Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-29 / 76. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 186. szám. Csütörtök, novemberhó 16-áti, EKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVlegjeleniU. Jxeíenltént háromszor : vasárnap, ltedd, (téliven) ©s osíltÖrtök.Ön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre i „ Évnegyedre '2 „ Lapunk számára hirdet 'se

1- totv. telére fel van jogosítva : llnaseiistein és Vogler c««sf .Jé Prága, Budapesten, Német kszág és a Sváj z i.i d n fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA, SZERKESZTŐSÉG &S K.IAQÓíIIV\f: Apponyi-utcza 89 L. számu ha-, hová a lap szellemi ós anyagi részét illető mir>de.i közleményt czimezai tárttnk. Kéziratok u«ia adatixalc Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön kö íyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Elötizethetiii helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Bi«ner B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a pósfcahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. Elöíi/ietési felhívás EGYEI [DU1I! rr IX-ik évfolyamának 2-ik felérő. Előfizetési dij: Félévre .... 4 forint Negyedévre . . 2 forint Az előfizetési pézt kérjük postautalvány utján alólirott kiadóhivatalhoz czimezni. B.-Csabán, 1882. J'UDÍUS hóban. Közlöny" kiadóhivatala. Visszapillantás a magyar országgyűlés első ülésszakára. (Zsilinszky Mihály, Csaba város országgyűlési képviselőjének beszámoló sédje.) II. Mai világban nemcsak fegyverrel, nemcsak karddal és ágyúval lehet hóditani. Ma már ezen veszedelmes fegyverek nélkül is le lehet győzni egy országot ; le lehet győzni ekével, könyvvel, géppel, vízzel és levegővel. A gazdák, iparosok ós kereskedők tudják, mit jelent az, ha valamely országnak nyers terményei és iparczikkei nem kapnak kellő piaczot; tudják, mit jelent az a csendesen folyó háború, melyet egyes országok a vámpolitikával folytatnak egymás ellen. A vámtarilfának helyes megalkotása minden országban kiváló jelentőséggel bir ; de kétszeres fontossága vau különösen olyan országban, minő a mienk, ahol a lakosság túlnyomó része gazdákból áll, ahol a jó termés lényeges feltételét képezi nemcsak al iparnak ós kereskedelemnek, hanem — a politika jóságának is 1 Nem szólok az önálló vámterület hiveinek időszerűtlen indokairól, melyeket a vámtariff t feletti vitákban hangoztattak, A Németországgal több éven át folytatott vámali adózás ok bőven megtanítottak bennünket arra, mik azon nehézségek, melyeket a távoleső közönség nem is sejt, de melyekkel a gyakorlati politikusnak nemcsak számolnia, de megküzdenie is kell. Ezen nehézségek daczára a kormány oly vámtariffát terjesztett elő az országgyűlésnek, melyről a magyar közgazdaság érdekének szempontjából oly férfiú, mint gr. Apponyi .Albert, ki a kormánynak nem híve, de mint igazságos ós számító államférfiú kénytelen volt elismerőleg Dyiiatkoziji szemben az összes ellenzék által kifejtett nézetekkel. Közgazdasági érdekekről levén szó, nem mellőzhetem azon nagyhorderejű szerződésnek megemlítését, melyet a magyarállam kormánya kötött az osztrák állami vasúttársasággal, ennek magyarországi vonalaira nézve. Ellenzéki és nem ellenzéki szakfórliak különbség nélkül vallják, hogy ez közlekedési és vasúti politikánkban oly nagyszerű fordulatot jelent, melyhez hasonlót eddig felmutatni nem sikerült. Aki gyakrabban jár Budapestre, az tudja, hogy többé nem Czegléden, de Ujszászon át kell menni a fővárosba; de azt kevesen tudják, hogy miért történt e változás, minő harezok ós költségek árán sikerült a magyar kormánynak arra kényszeríteni az osztrák állami vasúttársaságot, hogy külön magyar főigazgatóságot állítson fel és hogy a magyarnak kellő befolyása lehessen az összes közlekedési vonalokra, melyek Magyarországot, egyik végétől a másikig átfutják. A szerződés tartalma most már mindenki előtt ismeretes; de mivel még eddig törvénybe nem iktattatott, részletesebben nem szükséges róla szólaaom. De felemlítem legalább czimök szerint azon törvényjavaslatokat, melyek már régebben vannak benyújtva, s melyeknek törvényerőre való emelése belügyeink lényeges javulását fogja előidézni. Ilyenek : a köztisztviselők minösiléséröl, a megyék háztartásáról, a közadók kezeléséről, a pénzügyi közigazgatási bíróságokról, az ügyvédi rendtartásról, a keresztény és izraelita között, valamint az országon kívül kötött polgári házasságról, az uzsora és káros korcsmai hitelügyletekről, a gácsországi vasútról, a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról stb. szóló nagy fontosságú javaslatok. Mindezek nagyobbára átmentek a szakbizottságok tárgyalásain, ós a jövő országgyűlési ülésszak lesz hivatva törvény erőre emelni őket. Ugyancsak a jövő évi ülésszakra maradt egy régen sürgetett és már a megvalósulás felé közelgő törvényjavaslat is — értem az iparügyekröl szóló javaslatot. Azon reményben vagyok, hogy ha rendkívüli események nem fognak bennünket megakadályozni munkánkban, ha kellő mérséklet fog megtartatni a napi rendre kerülj nemzetiségi kérdés megoldásánál és a legújabban felmerült zsidó-kérdésnek higgadt ós igazságos, szenvedély és előítélet nélküli megbeszélőA „BÉKÉSMEGYEI KÖZ

LÖNY" TAROMJA, Az Á.rváls.. — Elbeszélés. — Irta: Grósz Lajos. (Folytatás.) y. Higyje anyám, ő nem halt meg, vigasztalódzék Pataky, s egyszer csak azon veszszük észre, hogy valami gazdag ur állit be hozzánk Gusztáv képében. — uh, adná az isten! — Abban nincs lehetetlenség, bizonyitá Szedresi. — Eh, Gusztáv nem költözött ki az élők sorából, erősítgetek a fiatal hölgyek, majd haza kerül valamikor. — Hej, ha ugy lenne! VI. Az Aradról S felé vezető széles, fehér országúton elegáns uri hintó robog drága négy telivértől vontatva. Belől 28—30 éves csinos küsejü fiatal ur ül, mellette 18—20 éves nő, ölében angyali szépségű fiúcskát tartva, mig a szemközti ülésen a dajka foglal helyett. — Messze van még S kedvesem? kérdóahölgy férjétől. — Félóra alatt ott leszünk. — Kíváncsi vagyok már látni a mamát. — Csak ne légy olyan kiváncsi, majd meglátod. — Hisz épen arra vágyódom. — No, no, csak ne tessék ugy türelmetlenkedni, mert... — Nos, mert? — Megállítom a kocsit, hogy a lovak kissé pihenjenek. — Szeretném azt látni . . . — Igen? — Ugy van. — András — szólott ki a férj a kocsisnak pajkosan — „amoda álljon meg; hadd pihenjenek kissé a lovak, az ut elég fáradalmas. — Látod lelkem, megálltunk, incselkedék a fiatal férj szeretett nejecskéjével; kívánságod teljesítve lesz, mert azt mondtad, szeretnéd látni .... — De én nem komolyan gondoltam. — Én mégis megállíthatom a lovasat. — És miért? — Mert — S en vagyunk. Ejty öröm sikoltás volt hallható a kocsi belsejéből. — Hát már itt vagyunk? — Igen lelkem, már itt vagyunk, felelt a férj, miközben leugorván a kocsiból, kérdé egy arra menő oláhtól, nem tudja-e hol lakik az özvegy asszony, kinek a fia 8 évvel ezelőtt eltűnt. — Nu styl — (nem tudom) felelt a kérdezett. — Az a nagyon szegény özvegy ? kardé tovább az utazó. — Bazi jo nu styi — biz ón nem tudom. Látva, hogy ez emberrel nem boldogul, betért a falu széli korcsmába s ottaa kérdezősködött. — A szegény ösregy Epresiné ama házban lakik, szólott a „krismár" a kastélyra mutatva. — Ki lakik még ottan ? — Senki, csak egy szegény ember. — Biztosan tudja, hogy özvegy Epresiné ott lakik? — Tudom biztosan, tegnap voltam nála házbért fizetni — Micsoda házbért? hisz tudtommal neki nincsen háza. — Nincsen ? ?an bizony; az a fákkal körül kerített szép birtok, a major, a kastély, ez a korcsma s még több ház e faluban mind az övé. liazdag asszony az, uram. A jövevény, azt hitte, hogy álmodik s talán tovább is beszól a korcsmárossal, ha egy kellemes női hang nem szólítja vala magához. — Hát hol lakik a mama? — Ama kastélyban, mondja ez ember. Hajtson oda András, utasitá az ur kocsisát a kastélyra mutatva. Pillanat alatt ott voltak. A kastély előtti eleven lombsátor alatt ült Epresiné három leánya s vejeivel. Épen ozsonáztak, midőu a hintó a kapu előtt megállott. — Vájjon ki jöhetett egyönyörű fogaton? kérdék mindnyájan egyszerre, de nem értek rá e kérdéssel sokáig foglalkozni, mert a következő pillanatban már előttük állott a hintó tulajdonosa s mélyen meghajtván magát, kérdé: itt lakik-e özvegy Eprebiné ő nagysága? — Igen is, itten lakik, volt a válasz. Epresiné mintegy előérzettől hajtatva állott fel helyéről s mélyen szemei közé nézvén felkiáltott: kedves fiam Gusztáv !! 1 édes jó anyám 1!! * * a A viszont látás örömét nem vagyunk képesek leírni. Arra nincsen toll. Kibontakozván az anya karjai közül, nővéreit öleié s csókolá meg, kik a kölcsönös üdvözlések után, férjeiket mutatták be neki. Még csak ezek csináltak egy jelenetett, minőhöz hasonlót ritka ember látott még. Sirtak, tánczoltak s ugrottak örömükben s észre sem vették, hogy még valaki a hátuk mögött van, ki szintén a családhoz tartózik. (Vége köv.)