Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-13 / 44. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. [osszú és l.m 30 — l.m 50 mély szokott lenni, nelybe az olaszok viziektüleg rakják a kender kéve.et, négyet ötöt egy csomagba kötve. Hanem a már mlített oknál fogva, mert a kender hegye és töve em egyenlő idő alatt ázik ki, czélszerünek látszik a somagokat kevéssé - rézsútasan hegyével felfelé heyezni, hogy a felületen fekvő melegebb viz a vékoyabb törzsek erjedését elősegíthesse s az áztatás egyoroián történjék. Még, mikor időnk van hozzá meg s forgathatjuk a kender-csomagokat, mely végre zükség a medencze valamelyik részében egy kéve osszu üres helyet hagyni. A berakoti kender lesiptetését az által érjük el, hogy az áztató fenekéten két három sor czölöpet verünk, melyeket alulról ; eresztgerendák kai, felülről hoszgerendákkal egyetlen rős rendszerbe kötünk, hogy a viznyomása ne emelesse fel a czölöpöket, mikor a csíptető fákat a lioszjerendák alá dugtuk. A hol kő és más nagy súlyú ,nyag bőségben található, ott egyszerűen ezeket is •het alkalmazni az áztató megterhelésére, csak hogy u-izkedni kell a földes s más könnyen elmálló kőnenöktől, miért is a gömbölyű kavicskő leginkább iníkálva van e czélra. A mint könnyedén megérthetni, az ily medenczék ;ezelése, megrakása, kimosása a kendernek — ha bár ;z itten csak egy párszori öblögetésből áll — annál •endesebben s könnyebben történik, mentől egyenlőb>ek a kender - kévék, vastagság s hosszúság tekintetből. Ezért is, valamint a tilólásnál, gerebenezósnél lőtórduló s már feotemlitett hiányosságok kikerülése 'égett is, igen előnyös eljárásnak tartjuk, hogy a keuler osztályzása, hosszuség és vastagság szerint vagy az úgynevezett szortírozás már az aratás vagy kiivüvés alkalmával megtörténjék. Igen könnyű dolog zt elérni egy kevés ügyelem ráfordítása mellett. Egyébiránt ki jobb szeretné azt a kis fáradságot s megkímélni, annak ajánljuk, hogy a trágyázás és . szántás művelete alatt legyen előrelátó s a trágyát Mindenhol egyformán hintesse el, s szántassa alá, nelynek, valamint a föld porhanyósitásának czéljából s, mikor nincsen nagy aránytalanság a keuderföld i'»ssza és szélessége közt, legegyszerűbb módja az, ia a földet vetés előtt keresztbe s nem a dűlő lioszzában szántatjuk fel. Ekkép járva el biztosan egyenlő uagasságu kenderünk fog teremni s legalább 30 proüzönttel több lesz a kenderhozania. Hogy milyen niarasra fog nőni az igy megmunkált kender, azt a magretés sűrűsége s okszerű modulása fogja meghatáozni, a helyi viszonyokhoz képest. Es itt természetes az átmenet, a kenderhozomány i forgalmi árak áttekintésére. (Vége köv.) Politikai hirek. * 8éc3, ápril 8. Harnsics felkelő vezér Durakovicsban ovid harcz után három czinkostársával elfogatott. * Belgrád, ápril 8. Mihály ex-metropolita mától kezdve Glasz pravoszlavalya" czim alatt újságot ad ki, mely már ,z első számban dühösen megtámadja Ausztria-Magyarírszágot. * Bécs, ápril 9. A „Montagsrevue" jelenti: Taaffe jróf, kormányelnök elrendelte, hogy a hatóságok antiszenita jellegű gyűlések megtartását egyáltalában tiltsák neg ós utasitsák a rendőri közegeket, hogy tüstént oszassák fel azok gyűléseket, a hol ilyen törekvések csak nellókesen nyilvánulnak. A kormány kötelességének ismeri >1, hogy minden állampolgárt, tekintet nélkül politikai Lézeteire vagy vallásfelekezetére, összes jogainak gyakorásában oltalomban részesítse. * bécs, ápril 10. Az „Armeeverordnungsblatt" jelenti: ^hiiippovics táborszernagy saját kérésére Bécsből országos őparancsnoki minőségben Prágába helyeztetett át. Bauer áborszernagy itteni főparancsnok bécsi országos főparancsíokká ós Dopfner altábornagy a katonai főtörvényszók ilaökévé neveztetett ki. * Pétervár, ápril 10. A czár ukáza Gorcsakov herczet saját kérésére és tekintettel egészségi állapotára ós agg torára, a birodalmi kanczellári czim ós a birodalmi taná:sosi méltóság megtartása mellett fölmenti a külügyi hiratal vezetésétől és Griers államtitkárt nevezi ki külügyniniszterró. Az ukáz e szavakkal végződik: „Őszinte tisztelettel az ön hálás uralkodója, III. Sándor." * Dublin, ápril 10. Parnell ma szabadlábra helyezte.ett ós tüstént Angolországba utazott. Urhatnámság. A hány osztályba sorozzák magukat az emberek, annyiéle arisztokracziával bír társadalmunk. Bár magunk édes nindnyijan azokat az úgynevezett „kékvérű" arisztokratákat ártjuk azoknak —• de ha végig nézünk egész társadalmi életünkön, megtaláljuk abban azt, hogy éppen azok, kik oly fennen hangoztatják a legdemokratikusabb elveket s legjobban szidják az arisztokratákat, éppen azok a legnagyobb arisztokraták. Ha az az úgynevezett mágnás arisztokrata büszke az ő vérrel ós dicsőséggel szerzett ősi nevére — az evvel karöltve járó vagyonára ós műveltségére, megrójjuk és leszóljuk őket. Hát a mi apáink nem harczoltak a hazáért, nem haltak-e meg annak védelmében, — igy kiáltunk íöl, — miért hát ők ós miért nem mi is ? — — Nem az a mi bajunk, hogy miért birnak ők e ranggal és vagyonnal, — dehogy — — az fáj nekünk, hogy miért nem birunk mi is avval a vagyonnal és ranggal, melylyel ők. — Pedig bizony Isten nem lenne jó, — mert ha min;et ültetnének bele abba a czimeres vagyonba, bizony mondom alig lehetne velünk gyalog beszélni. Van rá példa elég. Nézzük meg azt a bankárt, ki ilju korától szegénységgel küzdve, saját szorgalma által érte el azt az állást, a hol az embernek azt mondják, , hogy ur 1 Nézzük meg, előttünk áll, beszéljünk vele. — 0 érzi magában azt, hogy szorgalma őt a többieken felül helyezte s avval az öntelt büszkeséggel gondolja, pusztán nép vagytok mind, — én, kit a nagy természet, mintegy kiválasztott közületek s fölétek emelt, hogy rajtatok uralkodjam, — urnák születtem s csakis a természet játéka volt, hogy szegény ágyban láttam napvilágot. — — Kisórd figyelemmel ez embert, midőn nálánál vagyonilag szegyonilag szegényebbel beszél; meglátod azt a fennhéjázó modort, azt az urhatnámságot, mely az ily embert legtöbbször jellemzi. — Nézd meg ez embert akkor, — midőn egy született arisztokratával beszól s ki őt vagyonban s szellemben fölülmúlja — 8 meglátod azt a nyájas s alá/.atos mosolyt, mely ajkán látszik, mely mintegy Keresztül tör az alázatoss.tgon, mintha mondaná, kettőnk közt semmi kiilömbség sincs, csak a születés. — Nózd azt a hivataluokot, azt a birót, ki a törvény hatalmával itói egylormán minden rangú és rendű embereken, kinek tehát van alkalma elégszer látni azt, hogy mindnyájan egyformák s egyenlő törvény alatt vagyunk, nézd MI int beszól alautas közegével, nézd azt a gőgös arczot; — hátát fordítja annak, ki hozzá kérdést vagy kérést intéz s háttal felel neki, talán azt gondolja, hogy annak a szegényebbnek már csak látása is elvesz az ő méltóságából valamit. — Nézd meg, midőn az utczán megy s egy pór alázattal emeli meg előtte kalapját, nózd, nózd hogy fordul el, mintha mondaná, te féreg nem vagy érdemes reá, hogy szememet reád vessem. Nózd meg azt a másikat, — menj hozzá ós felejts el előtte kalaplevéve megállani te jámbor mesterember, vagy földműves s ne add meg neki azt a nagyságos czimet — mit más ember mint illetéktelent gúnynak venne s valóban az is, — meglátod milyen lesz a felelet alázatos kérelmedre. Nézzétek a papot, orvost, hivatalfőnököt, — mindenhol megtaláljuk azokat az úgynevezett arisztokratákat. Gyerünk lejebb, — nézzük a mesterembert, földinivelőt, a napszámost, még ott is sokszor ráakadunk erre a tát adalom fekélyére, -erre a nagyzás hóbortjára, melyet a nálánál kisebbekkel szemben arrogál. — Nézd meg azt a szellemileg közönséges embert, kit a véletlen szerencse gazdaggá, mint mondják, úrrá tett apja vagy nagyapja állal, akkor látsz még csak igazi arisztokratát, — a mi értelmünkben — mint hányja-veti magát, mint pöffeszkedik s akarja játszani azt a született arisztokratát. De menjünk még tovább, — hováV kérd> d nyájas olvasó, hisz már a napszámosig elvezettelek, — keressük fel azokat, — kik balfelünket képviselik, — nézzfik meg a szópnernet. — Nózd ezt a nőt, — ügyvéd felesége; persze a nagysága czim illeti meg s daczára ennek, fennen hirdeti a nagyzás hóbortját; más, nálánál tán kisebb rangú bivatalnokocskák nejeinél, kik magukat tekintetes asszonyoztatják s erősen állítják, hogy ez a czim csakis diplomás férjekkel biró nőket illet meg. Nózd meg ezt az egyszeiü hivatalnok leányát s hallgasd meg, midőn a férjhez-menésről beszél, hogy ő bizony se ehhez se ahhoz nem menne, ennek az apja molnár-mester volt — bár a fia már hivatalnok; — amannak meg valamelyiknagyapja volt suszter stb. Egyszóval mindenütt megtaláljuk azokat az azistokrata eszméket, melyeket bár édes mindnyájan kővel dobálunk, de magunk mégis követjük. ,A k; közülünk jobb, az dobjon reá legelső követ" mondta a nagy Isten-ember. Eeánk nagyon illik ez az aranymondás. Láttunk mi nagy férfiakat, született arisztokratákat aszó legteljesebb értelmében, s épen ezek voltak azok, kik leszáltá azokhoz, kik hozzájuk megalázás nélkül felmagaslani nem tudtak. Ez az igazi arisztokratának főjellemvonása. Az a szegényebb egy magasabb rangúval szemben magát megalázni már jobban ugy sem tudja. Erezzük mindnyájan azt a születés-, vagyon- és műveltségi előnyt, mellyel fölöttünk állanak, nem nekünk kell tehát magunkat még jobban megaláznunk, nekik kell hozzánk leszállani s ha ezt követnék, mindenha fennállhatna a a születés- és ész-aristokratia s akkor nem gúnnyal emlegetnék a mi arisztokratáinkat. — Azokat pedig, kik csupa nagy/.ásból játszák, vagyis akarják játszani a született arisztokratát, — sújtsuk megvetésünkkel, mert másra ugy sem érdemesek. a. l. Káros fagyok. Szarvas, ápril 10. Megnehezült az idők járása felettünk! Mintha tengelyéből kifordult volna a föld, űzi játékát velünk valami szeszélyes szellem. Febiuárban verőfényes napjaink voltak, márcziusban a felfokozott meleg minden növényt rohamos fejlődésre birt. A rendes időt megelőzőleg két héttel előbb kezdtek virágzani a mandola, baraczkféle növények. Kora fejlődésük már akkor aggodalmat keltett, s az aggodalom nem volt alaptalan. Beállott ápril első napjain egy erős éjszaki légáramlat. Hét-nyolcz napig szünetet alig tartva, folyton zúdította reánk az éjszaki sarkvidék fagylaló legét. Jaj nektek fejlődóstökben meggondolatlanul előrehaladt viruló fák! Beállottak a fagyok, reggelenként — 3 foknyi erővel. Az idő még egy ideig folyton szeles volt, remónyleni lehetett talán ez megmenti a virágzást. — Hiu remény, oda lett minden! Ma már febér hólepel fedi a földet. Gyönyörű virágokkal ékeskedő virágvasárnap után kaptunk fagyos nagypénteket és havas húsvétét. Még ki nem hevertük azokat a károkat, miket utóbbi három évben az árvizek oly nagy mérvben reánk mértek, s már megint terményeink egy jelentékeny részétől, a gyümölcstől vagyunk megfosztva. Hogy szívósabb természetű gyümölcsfáink, alma, körte, szilva félék mennyit szenvedtek, azt még ma nem tudjuk megmondani, alkalmasint sokat; de hogy a kényesebb természetű mandula-baraczk félék gyümölcse egészen tönkre ment s hogy a szőlők is sokat szenvedtek, arról már meggyőződhetünk. No de szibad-e kétségbe esnünk? Nem. Nyújtson vigasztalást az a remény, hogy gabonavetéseink sikerülni fognak. Talán még sem a szeszélyesség igazgatja kerekeit a nagy mindensógnek. Van a világnak egy tudatos őre, ki bőven megtérítheti a mai nap kárát a holnapi nap áldásával. Csak csűggedetlenül tovább a munkára 1 Ne gondoljuk, hogy elemi csapásokkal csak e hazának és csak a mai kornak gyermekei vannak meglátogatva. Volt az a múltban is, van az másutt is, s azért nem pusztultak és pu ztulnak el azok, kik győző munkaerejökben bizni tudnak. Nem messze jövőben bizonyosan a folyó óv ezen csapását is elfeledni ós kiheverni fogjuk s alkalmunk lesz örülni munkánk gyümölcseinek. Adja Isten, legyen ugy ! Mihálfy József. MEGYEI HIREK. * Előfizetési felhivás a „Békésrnegyei Közlöny" 1832-ik évi folyamának 2-dik negyedére. Azon tiszteit előfizetőinket, kiknek előfizetése m. hó végével lejárt: kérjük azt minél előbb, legfeljebb e hó végéig megújítani, hogy a szétküldésben akadály fel :ie merüljön. Előfizetési dij a hátralevő három negyed évre <3 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt, A I*. Liidó Iliva, ta/L. — A Ibékésmegyei tanitóegylet b.-csabai fiókja ma, ápril 13-án csütörtökön d. u. 5 órakor rendes havi gyűlést tart, melyre a t. tag urakat tisztelettel meghívja B.-Csaba, 1882. ápril 12-én: az elnökség. * Szeghalomról irják nekünk: „Tél uram nem engedi oly békésen át uralmát törvényes utódának, az uj életet hozó tavasznak, mert nevető örökösnek tartja. Azért néha-néha kivált éjjel feltámad sírjából, bejárja volt országát és — gyümölcsfáink, a melegebb napsugár által kicsalt vetéseink tönkre vannak téve. Oly kecsegtetőek valának reményeink — hisz hány gazda volt kénytelen a kövér növényzetet jószágával leetetni! — hogy gondoltuk, miszerint a tavaly az áradás következtében viz alatt álló földek ez évben gazdájuk szenvedett kárát helyreütik. De — „nincs irgalom, nincs kegyelem," az e hó 5. 7. ós 8-ikára következő éjjelek beborították 2 cm. vastagnyi jéggel az árkokat, repczénk tehát oda van, vele együtt a virágzásban levő gyümölcsfák, a gabonafajokban is nagy a kár ós mellett nincs is kilátás, hogy enyhébb idők beálljanak. — Megyénk tevékeny tanfelügyelője buzgolkodásának sikerült az itteni tanitók segítségével Szeghalom lakosai közt egy képezendő népnevelési egylet iránt érdekeltséget kelteni. A kibocsátott iveket aláirtuk vagy hatvanan, összejöttünk is 1881. január 19-ón a községházánál, a kört megalakítása czéljából, megválasztottuk a tiszti kart, az előkészítő bizottságot — de se az egyik se a másik a mai napig (pedig már 15 hónapja) életjelt nem adott magáról. Megemlítjük e tényeket ezen helyt abban a reményben, hogy nevezett ügynek ezáltal talán lendületet adunk. Az egylet választott elnöke intenczióit ismerve, hisszük, sőt megvagyunk győződve, hogy mindent el fog követni a kezébe vett nemes ügy megvalósítására, fejlesztésére." r. 1. * A szarvasi kisdedóvoda, mely a járványos betegségek miatt majdnem egy hóig zárva volt, ismét meg lett nyitva. * Szarvason az elhalt Lonovics plébános helyébe Lahner Ferencz adminisztrátort óhajtanák plébánosnak. * Már láss y György, b.-gyulai adófelügyelő elleni ismeretes ügyben, az összes iratok, minthogy a panaszcselekmónyek bűntett jelenségeivel birnak, a b.-gyulai kir. törvényszék bfbö osztályához tétettek át.