Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-30 / 39. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. S e hivatást leginkább ugy teljesíthetik, hogy a nemzeti érdesek és szellemi munkásság központjával, de egymással is szerte a hazában benső összeköttetésben maradnak és saját vidékük érdekeit az általános nemzeti érdekek és törekvések körébe illesztik, ós tevékenyen vesznek részt mindazon mozgalmakban, mik az idők folyama szerint a nemzeti szellemet foglalkoztatják. Ebben a tekintetben méltán kell egymásnak támogatására, a vállvetett munkásságra számítanunk — s minden hivatott erőt a munkásság terére vezetnünk, méltatnunk, tudva azt, hogy a nagy czéiok elérésére csak az öntudatosan egyetértő s a haza mindeu pontjára kiterjedő munkásság vezet. De a társadalom sem hagyhatja magára a hírlapirodalmat, sőt kell, hogy azt első sorban támogassa s minden egyes vidék a maga hírlapjának pártolásával és terjesztésével a nemzeti műveltségnek útjait egyengesse. E nélkül csak arra adna alkalmat, hogy önérzetét és öntudatát és ezzel életképességét bátrau kétségbe vonni lehessen. K. K. Politikai hirek * Zágráb, márcz. 27. A mai esti ülésben a ház rövid vita utáu elfogadta az előterjesztést, mely az indemnity-t ápril végéig meghosszabbítja. — A költségvetés feletti vitában Foluegovics emélt szót az előterjesztés ellen. * Bécs, márcz. 27. Erzsébet császárné ós királyné és a főlterczeg-asszonyok ma meglátogatták Mária Pawloána nagybercze^nét. 11 órakor Wladimir nagyberczeg fogadta Káluoky Gusztáv gróf külügymiuisztert, ki majdnem egy óráig volt nála. A nagyberczeg délután Bécs városának több középületeit tekintette míg. * Prága, márcz. 27. Cseh forrásból vett értesülés szeriut Nikita montenegrói fejedelem arra kérte Ausztria-Magyarorszagot, hogy a felkelőknek teljes amnesztiát adjou és igy oldja fel Moutenegrót a tényleges ostromálapot alól. A moshtni állapotnak folytatólagos feutarLása Montenegróban ujabb véres harczokra ós beláthatlau zavarokra fog vezetni. * Belgrád, márcz. 27. A szerb vasútépítésre vonatkozó tárgyalások nagyon kedvező stádiumba léptek és a végleges megállapodásnak most már mi sem áll útjában. * Moszkva, márcz. 27. AZ ottani szerb egyházi expo/.itura szerencsekiváuaíait küldte Milán királynak, azon óhajtását fejezvén benne ki, hogy az ő uralkodása alatt minden ,-/.erbek egyesülése megtörténjék s ugy ékesitse az ő fejet Dusán czár szerb koronaja. Milán e táviratra nem felelt. * London, márcz. 27. Athloneból érkezett hir szerint a lioscommon grófsághoz tartozó városház elöljáróság! épülete tegnap dynamit-robbanás által majdnem egészen szétromboltatott. Emberélet nem esett áldozatul a kaiasztrófának. A tetei sek ismeretlenek. tálaltak neki a inacskaasztalual. Aztán gyér társalgásunk közben untatan áthaugzott vidám kaczagása, melyet kanala csözgése kisért. Nőmnek nem volt nyugta. Folyton ide-oda szaladgált, hogy nem meleg-e a levese, nem aduak-e neki sokat, keveset? „Asszony," mondám nyugodtau, de a legnagyobb határozottsággal, „izé holnaptól kezdve a mi asztalunknál fog enni. Hisz elég öreg már. Két éves." Azóta „izé" velünk evett, ütt ült magas karszékében, mint egy princz, nőm közvetlen szomszédságában. Mindketten szembe velem, mint egy ellenséges párt. Arczának s/.egínyes sápadtságát arisztokratikus rózsaszín váltá föl a kidudorodó orczái tekintélyesen virítottak ki az asztalkendő ránczai közül. Ugyancsak habzsolta levesét s midőn elkészült, kanaiát mint egy jogart, feszite az asztalra apró, kövér ökleivel. Mi néhány szót váltottunk s most némán ültünk. E csend miatt mind nagyobbra nyitá kék szemeit. Keáin bámult, nőmre b.imult csodálkozva, szinte idegenül, bölcsen mint valami nagy ember, a ki érzi, hogy nem ugy van kettőnk közt mindeu, a hogy lenni Kellene. Őszintén bevallom, hogy e szemek megzavartak s a megváltás egy neme volt, midőn Friedrich egy étellel bejött. Tudom, nogy nőm hasoulót érezhetett. S igy volt ez a következő napokon is. Csodakék szemei intő kérdésként ragyogtak köztüuk, ha abbahagytuk a társalgást. Nevetségesen hangzik, pedig ugy volt: szégyeltük magunkat a gyermek előtt, mi: a két nagy ember! fcj társalgásunk lassankiut élénkült, a gyermek dadogását magyaráztuk és értelmeztük, sőt néha kettesben kaczagtunk föl hangosan a döczögős beszód-kiaóretekbeu. Ah, mily tisztán, mily kedvesen csengett kaczagása! Hát sohasem haliottain én ezt? Miként törtónt, hogy néha, íróasztalom fölé hajolva tisztán vélem hallani e kaczagást a távolban ? Az első napsugaras tavaszi napokon „izé* a Kertben játszadozott, éppen irodám ablaka előtt u többnyire vele volt. * Flórencz. márcz. 27. Itt altalában azt beszélik, hogy Ferencz József király és Humbert király Florenczben fognak összejönni. Magyar kendertennelés.*) i. Azon áruk között, melyek hazánkban a nemzet emelésének számbaveeiidő tényezőit képezik, kiváló helyet foglal el a kender. Millió inog millió forintot bevehetne ennek termeléséből s kiviteléből Magyarország, ha azt némileg lendületbe tudná hozni. Kormányunk évek óta nagy buzgalommal is fáradozik azon, hogy e termelési agnak lendületet adhasson De a haladás határozott jó eredménye még csak egyes helyeken látható. Ezért időszerű lesz most, midőn a gazda évi mérlegét elkészítve azon gondolkozik, hogy minő uj termelési ágak meghonosításával tegyen kísérletet, vagy tett kísérlet alapján nagyobb mérvű termelésbe kezdjen: felhívni a ügyeimet a magyar kendertermelésre. Mai napság, midőn száz meg száz ipargyáros, kik sok ezer munkásnak nyujtauak biztos kereseti módot, ujabbnál-ujabb gépezetekkel ellátva, a legtávolabbi helyekről a világ minden részéből vízen és szárazon, gőztől űzött hajókon s vasutakon szállíttatja az emberi öltözetre s szebbnél-szebb divatczikkekre szolgáló nyers anyagot, — ma, midőn a kereskedők a helyett, hogy az argonautákat cholchisi aranygyapjú után utaztatnák, a helyben található rongyot az utczákról a városok söprelékeiből szedetik föl, hogy azokat újból átváltoztatva a vegytan segélyével a legragyogóbb szövetek s kelmék készítésére felhasználják, mai napság mondom nem szabad egy olyan gazdag termőföldei megáldott országnak mint a magyar, csak meddő szóvitákbaii fecsérelni el egyik napot a a másik utáu s visszaidézni úgyszólván az amerikai benszülöttek nevetséges történetét, kik szinaranynyal s drága kövekkel cserélték be a műveltebb európaiak szemkápráztató csillogó-villogó ecsembecse apróságait. Nem szabad s nem is tehetjük, mert ezt most nem naivitásnak, hanem életrevalótlanságnak tartaná a világ. Ha tehát meg van még bennünk a magyar „virtus" értsük meg elvégre s hozzuk gyakorlatba azon régi mondatot, hogy „virtutis oinnis laus in actioue posita est." Vagy más szóval; laboréin us! Szemlélete azon számtalan hazánkban tóduló luxus artikulusoknak hasson ránk is, mint más népekre hatott buzditólag, hogy páratlan minőségű nyers terményeinknek okszerű mivelés és kidolgozás által a világforgalomban az érdemlett helyet kivívhassuk. És valahányszor bámulva állunk meg a diszes kelinekirakatok előtt, jusson eszünicbe, hogy rongy az és kátrány, mely ugy elbájolja szemeinket, s hogy sokkal több értéke, nagyobb becse van Londonban például a mi bácskai kenderünknek, mint azon miivé*) A szövőipar megyénkben, különösen Csabán, a szövőszékek felállítása által szép lendületet vévén : időszerűnek véljük ezen ezikksoiozatot közölni. Szerk. Hallottam lábacskái zörgését a kavicson, aítáu az ő lépteit. Most utána kapott s a rigók hangos karival versenye csicsergett a kis „izé" hangja. Most megfogta ő s csók csókra csattaut. Miként dolgozzam ily zene mellett? Kinyitottam az ablakokat: meleg balzsamos levegő áradt szobámba s egy pillangó libegett tintatartóm fölött. Ekkor kijött ő is egy örökzöld lugasból hófehér csipke-pongyolában, melyet bearanyozott a napsugár, csak arcza volt az ernyő rózsaszín árnyában. Mily délezegm közelitett! Mily kecsesek voltak mozdulalai! Dehát vas voltam-e? Istenemre a sógor- ós koinaasszouyoknakigazuk volt, ő igazán szép volt! Bijos mosoly deritó vonásait, ő boldog volt — bizouyos, hogv e perezben az volt! — se boldogságot „gyermekének4 köszönte! Nagyou hallhatóan súgta egy iiang: „Mégis csak szörnyeteg vagy te." Felálltam s az ablakhoz léptem ,,Szép nap van ma*, kiáltók ki. Ah tudom, hogy ridegen, prozaiasau hangzott, miut egy nehéz felhő árnyéka a napfényes tajju. 0 felelt valamit, a mit nem értettem. De arczából eltűnt a boldogság ténye. Azután felkapta a karjaival felé esengő gyermeket s szemeim előtt dédelgette. Ekkor ébredt föl bennem először a féltékenység. Igazán, csodálatos féltékenység volt, mely tárgyával sem tudott tisztába jönni. Ha „izé* „mamának" szólitá, ez ugy a szivembe nyilallott s a gyengédség nyilatkozatai, melyly jl ő a kicsikét elárasztá, szinte kihoztak sodromból. Féltékeny voltam mindkettőre! Fájt, hogy nincs részem e szerelmi szövetségben s nem voltam a harmadik köztük. Fáradságot vettem magamnak jogot szerezni a szeretetre. De oly félszegen viseltem magam, a gyermek félt tőlem s ő . . . Hát nem tartottam-a távol magamtól erővel, éveken át? Egy napon, az ebédnél, rövid fecsegés után ismét nagy csend állt be. Csend, mely kínosabb volt, mint valaha. Lesütöttem szemeimet meiszeni tányérom virágaira, a harag ráuszileg készült tündér szépségű szöveteket alkotó régi foszlány daraboknak. A szövés-fonásra alkalmas, nyers anyagot a természet mindhárom országa nagy mennyiségben tárja fel előttünk. En itt először a hazánkban dívó kereskedelmi növényekről u. m. a kender- és lentermelésről s ezek nyers anyaggá kikészítéséről kívánok szólani, meg levén győződve, hogy a kendertermelés ós azzal egybekötött mezei iparnak nálunk, ha egyfelől igen szép jövője van, még nagyon is távol vagyunk másfelől azon tökélyi stádiumtól, melyet a magyar talajban s arra alkalmas éghajlatunk alatt ezen hasznos rostos anyag előállításával elérhetünk. És itt szavamat rögtön beváltom azon egyetlen meggyőző körülmény megemlítésével, miszerint egész Európában csak a bálti tenger partjainak egyes részeit kivéve, nincsen keudertalaj, mely aránylag hasonló költség s fáradsággal, olyan finom fogásu, ruganyos szalu, a szövetekre épen ugy mint a fonalos készítményekre alkalmas nyers anyagot szolgáltatna, mint a magyar televényben termett kender, sőt még Biga hírneves kendere is az angol- s felső-németországi piaezokon, habár a tengeren szállítás félannyinál is kevesebbe kerül, mint nálunk a vasúton, még sem képes kizárni a magyar kendert az ottani forgalomból ugy, hogy Londonban egy tonna bácskait 350 forinttal fizetnek, mig a rigainak csak 220-235 frt a piaczi ára. A lengyel kender szóba sem jöhet minőség tekintetében a magyar mellett és az olasz csak az okszerűbb mivelésnek, a gyakori trágyázásnak köszönheti előnyeit, de ez nincs hivatva versenyezni a magyarral, egészen más szélrózsa felé levén terelve az ő forgalma. Eogok szollani ezután a kender reformjáról : az okszerű áztatásról és a nyers kender kitisztításáról, törő s tiloló gépek berendezéséről. Végül egy szinthetikus rövid vázlatban kifogom mutatni a földinivelési minisztérium költségén készült külömbözö áztatok olaszmodor u költség előirányzatát s rajzát. liodola Lajos. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felliivás a „Békésmegyei Közlöny" 1882-ik évi folyamának 2-dik negyedére. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek eiőüzetese e hó végével iejár: kérjük azt minői előbb, legfeljebb e hó végéig megújítani, hogy a szétküldésben akadály fel ne merüljön Előfizetesi dij a hátralevő három negyed évre 6 frt, feíévre 4 frt, évnegyedre S frt, A lviiXcLó hivatal. — Megyénk néhány orsz. képviselője, nóvszerint gr. Wenckheim Frigyes, Irányi Dániel ós Zsilinszky Mihály, Hieronymi K. államtitkár vezetése alatt tegnap éjjel Csabára érkeztek, s innen külön vonaton azonnal Gyulára távoztak, hogy ott, s a megye egyéb helyein megnézzék a gátakat. * Pótközlemény a b.-csabai szegény gyermekeket segélyzö egylet megalakulásáról: Ellenőrnek Fischer M. H. ur és jegyzőnek Klein Ferdinánd ur választattak meg. Választmányi tagok pedig nóvszerint a következők : Kolm czaival szemöldökeim közt. De éreztem, lioiry „izé" ismét reám emelte szemeit a maguk teljessigében. Es ő is. Ugy volt, mintha e négy szemcsillag sugarai égették volna homlokomat. Egyszerre egy hang csendül meg. „Pa—pi!" Aztán még egyszer, h uigossabbm, bátrabban „Pa—pa!' Összerezzentein. „Izé" ott ült s aggódva bámult reám, vájjon minő zivatar tör ki az ő „Papá'-jára ? Az ő arczát égő pir futá el s félig nyílt ajkai remegtek. Miutha egy langyos, kéjes ár kelt volna szivemben. Bizonyos senki más nem oktatta a „papára* mint ő. Miért nem ugrottam föl s egy szóval egy öleléssel eltöröltem volna az elvesztett hat év egész sivárságát! Egy jó szó e perezben s minden jóra fordul. De kimoudatlan maradt. Mintna megvarázsoltak volua. De oda lenn levelezőkönyvem egyik számoktól hemzsegő lapián még ott vannak nyoiuai a kényeknek, melyeket haragomban ontottam. Nem szenvedett kétségét, más szellem vonult be a gond-ír fejjel: a szeretet szelleme s ez idegenné tett saját házamban. Ragyogó napsugár világitá be belsejét, bár a nap odafönt rejtve maradt. A szolganép arczán, még az élettelen tárgyakon is ott ragyogott e fény. Csak engem nem akart érinteni. De mindig kellemetleuebbül éreztem magam magányomban. A féltékenység nőttön-nőtt s mindenféle bolond gondolatot oltott belém. Fel akartam lázadni a kis zsarnok ellen — de ez nevetséges lett volua. Akartam, hogy ő válasszon köztem ós közte, ón vakmerő! Vájjon merre hajlott volua a szive? Egyszer közel voltam hozzá, hogy felkutatom a szerencsétlen anyát, hogy pénzzel rávegyem a gyermek visszavételére, nőm háta mögött. Ez gyávaság volt! Dologról szó sem volt többé, nem voltam tisztában magammal, ugy látszik zavarodottan néztem ki, mert az emberek kérdezték, hogy mi bajom? Mondta n, hogy gyengélkedem. A napfény nem akart eltűnni. A szeretet szelltme. erő-