Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-01-24 / 7. szám

II-Csabán, 1880. XIII. évfolyam, 4. szám. C

sütö

rtök

, januárhó 7-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap éa osütörtőkön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hor.iv* vagy póuán bérmentve kiil ive Egész évre . . . « írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedig . . 1 „ 50 kr. Lapunk •uímvri hirlstéo

1: felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bées. Prága, Budapesten; Németország és Svájo2 minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadó Hivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes száin ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivalóknál 5 kros poitautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért Járó összeg helyben fizetendő. Előfizetési felhívás JÉKÉSfflffl KÖZLŐI' politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1886. évi XÍII-ik évfolyamára. Előfizetési <lij : Egész évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési póuz a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájához kéretik czirneztetni. B.-Csabán, 1885. deczemberhóban. A „Bókésmegyei Közlöny" ki dótiiyataJa. Földművelésünk. (T.) Ebben az egyben mi is opponálunk ós nem értünk egyet sem a magas kormánynyal, sem az igen tisztelt pénzügyi előadó úrral. Elismerjük minden más tekintetben, hogy sem jobb, sem hazafiasabb, sem lelkiismeretesebb, sem becsületesebb kormányt nem találunk ma a világban, mint a mienk, de a mi a földművelési tárczát illeti, engedjenek me£ nekünk fent és alant egyaránt, de itt a magas kormány csodálatos módon önnön magát ringatja ós altatja. A Hegedűs Sándor előadó ur zárbeszéde e tekintetben egy valóságos bölcsődal volt, melyen ugyan meglátszik a jóhiszeműségből eredő elégedettség. de hogy ezt az elégedettséget saját pártjára se volt kópés átvinni, kitűnt abból, hogy midőn a föld müvelés terén tett intózkedósekről beszólt, egyetlen egy helyeslő szóval sem találkozott. Es a mit itt mondunk, nemcsak a hazának, nemcsak az ország földművelő osztályának, hanem a kormánynak érdekében is mondjuk : Ne altassa magát ós ne igyekezzék elhitetni önmagával, hogy a földmivelós érdekében mindent megtesz

) a mit csak tehet. Ennél nagyobb önámitást soha és semmi téren nem tapasztaltunk még s bámulnunk kell, hogy a nagy eszű, éles látású, minden izében praktikus kormányelnök is ebben a bűvös körben látszik lenni, mert hogy az önámitás feltűnő voltát a legáttekintőbben bevilágítsuk, csak egyetlen kórdóst intézünk a magas kormányhoz. Kik, mi uton és hol követik el azt a mindent ? A főispánok, az alispánok, a megyék, a törvényszékek vagy az adóhivatalok hajtják végre a földművelési ministórium intézkedéseit, ezek képezik az ő tevékenységének eszközeit, vagy kik mások ? Mert remélem ez alatt a kifejezés alatt „mindent megteszünk a mit Je>°fc

u csak értenünk kell valakit a ki tesz, de hát ki az ? A miniszter 1 Az intézkedik. A minisztérium? Az a miniszter intézkedéseit továbbítja ós korrespondál. A közgazdasági „előadók" Hiszen maga ez a kifejezés „előadó" nem tevékenységet de holmi kimutatásokat involvál a mi ugy is van s a közgazdasági előadók nagy része, a hamis statisztikai adatok összegyűjtésén kivül aligha tesz valamit. A gazdasági egyletek? tízek privát testületek s a mit ők tesznek, azt nem a kormány teszi, noha egyeseket kivéve ugyancsak édes keveset tesznek ezek is. Ki tesz tehát ? Yagy ha tesz, hol a nyoma ? A móntelepeket látjuk, a tenyósz állatokat látjuk, elvitázhatatlan tanujelóül annak, hogy a mit csakugyan tesznek, annak nyoma van, de hát hol van nyoma a többi tevékenységnek ? A vasutukat emlegetik. Hiszen ez kérem közlekedósiügy, a folyam szabályozás közlekedési ügy, én nem mondom, hogy nem szolgál ja, közgazdaság emeléséhez, de ez nem kizárólag annak hozott áldozat, mert az közös mindnyájunké, éppen ugy, mint az igazságszolgáltatás ós közigazgatás. Ez éppen ugy behozza a szerb sertést a romániai búzát meg az oroszt mint az ausztráliai gyaput, már pedig azt nem lehet állítani, hogy ezzel is a magyar gazdaközöusóget támogatná. Tagadhatatlan, hogy haszna van belőle, de e quasi nemzetközi eszközt ne állitsuk oda, mint a magyar gazdaközönsóg érdekében hozott áldozatot. A folyamszabályozás sem közvetlen a gazdák érdekében hozott áldozat, mert itt az állam óriási adóterületeket aquirál, a móntelepek meg pláne a hadsereg érdekében ápoltatnak s ezért fordittatik rájok a legnagyobb gond: de olyan intézkedést méltóztassanak végre mutatni, mely közvetlen a gazdaközönség, a földművelés érdekében történik. HiszeD amire rá lehetne mutatni, még a gazdasági intézetek is a provizórium alatt lettek felállítva. A móntelepek a Bachkorszak alatt hozattak be. Mutassanak hát vógre valamit, a mit a mi föidinivelósi ministeriumunk lóptetett életbe ós a minek látható, érezhető nyoma van. Hol látható ilyen intézkedés, Kárpátoktól le az Adriáig. De hát hol is az a hatalom a föld kerekségén, mely lehetetlenségeket képes elkövetni? Ugyan kikkel ós mikA „BÉKESMEGYEE KÖZLÖNY" TÁRMAJA, Don Quichote kisasszony. Regény két kötetben. Irta: Bródy Sándor. Budapest 1886. Rév&y testvérek kiadása. Ara fűzve 1 frt. Már hónapokkal ezelőtt hallottam, hogy a „Nyomor" szerzője egy nagyszabású regény nyel fog lellépni,mely ugy tárgyánál, mint művészi feldolgozásánál lógva hivatva lesz, hogy irodalmi körökben feltűnést keltsen. S mondhatom, nem kis érdeklődéssel vártam e regéuy megjelenését, mert végre is szerettem volna már azt az időt elérni, midőn a aiodern magyar társad 11 mi regény hivatott Írójára lel, s ha már érdekelt a műfaj magi, megvallom érdekelt az is, vájjon a „Nyomor" szerzőjében üdvözölhetem-e a modern magyar társadalmi regény hivatott művelőjét. S hogy telt hét hét után, sőt hónapok is lefolytak szép csendesan, anélkül, hogy a regény megjelent volna, hitem elkezdem veszíteni s nehéz szívvel bár — de kénytelen, — kelletlen — lemondtam várva várt regényemről, s megadtam magamat annak a gondolatnak, hogy hi ába, magyar ember irhát még olyan jó dolgot, nem akad annak kiadójas a remekműnek az asztalfiókban kell — értékben gyarapodnia. Azonban mi történik? Egy_szép napon a váczi-utczaegyik könyvárusának kirakata megtelik újra sárga boritéku könyvekkel, 3 csak egy pillantást kellett a borítékra vetnem, hogy a könyvben az ón reg várt regényemet „Don Quichote kisasszonyt" ismerjem föl- Örömöm leírhatatlan volt. Tehát a modern magyar társadalmi regény műfaja megvan alapítva s Bródy Sándor van hivatva, hogy e műfajban remek regényeket teremtsen. Üdv Magyarország társadalmára! üdv a magyar irodalomra! Nosza, ón is rohanok be a boltba s készpénzben — tanú rá Grimm Gusztáv, hogy még Aranyt is hitelbe vettem, kiűzettem a 2 frtot és sietek haza, eltelve a legnagyszerűbb reményekkel. Előszót sohasem szoktam olvasni, de hát az ilyen könyvnél minden betűt át kell élvezni, s fáradságom nem is veszett kárba. Megtanultam ei előszóból, hogy a magyar irodalmi viszonyok teljesen megváltoztak, hogy most már nem a t. szerző urak fognak könyvárustól könyvárushoz szaladgálni, egy-egy kiadatlan művöket czipelvén kehükben, hanem immár oda jutottunk, hogy a magyar irók tömegesen kapják a megrendeléseket a kiadóktól megírandó munkákra, mert ime Bródy Sándornak talán eszébe sem jutott volna, hogy regényt irjon, ha nem kap erre directe megbízást. Áldott állapotok ezek, mifror egy kiadó nagylelkűsége folytán atat törhet magának ai igazi tehetség, hisz tudjuk, hogy abban a régi rosz időkben, hány nagy geuienek kellett tengődnie Példákra tán nem is kell hivatkoznom. Restelem ugyan bevallani, de rám az előszó nem gyakorolt valami jó hatást. Mintha affektác.ió szólana ki abból. De hát — gondolám magamban — ez előszó elvégre is csak előszó, mely a regényekkel, mint ilyennel szoros összefüggésben nem áll, iitak már könyvhez előszót, mórt ne állhatna az epet egyszer megfordítva. S különben is ki olvassa el a regény előszavát? Nem tudom, tisztelt olvasó, különösen pedig bájos olvasónő, voltál-e már abban a helyzetben, hogy valaki: egy érdekes ember, a kit csak hirböl ismersz, bejelentette nálad a látogatását Élénk phantasiáddal bizonyára már előre megállapítod, hogy kelle látogatónak kinéznie s mennél inkább halasztja ez ember látogatását, annál inkább kifogy türelmed, 3 annál szigorúbb szemmel nézed végig, ha végre egyszer megérkezik. Nem kétlem hogy csalódni fogsz. Embered aztán hiába igyekszik a legszeretetremóltóbbnak látszani, hiába használja föl szellemének minden szikráját — te másként képzelted ót el, ez ai egész. A hosszú várakozás engem is kíméletlenné tett „Don Quichote" kisasszony látogatása iránt s bár udvariasságom bárom megyére hires, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ón a kisasszonyban csalódtam. Azaz pardon! annyi ellenségem ós rágalmazóm van, hogy még ez ártatlan kifejezés miatt is igazolnom kell magamat, mert talán az a tisztelt olvasó, kire föntebb hivatkoztam, képes volna ugyanannál a bájos olvasónőnél. annál az angyalnál, kinél az imént tán kelleténél is fiosszaban időztem, elrágalmazni, hogy én olyan ember vagyok, kí naponként legalább egy kisasszonyban esalódik. Tehát, tisztelt olvasóm ós olvasónőm (angyal!) az a Don Quichote kisasszony nem létezik, mert olvastam ugyan már regényeket, — azt hiszem Daudet Alphonsetól — hol az egyes alakok ugy ki voltak domborítva, hogy életet nyertek azok és megelevenültek képzeletemben, de a Don Quichote k. a. alakját nem tudom az életben elképzelni. Pedig hát Bródy, amint mondani szokás, naturalisticus iró, akik mindig az életet, az igazságot festik. Bemutassam önöknek ezt a hóbortos kisasszonyt? Ám jól van. — Bájos olvasó nem kell zavarba jönnöd: ón ideálisticus iró vagyok — itt van arezmása. A neve: Vass Teréz, született Ballón, születése évét tán nem szokás kérdezni, de lény, hogy 19 éves és bóditóan szép. Veszedelme lesz midenkinek. Fiatal korában sok regényt olvasott föl nevelő anyjának, a sok regény megfeküdte képzelmót, az igazi szülök nevelésének hiánya csak elősegítette ábrándozásaiban, tervezgetósei ben. Nevelő apja meghalt már lekellene mondania fényes ter*