Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-07-02 / 77. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 77. szám. Vasárnap, juliuslio 2-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Megjelenik hetenltént liárom^/or-: vasárnap, kedd, ítéliven) és osütÖrtők.Öa. ELOFIZETESI DIJ helyben liáíiioz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 8 írt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdet 'st' Ilaasenstein és Vogler o:- • szag és a Sváj •/. fulv:'telére tél van jogosítva : jfc s, Prága, Budapesten, NámetK;ui..d,-n fővárosaiban. Főszerkesztő : SARZO fi/ULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi réazét illető mindéa közleményt ezímezui Kérünk. K.ozLrittok ás iu adataak vi.i/.a. Egyes 9z.im ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vetetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Elölizetlietni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és BieuerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában ia fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidékeu a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. [iui»r IX-ik évfolyamának 2-ik felérő. Előfizetési dij: Félévre .... 4 forint Negyedévre . . 2 forint Az előfizetési pezt kérjük postautalvány utján alélirott kiadóhivatalhoz czimezni. B.-Osabán, 1882. junius hóban. A „áák&negjsí Uihf kiadíimtala, A politika, regényírói szempoutlíí)!. A legtöbb publiczista ós politikus azt hiszi, liogy neki a lélektanhoz semmi köze. Hogy egy politikusnak ismernie kell a történelmet, az alkotmányokat, a kereskedelmi, nemzetgazdászatí, pézügyi stb. dolgokat, hanem a lélektanhoz, a psyhologiához semmi köze. Pláne Jókainak szemére lobbantják, hogy regényíró, ki inkább az emberek benasőjével, mint államiigyekkel szokott foglalkozni, s inkább a képzelődés által teremtett világban, mint sem a valóságban müKödik. Pedig ha figyelembe vessz,ük, hogy a társadalmi téren kifejlődő bonyodalmak nem egyebik, mint a politikai téren kifejlődő bonyodalmak miniatűr képei; ha figyelembe vesszük, hogy a társadalmi ember bennsője ugyanaz, a mi a politikai ember bennsője ; ha figyelembe vesszük, hogy a társadalom küzdterén szereplő önérdek ugyanaz, mely a politika terén szerepel, csakhogy más kosztümben ; és ha figyelembe vesszük, hogy az érdeknek a társadalom terén történő összeütközése ugyanazt az ellenszenvet szüli, melyet a politikai téren szül: hát készen van a politikai regény. A regényírónak csak a polittkai viszonyokban kell tájékozottnak lennie, s éppen oly áttekintést csinálhat magáuak mint a társadalmi téren, az érdekek mozgató kerekeit éppen ugy össze rakhatja, mint a társadalmi téren. Egy regényiró, ki regényeinek életképeit a lélektan ós valóság, meg a tapasztalás mélységes kincsbányáiból menti, s hozzá van szokva ahhoz, hogy az emberek beunsőjébeu kutasson: éppen ugy belát egy publiczista szivébe, KI a közvéleménynek üeszél, mint egy biztosítási ügynök szivébe, Ki az embereket saját biztosító társulata szamára ktváaja megnyerni. A publiczista még félig se irta meg vezérc^ikKet, mikor a regényiró mar tudja a közepét is, a véget is, meg azt is, hogy mitele czélok és iudokokbol kiindulva lett megírva az a czikk, hogy mit akar vele az illető publiczista elérni. — Holott a laikus olvasó csas a czikk értelmét szívja magába, s trójanak mellékes czéljaira semmi gondja sines. Nem gondol arra, hogy ez embert az ő saját álláspontja nem teszi elfogulttá a másik álláspontja iránt, hogy tollat nem az 3lvi érdek szülte ellenszenv vezeti-e ? Hogy Ítélete az igazság avagy a párt állás szempontjából indul-e ki ? Például 1 Egy jó barátom mondta a minap, hogy • még is furcsa az ember. — Mikor a sógorommal haragban voltam és kis leánya meghalt, nem éreztem iránta semmi szánalmat; mig most, hogy ki vagyok vele békülve : a mint valamelyik gyermeke beteg, oly részvétet érzek iránta, mintha magam volnék abban a szülői helyzetben. És ez igaz. Ezt megfigyelheti magán bárki is. Az ellenséges lábon való áilás, az érdek szempontja, a rokon vagy ellenszenv óriási behatással van az érzelmekre. Ezért a birónál a törvény, hogy igen gyakran érzelmeinek ellenére bár, de ahhoz szabja Ítéletét. És most már hozzunk föl egy példát a politikából : Az „Egyetértés," —- például a lembergi perről irván kompromittálva látja Tisza Kálmánt az által, hogy valaha ismeretségben állhatott Hobrzánszkyval. Persze, mig az illetőnek hazaellenes üzelmeit ismerte volna, még a natvanas években. Ennél többet persze Dobrzánszky se tud mondani Tiszára. Semmi egyéb tehát mint az, hogy valamikor érintKeztek. Aminek pedig ki van téve müden ember, kivált ha az illetőt nem ismeri közelebbről, vagy olyan dolga akad vele, hogy a személyes érintkezésre szüksége van. Ki ne érintkezett volna már kétes jellemű emberekkel ? Ki mondhatja azt el magáról: hogy ez életben még nem erintkezett mással, csak becsületes emberrel ? S vájjon, mert kétes jellemű emberrel is hozta már össze sorsa, kompromittálva lett-e az által ? Jutott-e valakinek eszébe, hogy őt ezért kompromittáltnak állítsa ? Mert ki volna akkor az aki kompromittálva nincs ? Ergo, ily megőrizkedés lehetetlenség. — S ime, az A „íMÉSMEÜYISi KÖZ1ÁW" TAliCMM. K ö z ö s ls.in.os, (B. L.-né úrhölgynek ) Közös kincsről beszéltél éa előttem, Es azt mondád: a nőtlen ember az! Mindeu mama ha nem nyilvánosan is — Lányának férj ha kell: rea szavaz, Oly szép a tétel, amit igy kimoudál, Melyet megdönteni alig lehet, S mint uőtlen, a ki feleségre vágyik: Én ÍS örvendek e mondat felett! — I»e megfeledkezél beszeded közben Azokról, kik ugy tesznek mint te téssz, Kiknek szorgalma ós munkálkodása iSappalból is a késő éjbe vész, tí mindez miért? hogy másokat segíts ott, Hol a segélyre nagy szűkség vagyon. Hogy akik a vak ejben voliak eddig : Kaladjanak tündöklő hajaidon, Hogy éljen és virágozzék a föld ott, Hol targalyak lengették szárukat, És a tétlenség puszta sivatagján — Muiikáuak, boldogságnak nyiss utat. Im hát igyen, ha közkincsről beszélnek, E szép ezimet óh vedd magadra te, Elimerés az érdemes babérja: Vedd tőlem, s homlokod körítse be! (B.-Csaba.) Nagy Károly. Az Árvák. — Elbeszélés. — Irta: Gr ész Lajos. (Vége.) V. Margit, Gusztáv neje, leszállván a kocsiról, lassan közeledett.a társaság felé, s inidón a viszontlátás okozta öröm a csókolózás ós ölelgetéstől kérdezősködé^be ment át, köszönté az örvendezőket. Gusztáv hirtelen teléje fodult s mintegy megszégyenülve udvariatlanságáért, miszeint nejét kün hagyá ily sokáig várakoztatni, kórt tőle boesánaot s azután mondá : kedves féleségem 1 — Eredj te hamis, mond az anya szeretettel, vau is neked feleséged! hisz még gyeinek vagy. (Epresiné örömében elfelejtó, hogy lia már a 0 óv körül jár.) — Már édes anyám, szóitt közbe Margit, én Gusztávnak nője vagyok s ez okból jgositva érzem magamat önt megölelni — s a következő piüuatbin egymás karjaiba borultak. — Oh, hogy ón ezt megillettem, mondá a jó Kpresiné könnytelt szemekkel; — légy dvözölve nálunk kedves gyermekem ! E családi jelenet sokáig ártott, rnely bizonyára megható volt; s az ömlengések lóg tovább tartanak vala, ha egy síró gyermek véget nem it mindennek. — Hát itt miféle gyermí sir? kérdők anya ós leányai egyszerre. — A mi íiucskánk, Mórz, válaszolt a fiatal hölgy, ki majd hogy meg nem felejtkező e legdrágább kincséről. Volt aztán a kis Móriczik baja, ki gömbölyű kacsóival paskolta a csókolózók arczait, aintha tudomása lett volna a jelenet fenséges voltáról. — A fogat is tiétek, gymekeim ? — Igen, kedves anyám,tz is a mienk. — Hol vetted mindezt, rosz fiu ? — Hosszú volna azt elbzólni. — Osak mond el, ösztöiék a sógorok, nővérei s anyja, — Majd esteli után. — Igaz biz a; lám, erről egészen megfelejtkeztünk. Estebéd után beszélé Gusztáv: „Nyolez évvel ezelőtt, midőn ama rendkívüli szerencsétlenség ért eugem, elhagytam Gy . . át; inert többé nem volt maradásom ottam. Zsebemben 10 frt, szivemben óriási bánat volt, igy indultam a nagyvilágba czél és irány nélkül. Másnap Nagyváradon voltam s harmadnapra Debreczenben. Ionén Kassára mentem, bol egy irodában alkalmazást kapván, szereztem annyit, hogy a fővárosba utazhattam. Azt hittem, hogy itten megélhetek keresményemből ; de csalódtam; mert nem csak, hogy alkalmazást nem kaptam, de még egy krajezárnyi keresetem sem volt. — Képzelhetik, mily nyomorral kell vala küzdenem, ha egy véletlen nem jön segítségemre. Ugyanis egy tanuló-társammal találkozván a váczi-köruton, kivel én tanulókoromban gyakran jóttettem, kérdezősködött állapotom felől. Elmondtam neki, hogy nincs foglalkozásom, nincs miből csillapítsam éhségemet, s már közel vagyok a pillanathoz, a légrosszobbat magamon elkövetni. — N«m kell ilyen gondolatokkal foglalkoznod barátom, felelt ő, ón segíthetek rajtad. Jer velem. Ö medikus volt s e mellett gróf I) . . ,-nél nevelő. Kitünö fizetése lóvén, pár napig magánál tartott, mely idő alatt bemutatott grófjának is, ki szívesen fogadott, s kérdezősködött áltásom s foglalkozásom felöl. Feleletemre, hogy gymnáziális osztályokat végeztem, de e pillanatban nincs semmi foglalkozásom, kórdó, nem mennék-e nevelőnek vidékre ? — Örömest, mondám, mert legalább dolgozhatnám. — Jól van barátom, szólott a gróf, egy barátom kórt a napokban, ajánljak neki egy tisztességes fiatal-embert nevelőnek. Itt van a névjegyem s holnap utazhat, útiköltségeinek fedezésére fogadja ez összeget. Kzzel 100 frtot adott ide. Másnap elutaztam V . . re, hol báró S . . nél egy évig nevelősködtem. Évi fizetésem 600 frt lóvén, nem költöttem J