Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-13 / 44. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, márcziushó 23-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. - I ''1

1 'lil Dl 7 ' ' ' *' ] " • Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jYlegJeleniU. hetenként háromszor : vasárnap, ltedLdL, (fóliven) ós osíitörtötcön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 » Évnegyedre . 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haaseustein és Vogler ezég tJées, Prá^a, Budapesten, Németji s.zág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : 6ARZ0 G/UL4, SZERKESZTŐSÉG ás KIAOQHÍ VATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi ós anyagi részét illető mindea közle nényt czbmzai sériiak. üeziratoK naia adatnak, vissza. Egyes szim ára 10 kr. A keddi száin ára 5 kr. Kapható Klein Ödön köiyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. ELőtizetlietiii helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdijában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. A közköltségek kezelési módjáról. Kis és nagy községekben a községi adó, városi közmunka, katonaelszállásolási pótadó, katonatartási váltság, vízszabályozási költség, szegéuyalap, kórházi alap, fogyasztási adó, kapitálisi pénztár s egyébb közvetett és közvetlen adók és költsegek a fennálló gyakorlat szerint ugy kezeltetnek, hogy azok kezelési módja egy egyén fizikai erejét túlhaladván, minden két, esetleg három pénztárhoz külön-külön pénztárnok alkalmazása válik . szükségessé. Ezen körülménynél fogva nemcsak a követelések beszedése, de az egyes adózók önhibáján kívüli méltatlan zaklatása is elkerülhetetlen, mert fizetési szándékuk esetében sem jut minden adónem kiegyenlítése eszükbe, mi által a nem éppen kellemes végrehajtással lesznek arra utasítva. De hátrányos eme rendszer a községre anyagi tekintetben is, mert több pénztárnokot lévén kénytelen alkalmazni szerény fizetéssel bár, a község kiadásai mégis tetemesek, — nemcsak a pénztárnokok fizetésere, de az általuk kötelességszerüleg teljesítendő munkák, minő a főkönyvek lezárása, egyeztetésé stb.hez alkalmazott dijnokokra megkívántató jelentékeny kiadások. Hogy tehát a közköltségek beszedése könnyebbittessék, továbbá az adózó méltatlan zaklatásoktól megőriztessék, végre fölösleges kiadásoktól a községek megvédessenek, idején'volna a közköltségek egyszerűbb kezelési módjáról gondoskodni. Ezen mód ugy volna elérhető, ha egyrészt a községi adó-főköuyvek megyei szabályrendelettel akként szerkesztetnének, hogy megfelelő rovatokkal ellátott egy főkönyvben rovatnék ki egyénenként a községi adó, városi közmunka, vízszabályozási költség, megyei közmunka, megyei katonaelszállásolási pótadó, s egyébb egyes községekben még előfordulható közköltségek. Ez könnyebbségére válnék nemcsak a kezelő pénztárnoknak, de az egyes adózóknak is, mert tekintve, hogy az adóivek hű másolatai a főkönyveknek, ilyen adóívből vagy adókönyvecskéből, minden egyes adózónak könnyű átnézete lévén, mindenkor tudomása volna egyetlenegy adóív vagy könyvecskéjéből mennyi a közköltségekbeni tartozása, mig a mostani rendszer mellett azt sem tudja, háuynemü lehet a közadókirovás. Másrészt idején volna, ha, miként az rendezett tanácsú városokban lenni szokott, alkalmaztatnék valamennyi pénztárhoz egy qualifikált tisztességes fizetéssel ellátott pénztárnok éí egy állásának megfelelő qualifikáczióval biró ellenőr. Ilyen két egyén képesítve volna a legnagyobb község összes pénztárait kezelni. Ilyen két hivatalnok vezeti a legnagyobb kir. adóhivatalok bevételeit és kiadásait, s tekintve azt, hogy ők száintalannemü adó, illeték s tudj' isten minő bevételeket és kiadókat eszközölnek, teendőik fennakadást nemcsak nem szenvednek, de sőt tömérdek egyébb folyó rendkívüli muikálatokat is végeznek. eh. A kender jövője. A rendszeres áztatóuícdenezék berendezése. A mondottak után bárki is meggyőződhetik, milyen nagy fontossággal bir a kenderipar jövőjére ez vagy amaz áztatási processus ós, hogy mennyire okadatolva van az üzletembereinek s minden szakértőnek azon kívánsága, hogy kendertermelő gazdáink szakítsanak valahára a régi primitív áztatási móddal s ha van — amint van is — egy okszerűbb renc szer, azt ne csak a sokszor kinevetett mozei ipa szárnypróbálgatásának vegyék, hanem megragadva jó alkalmat mig egy valódi magyar földmivelési m nisztert látnak a közgazdászat élén, méltóztassanak szén tület szegezni a kormány felhívó szavára, s legaláb a gyakorlati kivitelnél neki segédkezet nyújtani D vonakodjanak. Az okszerű áztatás — erjesztés — képezi a ken deripar legfőbb momentumát s a kender termeié hasznossága csak az által jöhet tiszte világosságra csak ez lendíthet a sinlődő magyar kenderexpoi alárendelt helyzetén, sőt mondhatjuk, hogy ettől va feltételezve a hazai iparnak t. i. szövő-fonó s háziipai nak a felvirágzása. De hát miben áll ez az oly sokszor emiitett ol szerű vagy ha ugy tetszik olasz rendszer szerinti á: tatás ? Az okszerű vagy is a kenderipar jelenlegi igí nyeihez mért arányos kenderáztatás nem egyéb mit természetes tiszta vizbeni, s tehát minden mestersége erjedést okozó földrészektől ment rendszeres áztatás mely egy, a folyók vagy tavak mellett a földbe bt ásott, vagy a földszine felett mesterségesen berendí zett viztartómedencze segélyével foganatosittatik. Az első esetben a viz a folyamból vagy tóbc közvetlen vezettetik a medenczébe, s áztatás után at ból egy, a fenék magassában az oldalfalazaton hagyoi nyíláson lebocsátható; a második esetben pedig vag a víz bebocsátása vagy a medencze kiürítése vizemeh kerék vagy szivatyu segélyével történik, de míndké esetben a kender szárazon rakatik a medenczébe s viz csak azután huzatik beléje. A medenczét köröskörül és a fenekét fa és kc téglafallal vagy faburkolattal rakják ki; ezt azonbai a hol lebet kerülni kell, mert festeni szokta ; kendert. Az áztató rendesen 6—8 méter széles, 25—3» A „BÉKÉSMEGYEÍ kütó\Y" TÁ1ÍCZÁJ4. Társadalmi élet a vidéken. Nagyon gyakran emlegetjük azokat a régi jó időket, mikor még Magyarország tejjel-mézzel folyó mese-ország volt, melyben az emberek ugy szerették egymást mintha csupán édes testvérek lettek volna. Emlegetjük ós alig akadunk nyomára annak a dáridós életnek. A vendéglátó gazda kiszedette a négy kereket a szekérből ós ugy marasztotta a vendéget magánál. A merre a szem fordult, rózsás kedvet, vig arezokát látott; a tágas udvarok, az oszlopos tornáczok visszhangzottak a zeneszótól, sarkantyú pengéstől. Deli legények rakták a tánezot Kedves leányzókkal, és öblös kupa mellett tisztes öregek dalolták a szívderítő szép nótákat. A csengős négy ló, a mezőn való cziczázás, a zálogos játék, meg a ropogós, friss pogácsa, no meg egy csép jó bor kevés gazda portáján maradt el, valahányszor a munkára rendelt hat nap után vasárnap következék. — A szomszédok, atyafiak, ismerősök és jó barátok összejöttek s együtt töltötték szabad óráikat, mert egymáshoz vonta őket a szivök. A vendég a mint kikás/olódott a Kocsiból, először is ölelkezett, csókolódzott, megnézte gazda büszkeségét; a három kesely csikót, vagy a zöldséges kertet; azután beült a kis-ablakos. mestergerendás szobába s összehordott hetet-havat; a hazáról, a világról, önmagáról és mindenféle nemzetségéről annyi mondani valót talált, hogy vége hossza nem volt. — Arra bizony egyikük sem gondolt, hogy a vendégszeretetét szemfényvesztéssel nagyobbítsa. Sürgés forgás volt a háznál, veszedelem feujegeté a szárnyasokat és a ga/.da asszony hol kifutott, hol befutott, fáradt, izzadt, hanem azért senki sem iparkodott olyant adni, a mije nem volt. És igy megesett a „hegyen-völgyön lakodalom" mindig a nélkül, hogy a gazda valami kárát vallotta volna. A régi jó időket azonban most már hiába keressük. — Eitiintek a sarkantyús, aranybojtos csizmával és azokkal a hegyesre kifent magyaros bajszokkal együtt; — eltűntek örökre ! Hirtelen, váratlanul az egész országot felforgatta egy rettenetes vihar. Mire újra kiderült s a jóságos Isten szeme lenézett ránk a magasból — kő kövön nem maradt, emberek, szokások, viszonyok, erkölcsi ós vagyoni állapotok mind megváltozának. Az idegen eljön messze földről, hogy megcsodálja a magyarok hires vendégszeretetét, társadalmi életünk élénkségét — ós csalódással tér vissza: nem talál semmit, csak puszta, sivár, nagy világi egyhangúságot, mely egy mákszemnyit alig különbözik más modern államo* nyomoruságaitól. Igen 1 Altalános ós jogos a panasz, hogy Magyarországon nincs társadalmi élet. Sem a fővárosban, sem a vidéken. Van ! van! kiáltják minden oldalról; pesszimista, a ki tagadja. De én mégis azt állítom, hogy Magyarországon ninc3 társadalmi élet. Nem múlik el nap a nélkül, hogy a vidéken bált, hangversenyt, egyleti és jótékony mulatságot, tombolát, szin-előadást, közvacsorát, stb. ne rendeznének ós az újdonságok tele vannak azoknak neveivel, kik a társadalmi mozgalmakban részt vettek. Es mégis: nincs társadilmi életünk! A mi van, az csak betegséges láz, rohanunk a saját veszedelmünkbe vakon, mint az esti lepke a gyertyalángba. Feledni akariuk goudjainkat, reméljük, hogy könnyebbé válik egyik váltunkon az élet terhe, ha a másikra is rakunk valami czipelni valót. Szóval olyanok vagyunk, mint az ember, ki megégetvén nyelvét, az ujját is megégette, hogy az első seb ne fájjon nagyon. A társadalmi élet tökéletesen meglazult. A középosztály, mely a tulajdonkópeni társadalmat leginkább képviseli, elzárkózik, magáuak él, a saját belső bajaival bíbelődik. A kik pedig ott rajzanak a földszínen, azoknak egy része csupán üres csillogásra vágyik, más része viszont csak azért veti fel a fejét a habok fölött, hogy a világ észre ne vegye, hogy a lábai már hínárban vergődnek a habok alatt. A társadalmi élet legerősebb kapcsa az összetartás. Ennek sok feltétele van, úgymint egyenlő vagy legalább arányos műveltség, kölcsönös rokonszenv, egyéni függetlenség, de első feltétele az összetartásnak mégis az, hogy ne járjon áldozattal. Mihelyt A-nak áldozatba kerül, hogy B-vel fürdőbe menjen, kénytelen visszavonulói vag; — elbukik. Társadalmi életünk hanyatlásának terhét legfőbb oka az. hogy nálunk mindéi társadalmi mozgalom pénzbe kerül. Havaiamit rendezni akar nak, első aláírási iv; azután következik a varrónő, a ruhake reskedő, a czipész s a különféle szállítók egész sora. A mulat ság napja szerencsésen felvirad ... és gyönyörűen leáldozik, t papa sok sört ivott, a mamának elrontotta a gyomrát az édes sóg, a kisasszonyok halálosan rongyosra tánezohák az ötver forintos ruháikat ... jó volt, kitűnő volt minden ; — hanem azért legközelebb mégis otthon maradnak, mert nem győzik a sok kiadásokat. íme itt a seb, ez a betegség! Nem tudunk többé azza megelégedni, a mink van : magunkra aggatjuk a pávatollaka és ugy megyünk föl a hiúság vásárjára. Fitogtatjuk ékszere inket, szalagjainkat és nagyokat ásítozunk. Mindegyikünk több nek akar látszani; a kis városi gyógyszerészné nem megy e a bódé-szinházba, mert nem kapott forintos jegyet mint a; ispánnó. Es ez igy tart szakadatlanul. — A versengés megöl minden egyetértést. A társas összejövetelek álarezos estélyekhez hasonlítanak: senki sem köteles megismerni a másikat ha nem akarja. Volnánk eszesebbek, gyarlóságaink iránt kevésbé elfogultak és műveltebbek, bizonyára nem kellene a régi jó idők után sóhajtozni. Igazi szerencsétlenség nálunk az a megrögzött tévedés, hogy a társadalmi élet hullámain csali az tarthatja fönn magát, a kinek van elég pénze. — A társas összejövetelek ellenkezőleg éppen az által válnának a lélek balzsamává, ha pénz nélkül jöhetnének létre. A legtöbb család nehéz munkával keresi kenyerét, hivatalnokok, iparosok Kereskedők, kisbirtokosok stb. nagy légiója bizonyíthatja, hogy ne^ik a társas együtt élés örömei nem időtöltésül, hanem üdülésül szolgálnak Nem akarjuk kijelölni az utat és a módokat, melyeken társadalmi életünk" uj lendületet nyerne; elég volt rámutatnunk a baj okára. Ez a betegség olyan, hogy általános dogmákkal nem gyógyítható. Minden egy^s vidék, egyes társadalmi kör, legyen a saját orvosa. Ébresztő.