Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-16 / 21. szám

B.-Csaba, 1882 IX. évfolyam, 21. szám. - Csütörtök, februárhó 16-án. KESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd, fféliven) és osiitörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva, vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre . 4 , Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van j ogositva : Haasenstein és Vogler czég í3ées, Prága, Budapesten, Néruetj; szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : 3ARZ0 GYULA. SZSRKSSZTŐSSG ás KÍAOÖHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden köí|& nényt ezim-izni kérünk.BLSKirfttok noiii adataafc viasza. Egyes sz»ra ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható. Klain Ödön kő íyvárus árnál és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilt,tér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó hivatalban, Klein Ödön urnái és Bie ner B. ur nagytőzsdéjóben, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések ós hirdetésük; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. A „líékés" beható bírálata és „fényes czáfotuti. B-Csaba, februárhó 10-én. II. Ausztria köteles-kész szövetségtársául első sorban nem a poroszt, hanem az oroszt emiitettük; hogy pedig az orosz kész szövetségese ellenünk, azt, sajnos, már magunk is tapasztaltuk. Mindazonáltal kötve hisszük, hogy a porosz is, nekünk „tiz esetben inkább volna szövetségesünk, mint Ausztriának egyben." Ez oly merész állítás, melynek legalább egy preczedens esetének kellene lenni, vagy melynek megemlítésénél legalább fel kellett volna hozni azon érdekeket is, melyeit inkább hozzánk kötnék Poroszországot mint Ausztriához, hogy elhigyük. Igy egyszerűen nem hisszük, sőt a mennyiben Ausztria legalább uralkodó házára ós fővárosára nézve német te a porosz is német — s mennyiben egyik varjú a .másiknak szemét a, magyar kedvéért nem szokta kivájni, mi pedig a németek szemében most is még idegen, sőt „barbár" nemzet vagyunk, a meunyiben továbbá a németségnek épen a szlávizmus miatt össze kell tartania : inkább valószínű az, hogy előforduló esetben a német a németnek fogna segítségére lenni, mint nekünk, magyaroknak. Az tény, hogy Ausztriában is elég a nemzetiség, de hogy azért Ausztriának több baja volna a nemzetiségekkel, mint nekünk, szerbeink, szászaink, oláhaink, horvátaink és- tótjainkkal ; azt ismét nem hisszük. A galicziai mozgalom tulnyomólag nemis nemzetiségi, hanem szocziáldemokratikus, a csehek közt pedig csak a prágai deákok nyugtalankodnak hébe-korba. Azon állítást pedig, hogy 48-ig a magunk nemzetiségeivel soha sem volt bajunk, megczáfolja a magyar történelem. Horvátország akár hányszor elpártolt a magyar királyságtól és hogy csak egyet emiitsünk, I. Lászlónak hadjáratot kellett vezetni leigázására. A mostani fiatal oláh királyságban valóságos királyi hatalmat gyakoroltak a magyar királyok. Bolgár- Szerb- sőt az a Bosnyákország is, melynek megszállása miatt oly nagy lármát csinálnak az ellenzékiek, az is Magyarország szuverenitása alatt állott. Mind ez országok idők folytán felszabadították magukat a magyar korona fönhatósága alól, alkalmasint azért, mert Hoitsy ur szerint,- nekünk a magunk nemzetiségeivel „soha" sem volt bajunk? Azt mondja ezután a czikkező, hogy a mostani hadsereg csupa kiadás, minden bevétel nélkül, mert a közös hadügyminiszter még a lovasság nyergeit is oda által, Ausztriában készítteti. Először is tévedés az, hogy a közös hadügyminiszter készítteti a felszerelést, mert ez csak a pénzt adja ide, hanem készíttetik az illető országos föhadparancsnokságok, és pedig nyilvános pályázat, vállalkozás utján, milyen sokszor a nagyobb magyar lapokban is olvashatott már bárki. A budapesti főhadparancsnokság Budapesten, a temesvári Temesvárt, a kolozsvári Kolozsvárt, a bécoi^Bécsben irja ki a pályázatot, s annak adatik ki a munka, ki a legelfogadhatóbb ajánlatot teszi; ha magyar teszi, ez kapja, ha franczia tenné, ez kapná. S ez az igazság. De máskép sem áll czikkező odavetett frázisa, mert például a lovak, történetesen majdnem az egész hadsereg részére Magyarországon vásároltatnak és a hazánkban állomásozó, körülbelül 300,000 főre tehető garnizonok pedig évenként milliókra menő kiadást tesznek élelemre, szénára stb. mi a nép zsebébe folyik vissza, a nemzeti vagyonban tehát nem áll be fogyatkozás. Merő valótlanság tehát az is, hogy a közös hadsereg „csupa kiadás, minden bevétel nélkül." Azt sem fogadhatjuk el, hogy olcsóbb lenne a hadsereg fentartása, ha nem 3 esztendeig tartanák ott a katonát, hanem rövidebb ideig. De ha olcsóbb lenne is, ez kivihető ép ugy a közös hadseregnél, mint egy önálló magyarnál, ha egyáltalán kivihető lenne. Ha más akadály nem volna a szolgálati évek leszállítására nézve, mint az, hogy egy pár ezer buta krajnai vagy keletgaliczíai flut bajos betanítani rövidebb idő alatt: az majdnem naivul hangzanék, hogy azért tartatik szolgálatban 3 évig más 798,000 katona. De nem azért tartatik ott, hanem mert egész Európa évtizedek óta nagy fegyveres erőt tart mindig készen, nekünk pedig az európai nagy hatalmak után kell tánczolnunk és ugy kellene tánczolnunk akkor is, ha önálló magyar hadseregünk volna. Ott kellene tartani fegyver alatt ötszázezer katona közül négyszázezret mindig, és ha hazabocsájtjuk a betanítottakat, be kellene hívni helyettük az ujonczokat, mert bizonyos imponáló létszámnak mindig fegyver alatt kellene lenni, ugy kívánván azt az európai konstellácziók. Ha tehát egy fertályévre szólna is az egyes katonára a szolgálati idő : nekünk az európai többi hatalmak fegyver alatt, illetve szolgálatban levő_ katonaságához arányított nagy létszámot mégis együtt kellene tartani. Az olcsóságra tehát tökéletesen rniüdegy akár 2 hó, akár egy év alatt tanítják be az egyes katonát, ha a betanított és elbocsájtott X. helyett Y-t kell behívni, sét a hadsereg quáiiiá'bái-a — ii» wái luknájo^ léiazrAmot igyis úgyis együtt kell tartani — határozott előny, ha inkább a gyakorlott ember tartatik ott, mintha mindig ujonczokkal kellene vesződni. Tehát közelebb tekintve és apróra szedve a dolgot, az sem áll, hogy a magyar katona most ott kénytelen tölteni a három évet csupán azért, mert a krajnainak vagy stájernek 3 év kell, hogy kitanuljon; hanem ott tölti ez időt, mert egész Európában nagylétszámu katonát tartanak szolgálatban s mert hogy ez eléressék, ha 10-et haza is bocsájtanak, helyette uj 10-et kellene behívni, annyi ujoncz pedig nincs, hogy egy évi szolgálat után az elbocsájtott, gyakorlott katona mindig kellő számú uj erővel pótolható s ez által a szükséges létszám fenntartható lenne. Addig tehát, mig Európa hatalmai általánosan elvül el nem fogadják, hogy a hadseregek béke idején a lehető legcsekélyebb létszámra redukáltassanak : A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁftCZÁJA. Hull az ákáczfa levele. .. .*) Hull az ákáezfa levele, Elszakadok tőled, vele. Isten hozzád lelkem, Életem, szerelmem, Isten veled! Harmat ül a sárgult lombon, Köny fut le halvány arczomon. l|ten hozzád le kem, Eletem, szerelmem, Isten veled! L'tra kel a fecske, gólya, Üt az óra búcsúzóra. Isten hozzád lelkem, Eletem szerelmem. Isten veled! Leszáll a nap de újra kel, Visszatérek szerelmemmel. Isten hozzád lelkem. Eletem szerelmem, Isten veled! Dános, szeptember 9. (858. Petőfi István. *) Petőfi István kéziratban hátrahagyott költeményeiből. Szerk. Csaba m u 11 j á b ö 1. 1785-dik eszt. II. József király uralkodása alatt, aki, amint tudjuk, különösen az elődjei alatt elhanyagolt népnevelésre és iskoláztatásra fordította ügyeimét, a b.-csabai evang. és kath. egyházak a város részéről igen szép segélyben részesültek, hogy iskolákat jobb karba helyezhessék. Erről ez áll az akkori városi jegyzőkönyvben: „Mi alulírottak, úgymint B.-Osaba községének birái, esküdtei és előkelőbb polgárai, ugy evangelikus, mint kath. részről, nagy számban egybegyülekezően községünk tanácsházába tekintetbe vettüü egyházainknak szükségleteit, különösen pedig iskoláinknak nagyon rosz karban lévő állapotját, s eleget tenni kívánván ő felsége azon parancsának is, hogy az iskolák mindenütt jó karban tartassanak, egy értelemmel abban állapodtunk meg, hogv az iskolai épületek valláskülömbség nélkül a község pénztárából helyeztessenek jobb karba. Erre nézve felajánlottuk a városi pénztári felesleget az 1783. és 1784. évekből s ha ez e czélra elegendő nem volna, akkor az 1785. évit is. Ez pedig következőleg fog megtörténni: számba fognak vétetni a község területén létező, ugy evang. valamint a kath. lakházak s minden lakház után a biró Kubis Mátyás és Milecz András három-három forintot fog beszedni, megintet vén álialunk az illetők, hogy amint valamit beszednek és az egyházak gondnokainak átadnak, mindenkor erről nyugtát vegyenek. Mi pedig mindezeknek nagyobb hiteleül e rendelvényt sajátkezüleg esetnek aláírjuk. Kelt B.-Gsabán. 1785 nov. 20." l Ennek nyomán számba vétetvén a lakházak, találtatott a város területén evang. lakház 1032 kath. . . . . . . 114 össz. 1146 minek következtében átadandó a kath. egyházának Belko Mártonnak 342 forint, az evangélikusnak pedig Lenhard Páluak 3096 frt. Jegyzés. E pénz bizonyosan befolyt az egyházak pénztárába, mert már 1787/8 eszt. valószínűleg ezen pénz segedelmével, fölépült a mostani középponti evangelikus nagy iskolai épület. Mult 1881. eszt. a b.-csabai ev. egyházban : I. Született finemü 749 nőnemű • 683 Össz. 1422 Ezek kozt ikrek 16 halva született 56 nem törv 28 II. Meghalt finemü 646 nőnemű 673 Össz. 1200 Szaporodott az egyház 222 lélekkel. III. Eskettetett nőtlen . . .237 özvegy ......... 57 Össz. 294 pár. Lélekszám az egyházban 27,194 Haan Lajos.