Békésmegyei közlöny, 1884 (11. évfolyam) október-december • 82-100. szám

1884-10-12 / 82. szám

B.-Csabán, 1884. XL évfolyam, 8-3. szám. Csütörtök októberlió 12-én BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ELŐFIZETÉSI 1)1 J helyben hazho/, liorrtv i va^y postán bérmentve küldve : Egész évre . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hiidetése . felvételére fel van jogositva : HAASENSTBLN ÓS VOULKK ezég, Bées. Prága, Budapesten, Né­metország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. ECiadóliivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsa., Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. jEgyes szám ára 10 kr. Kapható Povázsay Testvérek nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyoir díjában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, ugyanitt airdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalvannyal. E lőfizetési felhívás a n a a XI-ik évfolyamának IV- ils. n egyedére. Előfizetési dij . . . . I frt 50 kr. B.-Csabán szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A inai csabai kiállítás. — 1.— Ma nyílnak meg a b.-csabai vigadó teruiei a bókesmegyei gazdasági egylet által rendezett gyümölcs ­termény- és háziíparkiallitás folytán ott elhelyezett tárgyak megszemlélésére. Ott hol rendesen frakkos-klakkos arszlánok gyako­rolják a táncz művészetét, bájos ós legbájosabb, fényes öltözékü kisasszonyokkal, ott tehát, hol máskor a megyei társadalom elveket keres ós talál: ott ma a földművelő fáradságával, arcza verejtékével előhozott termá»yek, a házi asszonyoknak a varrógép vagy szövőszéknél való ernyedetlen türelmet igénylő kitartása által nyert ipar­czikkek, a munka gyümölcsei mondanak istenhozottat a vendégeknek. Ugy van jól. Legyen mulatság, de ott hol az van, legyen előbb munka is, mert csak ezután édes igazán a nyugalom, a szórakozás. Ott fog tündökölni ma mint „bálkirálynó" a vigadó termében a zamatos, nemesitett szőlő ós „udvarhölgyei," a finom körték, almák stb. a maguk termószetadta teilett­jükben selyem-, bársony- ós moár-antik ruha nélkül. Ott lesz a diszitós, a fénypont, a gyönyörűQÓl-gyönyö­rübb bútordarabokban, a háziipar kitűnő példányaiban. Hogy ha megyénkben, mint par ^xellence földmivelő megyében a gyümölcs ós kivált atermónykiállitás sike­rül: azon nem lesz csodálni való, hisz nem elősször tör­ténik, s remélhetőleg nem is utoljára, ho^y gazdasági egyletünk a föld adományai kiváló példányainak ily ki­állításra való egybegyűjtése áltai oktatólag ós pólda­adólag hat a földművelés észszerűbb ós jövedelmezőbb gyakorlására, ós habár ezt sem sokaljuk sohasem, ós itt is mindig áldást kívánunk az intézőkre: mégis ez alka­lommal különös fontosságát a mai kiállításnak a házi­ipar termékeinek bemutatásában leljük. Tudjuk ugyanis mindnyájan, hogy ha a kasza-kapa pi­hen, mily tétlen életet ól Magyarország egy nagy ré­szében a földmives nép, mert uem ért a csekélynek látszó dolgokból munka és jövedelemforrást teremteni magának, mert nem űz háziipart. A. swarczwaldi paraszt órákat készít ós egyes vidékek ott ezrekre menő for­galmat csinálnak; Olaszország sok vidékén az állatok elhunyt beleiből húrokat csinálnak, mely munisa jöve­delméből sok száz család megél. Nálunk sokkal több ki­aknázható nyers anyag állna rendelkezésére a népnek, de a háziipar mégis csak csecsemő korát óh, s a sok isten áldása parlagon hever, mert.hat h* a szükséges nyári munkát elvégeztük, inkább ott kell a korcsmákban vagy népkörökben politizálni, az ország sorsát rendezni. Annál örvendetesebb jelenség, hogy nálunk Békés­megyében a komoly műnka nemcsak nyáron a mezőn, de otthon a házi tűzhelynél is serényen folyik, s hogy különösen Csabán a háziipar legszebbik ós legnemesebb ágainak egyike, a házi szövószet ós kelmekószitós néhány év óta ogy-kót kitűnő gazdasszonyunk vezetése ós pél­daadása mellett alig remélt virágzásnak indult, ugy hogy ma alkalmunk leend a csabai vigadó termében oly, az aesthetika, a finomabb Ízlésnek ós egyszersmind czólsze­rüsógnek is megfelelő háziiparczikkeket látni, melyek bármely nagyforgalmu híres gyárnak is becsületére válnának. Üdvözöljük tehát a mai megyei háziipar szép elő­rehaladását tanúsítani hivatott kiállítását ós habár sike­rét kétségtelennek tartjuk, azt óhajtjuk, hogy a jó ós szépnél ne legyen megállapodás, hanem mindig „előre," legyen a jelszó, hogy még szebbet ós jobbat is teremtsüuk. — A pozsonyi marhavész, A „Wiener Ztg." mai száma közli, hogy az alsó-ausztriai, valamint a morvaországi helytartóság rendeletei, vonatkozólag a Pozsonymegyóből szintúgy az Erdélyből szállítandó marhákra, hatályon kí­vül helyeztetnek, miután a Bruckban megejtett hivatalos vizsgálat nyomáu kiderült, hogy a marhavésznek ott semmi uyoma sem volt. Ennélfogva a magyarországi marhaszál­litmányok ismét akadálytalauul mehetnek osztrák területre. — A felirati vita a képviselőházban. A kormánypárt illetőleg a képviselőházi többség felirati javaslata már a közelebbi napokban fog előterjesztetni. Az ellenzék s az an­tiszemita felirati javaslatokat, a felirati vita alkalmával az egyes vezérszónokok mutatják be. * Starcsevicn megreadszabályozása. A horvát kormány el van határozva végét vetni azoknak a botrányos jelene­teknek, melyeket Starcsevics Dávid 1minduntalan előidéz. Erre vonatkozólag a következőket irják Zágrábból Arról szó sincs, hogy Starcsevics Dávid megfogja akadályozni a tartomány gyűlés tárgyalásait. A nemzeti párt nem fogja a házszabályokat módosítani, ha annak szüksége nem fog fennforogni, de hozzá fog látni az első kényszeradta al­kalommal, az első botrányos jelenet után. Es hozzá fog látni oly módon, mely azok ismétlését abszolúte kifogja zárni. Befogja hozni nemcsak a kloture-t, de fel is fogja ruházni az elnököt oly messzeható teljhatalommal, hogy az egyes képviselő kizáratása többé vitatárgyává sem fog tétetni. Egy szóval meg fogja kísérteni a végső eszközt is hatalma megszilárdítására, mely végre is bárhogy tekint­sük a dolgot, egyértelmű a Horvát- és Magyarország közötti békés viszonynyal. u PolitifeL&i Ilire Is.. * Párizs, okt. 10. \ „Temps u egy brüszeli levele szerint az afrikai kérdések rendezése végett november végén Berlinben értekezlet fog tartatni, melyben Francziaország, Angolország, Portugália, Spanyolország, Amerika, Németal­föld és Belgium lesznek képviselve. A tanácskozas tárgya német-franczia megegyezés nyomán a Kongó es Nigeren folytatandó szabad kereskedes megvédése, a még el nem foglalt területek elfoglalási jogának meghatározása, és a Danabizottsághoz hasonló nemzetközi bizottság kiküldése lenne. * A fanczia-khinai háború. Afranczia csapatok ugy a szára­zon, mint vízen erősen szorongatják a khinaiakat. Ha-No­iból érkezett távirat szerint 600 franczia katona, a tüzér­ség és három ágyú naszád által támogatva hat órai harcz­ban, mely a Locnan folyó partján folyt le, teljesen meg­verte a khinai csapatokat. A franoziák közül egy száza­dos és három közkatona elesett, egy hadnagy és 19 ka­tona megsebesült. A fr&ncziák folytatják az elönyomulást. — Más részről Schang-Haiból jelentik, hogy Tam-Sui vá­rosát és kikötőjét a t'rancziák október 2-án *ezdték lövet­ni; a lövetés még október 6-án is tartott. Valamennyi erőd romban hever. A lövegek az európaiak által lakott házakat is érték, alakok azonban nem szenvedtek sérülést. A khinaiak erősen elsánczolt állásokban védik magukat. A „BEKÉSMEGYEI KCZL9NY" TAM0AJ4. Regényirodalmunk és az olvasók. Hogy mi indit bennünket e párhuzam felállítására ? A felelet egyszerű. Most kaptuk a .Regényvilág" negyedik év­folyamának utolsó számával egyszersmind az ötödik évfolyam első számát, melynek gazdag tartalma meglep már csak azért is, hogy pályafutása ötödik évének elején sokkal jobb erőben van, mint valaha volt. Végig nézzük az első négy évfolyam tar­talomjegyzékét, és a vaskos kötetekben oly bő tárháza nyílik a jobbnál jobb, eredeti és fordított müveknek, kogy el sem tudjuk képzelni, mit csinált az a sok jeles toll addig, mig a Regényvilág hasábjain működési tere nem nyilt. A múzsa hallgatott, mert szavát nem akarták érteni. Kinek lett volna kedve irni, a midőn nem volt, ki müvét ki­adja? Ki vállalkozott volna egy eredeti magyar regény kiadá­sára, midőn nem volt, ki azt megvegye. Nem minttia oly szegények lettek volna olvasóink, hogy könyvre épen nem ju­tott nekik, . . . hanem másutt a baj. Minden jobb háznál tarka gyűjteményét találjuk annak, mit a kül- és belföld csecsebecsékben termel, csak könyvek nincsenek. Az asztalon hever ugyan néhány diszkötés, némi tartalommal is, képgyűjtemény, imitt-amott egyik másik új­donság, mely sem jó, sem rosz, hanem hát divatos — és ez­zel a náz szellemi kincsei ki vannak merítve. De nem! A ház úrnőjének hálószobájában, a^-zenrényen néhány jelesebb mű fekszik, de oly állapotban, hogy csak a legnagyobb türelemnek köszönheti, hogy a hölgy előkelő szobájában, a legtisztább és legfinomabb holmi között, selyem és bársony között heverhet. Rossz könyvek, piszkos olvasmány, a mit ily linóm hölgynél fel s^m tételeztünk volna. Nem a tar­talomról van itt szó, mnrt valószínűleg Jókai, Mikszáth. Tol­nai, Beniczkyué, egy más jelesebb irónínvk müve — piszkos csak Kívülről. A kölcsönkönyvtárak példányai. Persze sok min­denféle társaságban megfordulta* már. De hát olcsó ós ugyan­az a hölgy, ki kesztyűért évenként két-háromszáz forintot költ, fukar mintegy uzsorás, midőn könyvekről van szó. Nem, mintha nem volna a legbuzgóbb olvasó; de ugy vélekedik, mire való a kölcsönkönyvtár, ha magunk is uaegv jssiílka köny­t veket? És mire való a könyv, ha egyszer átolvastuk? Kidobot pénz! — Ez utóbbi nyilatkozat még azt a gyanút is ébreszti bennünk, hogy az olvasónő szivesebben foglalkozik oly könyv­vel, mely egyszerű átolvasás után teliesen elves/.ti értékét. így persze érthetővé válik a könyv tábláján látható mindenféle zsir, viaszk, dohánypecsét ... ós csak épen hölgyünk demokrati­kus érzelmeinek örvendünk, ki a szakácsuékkal és más hasonló foglalkozású egyénekkel egy ós ugyanazon tálból veszi szellemi táplálékát. A kölcsönzött könyv ritkán van oly külső mezben, mint a milyennek azt kívánnánk, hacsak nem egészen uj. Minél érde­kesebb valamely könyv belső tartalma, annál tisztátlanabb kül­seje és igen gyakran ép azon a lapon, melyen valami para­dicsomi jelenet játszódik le, oly nyom pompázik, melynek titokzatos eredete épenséggel nem egyezik a költő aesthetikai intenczióival. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents