Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-11-19 / 137. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 137. szám. Vasárnap, novemberhó 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd., (féliven) és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 . Évnegyedre . 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel vau jogosítva: Uaaseusteiii és Vogler ozea: Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Sváj -z minden fővárosaiban. Főszerkesztő : SARZÓ GYÜLA. SZERKLSSSTŐSKGr SS ftjCA.00HCIVA.TA.fj : Apponyi-utcza 891. számu ház, aová a lap szellemi ós anyagi részét illető minden közleaiéuyt czimezni sáriink. Kéziratok nain adatnak, vlstsa. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Kleia Ödön|urnál és Blen«rB. ur nagytőzsdójéban, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdet ós ak; vidéken a póstahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. A szerkesztő urak figyelmébe. (T.) Egyik czikkemben a sajtó tisztességének megóvása felett elméikedve azon eszmének adtam kifejezést, hogy vájjon ezen tisztességnek megőrzése tekintetéből nem lenne-e czélszerü, és nem felelne-e meg a czéinak egy hirlap-irói, illetőleg egy irói-kamra alakitása, és pedig az ügyvédi kamrák mintájára, mert oly czélból alakultak azok is, hogy az ügyvédi tisztességet megőrizzék, s az ügyvédi kart a szeméttől megtisztítsák. Annál inkább érezni kell pedig egy irói-kauara szükségét, mert nemcsak hogy az irodalmi tisztességre semmi felügyelet nincs, hanem azon felül a sajtó féktelensége oly arányokat kezd ölteni, miszerint, habár a „tyrannus" Tisza Kálmán nem teszi is, de akadhat kevósbbé tyrannus kormány, melynek az 1848-iki sajtótörvények revidiálása eszébejut, s ha a „tyrannus" Tisza Kálmán nem tenné is, az megteheti, hogy megszorításokat hoz indítványba, s mi után mind a nagy közönség, mind pedig a parlament napról-napra jobban megunja azt az örökös heczczet és zsibvásárt, izgatást ós osztály meg vallásíi harczot, melyet a lapok egy része folytat, kétszer se lehet mondani, vájjon a sajtó fékteienségének megszorítási örve alatt, nem hoz-e majd oly törvényeket és nem lesz-e hajlandó azon törvényeket elfogadui, melyek a sajtó szabadságot is megszorítják ? Ez nem bizonyos ugyan, talán nem is valószínű, de nem lehetetlen. És hogy nem lehetetlen, az már elegendő ok arra, hogy a sajtó kezelőit gondolkozóba ejtse, s oly rendszabályok feletti tanácskozásra serkentse, melyek, mig egyrészről a sajtó feletti őrködést kizárólag irodalmi kezekre biznák, más részről minden állami beavatkozásnak útját szegnék s a sajtószabadságot minden további merénylettől megóvnák. És ezt nem teheti más, mint az irói-kamra. Oly A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁliMAJ A. lieidelbergi Margit. Humoros beszélyke Mósertől fordította: Rosenbaum Iguátz. E század elején nem volt bájosabb leány egész Heidelbergben, mint Stahlek Margitka, egy nyugalmazott kapitány és nagyherczegi hivatalnok egyetlen leánykája, ki egykori dajkájával ós atyjával a nyári nőnapokon át, az ódon heidelbergi vár egyik kijavított épületeiben lakott; s a zord időszakban a vár hegy alján álló csinos házba tette át lakását. Margit, az ifjú férfi-világ bálványa, ugy testi szépségével, mint dús szellemével tünt fel; de ezen jeles tulajdonok daczára, mégis csendes visszavonultságban ólt és figyelmére sem látszók méltatni, a — szeretetreméltósága által elbűvölt — férfi ifjúság figyelmeit és hódolatait, mely hidegsége miatt, nem egy szerelemtől lobogó ifjúi sziv, néma kétségbe esett. Margit leghevesebb imádóihoz az ifjú, gazdag Handschuh báró is tartozott, ki erősen el vala határozva a vár kecses úrnőjét meghódítani, s ki soha egy alkalmat sem mulasztott el, hogy szive tárgyának szenvedéseit sóvárgó tekintetek és sohajokkal, ne tanúsítaná. Es valóban ugy tetszett, mintha Margit, az ifjú nemes hódolatait, nem épen rossz szemmel nézné, mert tiszteletteljes üdvözletei, mindig nyájas mosollyal jutalmaztattak; és egy tánczvigalom alkalmakor, midőn Handschuh imádottjával a kottiliot lejtette, lágy kezeinek gyenge szorítását vélte érezni. értelemben vett irói-kamra, mely mint az ügyvédi I kamra, törvényes joggal bir arra nézve, hogy saját, | tagjai felett fegyelmi bíróságot gyakoroljon, azokat az irói önálló működéstől ideiglenesen avagy végképen letiltsa, kiadványát elkobozhassa, lapjának megjelenését felfüggeszthesse vagy beszüntethesse. Miután pedig ügyvédi gyakorlatot csak is az ügyvédi kamarákba bejegyzett tagok folytathatnak, magától értetődik, hogy irói minőségben is csak a kamarai tagok működhetnének, s igy minden ténylegesen működő iró a kamara hatalma alatt állna. És ha vesszük, hogy ezen hírlapírói, illetőleg hírlapi kamarák felállítása egy cseppet sem jár nagyobb baj ós fáradsággal, mint azon hírlapírói kör összeállítása, amely körnek különben semmi hatalmi hatásköre nincs, már pedig azokra, illetőleg irodalmat bitorlókra, kikben morál nincs, morális hatást gyakorolni nem lehet, hát az irói kör, az irói tisztesség megóvására semmi kényszerítő fegyverrel nem birván, ezen hatásköre csak is ideában van meg. Pedig mi lenne egy íöliratot kidolgozni és a kormányhoz benyújtani, avagy alapszabályokat alkotni és megerősítés végett felterjeszteni, ha ugyan nem szükséges, hogy ezen irói kamarai jog törvényhozásilag legyen kimondva. Szóval akar igy, akar ugy, de a dolog annyira egyszerű és praktikus*) hogy létre hozása semmi nehézségbe nem ütközik, hatása pedig nagyszerű lenne, ós merem hinni, hogy utánzásra találna mindenütt. Egyébiránt, tudva azt, hogy a fővárosi, illetőleg fővárosban lakó írók, vidéki indítványokat nem igen vesznek figyelembe, mi gátolhatja a vidéki irókat abban, hogy tanácskozásra jőjjönek össze, az eszmét megvitassák, kidolgozzák, aztán a fővárosi irói kör*) A kivitel egyszerűsége és gyakorlati voltához fér egy pár szó. Majd alkalmilag kimondjuk azt a „pár szót." Szerk. Elragadtatva ezen kegyek által, elhatározá a báró fáradozásait komolyan folytatni, és miután tudomására jutott, hogy Margit október elsején 18-ik születés napját ünnepelendi, föltette magában, miszerint szerelme tárgyának ójzene által adja gyöngéd figyelmének tanújelét. Egy szerencsétlen véletlen azonban ugy akarta, miszerint a heidelbergi polgári hangász-primás társulatával egy lakodalomra lett szerződtetve, mely egy lovag közel fekvő jószágán ünnepeltetett; minél fogva Handschuh kényszerülve órzó magát, a városban tanyázó gyalogos zászlóalj zenészei közül néhányat az éji zenére fogadui. Elküldó tehát inasát Katzsch karmesterhez, őt magához kérendő. Nem sokára belépett Katzsch a báró szobájába. „Kedves karmester", kezdé a báró, „holnap estig össze kell állítania egy kis orchestert, mely egy angyal ablaka alatt egy-két jó darabot fújjon. Természetesen oly zenének kell lennie, mely önneK ós nekem is dicséretére váljék. Mi engemet illet, csak keveset értek a zenéhez, kivéve, hogy gitárt kevéssé játszom, mit hallásból tanultam. Azért tehát önnek kell a zenedarabok ós hangszerek választásáról gondoskodnia." Aztán kezét szivére téve folytatá a báró : „Katzsch karmester 1 midőn a hold némán, lopódzva haladand pályáján, s a csillagok az égboltozaton csintalanul kacsintgatnak és tizenegyet fog ütni az óra: aktor, ez időben helyeinken kell lennünk, hol csekély távolságban tőlünk, imádottam édes leheletét a közönséges légkörrel egyesíti. Zene hangjainknak fel kell őt ébreszteniük eseudes szendergéséből. nek benyújtsák, melynek aztán a tárggyal foglalkoznia kellvén, az eszmét, mely amily egyszerű, oly czélszerü, magáévá teszi, és akkor mindenesetre valósulásba fog menni. Két vagy három szomszédos város irói is létrehozhatnak egy ily tanácskozást, ami ez eszme megpenditóséhez és tovább adásához elégséges. Az alföldön például megteheti a kezdeményezést Szeged, Debreczen, Nagyvárad, Temesvár, B.-Csaba, Nagy-Károly, Karczag; a Dunántul Győr, Szombathelv, Zala, Somogy sat. Erdélyben a Nemere, Székelyföld, Marosvásárhely sat. Szóval, a lapokkal biró helyek, illetőleg azok szerkesztői. Szegeden avagy Debreczenben, több lap jelen meg, hát ott már össze álihatna a két szerkesztőség, éppen ugy Győrben vagy Szombathelyen, és megtehetné a felszólítást az azon vidéki lapokhoz, hogy egy közös helyet választván, közös tanácskozásra jöjjenek össze. Mert csak kezdeményezőnek kell lenui, ez a fő. Avagy ígérjék meg a t. szerkesztő urak, hogy a tanácskozásban részt vesznek, hát fogok rá módot találni, hogy a kezdeményezés meginduljon, Politikai liiro k. * Pétervár, nov. 16. A „Ruszkaja Szlavina, („Orosz régiségek,,) Muravievnek, Litvánia volt kormányzójának emlékiratait közli. A szerkesztő azt igyekszik bebizonyítani, hogy Muraviev a barbarizmusnak reá hárított vádját azzal czáfólgatta, hogy más forradalmak még több áldozatba kerültek. Lengyelországban kevés hatásuk lesz az emlék iratoknak, mert mindenki tudja, hogy Muraivev egész vidékedet ós falvakat hamvasztott el ós sok százezer ártatlan áldozatot, parasztokat, asszonyokat, gyermekeket szállíttatott kihallgatás nélkül a szibériai bányákba s a legnépesebb helyiségeket teljesen elpusztittatá. * Bukarest, nov. 16. a Bulgáriában lakó törökök ós cserkeszek deczember hó 2-ára egész országszerte nagy népgyűlést hivtak össze Sumlába, Euszcsukba, Tirnovába, Szófiába és És ha fehér árnyt látunk az ablaknál mozogni, akkor Katzsch ur, át kell mennünk egy „adagiéba" édesden, gyöngéden, miként a virág lelkek, melyek most hüvelyüket elbagyák. Hiszen tudja mi az „egy adagio" nemde ? „Oh igen, báró ur. A bádog; angyalhoz czimzet vendéglőben a tánczoknál csupán adagiót fúvunk." „Vannak-e tehetséges emberei csapatjában „Meghiszem azt!" vigyorgott Katzsch. „Első kürtösöm a a magas Schulcze, a másodikkal, bizonyos Buchman nevűvel, minapában 8 makacs szabólegényt kidobotak az ajtón, mert a vargákkal verekedni kezdenek." „Rosszul értett meg," mondá mosolyogva a báró, „tehetséges zenészeket értek éji zenónkhez." „Vagy ugy! oh igen. Itt van például a béna Sperber, kinek ujja ugyan, most fáj, de klarinétét kilencz ujjal is játszhat, aztán a vörös Weisze, ámde ez most nem fuhat, mert tegnap nyulajkát hagyá vágni, de puzónt. — „Nem," szakitá félbe a báró, „púzont nem használhatunk, érzelmes hangszereknek kell lenniük." „A nagybőgőt eltörték a vargák a minapi összeütközés alkalmakor," mondá Katzsh. „Isten ments, nagybőgőre sincsen szükségünk. Nines fuvolása?" „Fuvolát ón magam fuvok!" kiáltá a karmester vastag ajkaira mutatva, melyek közül 82 hófehér agyar fénylett. „Továbbá birunk még egy Ozacháusel," folytatá, „ez kissé zongorázik is. Pompel a nagy dobot, veri ós Müller hegedül." „Jó! hegedű, kitinét, fuvola és úü gitárt. Kendbe va-s