Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-02-12 / 13. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 13. szám. Csütörtök, februárhó 12-én„ r BEKESMEGYEI KOZLON Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik bejenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ nelyben házhoz hordva vagy postán bermentve küldve Egész évre . • . 6 írt Fél évre . • 3 „ Évnegyedre . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hiidetóse.: felvételére fel van jogositva : IIAASEÍNSTEIN és VOtíLÜR czég, Bécs. Prága, Budapesten, Németország és Övajuz minden fővarosaiban. Szerkesztőség : APPON Zl-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kórunk. l£iadóliiratal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem. adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. kapható a nyomdájában és Lepage Lajos" könyvkeresKedésében'Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 Kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt airdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivataloknál 5 kros po^tautalvannyal. A hirdetésekért járé összeg helyben fizetendő Meg kell menteni a magyar gazdát. (T.) Ám beszéljenek a világra szóló műveltséggel ellátott bölcs urak a magas politikáról, ós tépjék a pártok az egymás haját, de ha a gazdának jövedelme nem lesz, ha a földmivelósi minisztérium nem mozog ugy a mint mozognia kell, akkor elülhet a magas politika ós valamennyi miniszter, mert be fog bizonyulni, hogy a földmivelósi ügy az első, a minthogy a föld az alap, a mely föld ha inogni kezd, az ur isten se menti meg a magas kormányt az összeroskadástól. Tudván pedig, hogy ezt a kormány köreiben épen ugy észlelik ós érzik mint magában a gazda közönségben, ós tudván, hogy a mi jót, hasznosat ós kivihetőt proponálnak, a kormány ha csak tehetségében áll hát megteszi, vagyok bátor felemelni igénytelen tollamat, s fölhívni a nagyméltóságú földmivelósi miniszter ur figyelmét arra, a mit elmondani fogok. Nem régiben a „Neinaet" kikelt a „gazdasági válság" elnevezés ellen, ós ezen elnevezés emlegetésének veszedelmes tulajdonságát magyarázta, felhozván a többi közt azt is, hogy ez a kifejezés nagy hatással vau a gazdaközönsóg hitelére. Ha eddig sem volt hitel, a mig t. i. válság nem volt, ám hogy legyen akkor, ha a sok nyomasztó körülményhez a „válság* elnevezés is hozzájárul. Van benne valami igaz, ha nem sok is. A hitelnek igen félénk természete vau, s a legcsekélyebb zörej is megriasztja, de ha észreveszi, hogy a zörej üres lármánál nem egyéb, ismét elő bújik rejtekéből, s igy daczára hogy a gazdasági válságot világszerte emlegetik, a vak lárma nem zavarta meg a reálig hitelt, s a mi kicsiny a gazdának eddig volt, az most is megvan. Nevezem pedig a „válságos" hirt ma még vak lármának, ós mentsen is meg a teremtő attól,^hogy valóság legyen, de másrészről meg uein tagadható, hogy mint gazdák, igen megszorult állapotban vagyunk, s ha e megszorultság fokozódik nagyon kifejlődhetik válsággá. Ámde ha ébren leszünk, meg ha a kormáuy is ébren lesz, ha a bekövetkezhető veszélylyel szemben ideje korán felfegyverkezünk, s jöjjön a minek jönni kell, de bennünket készületlenül nem talál, hát meg fogjuk maguukat védelmezni. Hanem erről most kell gondoskodni, ós nem a veszély pillauatáöan, s miután a magyar gazdaközönsóg jó nagy része áll ugy, hogy a tavalyihoz hasonló egy vagy két óv tönkre tenné, am nem kell esztendőkig tervezgetni, hanem „Gresagt, gethan", — hozzá kell fogni a dologhoz. Az első ponton inár ugy is keresztül estünk volna. Ki van mondva, ós általánosan el van fogadva az a hit, hogy pusztán gabnatermeléssel exisztálni nem lehet. És miután ez ki vau mondva, és el van fogadva, remélem nem azért lett kimondva, ós elfogadva, hogy most

Maztán megálljunk, s azzal, hogy a baj konstatálva van, meg legyünk elégedve. Hanem igen is, előre tehát, ós meg kell teremteni a mellókjövedelmi ágakat, mint a len ós keadertermelést, selyem ós állattenyésztést, hizlalást, a gazdasági gyárak feiállitását ós a többi. A kormáuy hasson közre az ő közegei által ós álljon a gazdaközönsóg élére, mert különben az egészből nem lesz semmi. A gazdakör csak beszél, beszól ós beszél, de hogy valamit tett volna, nem igen van róla tudomásunk. Hanem igen is, ha azt akarjuk, hogy a gazdaközönsóg érdekében valami létesüljön, mindenütt ós mindenben a kormánynak kell élére állnia. Mert hát beszéli a gazdakör, hogy ez kellene meg az kellene, felolvasásokat tartat, jmeg is fizeti, csakhogy ha a dolgok élére ember nem áll, hát itt ugyan beszélhet és felolvashat, de hogy eredményt is lásson, alig hiszem. Kellene tehát a len ós kendertermelós, állattenyésztés ós a többi. Ki vau mondva, hogy ez kellene, meg fel is lesz olvasva a gazdakörben, csak méltóztassanak majd megfigyelni. Jdeg az is ki van mondva, hogy mindezekhez póuz kellene, de nincs, meg az is ki van mondva, hogy gazdaembernek hitele sincs, Az érdemes „Lloyd" még azt is elmóltóztatott mondaui, hogy miért nincs, csak hogy érdemes „Lloyd" prodomosua beszólt ós nem volt miudenben igaza. Aztán felmóltóztattak szólalni vaskalapos pánzemberekuek ós alchemistáknak állítván, hogy a gazdaembernek nem is lehet hitele, s a ki azt állítja hogy lehet, az az alchemistasághoz nem ért. És ezek a vaskalapos pénzemberek elhitetik magukkal, hogy aa ő fejük ká^talan^ s a -mi nekik esziikbe nem jut, az másnak se juthat, s Jézus Krisztus, mivel a theologiát nem értette hitujitó nem lehetett. És azért a föld mégis mozog, ós azért a vóletlen sokkal több találmányt hoz létre, mint a szakértelem, levén a szakértelem ós találékonyság kétféle: az egyik teremtő a másik pedig alkalmazó erő. És igy nem mondhatja el magáról egy vaskalap se, hogy a mi ő alatta meg nem fogan, az nem foganhat meg sehol, s hogy a mit ő fel nem fedez, azt nem fedezi fel senki. A „BEKESMEGYEI KÖ2iIÁ\Y" TAI4CMJ Egy olite-l>iil. Február hetedikére viradtunk, kinézve a szabadba, elrémülve huzzuk vissza fejünket. Vészjelek az égen: „Eső lesz", A druknak teljes tudatában zeng a rendozősóg — a rettegőkkel. Csákón mosolyogtam; bár jól ismerem az időjárás szeszé lyességél:de mostazegyszer megvoltam győződve, hogy látható angyalaink vakító szemeinek esedezése zavarba hozzák a tornyosuló felhőket s meghódítva azok érzikeuy szivét: itt hagyják vidékünk, hogy másutt sirhassák örömkönnyeket! Ugy történt a mint goudolám. j\ menny lassankint ki derült, s estendón a csillagok lakii kíváncsian néztek Bndrőd népkörének Ürmére. Könnyű nekik , ék a fedélzeten is átlátnak, de mi esak lépjünk be. Este 8 óra; a terem fényárban úszik, körül esinos tartók, számos gyertyával; közepén tündöklő csillár, a falakon hatalmas tükrök, a padlat teljesen behúzva, ügyesen feldíszítve, a talaj kifényezve; az ablakokon hatalmas függönyök, a karzat alatt végig szebbnél szebb virágok, köztük nem egy feslő rózsabimbó. Oh természet mily k;vós leszen a te néződ. Hisz tenmagad is beismerheted a helyhez nem kötött rozsabimbók mennyivel kevesebbek! — — A karzaton a zenekar, a termet ölelő ülőhelyek közepette ált a trón anyánk részére. Fél kilenczkor érkezett meg a bálanya: özv. Horváth Istvánná sz. Komáromi Mária önga. Ateremajtójánál fogadta Néuseblosz Kornél, s egy müizléssel kiállított, remek csokrot nyújtott át hódolat jeléül a rendezőség nevében. 0 nagysága beléptekor rákezdték a „morék", s azután folytatták, folytatták) hogy meddig azt később mondom meg. A hölgyek elénkszinü tánezrdudeket kaptak, külseje finom glott díszítésekkel, belsejében a tánczsor,j aranyozott zsinórral átfoglaiva, s egy csüngő bojtban megerősítve. Esti háromnegyed K) óráig miuden vendég megérkezett. A kedély mindinkább fokozódott, az arezok kipirultak, a szemek büvereje hatalmának varázsa lebilincselé a férfi kebleket. — — Szóljak a toilletröl Őszintén megvallva, hölgyeink öltözéke általán kifogástalan vala, a ru tákban túlnyomó volt a fehér íasmir, tarlatán barescb, sőt a többek közt néhány selyem is; a fehér atlaszderekak sem ritkák, s mindez meglepő ügyességgel, igazi műéraékkel egybeallitva, ugy hogy az irigység sem találhatott beuuök hibát; mi minden esetre a mamák nem csekély érdeme. Azon vesszük magunkat észre szünóra. Ugyan lessük meg mint vélekedik a n. é. közönség. Első hölgy: nem vagyunk szükibe atánczosoknak. Második hölgy: magam is azt tartom, csakugyan ilyen elegáncziával párosult kedves bálba rég nem voltunk. Egyik mama : ugy látszik nem árulják a lányok, de még a menyecskék sem a petrezselymet. Másik mama-, tiogy is árulnák, mikor oly aranyos kedve van az ifjúságnak. Nagyhati ur: (a mellékteremban kérdezi) van-e figyelem mindenkire. Kisliati ur: hogy van-e? De van ám! Nézze a kedves bálanyát; az ő szeretetteljes modora meghódít mindenkit. S ha valakiről a fiatalság megfeletkeznók, az ő intelme azonnal rendbe hozza a differencziákat. Egyik vidéki ur: no nem hittem Endrődtől, hogy igy kilegyen magáért. Másik vidéki úr: hjah ! barátom Endrőd sokra képes, nincs e helyen az a kis városi rátarti ostobaság, nagy itt az összetartás, meg aztán tudod a mérnöki személyzet is köztük, s igy megosztva a teher. Hanem persze mig én ezt kifüleltem, a díszes közönség szedegette a frissítőt. A „baraki" vendéglős rendezte beaz.ótkeket s italokat. A hölgyek részére fánk, különféle czukrászsütemónyek, fagylalt, — szóval hideg és meleg étkek voltak. — A nagy L alakban felteritett asztalon takarosan néztek ki az ,extra" borok, a franczia s magyar pezsgők. S hogy az urak nem hagyhatták érintetlenül az kétszerkettő négy, a banda húzta kinek-kinek iparkodott ehalálni a „nótáját", hogy minél több bankótól szabadítsa meg a zsebeket, hanem persze csabai czigányok lévén, csak ugy gondolomra csinálták, nem igen ismervén a vendégek egyéni gusztusát. A kedélyes szünóra után kevés közbevetéssel következett a kotihon ügyes rendezéssel 6—12 pár tánczolta, egymásután lehetőleg fölváltva a hölgyek 18—20 különféle csecsebecse ajándékot is nyertek. Itt lesz helye megemlítenem a rendezőség neveit. Elnök : dr. Horváth Béla, bálbizottsági tagjk: Neuschlosz Oornél (ki valóban fáradhatlan buzgólkodott a bál minél tényesebbé tételén, sőt a kotiliont s számos apró, de gyönyörű szalmavirág csokrocskákat,Í melyek a vigalom vége felé osztattak ki, sajá^ költségén állította elő) Frönkel Ede, Morvay Lajos, Varga Büa, Sándor Alajos ós Ternyei József. Különben a mi azt illeti mindenkinek kjjutott a maga része : a bál kiadása körülbelül 23j forintra rug, s igy a deficzit nem maradt el, mi ugyan egy elite-bálnak főkellékel A rendezőség csinos jelvényekkel volt ellátva, a tánczosok jobbadán frakban voltak, s a kevesebb rósz szalonkabátban jelent meg. — Összesen 3 négyest tánczoltak, az elsőt 80 pár, három colouéban. Kedvemre való 6zemlót tarthattam a négyesnel a mint a sétát végezték. A kedves mosolygó ar-