Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-11-30 / 142. szám

B.-Csaba, 1882

. IX. évfolyam, 186. szám. Csütörtök, novemberhó 16-áti, Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalma lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) ós osiitörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre . . . . 2 „ Lapunk számira hirdotések felvételére fel van jogositv* : íLiaseiistein és Vogier ez«_: Béos, Prá ;a, Budapesten, Németaiszág és a Sváj / minden fővárosaiban. Főszerkesztő : fiARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, aová alap szellemi ós anyagi részét illető minden közleményt czimezni nénink. Kéziratok n.ia adatnak -ris-saa. Egyes szám áru 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben agy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivataiijam, Kleiu Ödönjurnál és BienuB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. Nihil desperandiim. B.-Gyula, 1882. novemberhó. T. szerkesztő ur! Dr. Kovács István ur, mint a Békésmegyei takarékpénztár felügyelő bizottsági tagja, a „Bék. Közi." 131. számában bizonyos (T.) közleményére vonatkozólag, alkalmat vett magának a pénzügyminiszter f. évi okt. 12-én tartott parlamenti beszédje folytán az általa benyújtott, s a pénzintézeteknél gyümölcsöztetés végett elhelyezett tőkék jövedelmének megadóztatását czéízó törvényjavaslatról nyilatkozatot közzétenni. Tagadhatatlan, hogy a mit ő ir, közönségünk mindig szivesen fogadja. Eszmebősége, szép nyelve figyelmünket mindig megragadja. Valljuk meg, jelen czikkét is mohón olvastuk. Nem leplezzük, hogy több szak- és szoczialis kérdések körül tett nyilatkozatai után tudvágyók voltunk, financze dolgokbani nézeteit is ismerni. Ezúttal azonban nem lehetünk szerencsések íinanczialis expectoraczióit magunkéivá tenni. Ugy tetszik, mintha a jelen kérdés fejtegetése közben nem tartaná szilárdnak és biztosnak maga alatt a földet; mintha felszólalásával, inkább egy intézet érdekének vagy szűkebb körii közvélemény nézeteinek kivánt volna hódolni, mint a közgazdaság, az állatn-raison, s vele szövetkezve a mindent absorbealó pénzügyi ós szocziál-politikai tekintetek princzipiúmainak tolmácsa lenni. Lehet csalódtunk. Ezek után legyen s abad a czikk vezéreszméivel foglalkoznunk, semmi egyébért, minta tör v. javaslathoz fűzött várakozásunk — és bizalmunknál fogva. Hogy ismételjük, jelen czikknek iránya abban culminál, hogy bizonyos (T.)-nek, kinek értekezését, sajnáljuk, de nem ismerjük — válaszolva, czikkezővel, voltakép a pénzügymin. exposéjával, illetőleg a nevezett tárgyban kelt törv. javaslattal, ennek indoA „BÉKÉSMEGYEI KÖEÖM" TAllGZAJi_ A. király ruhái. Elbeszélés. Mikszáth Kálmántól*) Ki tehet arról, hogy néha a krónikaírók is szórakozottak ? Följegyzik a Mórus király esetét a bolondok, de elfelejtik oda tenni, hogy ő felsége hova való volt. Most aztán odajutottam hogy akármilyen apróra szedem is, ha nem akarják, hát még el sem hiszik az ón igaz történetemet. Mindegy már, elmondom én mégis hűségesen . . . Egy délután épen az államügyeket végezte el Mórus király, azaz aláirt vagy hetven iratot. A minisztere elreczitálta neki éneklő hangon, mi van bennök; ő felsége behunyt szemékkel, nyugodtan méltóztatott végig hallgatni az elodázhatlanul szükséges intézkedéseket, csupán ásított némelykor. Volt néhány kinevezés köztük, egy két halálitélet s még némely csip-csup dolgos; egy embert például elitéltek halálra, mert bécsméröleg nyilatkozott az uralkodóról, mondván, hogy kevély ós felfuvalkodott, egy másik száműzetett, mert zsarnoknak merte mondani a legjobb szivü királyt. Mert minden király a legjobb szivü, mig a trónon ül. — Készen vagyunk, mondá a miniszter hóna alá csapva a testes irat-nyalábot s mellény zsebébe csúsztatva az állampecsétet. *) A fiatal népszerű iró a Petőfi-Társaság egyik ülésén nagy tetsscs között olvasta föl ez elbeszélést kolásával, végül az 1875. évi XXII. t. cz. 2. és 9. §§-nak rendelkezéseivel szemben kifejtse, hogy a takarék pénzintézeteknél elhelyezett betétek adómentessége csupán — íictio. Avagy hogy a 40-es évek szokásos kifejezésével éljünk, ezen betétek még az 1875. év XXV, t. cz. 18. §-ban körvonalozott 3% bélyegilleték*) számbavétele nélkül sem dicsekedhetnek: sziizvállakkal a gyakorlati életben. A törv. jav. elleni vitájában, a dolog pénzügyi oldalát fejtegetve, a Békésmegyei takarékpénztárt veszi fel concrét esetül; s ez képezi szüsebb értelemben véve, pénzügyi fejtegetésének básisát. E tekintetben dr. Kovács ur okosüodása, nézetünk szerint kétszeresen nem nyugszik elfogadható suppositumon. 1-ör alakiságánál, 2-or a dolog lényegénél fogva. A mi 1-ör az alakiságot illeti azért, mert midőn oly eszme, vagy intézkedés indíttatik meg, mely államgazdasági, és szoczial-pohtikai életünket érdeklőiig, esetleg fontos consequencziákat is vonhat maga után; és a mely ese-t^-g üz-zisiÁg sokezar lakosának milliókra menő pénzkészletével foghatja hatását éreztetni: akkor, egy ilyen actust, a sok közül kiragadott, egyetlen provinczialis tak. pénztárnak, — mely 3'0033 frt jövedelmet producal, — kebelbeli ügyeivel felmérni akarni és elbírálni, annyira egyenetlen eszköz, hogy ez magába véve Komolyan és döntőleg számbavehető épen nem lehet. Azért a Békésin. tak. pénztárral való okadatolást alakilag czélszerünek nem tarthatjuk. Tagadhatlan egyfelől az: hogy ha már minden áron pénz Kell; — kormányunk kérdéses törv. javas*] Ezen törvény 3'/, bélyegilletéket, az intézetektől saját terhükre kibánja befizetni, azonban abusive, ezen összeg a betevőkre, illetőleg a betevők tőke kamatjára áttolatott. — Megállj még Nárczis — szólott a király. Yedd ki csak azt a vasat a zsebedből s nyomd rá egy üres halálitóletre. Aztán hadd irjam ón is alá. — Üres halálitéletre felség? csodálkozik a miniszter. — Nos, talán valami kifogásod van? Ejh Narczis, hiszen te eszembe akarod juttatni, hogy alkotmányos miniszterem vagy, bogy tudnod kell, mire nyomom rá a pecsétet, mely a te őrizetedre van bizva. Narczis, kezdesz gyerek lenni. — Oh, oh felség! Hova gondol istenem? Legjobb királynak a leghívebb rabszolgája. Mórus kegyesen megveregette az öreg Narczis vállapoczkáit, azután átvette a kész iratot, aranyos köntöse belső zsebébe csúsztatván. — Pedig meg van bennem a tántorithatlan alkotmányos érzület, öreg. Istenemre, megvan bennem. Elmondom bizalmasan, mire kell. — Királyok legdicsőbbike! — hajlongott Narczis. — Egy szép asszonynak udvarlok, öreg, egy igen szép asszonynak. Az kérte tőlem ezt a szívességet. Egy halálitéletet kitöltetlenül. Bagatelle! Beláthatod, hogy nem tagadhatom meg. — Fölséged olyan kegyes . . . — Okos vagyok, Narczis. A szép asszonynak az a baja, hogy hatalma nincs ós hogy férje van. En megadom neki a hatalmat s ő azzal megszabadítja magát a férjétől. Pszt Narczis, valaki meg ne hallja . . . mert igy lesz, azt gondolom. — Nagyobb kéj öletni, mint ölni — hízelgett Narczis latával uj adóforrást igyekszik nyitni, mely törekvés, szemben azon tulerószakolt adózással, mely a földbirtokra nehezül — méltányos dolog. Másfelől pedig tény az, hogy a jelen törv. jav. nem tekinthető egyébnek, mint a mozgó tőke inegadóztatási elvének tovább fejlesztésével: földbirtokos közönségünk súlyos helyzetének méltánylásául. Ez pedig, midőn az ország circa 340 takarékpénztárában, vegyük csak 200.000,000 forint betét, a földbirtokhoz hasonlítva csakugyan szűzvállakkal produkálj a jövedelmét — fontos szempont. A takarók betétekre vetett adónak, mint bármely egyenes adónak, a tiszta jövedelem a tárgya, alapja. Hát nincs tetemes tiszta jövedelműk a betéteknek? Ha van, miért ne adóztassák az meg? Haalegislaczio indokoltnak találta az 1875. XXII. t. cz. eseteiben, a kivetési ós kezelési szempontból pedig nagyon hálátlan tőkekamat adó behozatalát, szól-e csak egyetlen okkal is kevesebb a takarókbetéti tőkék megadóztatása ellen? Dr. Kovács ur perhorrescalja a javaslatot már csaK azon is, uioit Koito i .liláid L\t —ijtaí j.« delinet fog nyújthatni. Igaz, ez nem sok, de azért üdvözöljük a javaslat eszméjét, mert hisszük, hogy az idő folyamán lépcsőzetesen ós következetességgel tovább vihető lesz; s annak is kell lennie. Ezen momentumok azok, melyek folytán e törv. javaslatnak fontosságot tulajdonítunk. — Nincs kedvünk túlbecsülni, a bajok panaczeájául tekinteni, de megillető bizalommal fogadjuk. Dr. Kovács urnák a dolog pénzügyi oldalát illető okoskodása, midőn a B. megyei tak. pénztár concrét példájával argumenttal, nem helyes suppositumon nyugszik, 2-or. A dolog lényegénél fogva, mert a dolog részben nem ugy áll. Sajnáljuk, hogy ezen tak énz— Ugy van, öreg! Elviszem ueki azonnal az iratot, mert a királyok kegye nekik termő vetőmag. — Jegyezd fel a birodalmi aranykönyvbe. — Följegyzem, felség. — Hát azt beirtad-e már, amit tegnap mondtam az u. adókivetésről. — Benne van, fölség. — Hadd hallom, mikép hangzik: A miniszter felütötte az aranykönyvet s elolvasta belőle a legutolsó sort: „A jó király olyan, mint a kertész, gyakran nyesegeti az élőfákat." — Valóban igen csínos mondat, jegyzó meg elégülten Mórus s fejére tévén bogláros királyi föveget, lem en t palotája zárt kertjébe, mely a szent Nul partján volt, a merre nem szabad járnia senkinek. A merre ment, mindenütt földig hajoltak előtte a szolgák és az udvari nemesek, a kikkel a folyosókon találkozott; „Légy üdvözölve nagy Mórus király!" Csillogó aranyos ruhája megvakitá a szemeket, kevély léptei megrengették a földet. Még az ebek is seprődtek előle és a farkaikat csóválták a távolból. A kertben természetesen a csalogány énekelt a szerelemről, mert a király is erről gondolkozott. A karcsú liliomok meghajoltak, a rózsa útjára hullatá szirmocskáit, az azaelák a fejükkel integettek s nevét suttogták. Már tudniillik nem az ő inevót, hanem a Florilláét, mert a bűbájos Floridához, a Nar^