Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-11-26 / 140. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 137. szám. Vasárnap, novemberhó 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖN Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik liotonltént háromszor : vasárnap, bLoddL, fféliven) és ostLtÖrt#l*.ön. ELŐFIZETÉSI Í)IJ helybon házhoz honivá vagy póat t. bérmentve küldve ; E,|,'ész évre . . 8 írt Fél évre . . . . 4 „ Évnegyedre . . 2 „ Lapunk számán hirdetések felvételére fel van jogosítva : íliiasensteiu és Vogler a/.-: Béos, Prága, Budapesten, Németarszág és a Sváj . minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SMRííSSZrőSáiJ ás KXAOÓHÜV'VrAL, : Apponyi-utcza 891. számú, káz, ao/á a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezai KÓrilak. itóslratot n«j« adatnak. vl.ssaa. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttór^-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödönjurnál és BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László ur nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvány nyal. Egy kis őszi estére való politizálás. (T.) Szokás-mondás, hogy: „Elmúlt esőnek nem kell köpenyeg." Az országgyűlésen elmultak a közigazgatási qualifikáczióról szóló viták, hát most a franczia köztársaság bukásáról kell beszólni. Hát a kinek kedve van, Megye, mert arról bizon sokféleképen lehet kombinálni, ós az igen mulatságos, részemről azonban sokkal fontosabbnak tartom a közigazgatási vitákra való visszapillantást, mert azoknak igen psyhologikus részletei valának ós megérdemlik a velük való foglalkozást. Nem hiszem például, hogy amit a szélsőbal vezérei a qualifikáczió ellen öszszebeszéltek, hogy azt úgyis hitték és érezték legyen, hanem azt hiszem, hogy bensóleg mindannyian Irányival értettek egyet, hanem a férfias nyilt szó kimondását nem tartották népszerűnek. És ha meggondoljuk, hogy nem mindig az ám a hasznos, ami népszerű, és hogy a szélsőbali pártvezórség a czélszerűt a népszerűnek mindig feláldozza: hát ez a tény elég gondolkozni valót ád az országnak, s a nemzet önmagába szállva, ismételten! felvetheti maga előtt ezt a kérdést: És vájjon igazi jó barátom e az nekem, ki soha sem azt nézi, hogy mi lenne nekem jó, hanem mindig azt hogy: mi az, a mi nekem tetszik ? Mert hát szabadelvűek, függetlenek és mérsékeltek, üljünk össze és beszélgessünk. Cseréljünk eszmét. Hosszú és unalmas ez a késő őszi este, a beszélgetésre tehát rá érünk. Mondja meg például a függetlenségi párt, hogy mit tart ő Mocsary Lajosról? Okos embernek, tanult embernek véli-e, vagy üres fejű szószátyárnak ? A felelet mindenesetre az lesz, hogy : okos és tanult embernek véli. Na most már! Sorok olvasói közt is akad elég olyan, ki a régi és a mai modern közigazgatás közt megtudja tenni a különbséget. Tudja ugyanis, hogy A „BEKÉSMEGYE! KOEÖiXY" TAROMJA, Audienozia. Budapest, 1882. okt. 24. Hej, be csak nagy ur egy — király, még ha Szarnarkatidbau vagy a kutyafejű tatárok közt uralkodik is! Patvarba, ott tán még nagyobb ur, mint nálunk Európában. Bizony isten, szép s jó hivatal móg a legapróbb királyság is, és hozzá még — Kivéve az egyetlen egy Francziacrezágot — örökös kenyér. Az igaz, hogy egy király, sem ötöd éves pótlékra, sem nyugdíjra nem tarthat igényt, de hát azért mégis csak megél holtig, — holta után pedig marad mindig a famíliának mit aprítani a tejbe. Azon kivül — a rossz diákok nem kis boszuságára — móg a világ történetbe is okvetlenül bejut, akár nyert, akár vesztett csatákat. A királyi jogok mellett azonban, királyi kötelességek is háramolnak a fejedelmi vállakra. A sok közül ilyen királyi kötelesség, a nyilvános audienczia tartása. A mi királyunk szeret az ő hű magyar népével érintkezni, ügyét-baját nemcsak meghallgatni, hanem azon segirógi közigazgatás, ugy szólván alig volt. Össze levén ez kötve a törvénykezéssel, a tisztviselők többnyire azzal voltak elfoglalva, és a közigazgatási teendőket mellékes dolgoknak tartották. És . valóban, a>:ok is voltak azok akkor. Egy Két ut, egy két hid, ez volt az, ami gondot adott nekik, mert a rendőrséget is az igazság szolgáltatás körébe vonták. És mi féle ágai vannak a közigazgatásnak most? 1. Közgazdasági. Ez maga egy tudomány. 2. Nemzetgazdaság. Ez is. 3. Közópitészeti. Ez is. 4. Egészségügyi. Ez is. 5. Kereskedelmi. Ez is. 6. Iparfejlesztési. Ez is. 7. Tanügyi. Ez is. 8. Adóügyi. Ez is. 9. Szépészeti. Ez is. 10. Hadügyi. Ez is. És a többi. Szóval egy közigazgatási tisztviselő mai nap*ág mind ezen ós sok más szaktudományoknak végrehajtó közege, amely szaktudományokhoz, ha maga is nem ért, folyton bakokat ló, mire naponta merülnek föl példák, ós folyton kárt okoz a megyének, városnak, melyet szolgál, valamint az államnak is, hasznot pedig vajmi keveset. Eltekintve tehát attól, hogy hasznot vajmi keveset csinál, vannak gyakori esetek, hogy a kár, amit csinál, J 5-ösen is meghaladja fizetését, a nélkül, hogy feleletre vonthatnák érte: mert hát nem szakember. A qualifikáczió nem volt megkövetelve tőle, s igy azzal a vastag magyar példabeszéddel élhet: „Mind hunczvut az, a ki jobban dolgozik, mint ahogy tud." Hát vájjon init gondol az igen tisztelt szélső-bal. Vájjon Mocsáry Lajos tudja-e mindezeket? Tudja-e, hogy a mai közigazgatásnak egy-egy ága nagyobb szakértelmet kiván, mint az előtt az egész közigazgatási tudomány, és hogy ezt a műveltséget alioz való quálifikálás nélkül elérni nem lehet. teni is. Innen van azután, hogy ha köztünk időzik, gyakoriak a nyilvános audiencziák. A napokban is, ős Budavárán csak nem egymásután kettő volt. A nyilvános audiencziának egyébként meg van a maga fontossága, nemcsak a pörös atyafiakra, a kik a királyi trónnál keresnek igazságot, hanem a nagy, nagyobb s legnagyobb urakra is, a kik vagy az előléptetést, vagy a kapott keresztet köszönik meg, no már tudniillik nem olyan házi keresztet, a mit az emberek suttyomban a hátukon, hanem oly keresztet, a mit ország-világ szeme láttára, a mellükön szoktak, mint a királyi kegy kifolyását, hordozni. Nagy Napole nról följegyezte a história, hogy mikor audíencziát adott, ezt oly nyugodt, valódi fenséggel, oly imponáló hatással tette, hogy hat láb magas emberek, csatákban megőszült, megkeményedett, marcziális hadfiak, generálisok, a kik százszor szemébe néztek a halálnak, elfogulva, csak nem reszketve állottak előtte. jx magyar király is birja a fenség varázsát s azt a fejedelmi bü-bájt, magasztos leereszkedést, mely meghalt, lebilincsel, szivet-lelket megnyer s örökké felejthetlenné válik. Az introdukczio az audiencziához, a kabinet-irodában folyik le, a hol szintén egy magyar király, akarjuk mondani, egy magyarul király, — de németül: König nevü magyar ember, mint titkár, viszi a főszerepet. Persze, hogy tudja Mocsáry Lajos — fogja erre felelni az én igen tiszteit szélsőbali hazámfia. Hiszen ha nem tudná, csak nem lehetne pártvezér. Ergo tudja. Nos! Hát ha tudja, akkor miért beszélt a qualifikáczió ellen? Sőt miért támadta meg Irányi Dánielt, a miért hogy az férfiasan kimerte mondani véleményét? Méltóztatik azt tudni? Mert ha nem méltóztatik tudni, akkor jobb nem szólni, miután hogy Mocsáry Lajos elmondta azt az országgyűlésen maga, ós amit én ide írok, csak utána írom ide: Mocsáry Lijos tehát, hogy a közigatási tisztviselők ezentúl vizsgázott és ahoz qualifkált emberek legyenek, azért tartja olyan kegyetlennek, — ugy mond, mert akadnak megvagyonosodott ós meghízott, tekintélyes jó módú polgár emberek, kiknek a inunké nemcsak hogy derogál, hanem móg nehezükre is esik, hát az ilyenek, a tekintélynek okáért igen szeretnek ám tisztviselősködni, hát ő, Mocsáry Lajos, ezek számára akarná rezerválni a közigazgatási hivatalokat. És hogy gondolja az én igen tisztelt szélsőbali hazám fia, hogy- vájjon miért?- Az.rt, mert Kecskeméten, a honnan Mocsáry követ, sok ilyen tényleges ós kilátásban levő atyja vagyon a városnak, Mocsáry tehát ezeknek a kedvére szeretné intézni az ország dolgát. És hasonlítsuk most már össze Mocsáry Lajost Kőrösy Sándorral, Debreczen városa képviselőjével, hol városi hivatalt viselő tisztes polgár nem kevesebb van, mint Kecskeméten, azért Kőrösy kimondta: hogy minden ember azon a téren használhat magának ós hazájának legtöbbet, amely téren szakember, mig azon a téren, melyen nem szakképzett, csak Kontárkodik. És ő éppen azért szavazza meg a törvényjavaslatot, mert azokat, kik valamely téren hasznosak maguknak ós a hazának, nem akarja arról a térről oda terelni, a hol maguknak is, meg a közügynek is csak ártanának. Az audienczia napján azután, nemcsak bennt a palotában, hanem künn a palota előtt is, minden ütinepies szint ölt. A fővártán, szemben a királyi palotával, teljes díszben, kitűzött zászlóval áll föl a század ; az őrök mindenütt megkettőzve ; a nagy botu, pofonütött kalapu, vállszalagos portás, komoly méltósággal foglal állást, aranysujtásos tógájában, a kapu előtt, — senki ember fia be nem léphet azon, az ő tudta nélkül; a lokájok fehér [nyakkendővel, fehér harisnyában, simára borotvált arczczal paradiroznak. Pompás orruk, kitűnő szemük van; messziről megérzik, azonnal meglátják: az igazi urat s akár hányszor nagyobbat bókolnak egy szerény frakk, mint a selyem-bársonyba bujt, büszke tartású „nagyság" előtt. Ez holmi apró attachó a Takovával, vagy a kokkinkinai krokodélussal, amaz pedig valami nagy k'övet „gyapjúval", no már t. i. nem birka, hanem „arany gyapjúval." Künn sokszor mulatságos jelenetek történnek. Pompás nyitott uri fogat Közeledik. Bennt a ruganyos párnákon egy fényes öltözetű férfiú ül, a ki épen úgy néz ki, mint valami angol admiral. „Kwerrrrausss 1" ordítja el magát stentori hangon az avisáló baka, „Prezentirt" vezényel a tiszt, mire a fegyverre kapott legénység megadja a szokásos tisztelgést. A nagybocu portás pedig majd eldűl nevettében, — mert hát a fényes ur véletlenségből nem annyira angol admirális, mint inkább a toszkánezi aagyberezegnek a pernák