Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-02-05 / 11. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évíolyarn, 11. szám. Csütörtök, íebruárhó 5-én. KOZLON Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hegenként kétszer: vasárnap és osiltörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bermentve küldve : Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt 3 „ 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetése!: felvételére fel van jogosítva : HAASEINSTEIISI és VOŰLER ezég, Bécs, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. íapható a nyomdájában és Lepage LajosJ könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r u-ben egy sor közlési dija 25 Kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt nirdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros poitautalvannysvl. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő M időt rablók. *„* „Oda a legjobb harmadfél hónap!" — kiált fel a „Nemzet", s ez alatt nem csinált a képviselőház egye­bet, mint az évi költségvetést tárgyaltai" És ebben a „Nemzet"-nek igaza van. Vegyük most már a karácsony, húsvéti, pünkösdi ós szüreti szünidőket, melyek ismét kitesz­nek harmadfé 1 hónapot; vegyiik a nyári szünidőt, mely egyre másra ugyancsak kitesz harmadfél hónapot, a mi 7 és fél hónap, s igy marad a tisztelt háznak országos dolgokra 4 ós fél tavaszi ós őszi hónapja, a mely hónapok alatt pe­dig a lelkiismeretes Csanády Sándor folyton a t. ház üres­sége ellen s a diurnumot felmarkoló, de otthon ülő lelki­ismeretlen képviselők ellen panaszkodik. Nem tréfa! Siralmas bizonyítéka ez ama lelkiisme­retlen pártoskodásnak, melynek hazai ügyeink ós érdeke­ink feláldoztatnak, s ama könnyelműségnek, melylyel a pár tok az állam sorsát tekintik. Mert a hazabeszélés min­denek felett. Valamennyi képviselőnek meg kell mutatnia, hogy ő mit tud, azaz hogy illetőleg mit nem tud, mert a mihez a legkevesebb tudás kell, az a budgetvita. Hát must a mi igen tisztelt ellenzékünk valamennyi lélekző tagja azt cselekszi, hogy a budgetvita alatt felszólal, még pedig oly alaposan, akár csak a fogát húznák annak, ki a szőnyegen forgó tárgyhoz ért valamit. Sót olvasunk helylyel közzel oly bárgyú beszédeket ós megjegyzéseket, a milyeneknél a politikus csizmadia a korcsma asztalánál különbeket mond, s fejünket csóválva kérdjük: Nagy isten ! És ez országgyűlési beszéd! De ha csak egy módosítás adatott volna be. Csak egy dologra mondták volna ki tüzetesen: ez nem jól van Ezt ós ezt a változtatást Kívánom, avagy javaslom; — de a helyett beszéltek a levegőbe, és nyújtottak be politi­kai meg pártczólu határozati javaslatokat, csakhogy a kormányt bosszantsák, ineg a gyengék tetszését kinyerjék Nem szólunk a közgazdasági vitáról. Ez volt a leg­első közgazdasági vita 1867-óta, hogy bámulnuuk kellett ama közönyt, melylyel a gazdák ez ideig saját érdekeiket fogadták. Hátha most felébredtek, sőt talán egy kissé még tul is lőttek a czélon, az elnézhető, hanem a mi a többi tárczákat illeti, egyik semmit mondó beszéd a másik után következett. Pláne az igazságügyi tárczánál. Itt jjugy le­pipázta Pauler az egész tisztelt házat, még saját édes ked­ves pártját is, hogy az utána következőket már alig lehe­tett meghallgatni. jSo de hát Pauler! Persze hogy Pauler ellen volt mindenki. Mert hát van-e ember a világon, — nem Ma­gyarországban, hanem a világon, ki az igazságszolgálta tás ellen ne panaszkodnék, ez levén a legnehezebb tárcza ós ami különös: a milyen nehéz ép oly hálátlan. Tehát a természet rendjével éppen ellenkező. — Hanem aztán Pau­ler mégis felelt, ós a sok hazabeszélőnek magyarosan oda­vágott. Horánszky Nándor beszólt utánua, de oly zavar­ban volt a nagyszabású beszéd után, hogy talán maga se tudja mit mondott. De igy kellett ennek lenni! Be kellett tömni annak ások nagyhangú kis embernek a száját, kik valamennyien nagyobbaknak képzelték magukat Pauleruél; meg kellett mutatni a világnak, hogy oly törpéií mellettoszellemileg, mint hegy mellett a vakondturás. Szóval a harmadfél hónapot elüresbeszódelték, a töb­bit pedig azzal a szemrehányással fogják eltölteni: miért nem csinál a kormáuy több reformot. Hanem az időt el­rabolják tőle. küszöbön lévő meghosszabbítása alkalmából törvényjavas­latot terjeszen a reichsrath eló, melynek alapján a vám­és egyedárusági rendszerről szóló törvények átvizsgálásnak vetendök alá. A kormány képviselője kijelentette, hogy a­iigy érdemére nézve teljesen egy véleményen van a biz zottsággal. — Zsoldemelés a közös hadseregben. A hadügymi­nisztérium — mint már irtuk — a katonatisztek ós ka­tonai tisztviselők fizetését föl akarja emelni. Ezzel egyi­dejüle; tanulmányokat tesznek arra is, hogy nem fokoz­hatnák-e valamivel a legénység zsoldját is. Csakhogy amig a tisztek ügyén könnyen van segitve 1.8 milliónyi évenkénti többletekkel, a legénységnél 1 krajczárnyi zsold­emelés több mint egy millió forint lyi külömbsóget tesz ki óvenknit s azzal az egy krajozárral édes kevés van segitve a hadsereg legénységén. Ennek folytán valószinü, hogy egyik vagy másik osztály helyzetén ezúttal javitani nem fognak, minthogy a hadügyminisztérium méltán tart attól, hogy a költségvetésnek tul nigy ö szeggel fölemelé­se azt eredményezné, hogy visszavetnék mindakét tótalt. — A képviselőház szombaton teljesen befejezte az ilei költségvetés tárgyalását. Két hónapig folyt fölötte a vita melynek eredménye a következőkben foglalható ossza: a folyó évre előirányzott állami költségek összege tesz: 327 millió 940.261 frt kiadást; 826 millió 56,501 frt bevételt és 11 millió 883 76o frt defiozitet. - Az osztrák-magyar vámszerzödés. Az osztrák kép­viselőház közgazdasági bizottsága egyhangúlag elfogadta Hallwich azon inditványát, melyszerint a kormány uta­sittassók, hogy a Magyarországgal fönálló kiegyezésnek Politikai Ilire k. * Olasz politika, „Olaszország szövetkezett Angliával" ez a hir járta be az európai sajtót néhány héttel ezelőtt. A kombináoziók özöne azonnal megindult. A reakczioná­rius császár-szövetséggel szembeállították a szabadelvű olasz-angol-franozia szövetséget. Mancini olasz kormányel­nök csak a minap nyilatkozott ez ügyben. Nyilatkozata akként hangzik, hogy Olaszország sohasem téveszti szem elöl a középeurópai hatalmak szövetség czélját, szellemét, Angliával nem lépett szerződésre, bár az egyiptomi s egyéb kérdésben megegyeztek, hogy egymás érdekeit, az európai érdekek folytonos egységben tartása mellett, támogatni fogják. * Törökország követelése. Konstantinápolyból jelentik, hogy a fényes porta, — tekintettel Cyprus szigetének vi­rágzásnak indult anyagi állapotára, — magasabb hübér­adót követel Angliától, melyet utóbbi a szultán fennható­sági jogának elismeróseórt fizet. Anglia eddig 114.680 tö­rök fontot fizetett, a porta most kerek 18) ezer font ster­linget követel. Balog István költeményei. Nádor Kálmán könyvkiadása {Budapest 1885. (Könyvismertetés.) Egy latin példabeszéd azt moadja: qui bene latu it, bene vixit." Magyar fordításban talán legjobban meg­A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARÓZÁJA. A ,Népkör" bálja Endrödön. Azt mondják Jókai „ragyogó tollú" iró. Ugyan kérem legyen szíves kölcsönözze a tollát. — Azt megtehetem, —• mondhatná a kitűnő iró, — de ön akkor sem fog ragyogón irni .... S be kell látnom igazságát. De még sem, azért sincs igazsága. Hatalmas bizonyítékom, egyszerűen az, hogy ceukrot teszek a tentába, s igy lesz az Írásom mégis ragyogó! Nagyítás nélkül mondhatom, a „Népkör"-ben febr. el­sején tartott tánczvigalmat leirni nem — — de átérezni lehe­tett. A mint a szerelmes nem tudja kifejezni hogyan szeret, hanem legfölebb hasonlatot hoz, „mikép a galamb a búzát", ugy én sem tudom papírra festeni a bálban uralkodott fesztelen jókedvet, a pompás kedelyhaugulatot, hanem csak azt mond­hatom: tánczosok és tánczosnők tegyétek szivetekre kezeteket, s gondoljatok azon estére, melyen legjobban mulattatok, melyen kedveteket alig korlátozhattátok; vagy gondoljatok egy andalító álomra, midőn kedvestekkel összefonva nyilsebességgel repül­tetek bájos ligeteken át, s a .Népkör" bálja előttetek. Es vájjon miért tetszett nekem e vigalom annyira? Ta­lán mert sok szép leány volt jelen, ragy mert a szerelem hatal­mába kerttltom. A szép nem iránt miuden esetre vonzalommal viseltetem, hanem legalább ez idő szerint Ámor nyila nem járá át szivemet. Tetszett nekem a mulatság azért, mertd«n»o& ratikus vala! Azok közé tartozom, kik nemcsak követválasz­táskor szeretik elmondani: oh! felséges nép! A népnek min­denkor igaz barátja ós jó tauácsadója vagyok. Nehogy azon­ban önzéssel vádolhassanak, kijelentem: Eudrőd községének a fáradhatlan tisztviselői emelték a népet az értelmiség színvona­lára ; de hogy ebben nekem semmi részem nincs az kézzel ­foghatólag onnan magyarázható, hogy még csak három éve le­het szerencsés a község, azaz akarom mondani: lehetek sze­rencsés e községnek tagja lenni. Demokratikus e bál azért, mert a pantaió és magyar­nadrág szövetkezett. Vajhi mindmütt ujy volna, vajha min­den helységnek intelligencziája iparkodnék a közönséget a mű­veltség fokára hozni. S váljon mi tette Endrőd érdemes lako­sait azzá, a mi a valláserkölcsi nevelés, oktatás. Vallásosan nevel az iskola, s mi fő 34 év óla nevelő apja e népnek a mózajku plébános Schiefner Ede. Az oroszlánrész tehát a nép képzésben az övé! Most veszem azonban észre, hogy belemásztam a paeda­gogiába. Térjünk a tárgyra. Este 7 óra, mondhatom a közönség nem várat magára, „ Jóska" keni a vonót. A ezálas rendező diktál, a morék egy­másután „toróbálják a nedegüt". A primás szalonban van, a czimbalmos szalonnásban, legalább anuak gondolom, azt a vi­lágos kabáton ragyogó flekket. De egy pillanatra csend van, — hogy a másik „pislantásra" ráhúzzák. Az udvarias ifjúság bi­zonyos gyöngédséggel hívja a kiszemeltjét! Mire a tubákos ember szelenczéjóre üt, hogy ő is „rágyújtson" az egész terem mozgásban van. A kedv fokozódik a csárdást követi t keringő, rezgő,körmagyar, stb. Az arezok kipirulnak. Néha a szemek, néha az ajkak is szólnak egymáshoz. BUnem persze azt az ember nem nallja, csupán az arezok üde rózsái, a cseresnyeajkak bó­dító mosolya, s azok a hamis gödröcskék árulják el, hogy az a legény nem azt mondta annak a leánynak: haragszom rád! Nem is árultak a pozsgás lánykák petrezselymet, a legényseg sem ült ám a kuczkóba, sőt többet mondok: az ójfolyamán a nős embereknek is kedvök szottyant a tánezra. Látva azt a szép egyetértést, negédességtől ment társal­gást eszembe jutott, Magyarország erős alapon nyug­szik, mit török — tatár meg nem ingathat, s ez a szeretet, A házi asszony szerepét a kedves modorú ifj. Uhrin Józsefnó vitte, de be is töltötte tökéletesen. Fogadja elismerő köszöne­tünket. Most következnék a katalógus Hagyjuk a végire. Menjünk az oldalterembe, nézzük mikóp áldoznak Bachus tisztelői. Egy hosszú asztal körűi ülnek, a szoba nem uszikópen fényárban, pedig sok lámpás van az asztalon, de talán épen a sok lámpás az okozata annak; ezeknek a lámpasoknak t. i, olyan a tulajdonságuk, hogy az értelmét világosítják, a szemet pedig beárnyékolják. Ma esti elnökünkből csak ugy dűl az „aranyköpés„szaftos mondás" s más e-féle „elrnéncz­ség;" egyik vendégünkben tőről-metszett kollegájára talált. A uagyobb térfogatúak a hasukat fogták, hogy meg ne ártson a ditirambi kaczagás! Máskülönben az összetartás itt is igen

Next

/
Thumbnails
Contents