Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-16 / 45. szám

li .-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 45. szám. Vasárnap, áprilhó 16-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, ltod cl, (feliven) és osiltörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre ... 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Haa8ensteln és Vogler czég Bées, Prága, Budapesten, Német )! szág -és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : 3ABZ0 GYüLA. SZERKESZTŐSÉG SS K1AOÓHI VÁÍ\\L : Apponyi-utcza 891. számú, ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető mindea közleményt CZÍHHZUÍ íérűak. Kéziratok nem ad.atn.alt vissza. Egyes szim ára 10 kr. Á keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön köuyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttér '-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalt);', u, Klein Öion urnái és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a póstahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. Állami állatbiztosítás. Minden országnak, de különösen Magyar- és Erdélyország szarvasmarhaállománya, mely a legújabb statisztikai adatok szerint 4.956,7Í0 darabra rug, jelentékeny nemzetgazdászati vagyonát képezi, ós ezért gazdaközönségünk kebelében élénken nyilvánul azaz óhajtás, vajba mód és alkatom nyújtatnék, mely által állataik eshető szerencsétlenségek esetében biztosítva, a tönkrejutástól inegóva lehetnének. Ez óhajtás észlelése alapján társadalmi utón keletkeztek is állatbiztosító intézetek, mint: p. o. Orion, Apis, de ezeknek csakhamar be kellett látniok, hogy az ily módon szervezett intézet természetéből folyó nehézkes és költséges kezelés magas biztosítási dijt igényel, és igy tömeges részvételre nem számolhatván, működésűket beszüntették. — Legújabb időben, midőn a testvér hazát ismét fenyegetni kezdette a keleti marhavész, újólag megindultak a mozgalmak, a mint a lapokból olvastuk, egy négy millió forint tőkével rendelkező állatbiztosító-intézet létesitésitésére, — de a heható tanácskozás folytán ismét oly akadályok merültek fel, melyek a kivitelt lehetetlenné tevén, törekvésükkel ezek is felhagytak, és igy nem maradt egyéb hátra, mint egyelőre megnyugodni a törvények intézkedésében. De valamint egyrészről üdvözölnünk kell a kormánynak a közelmúltban fenyegető keleti marhavész terjesztésének meggátolása körül kifejtett legszigorúbb intézkedéseit, melyek által azt már is lokalizálni láttuk, ugy másrészről nem hallgatjuk el aggodalmunkat épen e szigorú intézkedéseknek szükségképeni következései felett, melyek által az országnak egyes lakosai a közjó érdekében összes marhaállományukat áldozatul hozni kénytelenittetnek, mert a fennálló törvények alapján a kormány által nyújtott kárpótlás oly csekélynek bizonyult, hogy a mellett is különben eladósodott gazdáink, kiket a csapás ér, végpusztulásnak néznek elébe. Tekintve, hogy nem lehet kilátásunk, hogy társadalmi uton egy a gazdaközönség igényeinek megfelelő állatbiztositó-intézet életbeléptettessék, ós tekintve Magyar- és Erdélyországnak földrajzi fekvését és azt a körülményt, hogy helyzeténél fogva nem biztos, mely részről és mely időben támadtatik meg a félelmes marhavésztől, tekintve továbbá, hogy a kormányunkról fel kell tennünk, "hogy ő is kész megragadni minden módot ós eszközt, mely által az ország polgárai nyugalmat és biztosítását eszközölheti, — erős meggyőződésünk, hogy gazdaközönsógünk kétszeres örömmel fogja felkarolni egy megindítandó általánosan kötelező kölcsönös állatbiztosítás eszméjét, mely mig egyrészről károsodott polgársainknak tökéletes kárpótlást biztosítani képes, másrészről olcsósága és egyszerű kivibetősége ált J mintegy önkényt kínálkozik. Igaz, hogy a kimondott általános kötelezettség némelyek előtt talán egy kis uj adó nemének tűnhetik fel, de ha tekintjük, hogy a biztosítással a kormánynak törvény szerint az a kötelezettsége, hogy keleti marhavész esetében a károsodottaknak a közadóból kárpótlást nyújtani van hivatva, megszűnik, mely kárpótlás ugy is, mint legközelebb tapasztaltuk, elégtelen és egyúttal igen jogtalan, a mennyiben a közadóból fizettetvén, azok is, kik marhával nem birnak hozzájárulni kénytelenittetnek és igy czéljavesztett; továbbá, ha tekintjük, hogy önnek ellenében a kölcsönös biztosítás néhány krájczár befizetéssel teljes kárpótlást nyújt, a biztosítási dijt nevezzük bár adónak (ami voltakópen nem az), meg vagyunk győződve, hogy azt minden érdekelt polgártársunk örömmei fizetendi. Ami a kiviteli módozatokat illeti erre nézve a következő volna szerény véleményünk: A kötelező biztosítás Magyar és Erdély testvérországra volna kiterjesztendő, ós egyelőre egyedül a szarvasmarha állomány között uralkodni szokott „keleti marhavész, léptályog ós tüdővész" eseteire, mint ragályos betegségekre szorítandó, melyek közhatósági közbelépést és intézkedést követelnek. Kezdetnek ezt elég körnek véljük, ha később az intézet konszolidálódig ós mintegy életet kap s elegendő alaptőkével rendelkezhetik, egyéb kérődző állatok ragályos nyavalyáira is könnyen kiterjeszthető lenne. A gyakorlati eljárásra nézve pedig legczélirányosabbuak vélnénk, ha az egész szarvasmarhaállom íny eszközöltetni szokott összeírás szolgálna alapul ama hozzáadással, hogy ugyanazon alkalommal, a helységek elöljárósága által, az állatok, megközelítő értékök szerint, három vagy négy osztályba lennének sorozandók, hogy a biztosítási dij meghatározásánál némi különbség legyen eszközölhető; az összeírás alkalmival minden marhatártónak igazolására és megnyugtatására egy az általa biztosított marhákról kiállítandó elismervény lenne kiszolgáltatandó. Az ekkép elkészített összeírás alapján azután az e végből felállított központi bizottság által, mely egyrészről a „Magyar A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁaCZÁJ A/ anya tanácsai. Beszélyke. Irta: Kunhegyi Miklós. I. — lrénkém édes leányom mikor fogsz megjavulni? — Hová vezet kaczérságod ? Nem vagy már gyermek és oly korlátolt elméjű, hogy e rosz viselet következményeit át ne látnád, minthogy már tapasztaltad rosz következményeit. Merényit és Békeyt, két derék fiatal embert, egyedül szeszélyes viseleted tart távol házunktól. Azt gondolod, hogy bájaid örökösek, hogy az arezodon viruló rózsák nem hervadnak el idővel, hogy a sok udvarló nem fogy meg ? . . Nem kell csak három év —• és te egyedül fogsz állani életed sivár sivatagján. Javulj meg édes leányom és mindnyájan boldogok leszünk. Leginkább igyekezzél a szeszélyes viseleted által száműzött Káldor Alfrédet magadhoz édesíteni; mert ő vidékünk legmódosabb, legügyesebb és legkellemesebb fiatal embere. Ilyen tanácsokkal élt Vizsoly Árpádnó leánya Irén irányában. Vizsolyiné ugyan nem volt a mostani kor szalonhölgye, de illendően akarta elfoglalni a társadalomban azon helyet, melyet a sors kirendelt számára. Ó azon nemes magyar háziasszonyok közé tartozott, kiknek főtörekvóse boldogan látni övéiket. Midőn férje néhány év előtt elhalálozott, tetemes vagyont hagyott hátra, mely a gondos anya kezeiben folytonosan gyarapodott Minthogy ennéltogva, Irénke szépsége mellett tetemes vagyonnal is birt, nem volt csoda, hogy az udvarlók raja környezé. E tömjénezés kevélylyé tette a fiatal leánykát, ki azt hivó — hogy finomra csiszolt gorombaságait mindenki kegynek és szentírásnak tekinti. A szelid leánykát az imádók kaczórrá és daczossá tevék. II. 4 — Kedves lrénkém tudod-e mi az újság? Keddre hivatalosak vagyunk Dobogra Dobogiékhoz a névnapi ünuepélyre. Ugyebár örülsz gyermekem, mert ezúttal lesz alkalmad Káldorral találkozhatni és kibékülni. Irén nem válaszolt, de arczának pirkadása eléggé elárulta örömét. Irén szerette Alfrédet, de uralkodni akart szenvedélyén. Szóval bármennyi erőltetésébe került is, ő a kaczórt igyekvők játszani irányában, ugy ingerkedett vele mint bármely más udvarlóval. Káldor tűrte mindezt, mert szerette Irént. De legyen a hur még oly erős, a folytonos hangolástól — v^gre elpattan. Igy volt Irén Káldor türelmével is, midőn egy estély alkalmával az első tánczot neki ígérve, adott szavát megszegte. — Kedves Káldor ur — szólt naivul — bocsásson meg, annyira megfeledkeztem ígéretemről, hogy az első tánczra Berényi bárót vagyok kénytelen páromul tekinteni. De ha tetszik a szünóra utáni négyesnél párja leszek. — Gondoskodjék vis-a-visről. Káldor udvariasan meghajtá magát; ez volt felelete. E naptól a fiatal ember megszűnt vendég lenni a Vizsolyi háznak és kerülte a találkozást Irénnel. Irén megbánta tettét. Nyíltan ugyan nem mutatta fájdalmát, de elhagyott helyeken szabad folyást engedett megbánó könyeinek. III. A Dobogi estély elérkezett. Mindenfelől érkeztek Dobogra a vendégek. Vizsolyiék fogata is Dobog felé haladt. Irén az egész uton komoran és hallgatagon ült anyja mellett. Nyugodt külseje el nem árulta viharos belsejét. Ki fogja-e békíteni azon kedves embert, kit oly nagyon megsértett .... ? A hosszúnak látszó ut véget ért ós Vizsolyiék fogata a dobogi kastély erkélye alatt megállott, hol a nőket a csoportosuló fiatalság leemelé a kocsiról. Midőn Irén anyjával a terembe lépett, az már telve volt vendégekkel. Káldor is ott volt. Vizsolyiókat udvariasan köszönté, sivár tekintetet vetve Irénre, mely annak szivébe fúródott. A zene megszólalt — az ifjúság tánczolni kezdett. Irén alig volt képes a sok felhívásnak eleget tanai. De mindea színlelt vidorsága mellett arczárói le lehetett olvasni, hogy szivecskójót bántja valami. — Nagyságos asszonyom — szólt Káldor gyengéd részvéttel — Irénkóneü baja van. — Gondolom kedves uram, hogy csak ön volaa képes kigyógyítani bajából. — Akkor rögtön hozzáfogok az orvosláshoz, ha megengedni méltóztatik. Ezzel Irénke felé fordult: Nagysád, talán ma a szünóra utáni négyesre méltóztatott ígérkezni ?... — Még nem — felelt Irén elfogultan. — Ha attól nem tartanák, hogy kikosaroz nagyságod — felkérném kegyes lerovására múltkori tartozásának irányomban. — Kedves Káldor ur, sem kegyednek, sem másnak nincs oka tartani részemről oly meggondolatlan lépésből, mint a múltkor . . . Káldor szivében a harag nyomban elenyészett ós helyet adott a tiszta, nemes, önzetlen szerelemnek. Szünóra alatt Irénke Káldor karjain lebegett végig a termeken, kísérve a nők irigy tekintetétől, kik nem tudták megbocsátani Káldornak a hírtelen változást. * * Hat héttel a Dobogi estély után a kibékült pár eljegyzést ünnepelt. Vizsolyinó oktatta minden jóban leányát, és a tanácsok egész halmazával látta el. Irénke szivébe véste anyja tanácsait és boldogan élt Alfréddal.