Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-23 / 48. szám

li .-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 48. szám. Vasárnap, áprilhó 16-án. OZLONY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd, fféliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy póatán bérmentve kiildvo : Egész évre 8 frt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 , Lapunk számára hirdetések felvételire fel vau jogositva : Haasonsteiu és Vogler ezég 3ées, Prága, Budapesten, N'éunr szag és a Svájez minden fővárosaiban Főszerkesztő : GARZO 6YÜLA. SZSRKLSSZTŐSáti SS KÍAOÓHU VATAL : Apponyl-utcza SÜL számú, ház, tuvá a lap szelle ni és anyagi részét illető ninie í köáe néayt ezi a;/. íi íániuk. ttézlratofc nom atlv&tnak vissza. Egyes szim ára 10 kr. X keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttéri-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyb9n a kiadóhivatalban, K.leiu Ödön urnái és BienerB. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvány nyal. A czinóber. íi. Miután a „Békés" czinóberes munkatársa egy csomó kézzelfogható, a legközönségesebb, de saját fejével gondolkozó földműves előtt is alaptalannak feltűnő valótlanságot állított, ugy kiált fel: „Idáig jutottunk." Igenis idáig jutottunk. Mig háromszáz évi küzdelem alatt Magyarországot csak osztrák provincziának ós önálló létezését, a külföldöt tekintve, csak csikósai, czigányai, betyárjai ós legfeljebb megtestesült ázsiai állapotokat feltüntető pandurkomiszáriusai és dereséről ismerték: most bál' isten, ismerik mint Ausztria egyenjogú társországát, csak azon külömbséggel, hogy mig Ausztriában még mindig sinlődaek az egykori abszolutizmus maradványain, addig Magyarországot, mint oly önálló, független, alkotmányos országot ismerik, hol mindenki a legkiterjedtebb politikai és közpolgári szabadságol élvezi, hol a sajtó —- az alkotmányos élet ezen egyik legnagyobb garancziája — oly szabad, mint sehol a nagy világon. Ismerik a pénzről, czimerről, nemzeti színeiről, zászlajáról, szóval mindenről, miről egy önálló nemzetet politikailag ismerni lehet. Azt a valótlanságot is mondja a czinóberczikk, hogy „specziális magyar érdekekről az összes külföldi diplomacziában még csak említés sem tétetik." — Hát ez egyéb mint az egész művelt világtól elzárt sárréti bús magyarnak legvalóságosabb képzelődése ? Hát arról az urnák nincs tudomása, hogy majdnem minden valamire való európái nemzetnek Budapesten vannak konzuljai, diplomácziai ügyvivői? És ezek micsodák? Nem a külföldi diplomácziának képviselői? S ezek azért laknak Budapesten, mert specziális magyar érdekeket nem ismer a külföld, mert ilyenekről említés sem tétetik, mert ilyenek nem is léteznek ? Lássa, t. vegyész ur, mily valótlan dolgokat ir! Feltételezzük, hogy jóhiszemüleg irja és nem tudja, mi tőrtónik a világon, (mert ha tudja és mégis irja, altkor szándékosán hazudnék), de miért viszi Ön Katát tánczra, ha nem tudja kellőleg megtánczoltatni ? Miért ir, ha nem tudja a legkezdetlegesebb dolgokat? Könnyű Katát tánczra vinni, de nehéz megállni helyét a porondon anuak, ki rég nem tánczolt, ki csak a Sárrétből meriti tudományát .... Azután kezdi magyarázni a szövetség és közösség fogalmát, igy: „Lényegesen különbözik a közösség fogalmától a szövetség fogalma. Mi a szövetség ? — A szövetség önálló és egymástól független egyének és — országokról szólva — országokuak egy közös czélra olyatén — akár ideiglenes, akár pedig állandó szövetkezése, társulata, mely mellett a szövetkező félek mindegyike (mint az egy pohárban levő viz és olaj) megtartja saját egyéni tulajdonságait, önállását ós függetlenségét, megtartja szabad rendelkezési, teljes és korlátlan tulajdoni jogát még azon eszközökre nézve is, melyeket a közös czél elérésére a szövetség keretében fordítani köteles." No jó, elfogadjuk szóról szóra ezt a magyarázatot. De most azt vártuk volna, hogy a közösség fogalmának jő szintily magva ázata, s a két fogalommagyarázat után, annak kimutatása, hogy hát már most lássad tisztelt publikum, mily előnyös a szövetség s mily kárhozatos a közösség. Persze ez nem következik. Az tollában maradt Czinóber urnák. Ott is kellett maradnia, azon egyszerű okból, mivel a közösség nem ellentétje a szövetségnek, nem külön, egymással meg nem férő fogalom, sőt ugy állanak egymás mellett mint czél és eszköz. Vagyis — országokról szólva — a szövetség az eszköz, a közösség a czél. Két máskép teljesen önálló ország szövetkezik egymással, a szövetséget eszközül használja fel, bizonyos mindkét országgal közös érdeke előmozdítására, például, hogy egy közös ellenséget megverjenek, hogy közös pénzügyi, kereskedelmi kalamitásokat elhárítsanak, vagy csupán a jövőben bekövetkezhető eshetőségek miatt, azért, mivel különkülön nem oly erősek, mintha egyesülnek, de igy a közös ügyet, a köz3s érdeket jvbban tudják előmozdítani. A közösséget mint fogalmat tehát párhuzamba se lehet hozni a szövetséggel, mert ezen bizonyos közös ügyek, érdekek késztetnek szövetségre, a közös ügy az, mely okozója annak, hogy országok szövetségre lépnek, ez tehát okozottja a létező közös ügynek. Azt lehetne legtalálóbban mondani azonban, hogy a szövetség a faj, a bizonyos közös érdekek, ügyek előmozdítására kötött szövetség pedig csak egy neme a fajnak, de'nem ellentéte, ép ugy mint az u. n. „védés daczszövétség" is csak neme annak, mit országokról szólva, szövetségnek szoktunk nevezni, csak azon külömbséggel, hogy az utóbbi specziális esetre, egy közös ellenség legyőzésére szokott köttetni, az előbbeni, a közösügyi szövetség pedig két, külömben önálló független országnak, többnemü közös érdekekre kiterjedő önkéntes szövetsége, de azért ép oly önkéntes mint a véd- és daczszövetség. S mi e szerint leginkább figyelemre méltó s miben czikkiró ur leginkább összezavarja a fogalmakat és helyesen nem disztinguál: a közösüggi szövetségnek azért még nem kell mindenben közösséget eredményeznie, hanem az állami lét csak némely nevezetesebb tényezőire vonatkozhat, mint speczialiter a Magyarország és Ausztria közötti,mely csak a pénz- és hadügyre köttetett, birván azért Magyarország teljesen független és önálló belügyi, az ausztriaitól nagyon is külömbözó vármegyei önkormányzattal, egész más törvényeken alapuló polgári és bünügyi igazságszolgáltatással és a közös érdekek miatt tartott hadseregen kivűl, saját honvédhadseregével, mig azon országok, melyek czinóberré olvadtak össze Ausztriával, ennek törvényei, igazgatási rendszere alatt állanak. Szélsőbaloldali túlzás és képzelődés tehát, azt mondani, hogy az ily közösség, mely nem mindenben közösség, mely csak némely állami tényezőkre terjed, hogy ez által valamely ország függetlensége „merő képtelenség, valóságos logikai abszurdum" lenne: mert ha valamely ország, mint hazánk, saját akaratából, s mert ily módon háromszáz év A „BÉKÉSMEGYEI ivüZIÁYY" TÁliC/ÁU. A »fehér kakasa vendégei. (Elbeszélés.) Irta : Mészáros István. 11. Találkozások. (Folytatás.) Arató Sándor megütközéssel vesz tudomást közös czimborájuk példátlan könnyelműségéről s ama feltűnő hanyagságáról, ugy mondjam ügyetlenségéről, hogy Iván ma Gzilivel (Sándornak csak Czili volt, mióta megtudta, bogy a zamatos Piroska nevet bitorolja) mert vacsorálni, pedig jól tudja, hogy Óvári bátyánk fenn van s igen könnyen össze találkozhatnak a Pannóniában. Vontatottan folyt a társalgás, a bor nem ízlett, Sándornak egy jó gondolata nem volt; Balog Jenő, mint rendesen, most is bolondokat beszélt; Aba, mint rendesen, már a harmadik félmeszelynél elázott; a lelket csak Oszkár tartotta fenn, ki ma mindenkibe belekötött, szóval marakodó kedvben volt. A lányok horgoltak, az öreg kakas olyan volt, mint egy mogorva struczmadár, a vendégek is szállingóztak hazafelé, csak a szomszéd asztalnál beszélte egy nagyképű szigotló orvos, mit-mit nem látott és tett ő a mult félévben, midőn a körorvos betegsége alatt ő gyógyította három falu betegeit, mire Arató meg nein állhatta, hogy a cziinborákhoz szólva bár, de elég hallhatóan e megjegyzést ne tegye: — No fiuk, ez a nemes gyógyász ur is messziről jött ember! Iván azalatt nagy kényelemmel ült a Pannoniában s hallgatta Patikárust. A színháznak vége volt, özön nép tódult a terembe. Iván nem figyelt senkire sem rá nézve nem létezett a világ, ő egészen elmerült a pillanat gyönyöreibe. Mert nagy gyönyör is az, midőn jó melegben vagyunk, pompásan megvacsorálunk s mellettünk bajos teremtés cseveg, kit mienknek, legalább pillanatra, mondhatunk. A jóczigányzene pedig ráadás. Piroska nagysád ugy nyakalta a bort, mint egy kefekötő. Szép fekete szemei kigyültaic, midőn Ivánnal koczczintott. Étvágya is kitűnő volt. És ha én akkor Ivánnak lettem volna, elvesztettem volna minden illúziómat, látva karcsú ideálom roppant étvágyát. Alig temetett el egy adag párolgó beafsteak-et, már is egy őzbát sétált le, aztán kétféle tészta, egy tál befőtt, sajt és gyümölcscsel birkózott meg. — Alapos gyanúm volt, hogy Piroska nagysám nem ebédelt. Bánta is azt Iván I Néha-néha igaz hogy egy-egy ránczot barázdált oda homlokára, egy-egy borűs gondolat, mely minduntalan föltámadt lelkében, melyet el nem temetett sem a tarka népség nyüzsgése, siin a czigány mélabús vagy fel fnlharsogó nótája, míg Piroska jóízű csevegése sem. Majd aztán elsimult magától az a ráncz és Iván neki dűlt a bornak ós ivott oly .kedvvel, mintha múltját vagy jövőjét akarná belétemetni Jó kedve kerekedett s beszólt pajzánnál pajzánabb dolgokat kedves^ filébe, ki fölkaczagott s hozzá simulva oly pillantással nézte Ivánt, hogy ennek halántékán megduzzadt az ér, szive hevesen lüktetett, keze pedig a pohár emelésnél ugy reszketett, mint a nyárlevél a zivatarban. Azouközben egy harmadik asztalnál egy éltes ur költó szerény vacsoráját s gyakran futó pillantást vetett Ivánék felé. Iván nem vette észre, különben az a ráncz harmadmagával kiült volna fehér homlokára. Aztán a pinczért szólította elő az az öreg ur s valamit kérdezett. A ravasz pinczér azonban vállát vonogatta, sejtette hányadán áll a dolog, s Ivántól nagyobb borravaló várt reá, ha hallgat Az öreg ur azonban másikat szólított elé, ki aztán megsúgta, hogy az a hölgy igen is balettánczosnő. A vendégek igen szállingóztak hazafelé, a ezigány hoszszabb szüneteket tartott, csak az öreg ur ült makacsul, bár a pinczérek igen körüle settenkedtek. Hattal volt Iván felé s csak a tükörből nézte az olvadó fiút s csábító szirénjét. — Végre feláll s Iván felé tart. Iván megismeri s egy pillanatra az a ráncz megint odaül homlokára. — Szervusz öcsém, szólt az öreg ur szemrehányó hangon, azt hittem nem is vagy Pesten, miv^l hogy meg se látogattál, pedig megüzentem, hogy feljövök. — Bocsásson m^g bátyám, de nagyon el vagyok foglalva. — Azt látom öc«ém ! De remélem, hogy méjr!át<-»»at"> ; Mariskától lev-h-t hoztam Lapunk mai sz

.uu.uto/ melléklet van c&itolva.