Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-01-24 / 7. szám
,'Békésmegyei Közlöny14 4. szám. 1886. kel cselekedtetett volna a földművelési miniszter akar mit mikor a borászati kormánybiztoson kivül egyetlen egy végrehajtó közege nincs, mert hiszen semmiből még lehet alkotni, de semmivel lehetetlen. És a kormánynak minden állítására, hogy ennyi meg annyi törtónt, csak ezzel az egy Kérdéssel felelünk: „Kik által" ós ezzel minden állítás gyökerestől van kifordítva: mert ha valami törtónt okvetlen kellett lenni valakinek a ki azt végrehajtotta. Ki volt az? És erre a kérdésre mólyen fog hallgatni az egész kormányzati apparátus. Ergo nemcsak hogy semmi nem történik, de még ember sincs a kivel rendelkezni lehetne. Mert csak egy ily emberre mutassanak rá a borászati kormánybiztoson kivül, — hát akkor még lehetséges, hogy törtónt valami de a miről mi nem tudunk, ámde, hogy valami magamagától pusztán a földművelési Olymp röl lehangzó parancsszóra bujt volna ki a földből, az efféle mesésnek a XIX. században már hitelük nincs. Statisztikai kimutatásokkal, azokkal bővelkedüuk, de mert ténjleg ezt sem ellenőrzi senki, alaposságukra nem valami nagy súlyt fektethetünk. Minden évben hoz zák a kimutatást, hogy ennyi hold volt bevetve ezzel, ennyi ezzel, s engemet csak az ejt bámulatba, hogy hon nan tudják ? Honnan tudják például azt: hány hold vetésem van nekem ? Soha se kérdez engem egy lélek se. Se a szomszédomat. Se senkit nem látunk, hogy a határt járná. Hát honnan tudják. Bizony, bizony ínég valami ördögük van. És pedig ilyen a legtöbb statisztikai kimutatás: ujjból szopott ellenőrzés nélküli feltételes hozzávetés. És ha a magas földmivelési minisztériumot továbbra is ezen szervezetében akarják megtartani amint most van, hát abból nem sok haszon fog háromlani árva közgazdasági helyzetünkre. Mert hiszen a földmivelési miniszter a tavalyi költségvetési vita alkalmával is mindent igórt. Szegény 1 Csak volna a titulushoz vitulusis! De éppen csak ott vagyunk ahol voltunk, vagy talán ott se! Politikai hirebL. * A képviselőház befejezte a belügyi tárcza költségvetését s messze előhaladt a pénzügyi költségvetés tárgyalásában. * A hangulat Szerbiában. Daczára a békés hangulatnak, mely a haladó-párt bizottsági ülésén leginkább kifejezésre jutott, a fegyverkezés egyre cárt. A kormány sürgős parancsot intézett a katonai ós polgári hatóságokhoz az újonnan behívott katonák tovaszállitásának gyorsítása tárgyában. * Castelar közlönye mindennemű összeesküvést kárhoztat, mely a fönnálló rend ellen irányul. — A regálejog megváltásának tervezete a kormány által már elkészíttetett. E terv szerint a regálejogok a megváltási összeg teljes törlesztéséig a községek kezeibe mennek át. Ez ügy rendezése végett a kormány a legközelebbi legkedvezőbb pénz- és hitelkonstelláoziót fogja felhasználni. Ezen müvelet végrehajtása által a hűbéri rendszer utolsó maradványa töröltetik el hazánkbau. — A járadékadósság konverziójáró 1 szóló jelentést tárgyalta f. hó 22-ón a képviselőház pénzügyi bizottsága. Lukács László előadó kifejtvén a konverzionális müvelet lefolyásának részleteit, konstatálja, hogy a kamat különbözet megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek s a konverzió szerencsés keresztülvitele megszilárditásá a szolgált az ország hitelének. A gazdasági egylet irodalmi pályázata. A békésmegyei gazdasági egylet által a „nyári istálózás leghelyesbb módja" felett 1884. decz. 31-ki záridővel hirdetett irodalmi pályázatra beérkezett müvek felett a biráló bizottság már kimondta Ítéletét. A biralatot alább egész terjedelmében közöljük: Ezen, már öt izben ós ez alkalommal a siker érdekében rendkívül magasra emelt (100 arauy) díjjal megtartott pályázat most sein nyújtott kielégétö eredményt. Mind ez öt alkalommal sikertelenül pályázottak tévedéseit 3 osztályba lehet sorozni : egyik része nem tartotta magát szorosan a kitűzött speciális kérdéshez, hanem általánosságokba elkalandozott, a másik része igen silány munkát irt, a harmadika kitűnő munkát nyújtott ugyan be, de ez magas, tudományos nyelven ós nem népszerűen volt irva, tehát nem volt a nép kezébe való, a melybe hirdetés szerint szánva volt. A legutóbbi pályázatnak bírálata különben a következő: „Az ez évi pályázatnak eredménye nem csupán a beérkezett művek számát, hanem kivált azok egynéinelyikének tartalmát is tekintve mindenesetre örvendetesnek mondható. Van ezek közt használható s dicséretet érdemlő munka is, a mely némi módosítással megüthetné a mértéket. Minthogy azonban az egylet nem a viszonylagosan legjobbat, hanem a teljesen kifogástalan jót szándékozik díjazni, kinyomatni s a nép közt terjeszteni: ezért a kitűzött dijat nem Ítéljük oda a bírálat alá vett 11 pályamunka egyikének sem. Az egyes müvekre rövid megjegyzéseinek a következők. 1. „A nyári istálózás kisgazdák használatára stb." czitnü s „Csak a kezdet nehéz" jeligével ellátott pályamunka minden tekintetben kimagaslik a többi közül. Egyhangúlag az első helyre tettük; dicsérettel kiemeljük. A dijat még is nem véljük kiadhatónalr. 2. Az „Állattartás ós szemtermelés" czitnü „Javíthatunk helyzetünkön stb." jeligéjű munka irója hatalmasan érvel a bevezetésben; felkölti az olvaso figyelmét tárgya iránt; de azután azt, ki nem merítve egyoldalú „értekezéssé" lapul, minek az iró maga is nevezi müvét. Kizárólag a csabai néphez szól, azonban irálya nem vonzó, nem népies. 3. A„Mi^ (ép gazdálkodjunk" czimü, „Segits" magadon stb. jelige alatt beérkezett pályamű alakja ós irálya általán igen jó ; ugy de irója sok olyat állit, mint például, hogy a termőréteg nem áll egyébből, mint elkorhadt növényrészekből" stb. stb., a mik teljesen tévesek. Habár nem is akarunk a nép kezébe mély ós száraz neki érthetetlen s ezért okulására nem szolgáló munkát adui ; de másfelől meg a zamatos, népies irálylyal sem szabad ám vétenünk a chemia ellen. 4. „A nyári istálózás leghelyesebb módja" czimü, „Boldogulásunk legfőbb tényezője az okszerű gazdáik ás" jeligével ellátott pályamű a fenebbivel ellenkezőleg nagyon is tudományos alapokon nyugvó értekezés. Szintén vannak téves állításai. Irálya nem magyaros, nem világos, nem könnyen érthető, nem a népnek való. 5. „A nyári istálózás" czimü „A nyári istálózásnak alapja a váltógazdaság" jelige alatt benyújtott pályamű irója nem látszik ismerni az itteni viszonyokat. Leginkább a tejgazdasággal foglalkozik Az erre adott utasításai jók, bár sok fölöslegessel ifbsszura nyújtattak. Általában egyoldalú s nem a békésmegyei gazdaembernek szánt inü.6. „A nyári istálózás leghelyesebb rendszere" czimü s „Küzdj ember ós bizva bizzál" jtligéjü pályamunka dicséretes szorgalommal egybeállított takarmányozási utinutató; SOK megfigyelésre méltót tartalmaz. Da egyoldalú, s pongyolán irt, a népnek száraz, fárasztó olvasmány. 7, „A gazdaiüodási irányadó" czimü, „Okulás munkásság stb" jeligéjű pályamunka leginkább a tagositatlan községeket tartja szem előtt, a mi tanyai gazda-águnkat azonban nem ismeri. Irálya nem kellemes, nem korrekt magyaros. 8. „Aszarvasmarha tartás ós nyári istálózás leghelyesb módja" czimü, „Amint ápolod a marhát akkóp veszed hasznát" jelige alatt banynjtott pályamű irója aligha látta mostanság az alföldi, p. o. a csabai, szarvasi, orosházi, h.-in.-vásár helyi kiterjedt s tanyákkal megrakott határokat. Ö még órákig vándorol, míg egy rozzant csárdára bukkan. Irálya, sőt még orthographiája is rosz. 9. „A szarvasmarhatenyósztós ós különféle hasznosítása, nyári istálózás mellett" czim alatt „Nöiü a földet a jószágért, hanoin a jószigórl & földet szükséges tartani" jeligével ellátott pályamű sok téves állítást és nem gyakorlati tanácsot ad. Irálya nagyon gyenge. 10. „A nyári istálozásról" ezimü s „Józan ész, munka, kitartás'" jeligéjű muuka pongyola és felületes. Nincs bmne semmi rendszer. írója az alföldi, kivált a békésmegyei viszonyokat nem ismeri. 11. „A tehenek nyári istálozási, tekintettel a tarló felhasználására" ezimü, s „íS.úuts, vess törd az ugarat, aki inint vet, ugy arat" jelige alatt irt egészen kezdetleges munka egyáltalán szóba sem jöhet. Szókács István biráló biz. elnöK, Kilián Gyula, K mler Pál biráló biz. tagok." Eddig a bírálat, mihez még a gazd. egylet választmányának megbízásából azon felhívást csatolom, hogy apályamüvek' szerzői műveik,felett alólirottnál 1. é. márez. l-ig reudelkezzenek, azontúl azok megfogván semmisittetni. Gsanád-Apácza, jan. l8-án 1886. Mokry Sámuel, a békésmegyei gazd. egylet titkára. veiről, melyek központja a főváros, midőn meghal, nem Amprikában, hanem ott helyben Balián, . em a nagybácsija, hanem tulajdon édes apja, kire hagyja egész vagyonát, melyről senkinek nem volt sejtelme. A lány reményeinek szárnya újra megnő, az az megnőne, ha egy átkozott föltétel nem volna a vagyon átvételéhez kötve. Csaí az esetben száll a vagyon rá — mondja a végrendelet — ha Teréz férjhez megy, még pedig nem talán szive választottjához, hanem egy románhoz, ki parasztszüléktől származik. De Teréz ügyes tanácsa túljár a kötés eszén; hozzá megy egy szegény román fiúhoz — ki azt se tudja, hova legyen örömében — de kész programmal: esküvője után rögtön válik férjétől és szabaddá lesz. A fővárosban lapot alapit, salont tart, szépségével kö zíeltünést kelt, beleszeret egy divatos poétába, kivel nincs sok szerencséje, majd megszökik egy festővel, ki brutálisán lt sp fői ellene, ós ennyi balszerencse, ós félreértés után megismerkedik szerelme méltó tárgyával: Veór György gyei. Veér György ur, doctor, van szerencsém bemutatni. Keze oiztosan gyógyít, csak szemével ver sebet. Különben egy ímber, ki hivatva volna hideg vérével imponálni, s ki szerző szerint ez által gyakorolja a legnagyobb hatást Terézre, de i ki folyton romannicus gyöngeségeinek adja jelét. Egy emaer, kit szerző minta férfiúnak tüntet fői és a kinek csak ÍZ a megbocsájtható hibája van hogy Teréz által — szeszélyből — kikosaraztatván, nyomban Teréz húgának kezét córi meg ; s ha még e sértett szerelemből elkövetett lépést írtjük is, hogy értsük a minta férfiúnak azt az eljárást, hogy nyomban a mennyegző után ott hagyja ilju nejét és ángyához tér jünös szerelmével, hogy őt Indiákra szöktesse. Hát ÍZ egy minta férfiutói egy kicsit materiálistikus egy „materialistádtól pedig egy kicsit — romantikus 1 De e végzetes perczbeu. mikor a két sze rf ti mében lu'* dokló lény már menekülne — ludiákra, beállít a catastropha. Palaozky Teréz titkára, egy gazember, ki becsületes fele. ségét megcsalja, ettől és gyermekétől elváltán él, ki a Teréz vagyonáuak egy részét elsikkasztja, hogy Terézt annál biztosabban megkerithese, e gazember egy lövéssel, melynek Teréz az áldozata, véget vet a regénynek. Az egész regényt ctupa komor lapok töltik meg, nem tévedt abba enyhe napsugár. Az egyetlen üde alak Teréz elnyomott huga. Lonta, ez is iszonyú, igazán méltatlan sorsban részesül. Halálosan beleszeret Veór Györgybe s ez pár nappal esküvőjük után elhagyja őt. A regény azonban nem nélkülözi a jó tulajdonságokat sem, szerzője itt—ott megkapó vonásokkal rajzol, megligyelő képessége néhol idegesen éles ós tiszta; stylje helyenként jellemző éd kifejező De a nőfaj kellékeinek ós a társadalmi élet igazi rajzának a szerző ezúttal még nem tett eleget, és igy még nem érkezett el az idő, midőn a modern magyar társadalmi regény művelőjére talált volna. Talán Brodynak ujabb regénye nagyobb reményekre enged következtetni — elvégre is ez csa* első kísérlete volt e téren. Gyomai Zsigmónd. Egy hiteles tauu «tárgyllagos* bizonyítéka Rajz a fővárosi életből. — Irta: Nagy Géza. — (Folytatás.) „á következő nap fel is mentem hozzájok. A dohányutczán laktak egy átjáró házban, a második emeleten, mégy igen csioosan bútorozott szobában, az első volt az iroda, azutan az ebédlő, a szalon s legvégül a hálószoba. Az ebédlőből a szalonba egy tapette ajtó nyílt, legcsekélyebb nyikorgáa vagy kilincs zörej nélkül. Ezeket a részleteket a mint látni fogjáto nem lehetett említés nélkül hagynom. „Tóni ritkán volt odahaza, mindössze kétszer találkoztam vele, a miért nem győztem eléggé hálát adni a sorsnak. „Nem akarlak benneteket fárasztani, annak hosszadalmas elbeszélésével, hogy miként sikerült meghódítanom a legszebb asszonyt az egész dohány utczában, hiszen ugy is ismeritek mór e reszbeni talentumomat, (önérzetes simogatás az „antik* orron.; Atterek nát egyenesen a Tónival történt harmadik találkozásomra. Junius 13 án délután 4 órakor bizalmas közelségbeu últem az angyali Malvinnal a szalon chaise longueján. A verebek csiripoltak, a szellő susogott a miut & regényírók mondják: ós az én szivem tele volt láagolo szerelemmel annyira, hogy térdre ereszkedtem a piruló Malvin előtt, ölében nyugvó kis kezeit szorongatván s rózsás újjá hegyeit csókolgatván. Gondolhatjátok nem nagyon szabadkozott. Azután összehordtam neki mindazon édes hazugságokat, a melyeknek eddigi sikereimet is köszönhettem, — hiszen tudjátek! „Elmondom neki szenvedélytől áthatott hangon őrült szerelmemet ós halálos boldogtalanságomat, ha ezt nem viszonozza, s hogy nélküle nem élhetek ós több olyasmit, a mit ilyen esetekben szoKott az ember mondani. Gyönyörű szemeinek ragyogásából, arczának lángolásából, kis kezeinek remegőséből, piros ajkainak lázas reszketésóből láttam, tudtam, hogy bolondul szeret. No most Ervin! gondoltam i" a pillanat és karjaimat ölelésre tartam, ajkaimat csókra kószitém midőn ...... Oh szörnyű fátum!! — egy pár lépés csendes koppanása ós Malvin rémületes elhalványodása tadatta velem, hogy férje a hátam megett áll. „Soha jobbkor" suttogtam gúnyos kétségbeeséssel. .Olyan gyorsan történt az <*géaz, hogy nem volt időm
