ott a Himalaja alján, az Indus és Ganges partjain, kiszoritja a piaczokról ama terményeket, melyeket emberek vetnek ós aratnak, kik megszokták legalább egyszer napjában meleget enni, kik szeszes ital ós dohány nélkül alig képesek *) A kitűnően szerkesztett „Magyar-Pénzügy" közgazdasági és pénzügyi hetilapból vesszük át e figyelemlereméltó czikket. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi rószét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. exisztálni, kik télen meglehetős jól kénytelenek öltözködni ós megszokták félig-meddig az ágybani alvást. Az amerikai ós indiai konkurrenczia kiszijja az európai mezőgazdaság erejét. A keresethiány, a deficzitek ós egyéb bajos, sőt még az oroszországi nihilizmus is csak arra vezethetők vissza, hogy az amerikai konkurrenczia megrázkódtatá a ,kereseti ós gazdasági viszonyokat. Ha ez valamikor megváltóznék, ha a gabnatermelós Amerikában ós Indiában valamely okból lényegesen leszállana, mert teljes megszűnéséről természetesen szó íem lehet, vagy ha több egymásután következő rossz termés sújtaná Indiát ós Amerikát, ez — jó órtelemben véve — óriási visszahatást szülne a mi kontinensünkre. Szocziális bajaink legnagyobb része egyszerre megszűnnék. Korunkban igazolásra talál egy arábiai csodálatos anekdota vagy legenda. Az arabok ugyanis azt szokták mesélni, hogy a pokolban oly nagy a bőség, hogy egy egész ökröt egy dinárért, egy juhot egy fél dinárért lehet venni; szerencsétlenségre azonban a nagy hőség következtében minden pénz elolvad — papirpónzt az arabok nem ismernek — ós igy senkinek sincs dinárja ós mindenki nélkülözni kénytelen. Voltak idők, melyekben azt hitték, hogy csak a gabnaáraknak kell olcsóknak lenuiök ós a nép boldogsága biztositva lesz. Ez annak idejében helyes volt ós bizonyos fokig helyes még ma is. Az olcsó kenyérárnak mindig van jó oldala, de mit ér az olcsó kenyér, ha a nép nem képes annyit keresni, hogy megvehesse az olcsó kenyeret? De nem c?ak a gabnaárak sülyedtek, a húsárak is, habár nem oly mértékben, mint a gabna, czukor ós kávó, ós mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy az olcsóbb hus daczára csökkent a húsfogyasztás. íme az arábiai legenda, mely igazsággá vált Korunkban. A pokolban vagyunk, itt van Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 1 tt é r

u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is el,ogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helybea fizetendő. az egész ökör, csak egy dinárba kerül, de dinárunk már nincs meg, elolvadt a nagy hőségben. Ez Európa gazdasági helyzete a jelenben. Lényeges fordulat rövid idő alatt nem várható. Időleges megszűnése a feszültségnek valószínű; egy nagy háború, mely nagymérvű fogyasztást ós számos czikk tömeges megsemmisítését vonná maga után, vagy egy rossz amerikai termés időleges javulást idézhet elő. Ily javulásra számithatunk ez évben, de miután tartósságában nem lehet bizni, legyünk rajta, hogy jól kizsákmányoljuk. — Az uj ipartörviny módositása. Alig mult el két éve, hogy az 1884. óvi I7jt. czikk életbe lépett s a keresk. miniszteriu nban már is annak megváltoztatásán dolgoznak. Az ipartörvóny 50 §-a ugyanis azt mondta ki, hogy a hetivásárokon élelmi szereket, kerti és mezei terményeket és a házi ipari készítményeken kivül, bárminemű iparcikkeket csakis helybeli iparosok adhatnak el. Ez intézkedés káros hatását már a törvény életbelépésekor tapasztalták; olyan kis községekben, a hol valamely iparág vagy nem volt képviselve, vagy csak egy iparos által, kénytelen voit a közönség ipari verseny hiányában drága pénzen rossz árut venni, vagy pedig a szomszédos városok hetivásárait fölkeresni. A szakminisztérium a kérdés megoldása végett körlevélben szólította fel az összes törvényhatóságokat, keresk. és iparkamarákat és az orsz. iparegyesületet, hogy mielőtt a törvény modositását javasolnák, saját hatáskörükben tett tapasztalataikat hozzá minél előbb terjeszszék föl. Politikai hírek. * Az olasz külügyminiszter Bécsben. Robilant gróf a legközelebbi napokban Bécsbe utazik hol Kálnoky gróifal találkozni fog. * Angol miniszter válság. A miniszter válság Salisburi távolléte ós a királyné Osborneben való időzóse miatt néA „KÉKBEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Irmának. Birom szerelmed ! Boldog álom tán, És nem valóság — tarka képzelet. Enyém e drága hü Kebel, e sziv, Mely tenger kinoset, hü szerelmet rejt Biroin szerelmed .... Lelkünk frigye köt Elválaszthatlan össze a sirig. Szivünkbe rejtve édes titkunkat, Boldogságunk a remény és a hit. Egy szebb jövőbe bizva szüntelen, Remélte égi üdvöt boldogan — Felettünk oszlik búnknak fellege S reánk a nap mosolyog nyájasan. Ifj. Rákóczy MiMly. A bűvös hangok. A vadregényes Mármaros hegyei között bolyongtam, a sziklatotokon meg-megállva, tekintetem eltétovázott az előttem messze elnyúló térségen. A Yerhovina legszebb pontjára jutottam. Alattam a körösmezei sikság terült el, mig a forrásból kibugygyant Tisza, mint vékony sugárszallag futott keresztül a körösmezei zöld sikon, kétfelé szakadt itt a Tisza s közepén egy sziklanyelv emelkedik, mely mélyen benyúlik az itt még pataknak mondható vizbe. Ugy el tudtam merengeni a természet e csodaszép játékán s gondolatim messze tévelyegtek. Vissza csatangoltak az elmúlt időkbe, mikor még daliás őseink települtek le a sziklától védett téreken, majd a jelen képeit elevenitette meg képzeletem. Láttam a vadászt szökdécselni, egyik szikláról a másikra fáradtan űzve az előtte játszva ugrándozó s menekülő őzikét. Hallani véltem a havasi kürtöt, melynek mélabús hangja áthat a lengyel havasokra, s onnét visszavágja a viszhang, mint kettőzött dallamot 1 Igy haladtam gondolatokba mélyedve, mikor a völgybe leszállottam. Egyszerű, de csínnal kiállított vaskereszt vonta magára figyelmemet. Megtekintettem, egy vadász emlékének emelték barátai. Érdeklődést költött bennem a felirat, óhajtottam megtudni a történetet, mely e vaskereszthez van fűzve s kíváncsian üdvözöltem a szikla tövében furulyázó orosz kecskepásztort, kérdve, nem tudná-e, mit jelent e vaskereszt itt, hol a sziklák tövében, távol messzire emberi lak nem létezik. A beszédes orosz letette furulyáját, én letelepedtem melléje az illatos fűbe s emberem következő beszédbe eredt. Tudom biz én uram, szomorú történet az. Kértem mondja el. Elbeszélte. Artúr alig volt 22 éves. Telve ifjú korának hevével, árosa, termete a hegy lakóinak minden szépségét birta. Kincstári erdész volt. Nem kenyérkereset, szenvedély vitte e pályára. Már tizenhat éves korában ismerte a havasokat, mint saját atyja lelkét. A Yerhovina volt legkedvesebb kirándulási helye, valami megfejthetlen érzés vonzotta öt oda, mintha előre tudta volna, hogy a Verhovina végzetszerű lesz reá nézve. A vidék legjobb vadásza volt. Ha lőfegyverét felvonta, irányzott, a vad nem menekülhetett golyója elül soha. Egyetlen egyszer sem ment ki a hegyek közé, hogy zsákmány nélkül tért volna vissza. Az özek, fajdtyukok, császármadarak s nem ritkán vadkanok, sőt pár ízben a maczkó volt diadalmi jelvénye fáradságos barangolásainak. Gyönyörű nyári éj volt. A nap arany sugarai megtörtek a Tisza habjai s az élénken ugráló pisztrángok piros pettyei szivárvány színben tűntek fel a hófehér vízben, míg a mezők virágai a tegnapi üdítő eső után illatárt terjesztettek a környéken. A távol láthatárban feltűnt Huszt omladéka a kanyargó Tisza partján s a szomszéd lengyel hegyekről a leigázott nemzet egyik pásztorfiának bus danája hangzott át. Valódi ünnepnapja volta természetnek. Artúr ott állott egy kiálló sziklacsúcson elmerengve a láthatáron. Lőfegyverére dőlve gondolkozott. Miről gondolkozott. Ki mondja meg egy 22 éves élet gondolatait. Zörej ébresztette fel éber álmából. A sziklarepkónye zörgött. Artúr jól ismerte a hangokat. Vad törte-