Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-12 / 19. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 19. szám. Vasárnap,^februárhó 12-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd, (féliven) és osiitör tökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helybea házhoz hordva vagy póatáu bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van j ogositva : llaasenstein és Yogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Nómeto. szag és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÖ GYULA. SZfiRKSSZTOSÉG 3S KIADÓHIVATAL.: Apponyi-utcza 891. számú ház, tiová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt ezimezui íériiak. K.oziratok aem adatnak, vlsnza. Egyes az -in ára 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Klóin Ödön kőayváras árnál és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér '-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái ég BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. A „Békés" beható bírálata és „fényes czáfolata" B.-Csaba, februárhó 10-én. I. A „Békés" vasárnapi, 6-dik száma, a lapunkban irányi ur czikkére megjelent észrevételekre, Hoitsy ur, a gyomai kerület országgyűlési képviselőjének tollából — mint a „Békés" maga mondja — „behaható" bírálatot és „fényes czáfolatot"-hoz. Ha a „Békés" maga mondja hogy fényes a czáíolat: hát bizonyosan igaz, de azért nézzünk egy kicsit ennek a fényes czáfolatuak a szemébe. Mindenekelőtt azt mondja a czikkező ur, hogy csak kelletve ártja magát mindenemú polémiába s joumalisztikai működésében százszor kínálkozik polémiára alkalom, de ő százszor elkerüli. Mi még azt mondjuk, hogy ez helytelen felfogás. Mert mi a polémia ? Az eszmék tisztázása. Mindennemű tudomány, emberi ismeret ennek köszönhette sok izben a legnevezetesebb vivmányokat, a közönség ez által nyer tiszta fogalmat a fennforgó tárgyról. Igaz, csak addig mig tárgyilagos a polémia, mig azon elyet követi, hogy „amicus personae, inimicus rei." S mi Irányi ur czikkére tett észrevételeinkben nemcsak hogy követtük ez elvet, de nyugodt lelkiis merettel mondhatjuk, hogy szélsőbaloldali journalista soha sem tanúsított oly kiváló tiszteletet bármely szabadelvűpárti kapaczitás személye irányában, midőn elveit támadta meg, mint mi Irányi ur személye ellenében, habár nézeteit nem osztjuk. Tehát legalább ez alkalommal merőben felesleges volt a „Békés" czikkirójának bevezetése, annál is inkább, mivel egy pár sorral lejebb maga is, ugy szólván öntudat lanul, dezavuálja a polémia elleni irtózatát, mondván, hogy kivételesen mégis csak ráadja ezúttal magát, mert „jó" ha a közönség egy önálló hadsereg tárgyában általunk felhozott nehézségekre nézve „tisztába jő", tehát később beismeri, hogy a tisztességes polémia mégis jó, és hogy a közönség bizonyos dolgok iránt ezúton tisztába jöhet. Ezekután áttérünk a czikkező érdemleges állításaira. Azt mondja: mi nem tagadhattuk, miszerint hazánkban a nyomor nagy. Persze, hogy nem. csak azon különbséggel, hogy Irányi ur ós veie a szélsők egyáltalán, a kormánynak tulajdonítják a nyomort, mi meg azt mondjuk, hogy ha már benne ülnénk a függetlenségiek eldorádájában, ha már lenne is önálló hadseregünk ós pénzügyünk: akkor is nagy lenne a nyomor, ha, ugy mint a mult években, folytonos rosz termés, árviz, a külföldről kozzánk is átható kereskedelmi pangás nehezednék országunkra. Bármily nagy a nyomor, azt netn a kormány eljárása, nem a mostani közösügyi politika, hanem külső, ettől különváló, egy kormány által sem akadályozható viszonyok és tényezők okozzák s míg arra, hogy a kormány volna oka a nyomornak, roszakaratu általános frázisoknál egyebet felhozni nem lehet, addig számtalan speczialis példával — lsd. K.-Tarcsa, Szeged — lehet igazolni, hogy ellenkezőleg, a kormány azon nyomort, melyet nem okozott s melynek súlya alatt maga is nyög: enyhíti, gyógyítja, a mennyire azt pénzügyi helyzetünk és segéd forrásaink csak megengedik. Ez az igazság. Különben még megjegyezzük, miszerint nem ismerjük el azt sem feltótlenül, hogy a nyomor mindenhol nagy volna. Nálunk Békésmegyében legalább nyomort a szónak ez értelmében, a rosz termés, az árviz daczára, nem ismerünk, s pedig azért nem, mivel népünk értelmes, szorgalmas ós takarékos, mi ismét azt bizonyítja, hogy ha széles Magyarországon máshol van is nyomor, ennek oka nem a kormányban, hanem egészen más tényezőkben keresendő. Azt mondja továbbá czikkező, hogy mi a szélsőbal forradalmi törekvéseit Kossuthnak egy leveléből s egy-két vidéki kortes elejtett szavaiból akarjuk kimagyarázni. Ha a czikkező némi figyelemre méltatta az irányban tett észrevételeinket: be kell ismerni*;, hogy mi magunk kiemeltük, miszerint hiszszük, hogy a függetlenségi párt mint ilyen nem akar forradalmat s csak azt kérdeztük, minek hát akkor Kossuth nevével és elveivel korteskedni s pedig nem elejtett szavakban és nemis „egy-két kortes" által, hanem képviselőjelölti programmokban, és sok-sok jelölt, támogatva a szélsőbaloldaliak ismert vándorkapaczitásai által, iparkodik Kossuth nevével és elveivel többségre tenni szert. Mi tehát egy szóval sem állítottuk, hogy t. ellenfelünk pártja valóban forradalmat akar, csak az ellen védekeztünk, mit Irányi állított, hogy a mi pártunk volna az, mely ugy tünteti fel a szélsőbalt, mintha forradalmat akarna, azt mondván, hogy ennek látszatát maguk a párt a vándorkortesei ébresztik. Azt mi is elismerjük, hogy egy pártra nézve sem lehet más iránvtadó, mint a programm, melyet adott. De mi a függetlenségi párt programmjaV Az önnálló hadsereg, önnálló pénz- és külügy és a mellett lllégis az adók leszállítása ! S erre nézve iparkodtunk kimutatni, miként, ha a jelenlegi kormány kénytelen nagy adókkal terhelni a népet a közös kiadásokhoz fedezésére részünkről adandó 30 % előteremtésére: akkor még sokkal nagyobb adóteher fogná nyomni az adózók vállait, ha az egész 100 perczentet kell magunknak egy önálló hadsereg és külügyi képviseletre költeni, mert akkor nekünk, ha szerepet akarunk játszani, oly nagy hadsereg kell, mint bármely más számbavehető független országnak ós mindenhol kell külön követ, vagy A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. R ó z s a s /, i r m o k. i. Rád gondolni, csak ugy titkon, Csak magányomban merek, Óva, félve, nehogy titkom Megtudják az emberek. Zsongás némul ... s ón a csendben Elsuttogom nevedet, Aztán hozzád küldöm lelkem, . . . Hűbb őrződ nem is lehet. II. Szivem minden dobbanása, Egy szerelmi vallomás, Reggel, este imádsága Egyedül te, senki más. Tőled, néked, érted él csak Lelkein minden érzete, Elfeledni sohsem tudlak ; Képed szivem istene! III. Bibor az ajkad, hogyha szól, Hallgat a madárka, Szép szemed sugáritól Kél a sziv virága, Ej hajad, ha rám borul, Méma, csendes éjben Nyugszom, melyben csillagul Szerelmem van éb'en. IV. Szemedben van az ég, Es minden csillaga, Szemedben a nap ég, Bg minden sugara. Szemedben van az ég, S égben a menyország; De ha égben volnék, Akkor is csak hozzád Földre kívánkoznék. Gellért Miksa. Tépelődés. Megeredt a felszél, — mozdul a faága ; Fáján néz a madár féltett kis fiára. Felhő-komor égen barna felhőt kerget S immár paripája nem szél, hanem orkán ; Vas tölgyek előtte száz számra hevernek S fut, csak fu>. előre mindent letiporván . Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén! Hagyjatok egy esöndes kicsi fészkét nékem ! Mintha gyermek álmát rémek ijesztgetik . Észak óriása terjeszti kezeit ; Nem kezeit, hanem vadállati körmét, Hogy a terhes idő méhébe markolva Kivegye idétlen, még szörnyebb szülöttét, Ara bár százezrek könye, vére volna . . . Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén ! Hagyjatok egy csöndes kicsi fészket nékem 1 Már látom, az erdőt hogy tépi az orkán Csend-lakta lapályon, szellős hegyek ormán. Már hallom a jajszót tetőtől az aljig, Mint sirja, üvölti végig a világot; Bennt megölt testvér végsóhaja hallik, S érzem : hogy Káinban megfogant az átok . Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén ! Hagyjatok egy csöndes, kicsi fészket nékem ! Oh te Tyrtaeusa drága nemzetemnek 1 Énekedre csodás, szebb világ jelent meg ; Keked száz csatába öröm volt rohannod, Követett egy ország eszmétől ihletve ; S mikor végsőt pattant dallalteli lantod, Hamvaidat hazád gyászolva kereste ... Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén ! Hagyjatok egy csöndes, kicsi fészket nékem ! Nekem vérszomjas kor gyönge dalnokának, Sovárgnom lehet csak szebb idő utánad; Az ember, istennek földi missa, képe, Földhöz ragadt rög csak, nincsen benne eszm® ; Czélja, szövétnekül mely ragyog elébe: Embertársainak pusztítása, veszte ... Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén ! Hagyjatok egy csöndes, kicsi fészket nekem! Idestova csak nem két ezrede telt be, Hogy tauit bennünket a szeretet lelke ; Hisszük is tanait valamennyit szépen . . . Lús ölnénk mindazt, ki nem hiszi, vallja. Világot rombolunk hitünk vak dühében S a „tfcélyesedest" szánk fennen rivaljv Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén ! Hagyjatok egy csöndes, kicsi fészket nékem! De igy volt ez mindig s igy is marad végig : A portól sohasem jutunk fel az égig; Mint messze dobott kő repülünk fölfele, Mig elérve oda, hol erőnk elfegya : Kislelküen hullunk újfent a földre le S ez örök hullámzás meg nem szűnik soha. Hess, ti rémes árnyak zord, zimankós éjjén 1 Hagyjajok egy csöndes, kicsi fészket nékem! Zivatar lesz, érzem — zordon idők jőnek; Bús napjai lesznek aggnak, csecsemőnek. Derűl-e jobb jövőnk, valaha az égen ? Megfejtésén elmém visszabukik százszor; Meglesz-e valaha? . . . kételkedve kérdem, Az istentől igért • „egy akol — egy pásztor"?... Hasztalan agyrémek zord, zimankós éjjén. Hagyjatok egy csöndes, kicsi fészket nékem! Balog István.