Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-12 / 19. szám

„Békésmegyei

r:Közlöny" 19. szám. 1882. konzul. Akkor tehát az a nyomor, az a rosz anyagi helyzet, melybe az ország jutott, midőn csak 30 % pénzt kellett adni, még fokozódni fog, mert 100 perczeut mégis több mint 30 % — ha csak abban a boldog hitben nem él valaki, hogy annál a 30 %-nél mivel most a közös hadsereg fenntartásához ós a közös külügyi képviselethez járulunk, több nem fog kelleni, akkor sem, ha teljesen önálló, számbavehető magyar hadsereg és külügyi képviselettel akarunk díszelegni. Mi tehát nem beszéltünk az adandó ujjonczjutalékról, mely nagyobb perczentet képvisel mint a közös pénzügyhöz a hozzájárulási quota. De ha az ujonczjutalók vagy mint czikkezö nevezi, a véradó, nagyobb perczentet képvisel is, a törvény szerint 800,000 főben meghatározott hadsereg fentartásához most mégis csak 30 % pénzzel tartozunk hozzájárulni. Mi magát a hadsereg létszámához hozzájárulásunkat illeti, azt észrevételinkben megbeszélésünk tárgyává nem tettük, azon egyszerű okból, mert közös ügyekről lévén szó, ez határozottan nem is közös ügy. A hadsereg maga közös, mi a vezényletet, a ráfordítandó költséget illeti, de a jutalék — a véradó — melylyel Magyarország hozzá járul nem közös ügy A hadjutalék megajánlása ugyanis, nem tartozik sem a közös minisztérium, sem a delegáczió jogkörébe, hanem azt az 1867 évi XII. t. cz. a közösügyi törvény 12. és 13. §-a értelmében „az ország magának tar totta fenn," s ennek átalakítása, a védelmi rendszereknek megállapítása „mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik." A mivel tehát a hadsereghez véradóban hozzájárulnak, azt az 1868 évi XL. t. cz. a véderőről szóló törvény 13-§ értelmében, a magyar országgyűlés, minden más tényező beavatkozása nélkül, önként ajánlotta meg, a magyar korona -országainak és ő felsége többi országainak népességi arányát véve egyedül kiindulási pontnak, ugy, hogy a fent idézett l3-§. szerint, a hadsereg létszáma 800,000 főben lévén törvényileg megállapítva, a magyar korona összes országai ehez 329,63i fővel járulnak hozzá, s ezen jutalékot, mit elégszer kiemelnünk nem lehet, nem a közös hadügyminisztérium előterjesztésére a delegáczió, hanem a magyar kormány előterjesztésére önállóan a magyar országgyűlés szavazta, ajánlotta meg, igazságosan és méltányosan, egyedül a magyar korona lélekszámát véve alapul, a Lajtántűli tartományok népessége és a hadsereg létszámához arányítva. Azt kétségbe vonjuk, hogy a bosnyák okkupáczió alkalmával a magyar hondvédséget közös czélokra fordították volna. A kirendelt honvédek a magyar korona országainak hátárát őrizték csupán, s csak ha és hol ezeket támadták meg: ott lépett törvényes, de természetszerű feladatához képest is, akczióba, de akkor is, soha nem a közös hadügyi vezénylet, hanem a hadúr, a magyar honvédelmi miniszter és saját tiszteinek intézkedéseire. Ha a határt őrizvén az ellenség üldözése közben az ország határát át lépte: ez ismét természetes következménye az üldözésnek, de ezt sem közös hadseregbeli tábornokok parancsára, hanem saját tisztjei utasításához képest tette, tette ugy mint azt egy teljesen önálló magyar hadseregnek is tennie kellene, ha az ellenséget messzire elakarja a határtól kergetni. „Elválva Ausztriától" igy mondja folytatva czikkezö ur, „annak legalább is olyan szüksége lenne ránk, mint nekünk reá s a mint közös érdekek ugy hoznák magukkal, mi találnánk benne szövetségest, ö is mi bennünk No már, bocsánatot kérünk, de azt mondjuk, hogy aj czikkezö „fényes czáfolatának" ezen része a legtisztább viz a mi malmunkra. Czikkezö ugyanis elismeri, hogy léteznek bizonyos közös érdekek köztünk ós Ausztria közt, melyeknél fogva ez legalább ugy szorulhat mi reánk, mint mi o rea. Legyünk tehát akkor, ha ily közös érdek felmemerül, szövetségese, a mint ó is szövetségesünk lenne. Már most kérdjük, mi hát tulajdonképen más az az „átkozott" közösügyi törvény, mely mindkét ország alkotmányos képviselőinek hozzájárulása és önkéntes beleegyezésével keletkezett: mint két magában véve önálló, saját alkotmányával biró országnak ily esetlegesen felmerülhető közös érdekekre való tekintettel 10 évre kötött szövetsége? Vagy az a bajuk önöknek, hogy 10 évre szól a szövetség és igy mintegy áilaudósittatik s beismerve, hogy lehetnek közös érdekek, azt akarják inkább, miszerint a szövetség esetről esetre kötessék? Hát az jobb lenne, ha minden ily esetben újra kellene alkudozni, nekünk Ausztriával, vagy ennek velünk ? Ha az uralkodó közös" személyén kivül más közös érdekek csak lehetőségét is elismerik — s ilyeneket akarva nem akarva minden gondolkozó politikusnak el kell ismernie — akkor nagyban és egészben véve elvileg akaratlanul is a közösügyi alapon állanak, mert, hogy maguk esetrői esetre akarnak szövetségre lépni, mi pedig előbb tiz, utóbb ismét tiz évre léptünk: az már nem elvi eltérés, az már inkább a szövetség kivitelének módozataihoz tartozik, s akkor csak az a kérdés — mi a jobb? Bizonyos meghatározót idő tartamra lépni szövetségre oly állammal melynek ránk szüksége van, s melyre nekünk is szükségünk lehet, vagy esetről esetre alkudozni vele? Ha igaz, hogy egymásra rászorultunk mint hogy igaz is — akkor némi kölcsönös nagyobb áldozatok mellett is, kétségtelenül jobb, a bizonyos határidőre kötött, törvény által minden esetlégre előre biztosított szövetség, mint az esetről esetre szóló, ideig óráig tartó, mert ha bizonyos időtartam törvényb van iktatva, mint két fél által a szövetségi szerződés, legalább ez idő alatt egyoldalulag meg nem sze hetó és teljesítendő, mig az esetről esetre szóló szövetségnél, a másik fél egyszer hajlandó lehet, máskor nem uj szövetségre lépni, mem is említve, hogy sokszor már késő akkor a szövetség iránti alkudozásra lépni, mikor az illető, ezt szükségessé tevő eset már felmerült, hanem kell, hogy már készen találjon bármely esetleg. Béke'smegye állapota az 1381. év li-ik telében. — Bókésmegye közigazgatási bizottságának jelentése a kormányhoz. — (Folytatás.) 7. Az elmúlt 1881. év közbiztonsági viszonyait követke zőkben ismertetjük. Felmerült az 1881. év folyamán megyénk területén '206 vagyonbiztonság elleni bűntény vagy vétség 10,0o9 frt 46 kr. kárértékkel. Kiderittettek a megyei rendőrség által (a mult évről kinyomozatlan maradt eseteket is ide számítván) 224 eset 9375 frt 11 kr. értékkel. Nyomozás alatt maradt az év végével 40 lopási eset 2561 frt kárértéükel Összehasonlítva a megelőző 1880. évi e nemű kimutatást az 1881. évi adatokkal, kitűnik: a) hogy 1881. évben 148 vagyonbiztonság elleni bünténynyel kevesebb merült fel, mint 1880 ban s hogy az 1881. évben felmerült lopások kárértéke 4964 frt 43 krral kevesebb, mint 1880-ban. Az összehasonlítást folytatva: bj kitűnik, hogy 1881. évben a megyei rendőrség által kiderített 224 vagyoi!biztonság elleni bünlóny 18 esettel több, aiint 1880-ban, mely körülmény abban leli magyarázatát, hogy 58 eset a megelőző eveüben kiderítetlen esetekből lón kinyomozva. Ugyanezen körülmény fejti meg azt is, hogy bárha az 1881. évben felmerült lopások érték 10,059 frt 48 kr. tesz is ki s az 1881. év végével nyomozás alatt maradt 40 eset kárértéke 2591 frt 60 krt képvisel: mind a mellett a felmerült és kiderített kárérték közötti különmbség, teherként az 1882. évre csakis 684 frt 35 krral megyen át. Az év folyamán felmerült vagyonbiztonság elleni bűncselekmények között volt: a) betörés 16 eset. Ezekből kiderittetettt 9, nyomozás alatt maradt 7 ; b) szarvasmarha lopás 1 eset 1 drb szarvasmarhával, mely kiderittetett; c) lólopási eset 14—16 drb lóval ós 8 drb csikóval ; kiderittetett 8 eset 14 darabbal, — nyomozás alatt maradt 6 eset 11 darabbal; d) sertés lopás 14 eset 69 darabbal, kiderittetett 7 eset 52 darabbal, nyomozás alatt maradt. 7 eBet 17 darabbal ; c) birkaiopás 7 eset 41 birkával; kiderittetett 6 eset 39 darabbal, nyomozás alatt maradt 1 eset 2 darabbal ; f) gyujtogntási eset 2 merült fel, mely kiderittetett. A többi felmerült vagyonbiztonság elleni esetek, tárgyuknál fogva, — töobnyire pénz, ruhanemű, élelmi szerek, takarmány s igy az élet szükségleteinek beszerzésére irányzott lopások lóvén — nagyobb beszámítás alá nem esnek. (Folyt, köv.) MEGYEI HIREK. * Békésinegye közigazgatási bizottságának febr. 6. ós következő napjain tartott gyűléséből. (Vége.) A magyar királyi postai gazgató előterjesztése folytán Vésztő községnek távirda-állomás szervezése iránt benyújtott kérelme véleményadás végett a debreczeni magyar kir. távírda igazgatóságnak kiadatni határoztatott. K.-Tarcsa község azon kérelmére, hogy a körös-tarcsai gyalog postajárás koosi küldöncz postajárattá változtassák át s hogy a posta hivatal a községbe beljebb helyeztessék — elhatároztatott, hogy a mennyiben a k.-tarcsai gyalog postajáratnak egy fogatukocsi posta-járattá való átváltoztatása iránt már a posta igazgató részéről a közmunka ós közlekedésügyi m. kir. miniszter úrhoz előterjesztés tétetett, ezen előterjesztés eredménye bevárandó. — A levélgyűjtő szekrény felállítása pedig az esetben ós feltétel mellett, ha a szekrény beszerzési költségeit a község fedezi s a begyült leveleknek a posta hivatalba leendő beszálitása iránt gondoskodik, engedélyezendő. Ugyancsak a posta igazgató a temesvári távírda igazgatóság által a Bókósmegye területén fekvő távirdai állomások 1881 óv II. félévi sürgöny forgalmairól beterjesztett statisztikai átnózetet bemutatván, kitűnik, hogy a sürgöny ós pénzforgalom az egész távírda kerületben csökkent ós hogy a Bókósmegyóben fekvő távírda állomások nagyobb részét kivéve, hogy a levelezés mint a jövödelem az 1880-ik óv II. feléhez hasonlítva gyengébb. Bejelenti továbbá, hogy Szentesről kiidulva Füzes-Gyarmatig uj távírda vonal építtetett, a melynek következtében Kun-szt.-Mártonban, Öcsödön, Szarvason, Körös-Ladányban, Szeghalmon, uj állami távírdák nyittatnak meg, továbbá Mezö-Berónyből K.-Tarosáig egy uj „visszatérő vezeték" épült. Ezen jelentése a posta igazgatónak tudomásul vétetett. A megyei árvaszéki elnök havi jelentésében az árvaszók ügyforgalmát ós tevékenységét tüntetvén fel, — e jelentós oly észrevétellel vétetett tudomásul, — hogy a kimutatott hátralékok mielőbbi feldolgozása elváratik. A tiszti ügyész előterjeszti a közmunka ós közlekedésügyi m. kir. miniszternek a békés-gyulai körgát költségeinek kivetése tárgyában kelt s a közigazgatási bizottság határozatának megváltoztatásával Gyula város képviseletének határozatát helyben hagyó azon rendeletét, a mely szerint a háztulajdonosok a körgát költségeihez házaik értéke arányában tartoznak hozzá járulni. Ezen rendelet Gyula város polgármesterének kiadatni határoztatott. Hoffmann József ós társa gyulai lakosoknak Gyula város képviselete által fogyasztási adó megváltása, kezelése ós kivetése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott fellebbezése az 2. fokú határozat fenntartásával elutasittatik. Tárgyaltatott a gyulai polgári iskolaszéknek az igazgatói állás mikénti betöltése tárgyában kelt határozata ós azon jelentése, miszerint ezen határozathoz a tanfelügyelő hozzá nem járul, ájz iskolaszéknek azon határozata a mely szerint az iskola s igazgatói állás három évenkint a rendes tanárok által tanárrá választásuk sorrendjében felváltva töltessék be, helyben hagyatott. Ezen határozat ellen tanfelügyelő felebbezósét jelenti be. Olvastatott Csaba község képviselő testületének a megye főispánjához beterjesztett s onnan tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz áttett folyamodványa, melyszerint a fehér Körös Gerla Vesze alatti ágának elzáratását elrendelő alispáni határozat ellen beadott, de hivatalból visszautasított felebbezését felülvizsgáltatni kéri. Ezen élénk vitát keltett ügyben, a közigazgatási bizottság az alispánnak azon határozatát, a mely szerint a régi fehér Körös holt medrének áttöltése egy az érdekelt felek által saját költségén építendő zsilip felállításának kötelezettsége mellett engedélyeztetett, feloldotta, inert tekintve, hogy a fehér Körös Vésztő Csaba foki medrének eltöltése a megye közgyűléseinek 1877-ik óv szeptember 10-ón 211 szám alatt hozott ós a m. kir. közmunka ós közlekedóügyi miniszter ur által is jóvá hagyott határozata szerint nem engedtetett meg s tekintve, hogy az élő viz csatorna kérdése a mai napig is megoldatlanul áll, a többször jelzett meder eltöltése iránt ez idő szerint intézkedni nem lehetett. A megye főorvosának tudomásul vett havi jelentése szerint a községek egóssógügyi viszonyai általában javultaknak mondhatók, a vörhenyjárvány több községben enyhülő félben van. Ugyanezen jelentésből kitünöleg, a megye egyes községeiben uralgó vörheny járványban elhaltak száma ez ideig 662-re tehető. * A gyouiai alsó-részei kör által rendezett bál oly rendkívül népes volt, hogy a különben tágas „Korona" vendéglő összes szobái alig fogadhatták be a muiatni vágyó közönséget. Alig tudott egymástól mozdulni az ember. Azt hittük, hogy sikerültnek fogják mondhatni e bált, ha csak a kiadás jön is be, s íme 150 frton felül van a tiszta jövödelem. * Bálból bálba. A gyomai „uri közönség" családias ós barátságos bálját (pick-nick), f. hó 9-ón tartotta a „Korona" vendéglő nagy termében. Purcsi zenéje nagyban előmozdította és fokozta az általános jó kedvet. — A b.-csabai izr. népiskola, folyó hó 7-ikón kegyeletes ünnepély színhelye volt. Két emberbarát, Táfler B. ós Klein J. urak, szivük sugalatát követvén, könyöradományt gyűjtöttek a hitközség kebelében, hogy abból szegény iskolás gyermekeket ruházzanak fel. A gyűjtés körül különösen T. ur fejtett ki nagy buzgalmat. Elvezet volt látni, azon gyermekies örömet mely különösen T. ur arczán sugárzott, midőn látta, hogy pártfogoltjaiórt tett fáradozásait siker koronázza. Össze is hoztak szép kis öszszegecskót, mely bizony csoda ebben a krachos világban, s hitközség tagjaink áldozatkészségéről tanúskodik, kik nem vonják magukat vissza, midőn embertársaik nyomorának enyhítéséről van szó. A kiosztás bizonyos ünnepélyességgel törtónt, Plesch M. J. hitközségi ós Kulpin Zs. iskolaszóki elnökök ós Kohn E. H. főtisztelendő rabbi ur jelenlétében, midőn is 18 gyermek láttatott el téli ruhával ós lábbelivel. Ezzel kapcsolatosan említést érdemel az izr. tantestület azon követésre méltó példája, mely szerint az iskolaszék elé azon kérőiemmel járult, hogy az vela