Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-23 / 48. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. villongásainak, vérontásának véget vetni, belterjileg békésen fejlődni remélt, más országgal bizonyos specziális állami tényezőkre nézve ily közösügyi szövetségre, vagy mondjuk, közösségre lép is mint fentebb ki lett mutatva, más tekintetben fentarthatja teljes függetlenséget s önelhatározási jogát. Legek latánsabb példa czikkiró okoskodása megczáfolására a Svájez. Ismeretes dolog, hogy a Svájcznak csak egy hadserege, a szövetségi hadserege Bundesarmee és egy közös közege van (a Bundesrath), mely az annak folytán szükségessé vált közös pénzügyi ügyeket rendezi, de azért minden kánton úgyszólván független önálló állam, mely saját beikormányzat, sajátlagos alkotmány nyal bir, — sőt sok kantonnak egymástól eltérő külön törvénye van, az egyiknek saját codexe, a máste a franczia, a harmadik az olasz törvényeket reczipiálta. Élő példa reá, hogy létezik önállás, közösség mellett is, hogy a közösügyi szövetség is szövetség. Még eklatánsabb példa az amerikai „Egyesült államok", hol mindegyik állam egy önálló független köztársaság, melynek saját alkotmánya, kormányelnöke van, de azért van az összes államok szövetségének közös kormánya is — és mindnyájának csak egy közös, de annál erősebb hadserege. Ezek szövetkeztek, mert egy közös, erős hadsereg, habár közös pénzen kell fenntartani, többet ér, mint sok apró, habár teljesen önálló. Habár mindegyik államnak meg volt ott kisebbnagyobb mértékben önálló hadserege, belátja ott mindegyik állam, hogy jobb igy, jobb egy erős közös hadsereg a külellenséggel szemközt és nem félti azért egy sem alkotmányát, nem panaszolja önállóságának vesztét, mert azért nem vesztette el, hogy közösügyi szövetségben áll a többi államokkal, sőt ezen közösügyi kapocs egyikre nézve oly hasznos, mint a másikra, a mellett hogy máskép állami önállósága is meg vau. Ily tények, ily történeti példák tán jobban világosítják fel az „eke mellett felnőtt", de értelmesebb „polgártársakat" is, mint a Sárréti urnák a fuvarosok, lovak és szekerek köréből vett hasonlata, mely nem kevésbé sántikál mint a kén- és higannyal való, melyről már kimutattuk, hogy nem lett czinóber. Azt mondottuk, hogy Sárréti urnák a fuvarosok, lovak- és szekerekrőli hasonlata is sántikál. Ide iktatjuk szó szerint ebbeli fejtegetését: „Mivel azt óhajtom," — igy szól Sárréti ur — „hogy nem csupán a könyvek (?) hanem az eke mellett felnőtt polgártársaim is tökéletesen megértsenek, engedjék meg, hogy a szövetség és közösség közt levő különbséget egy a mindennapi életből merített példával megvilágosítsam. — Tehát például bizonyos nagyobb mérvű szállítás eszközlésére két fuvaros szövetkezik egymással olyképen, bogy mindegyik saját lovaival és szekereivel fogja a szállítást eszközölni. Jóllehet egyetemleges felelősség mellett vállalkoztak, mindegyik fuvaros önálló ura marad lovainak, szekerének és idejének; nincsenek egymás nyakához varrva. Mig ellenben, ha a szállításra aként vállalkoznak, hogy közösbe adott pénzen, közösen vásárlandó lovakkal és szekerekkel fogják azt eszközölni, egyik sem lesz közülök kizárólagos tulajdonosa a lovaknak és szekereknek, egyik sem fog ezekkel önállóan s a másiktól függetlenül rendelkezE szavak közben mélyen szeme közé nézett, de aztán a leányra függesztő átható pillantását. Az meg se mozdult. — Nem ámittok el, gondola az öreg, aztán hangosan folytatá: Lenn igen különöseket beszélgetnek rólad édes öcsém és nekem nagyom fáj, jóllehet, nem adtam hitelt. Én nem akarom hinni, hogy te igy fecséreled drága idődet, s pazarlód tehetségedet. Nem voltam képes elhinni, hogy te mihaszna néppel dőzsöld át az éjszakákat, s álmosan menj a hivatalba, hol mindenkinek feltűnt hanyagságod, könnyelműséged. Nem hihettem el, hogy olcsó szerelembe keverd magadat s egy ilyenért — ezzel Piroskára mutatott — áldozd fel azt, ki Iván felszisszent s a leány is hevesen felkelt s elmenni készült. Iván megragadta. — Kisasszony, itt marad. Ennek az urnák majd felelek. Tisztelt Óvári ur, nem tudom ki jogosította fel, hogy ügyeimbe avatkozzék s engem ok nélkül megtámadjon. Kikérem magamnak beleavatkozását s felszólítom, hagyja el asztalunkat. — Ne oly hevesen öcsém, még be sem végeztem. Nem akartam hinni, hogy oly vakon rohansz az örvénybe, ily esztelenül folytatod ezt a hajszát s áldozod fel jövődet. Azért jöttem, hogy megóvjalak s kiragadjalak e nép hálójából, hogy — Még egyszer felhívom Övári ur, távozzék, mert nem állok jót magamért. — Mit beszélsz ? — Azt, hogy — — — E pillanatban toppant be Arató Sándor, kit a kinzó nyugtalanság ide hozott a barátok köréből. hetni; előállanak a közösség mellett elkerülhetlen súrlódások stb. és be fog következni mit a közmondás oly igazán tart, hogy közös lónak túrós a háta." Kérdjük, micsoda nagy baj az, ha ily nagyobb szállítási üzlet foganatosítására közös pénzen, közös lovakat vesznek a fuvarosok, ha csak a czélt elérik és becsületesen végzik a rájuk bízott munkát? Vagy a közös pénzen vett ló, nem képes ugy megfelelni a czélnak — a vállalat keresztülvitelének — mintha mindegyik fuvaros a maga saját lovát adná? S ha egyetemleges felelősség mellett vállalkoztak, önálló ura marad akár egyik, akár másik lovainak, szekerének és idejének, s nem kell-e mindegyiknek annyit feláldozni az uraságából, mennyi a közös vállalat sikerének biztosítására szükséges, mintha csak közös lovaik volnának? S ha mindegyik a maga lovát ós szekerét használja is, nincsenek a főczélra a vállalat kéresztülvitelére közösségben? S ha saját eszközeik vannak is a közös czél, a vállalat keresztülvitelére, nem lehet azért súrlódás közöttük? Vagy megfordítva, ha közös lovaik vannak is, lesz-e súrlódás köztük, ha szerződés — illetőleg alkalmazva a közösügyi kapocsban levő országokra, ha törvény — szabályozza mindeniknek egyforma jogát ? Ha saját lovaival dolgozik is mindegyik, ha egyik a kösös szállítást megkezdi, nem kell a másiknak is ugy tenni, s mondbatja-e, hogy én nem szállítok, mert én lovaim közvetlen ura vagyok, vagy nem keli-e neki e közös vállalat miatt tulajdonjogit éppon erre nézve korlátozni? De fő-főbibéje a fenti harsonlatnak az, hogy a ló és szekér nem is tartozik a dologhoz, sem a szövetség, sem a közösség e tekintetbeni megértéséhez, mert e hasonlatban az, hogy összeáll kót fuvaros, a szövetség mozzanata, hogy miért áll össze, ez a közös ügyük, vagy közösségük, az együttes vállalat. A ló és szekér belepottyan, mint Pilátus a credóba. Az más kérdés és kivül esik a kót fogalom körén, hogy mily eszközök által akarják a fuvarosok azon közös czélt elérni, melyre szövetkeztek. Ha módjukban van, használja mindenki a saját lovát; ha arra nem képes, használjanak közös, vagy pláne bérelt lovakat. Ha akarják ós tehetik, fogja be egy szekérbe mindenki a maga lovát és maradjon korlátlan ura, de ha nem futja a pénzük, elégedjenek meg a maguk gebéjével. Mindezeket a ló- és szekérhistóriákat röviden á la Sárréti, államok szövetségére applikálva: ha két állam közös czélok elérésére szövetkezik, legyen mindegyiknek meg a maga külön hadserege, ha pénze van hozzá; ha nincs, mint nekünk nincs, hát legyen a hadsereg közös, azaz egyiknek épp oly tulajdona mint a másiknak stb. Ezek a szövetségnsk csak módozatai, melyeket a szerződő felek egymás között szabad akarattal meghatározhatnak, de ez rtem maga a szövetség vagy közösség. Nem áll tehát hogy a szövetségben „meg van — Iván, csendesen! Ülj le! Jó estét urambátyám. Nem szeretném, ha miattam félreértenék önök egymást. Köszönöm kedves Iván, hogy mulattatod a kisasszonyt visszatértemig. Nem tudtam, hogy oly sokáig feltartanak. És kedves angyalom, ne ijedj ugy meg, te pedig Iváu ne csinálj oly gyűrött képet. — De kérlek . . . szólt Iván elképedve, de Sándor merőn rá nézett és asztal alatt egyik lábával ugy az Iván lábára lépett, hogy felszisszent, a másik Iába Piroska lábát csókolgatta, hogy szinte elájult. — Hát mikor jött fel urambátyám ? — Sándor, téged ugy ismertünk, mint ki soha sem hazudott. Hát veled jött ez a leány ? — Velem. Együtt voltunk itt Ivánnal, de időközben engem félrehívtak, mert egy becsületbeli dolgot kellett elintéznem, itt a szomszéd kávéházban. Azért megkértem Ivánt, hogy vacsoráljanak együtt, mig én visszajövök. Nem hittem, holy ily sokáig húzódik a dolog, de mert holnap reggel lesz a párbaj .. . — Micsoda párbaj? kérdó az öreg. — Hát ostobaság miatt e^y czimboránk összekapott egy idegen úrral ós holnap kardra mentiek. Én leszek az egyik segéd s azt intéztem el most. — Becsületedre mondod Sándor ? — Becsületszavamra bátyám, s hogy — mert felteszem, hogy bátyám otthon sem beszéli el — hogy megnyugtassam Iván felől bátyámat, hát elmondom aa egészet. — Most este a tagok önállósága, és hogy a közösség kizárja, mert a közösség sem egyéb mint közös érdekek előmozdítása miatt keletkezett szövetség egyik és másik állam között, melynek daczára mindegyik megtarthatja függetlenségét. Ha beszélünk valamiről, édes Sárréti ur, legyünk tehát „tisztában a fogalmakkal", de a tényekkel is és ne mondjuk czinóbernek, mi valósággal nem az! xy. Politikai hirek * Péte:'vár, ápril 20. A nihilisták Sándor czárnak levelet írtak, melyben kijelentik, hogy augusztus hóig utolsó határidőt adnak és kéri;, hogy addig a reformokat létre hozza, de ha aztán sem kap Oroszország szabadságot és reformokat, a czárt bizonyosan megölik. A levél továbbá azt mondja, hogy ez nem üres fenyegetés. A levél szerint a czár hálószobájában töltetlen pokolgépek vaunak felállítva. Azonnal kutattak utána és csakugyan találtak pokolgépeket. A levél a czárra irtózatos benyomást tett. Nem beszól senkivel ós nem bízik senkiben. * London, ápril 20. Macleant. az angol királynő elleni merénylet elkövetőjét az orvosok hosszabb megfigyelés után őrültnek nyilvánították s ez^rt a bűnügyi tárgyalás alkalmával felmentették. Állami tébolydába fogjáü zárni. * Raguza, ápril 20. Az újból elrendelt ujonezozás következtében Lustizza félszigeten Po'joriban ós Mainúban kitört lázadást itt nagyon komolynak tekintik, miután biztos jelek arra vallanak, hogy Montenegró is támogatja a fölkelést. A Krivoscsiából a parti városokban visszavont hadosztályok egyrészónek Ccrkicébe, a másiknak az uj fölkelés színhelyére kellet mennie. Társadalmi bajok a vidéken. Nem lehet elvitatni a vidéktől, hogy a nagy városok társadalmi romlottságával szemben sok ősi erény menedék-helyévé lett, hol az egyszerű gondolkodású emberek még mindig őrizgetik a tiszta erkölcsnek a nagy városokban már értéktelenné vált drágagyöngyeit. A vallásosság, az önzetlen honszeretet, a tiszta családi élet, az emberbaráti részvét, a nagy városoknak a hit iránti közönyössége, kozmopolitizmusra ós rideg önzésre hajlandó lakosai köréből a vidékre menekült. A vidék templomaiban még találunk áhítatos híveket, a patriarchalis családi életet élő családok tagjai közt tettre kész, tiszta lelkű hazafiakat, kik mindeneknél előbbre valónak tartják a hazát, a szegény ember kisded hajlékában pedig sokszor megleljük a szenvedők, a szűkölködők segélyezésére kész részvétet. Ezek tekintetében tehát a falvak ós kisebb városok előnyben vannak a nagy városok fölött. De másfelől nem lehet tagadni azt, hogy az ősi erényekkel együtt számos ősi hibát is megőrzött, ápol ós fentart a vidéknek a közművelődés gyupontjaitól sok tekintetben elszigetelten élő közönsége. Szóval: meg vannak a vidéknek is a maga társadalmi hibái ós gyöngeségei, melyeket mindenképen irtanunk, pusztítanunk kell, ha azt óhajtjuk, hogy a vidék lakossága is igényt tarthasson a „müveit közönség" elnevezésre. A mi társadalmi hibáink közül legyen ezúttal két oly hiba megemlítve, melyet egyfelől az egyenlőség eszméje, másfelöl az emberi szabadságról való tisztultabb fogalmak méltán üldözőbe vettek. A mig a nagy városokban a demokratikus eszmék már nemcsak átalánosan ismerve vannak, de a társadalmi életben az egymással való érintkezésnek is irányadóivá egy bizonyos helyen egy Bauer nevü mérnök megsértette Bandit, ki azt felpofozta. Az illető ur erre elkotródott s Bandit kihívta. Bandi engem ós egy huszártisztet, kit bátyám nem ismer, kért fel, hogy legyünk segédek, mit annál szivesebben elvállaltam mert szép szerével akartam elütni a dolgot. — És nem lehet? — Nem ; de intézkedünk, hogy karczolással véget érjen a vérengzés. — Bizony bolondok vagytok fiúk. De hát Iván? — Hát Iván ma elefánt volt és — ismét iván lábára lépett — végtelenül sajnálom, hogy miután ilyen jelenet folyt le a a félreértés majd kót egymást szerető szivet választott el. Bocsáss meg Ivánkám, de hát elvárom, hogy most Óvári bátyánknak kezet nyújtasz s felhevült szavaidért bocsánatot kérsz. — Bátyám, bocsásson meg, szólt szégyenkezve Iván, ki azonban nem a miatt pirult, mert bánta sértését, hanem mivel a körülmények miatt gyávának kellett lennie, mert ismerte Sándort, aztán meg Sándor beszéde alatt elgondolta a következményeket, hogy ő kinek Mariska kezét odaígérték, tönkre tenné mngát jegyese s az otthoniak szemében, mig Sándornak, fiatalkori kalandnak rójják fel az egész dolgot. — Ej, te puritán, hát te is ? szólt kiengesztelődve Óvári s ott ivott a fiatalokkal, sőt még Piroska nótáját is elhuzatta. (Folyt, köv.)